A Pallas nagy lexikona, 14. kötet: Pillera-Simor (1897)
R - Roland - Roland-dal - Roland de la Platiere - Roland de Lattre - Roland-rés - Roland-szobrok - Roll
Roland — 624 á gős felkelést hirdetett R. ellen s egymásután vette be a Borsák várait, köztük Adorján várat, mire R. és testvérei meghódoltak s Endre ismét kegyelmébe fogadta őket. Endre uralkodásának vége felé az Anjoukhoz kezdett közeledni s némely történetírónk abban a véleménybenvan, hogy Endre kivégeztette a fellázadt R. vajdát, akit már 1295 körül a híres Kán László váltott föl a vajdaságban. Pauler szerint azonban nemcsak az 1299-iki rákosi és fejérvári országgyűlésen vett részt, hanem Endrét is túlélte s 1801. azok közt volt, kiknek az özvegy királyné átadta a budai várat. II. G. Roland, Nagy Károlynak a Károly-mondában (1. o.) ünnepelt vitéze. Történelmi létéről csakis az Eginhard : Vita Caroli c. munkában foglalt rövid megjegyzés tanúskodik, mely szerint a Roncéval völgyében, a Pireneusokban elesettek között volt «Hruodlandus, Brittanici limitis praefectus». A bretagnei monda R.-ot egész mondakör központjává tette. E szerint R. Nagy Károly nővérének Bertának és angianti Milonnak fia, a mainzi Ganelon árulása folytán, kemény harc után, melyet Marsilie mór király seregével vívott, végre elesett és Olifant nevü kürtjének hatalmas hangja későn teszi figyelmessé az elvonuló Károly császárt. V. ö. Eicke T., Zur neueren Literat.Gesch. der Rolandsage (Lipcse 1891). Roland-dal. A Roland vitézről (1. o.) szóló monda alapján több népies költemény keletkezett. A hastingsi csata előtt (1066) zengett ilyen dalt Taillefer Hódító Vilmos serege előtt. Hasonló dalok tették alapját az 1130 körül keletkezett Turpin-féle u. n. krónikának és a Carmen de proditione Guenonis c. költeménynek, s ugyanezen dalok alapján írta meg egy énekes a Chanson de Roland vagy De Roncevaux című francia nemzeti hőskölteményt (kiadta Müller Th., 2 kiad. Göttinga 1878, és Clédat, 2 kiad. Páris 1887). Az asszonáncokban irt költeményt a XII. és XIII. sz.-ban többször átdolgozták. V. O. Seelmann J., Bibliographie d. Rolandsliedes (Heilbronn 1888). A francia eposz alapján Konrád pap írta meg 1181—33. a német Ruolandes net c. költeményét. Ezt átdolgozta egy alsórajnai költő a XII. sz. végén (v. ö. Bartsch Über Karlmeiner, Nürnberg 1861) és a XIII. sz. első felében az osztrák Stricker (kiadta Bartsch, (Quedlinburg 1857). Francia forráson alapszik a XV. sz.-ból származó töredékes angol költemény (kiadta Heritage, London 1880), továbbá az izlandi Karlamagnus-Saga (kiadta Unger) ; végre ismét származnak töredékek a XVI. sz.-ból (kiadta Bormans). Sostegno di Zanobi firenzei költőnek (a XIV. sz.-ból) La Spagna című olasz feldolgozása nem származik közvetlenül francia forrásból, hanem olasz költemények alapján van megírva. A Rolandról szóló spanyol románcok is francia forrásokra vezetnek vissza, melyek azonban régiebbek, mint a legrégibb francia költemények és nem később, mint a XIII. sz.-ban jöhettek létre (Primavera de Romances, Berlin 1856). Ezeket a régi feldolgozásokat háttérbe szorították a monda ősalakjától eltérő olasz hősköltemények : Morgante maggiore Pulci L.