A Pallas nagy lexikona, 15. kötet: Simor kódex-Tearózsa (1897)
SZ - Szegedi
Szegedi — 506 — A sópajták, sőt a tiszai hajóhíd egy része is elhamvadt ekkor. 1816. a város egy része ismét viz alá került s e csapás 1830. csak nagy küzdelem árán volt elhárítható. 1836 nyarán pedig naponkint megújuló rémes tüzesetek nyugtalanították. Az első közvilágítás 1827., az első kaszinó 1829., az első kövezet 1840., az első takarékpénztár 1845. létesült. A szabadságharc alatt a város négy honvédzászlóaljat állított ki fiaiból és szerelte fel azokat. A Földváry-féle önkéntes nemzetőrség pedig a híres szenttamási sáncok bevételével szerzett dicsőséget. 1849 febr. 2. a város nemzetőrsége Teodorovics szerb seregét vitézül visszaverte, de aug. 5. a visszavonuló honvédsereg az újszeged-szőregi síkon csatát vesztett. Az 1854-iki önkéntes államkölcsön alkalmával a város közönsége 600,000 frtot, a lakosság pedig 400,000 frtot jegyzett. A király 1857-iki körútja alkalmával Sz.-et is meglátogatta. Ugyanezen időtájban fogták el Rózsa Sándort, a régi betyárvilág utolsó romantikus hősét. 1856. a református, a következő évben pedig az ág. ev. hitközségek alakultak. 1858. épült a Sz.-i kiviteli gőzmalom és az osztrák államvasút tiszai vashídja. A vízvezeték 1859., a légszeszvilágítás pedig 1865. rendeztetett be. 1864. volt az utolsó nagy tűzveszély, mig 1854., 1855., 1867. és 1876. a város az elöntéssel fenyegető árvizekkel küzdött. 1872 óta a város nagy arányú fejlődésnek és haladásnak indult. A kövezések kiterjesztése, szabályozások, nagyobb építkezések, utcák feltöltése és terek fásítása által mind polgárisultabb alakot öltött. 1876. Sz.-en tartatott az országos dalünnep s ugyanekkor nyílt meg a kiváló sikerű ipartermény- és állatkiállítás is. 1879 márc. 5. a várostól észak felé, négy mérföldnyi távolságra eső percsóra-petresi töltésvonalat a Tisza árja elszakítván, az áradat feltartóztathatatlanul a város mögé került. Egy ideig az alföldi vasút vonalán rögtönzött védművekkel igyekeztek a vizet feltartani, de márc. 11. éjjel oly óriási vihar támadt, hogy a hősi védelem dacára is a töltés átszakadt s reggelre a város már hullámsírban feküdt. A vízbe fuladt halottak száma 151, a romba dőlt házaké pedig 5585 volt s csak 417 épület, illetőleg 334 lakóház maradt épen. A kárt 10.800.000 forintra becsülték. Márc. 17. a király a romban heverő várost megtekintve, újjá alkotó akaratának kifejezést adott. A részvét az egész földkerekségen páratlan mérvben nyilatkozott, mert 2.834.120 frt könyöradomány gyűlt egybe. A hazai sajtó és a törvényhozás Sz. missziójától áthatva kimondta, hogy ha soha sem lett volna is Sz., azon a helyen nemzeti szempontból szükség van egy erős központra. Azért a lakosság építkezésekre tíz, a város pedig feltöltésekre, kisajátításokra, szabályozás, csatornázás, kövezés s más községi szükségletekre öt milliós kölcsönt nyert 6% kamattal 50 év alatt visszafizetendőül. A város újjáalkotási munkálatainak vezetésével királyi biztosi minőségben Tisza Lajos bízatott meg, ki működését 1879 jun. 11. megkezdve, 1883 végén fejezte be. Ez idő alatt 3485 építkezés történt , pedig 31 kétemeletes, 264 emeletes, 625 magas földszintes és 1696 földszintes lakóház, melyekre 9 milliós államkölcsön vétetett igénybe. Ugyanezen idő alatt a kisajátítások 1.275,000 frt, a feltöltések 1.200,000 frt, a csatornázások 50,000 frt, követések 1.300,000 frt, laktanyaépítkezés 550,000 frt stb. kiadást vettek igénybe. Az államkölcsön és a könyöradományok egy részének igénybe vétele mellett a város közjövedelmeiből épült a színház (450,000 frt), a városháza (300,000 frt), a belvárosi fiu- és leányiskola (65 és 90 ezer frt), az alsó-és felsővárosi népiskola (60 és 22 ezer forint), a kincstári sópajták (65,000 frt), a vámház (70,000 frt), az új Sz.