A Pallas nagy lexikona, 16. kötet: Téba-Zsuzsok (1897)
T - Thourout - Thout - Thouvenel - Thouvenin - Thouvenin-puska - Thököly-
Thourout — 164 — Szül. Boumois várában (Anjou), beutazta a Maszkarénákat meg Madagaszkárt, megh. Párisban 1831. A délafrikai szigetek flóráját meg a gyümölcsfákat ismertette. Thourout (ejtsd: turú), város Ny.-Flandria belga tartományban, 18 km.-nyire Bruggétől, vasút mellett, (ιβθο) 9464 lak., posztó-, vászonszövéssel, csipke-, kalapkészítéssel, cikória-, szappan-, bőrgyártással, lenkereskedéssel. Thout, egyiptomi istenség, máskép Thot (1. o.). Thouvenel (ejtsd: tuvnei) Ede Antal, francia államférfiú, szül. Verdunben 1818 nov. 11., megh. Párisban 1866 okt. 19. Jogi tanulmányainak befejezése után a Keletre utazott s ezen alkalommal adta ki első művét : La Hongrie et la Valachie (Páris 1840). 1844—45. mint követségi titkár Brüsszelben, illetve Athénben működött; 1848. ugyanott követté léptették elő ; 1850. hasonló minőségben Münchenbe helyeztetett át. Mint Bonaparte Lajos Napoleon egyik legbuzgóbb hive, az 1851 dec. 2-iki államcsíny után a külügyminisztérium politikai vezetésével bízatván meg, III. Napoleon császár bizalmas munkatársa lett s midőn 1855. mint francia nagykövet Konstantinápolyba ment, arra törekedett, hogy az orosz befolyást ellensúlyozza és annak rovására Franciaországot emelje. 1859. szenátorrá neveztetett ki, 1860 jan. 24-től kezdve 1862 okt. 15-ig a külügyminiszteri tárcát vezette. V. ö. Le secret de l'empereur. Correspondance confidentielle et inédite entre M. T., le duc de Grammont et le général Flahault 1860—63. (kiadta T., Páris 1888). Emlékiratai (Souvenirs) is megjelentek. Fia Th. Léon továbbá a következő munkákat adta ki atyja hagyatékából : Correspondance de Th. avec sa famille. La Grèce du roi Othon (Páris 1890) ; Episodes d'histoire contemporaine. 1844—52 (u. o. 1890) és Nicolas I. et Napoléon III. Guerre de la Crimée (1891) ; Trois années de la question de l'Orient 1856—59 (Páris 1897). L-R. Thouvenin (ejtsd: tuvnen) Lajos István, francia tábornok, szül. Moyenvicben (Meurthe) 1791., megh. 1882-ben. 1811. tüzérhadnagygyá lett, kitüntetéssel harcolt az 1813—15-iki hadjáratokban; 1823. Spanyolországban küzdött, 1828. Görögországban s 1853. mint osztálytábornok nyugalomba lépett. T. kiváló szaktekintély volt a lövőfegyverek terén, melyen számos javításokat eszközölt. Már 1840. a vontcsövű fegyverek célszerűsége mellett nyilatkozott és rendszere 1846. elfogadtatott Európa több hadseregében, főleg a vadászezredek számára; találmányát csak a Mini és a gyúrűs fegyverek használata szorította háttérbe. L.R. Thouvenin-puska, 1. Pecek fegyver. Thököly-család (késmárki). A család eredete ismeretlen. Már a XIV. sz.-ban virágzott egy ily nevű család. Andrásnak fia László 1360 körül élt, ennek leánya Erzsébet, Bánóczy János özvegye, 1386. Mária királynőtől adományt kapott. Mátyás király idejében Miklós és András mint vitéz katonák szerepelnek, de ezeknek a T.-családdal való rokonsága nem bizonyítható. Legelső őse e családnak Sebestyén, aki a régi késmárki monda szerint lókereskedő volt. Őse lett volna János, ki 1446. királyi zászlótartó volt, ennek fia Lipót, ennek fia Ferenc s unokája Sebestyén. Leginkább A Thököly-család címere, valószínű lesz az, hogy midőn már T. Sebestyén meggazdagodott s nemessé, báróvá lett, másokhoz hasonlóan ő is meg akarta hosszabbítani családfáját. 1569 körül vagyonos kereskedő Nagyszombatban. 1572. fiával és testvérével együtt felvétetett a nemesek sorába, tekelházi előnévvel, de üzleteit azért még tovább folytatta. 1578. megveszi a Fuggerektől Vöröskőt százezer tallérért, Rudolf király azonban nem hagyta jóvá a vételt, de megígérte, hogyha más jószágot vesz, még pénzzel is fogja segíteni. Ez időtájban első neje meghalt s ő 1580. nőül vette nagylucsei Dóczy Gábor leányát Zsuzsannát. A házasság révén a Dóczyak, Forgáchok s Nyáriak előkelő családjába jutván, ezentúl az udvarnál nagy tekintélyű rokonai befolyását is érvényesíthette. Ügyességével a Laszky Albert által nála még 1579-ben elzálogosított késmárki és savniki uradalmakat az udvarral való hoszszas alkudozások után megszerzi. A főurak közt mindinkább növekedett tekintélye. 3 országgyűlésen mint nevezetes bizottságok tagja szerepel. Részt vesz Győr ostromában Schwarzenberg mellett. Ennek eredménye lett a bárói cím. Később Bocskay táborában látjuk s nevét a legelőkelőbbek közt emlegetik ; a bécsi béke előkészítésében is részt vesz mint Bocskay kiküldöttje. A T. család férfiágában Imrével halt ki, nőágon ennek leányaiban. — I. István, Sebestyén fia, szül. 1581 dec. 12., megh. 1651 nov. 8. Beutazta egész Nyugat-Európát, visszajövet királyi apród, majd királyi táblai ülnök lett. Első neje Hoffmann Zsófia meghalván, 1620. elvette Thurzó György nádor leányát Katalint, kivel az árvai vár és uradalom reá szállt. II. Ferdinándnak oly hű alattvalója volt, hogy inkább veszni hagyta 70.000 forinton vásárolt bodrogkeresztúri uradalmát, mintsem hogy Bethlenhez álljon. — II. István, az előbbinek fia, szül. 1623 febr. 5. 1654-ben grófi címet nyert s később Árva vármegye örökös főispánjává neveztetett ki. Birta az árvai, likavai, késmárki és rózsahegyi uradalmakat s rátóti Gyulaffy Máriával (iktári Bethlen Mária leánya) való házassága után Erdélyben is nagy értékű birtokokra tett szert. Wesselényinek és Nádasdynak meghitt barátja volt, kiknek terveit tetemes pénzösszeggel igyekezett elősegíteni. Ezért támadta meg Lipót tábornoka, de midőn Árva várát, melybe zárkózott, bevették, már halott volt. Ennek fia volt T. Imre. III. T. Zsigmond, az előbbinek testvére, szül. 1618., megh. 1678. Savnik várát és uradalmát örökölte. Várkastélyát renoválta és kápolnát építtetett. III. Ferdinánd tanácsosa, a kir. tábla birája s egy ízben nádorjelölt. Midőn az összeesküvőkkel való egyetértéssel gyanúsították, savniki uradalmát az ottani apátság részére a kir. ügyésznek bocsátotta át, maga pedig a kat. hitre tért. 4h .V ', *·iL Thököly