-től, Bojardónak Orlando inamorato-ja és végre a leghíresebb : Ariosto Orlando furioso c. hőskölteménye. Irodalom. Schmidt, Über die italien. Heldengedichte aus dem Sagenkreise Karls d. Gr., Berlin 1820 ; Immermann is feldolgozta a tárgyat Das Thal von Ronceval c. szomorújátékában, Hamm 1822. Roland de la Platiere (ejtsd : rolan de la platyier, János Mária, francia államférfiú, szül. Thizyben (Villefranche mellett), megölte magát Rouenben 1793 nov. 15-én. 1790-ban jakobinus klubot alapított Lyonban, mely őt 1791. a nemzeti gyülekezetbe választotta. Ott a girondistákkal lépett érintkezésbe és Brissot révén 1792 márc.u gironde-minisztériumban a belügyminiszteri tárcát kapta, mígnem XVI. Lajos egy nagyon szabadon szerkesztett levele miatt jun. 13. elbocsátotta. A király letétele (aug. 10.) után azonban újra belépett a minisztériumba. Leghevesebb ostorozója volt a hegypárt anarkikus törekvéseinek, és az igazi népszabadság ellen intézett mindennemű támadásokat erélyesen visszautasította. A jakobinusoktól bevádoltatván, hogy a vidéket politikailag önállósítani és a fővárostól függetleníteni akarja, 1793 jan. 23. elbocsátását kérte. Június elején (a girondiak bukásakor) R.-t is el akarták fogni, de Rouenba szökött, ahol felesége kivégezéséről értesülvén, öngyilkossá lett. Iratai közül a nejéhez intézett Úti levelei (Amsterdam 1782, 6 köt.) és a Dictionnaire des manufactures et des arts qui en dépendent (3 köt.) említendők, amelyet Panckouck Encyclopédie méthodique című műve számára irt. — Neje, Mária Janka, szül. Párisban 1754 márc. 17., megh. a vérpadon 1793 nov. 9. Phlipon aranyműves leánya, a régi kor tanulmányozása folytán a köztársasági eszmék hive. 1780 febr. 4. lett neje R.-nak, kit később hivatalos teendőiben támogatott. Számos feliratnak és rendeletnek ő volt szerzője. Az elmenekült girondistákkal való levelezése miatt 1793 jun. 2. elfogatván, a forradalmi törvényszék előtt önmaga védelmezte magát ; kivégeztetése pillanatában rendkívüli nagy lelki erőt tanúsított. Terjedelmes és tanulságos Mémoires-jaiban (Páris 1820, új kiad. Faugéretől 1864,2 köt. és Clarettetől 1884, 2 köt.) a többi iratai is benfoglalvák. Leveleit Dauban adta ki (u. o. 1867, 2 köt.). V. ö. Dauban, Étude sur Madame R. (Páris 1864) ; Blind M., Madame R. (London 1886). o. J. Roland de Lattre, 1. Lasso, Roland-rés, 1. Brèche de Roland. Roland-szobrok, máskép Ruland- v. Rutlandszobrok, kolosszális, fából vagy kőből durván faragott szobrok, amelyek Észak-Németország sok helységének fő terein vagy vásárterein állottak és részben ma is állanak (u. m. Brandenburgban, Brémában, Halléban, Nordhausenban, Perlebergben). Rendszerint hajadonfejű vértes alakot ábrázolnak vont karddal, amelyet a hagyomány a mondaszerű Rolandnak tulajdonít, de amelynek eredete még ma is homályos ; bizonyos csak az, hogy törvénykezés székhelyét jelképezik. Csakis a XIV. sz. óta említik ezeket a szobrokat, melyek gyakran a város önállóságának jelképei voltak. W. O. Beringuier, Die Rolande Deutschlands (Berlin 1890). Roll Alfréd Fülöp, francia festő, szül. Párisban 1847 márc. 10., a párisi École des beaux artsnak volt tanítványa, azután pedig Gérome és Bonitat vezetése alatt dolgozott. Nagy feltűnést kelt Roll