-i vigadó (40,000 frt), a szegények háza, a kálvária stb. Ezeken túl az állam saját céljaira s illetőleg hivatalainak és intézményeinek elhelyezésére 1.850,000 frt költséggel felépítette: a polgári és fenyítő törvényszéket, a kerületi börtönt, pénzügyigazgatóságot, posta- és táviróhivatalt,honvédkaszárnyát és tiszti pavillont ; a Tisza medrének kibővítésére és Új-Sz. belebbezésére, a város hozzájárulását betudva 600,000 frtot, a körtöltés építésére egy milliót, a közúti vashíd és feljárói elkészítésére 1.740,000 frtot, a rakodópart kiépítésére pedig 1.200,000 frtot fordított. Az újjáépült várost a király 1883 okt. 14—16. nagy megelégedéssel szemlélte meg. Az újjáalkotás azonban azóta is szakadatlanul tart s még máig is igen sok telek beépítetlen. 1886. épült a főgimnázium és kegyesrendi társház (300,000 e frt), majd a rókusi népiskola építése, a felső- és alsóvárosi népiskolák kibővítése. 1889. készült el az államfogház, a honvéd kerületi börtön, legutóbb pedig a honvéd- és az új csapat-kórház. Legközelebb az utászkaszárnya és a közvágóhíd épül fel. 1890. már 6502 ház volt felépítve, ezek közt 38 kétemeletes, 594 emeletes, de az ideiglenes épületek száma még ekkor is 2041 volt. A legutóbbi évben 345 építkezési engedély adatott ki, ezek közül 156 lakóház emelésére. Irodalom, Bertalan I., Sz. szabad királyi város földrajzi és meteorologiai viszonyai, Szeged 1884; Dudás Gy., A zentai ütközet és Sz. visszavétele 1686., Zenta 1886; Kákay Aranyos Nro 3., Sz. pusztulása, Szeged 1879; Kálmány L., Sz. népe, Budapest 1881—91; Kovács J., Sz. Tájékoztató ismertetésül, Szeged 1889; Reizner J., A régi Sz., u. o. 1884; u. o. Történelmi vizsgálatok a zsidók Sz.-i letelepülése körül, u. o. 1887; Szegedi I. Κ., A Sz.-alsóvárosi fejedelmi templom és kolostor történelmi vázlata, u. o. 1861; Varga P., Sz. város története, u. o. 1877; Löw-Kubingi, A 87.-i zsidók, u. o. 1885; Reizner, A Szegedi Híradó negyedszázados pályafutása, u. o. 1884; u. a., A Sz.-királyhalmi ésbojár Imimi pogánykori sírleletek, Budapest 1891; u. a., 87. és Délmagyarország, Szeged 1895; Rusztd, A kegyúri jog és a Sz.-i gyakorlat, u. o. 1886; Vedres, A haza szeretete avagy Sz. városának a törököktől való elvétele, u. o. 1809; u. a., A Sz.-i múzsák százados ünnepe, u. o. 1820; u. a., Sz. város tanácsháza talpkövének letétele, Pest 1799; Woerl, Kalauz Sz.-en és környékén; Palugyai J., Magyarország leírása, Pest 1854, 2. köt. stb. REIZNER JÁNOS, Szegedi, 1. Gergely, egy nevezetes XVI. sz.-beli prot. énekeskönyv szerzője. Eredetileg kat. pap (beregszászi Domokos-rendi barát) volt, hihetőleg szegedi születésű . 1556. Kálmáncsehi Sánta Márton debreceni pap és Petrovics Péter segítségével a wittenbergai akadémián tanult, hol 1557. Petrovics Péterhez intézett levele nyomtatásban megjelent. 1557 nyarán hazajött és Debrecenben iskolamester, majd Kálmáncsehi halála után prédikátor lett. 1562—63 körül ismeretlen okból elhagyta Debrecent, s Németi Ferenc tokaji kapitány pártfogása alá helyezte magát. Németi halála után Egerben Mágócsi Gáspár mellett talált Amely szók az S-f. betűben nincsenek meg, S alatt keresendők! 82* Szegedi Kis