Palócföld, 1997 (31. évfolyam, 1-4. szám)
1997 / 3. szám - Csongrády Béla: „Köszönöm, megvagyok", avagy az értelmiségről - fekete-fehérben
Csongrády Béla „Köszönöm, megvagyok”, avagy az értelmiségről fekete-fehérben Soha nem volt könnyű eligazodni a világpolitikában, de ember legyen a talpán, aki ma, a lelkendezem nagy barátkozások, az ügyesen takargatott (olykor éppen ezért gyanús) érdekviszonyok dzsungelében, az integrációs folyamatok kontra nemzetiesedési tendenciák, az együttható monetáris illetve szociális központú törekvések közepette kiismeri magát. Nincs ez másként az országhatáron belül sem. Folyvást gazdasági eredményekről, a stabilizációt övező nemzetközi elismerésekről hallani a kormánypártok oldalán, mégis csökken - legalábbis '94-hez képest - a népszerűségi indexük, a közép- és leszakadt rétegek képtelenek aprópénzre, betevő falatra váltani a valutaalap megelégedését. Talán nem is véletlen, hogy hasonló ellentmondás feszíti a salgótarjáni közéletet, közhangulatot. A város vezetése jogosan büszke arra, hogy - bár kemény, a lakosságot és az intézményeket is sújtó intézkedésekkel (csakúgy, mint országos szinten) - sikerült elkerülni az önkormányzat pénzügyi csődjét, és csodálkozik azon, hogy sem az ellenzék - de ami nyilván számára fontosabb - sem a közvélemény nem honorálja a válságmenedzselés sikereit. Pedig az emberek nem kárhoztathatók azért, mert nem értik a bonyolult közgazdasági összefüggéseket, s csak abból ítélnek, amit a saját bőrükön éreznek. Tehát a munkahelyek, a foglalkoztatottak, a munkanélküliek, a lakások számából, kinek-kinek jutó négyzetméteréből, a fizetések, a jövedelmek nagyságrendjéből, az árakból - azaz az életszínvonalból -, a szolgáltatások szintjéből, a városkép esztétikai és higiéniai alakulásából. S bizony ha e sorból bármelyik tényezőt elemeznénk is, akadna bírálni és tennivaló. Természetesen az értelmiségiekre - mint városlakókra - is kihat e sajátos kettőség, de önnön élethelyzetük is jócskán produkál kétarcú jelenségeket. (E helyütt minden más lehetséges közelítésmódot mellőzve - változatlanul önálló társadalmi rétegnek tekintjük az értelmiséget méghozzá felsőfokú végzettsége és kívánatos szellemi igényessége okán, s kevésbé a munkamegosztásban elfoglalt meglehetősen bonyolult helye szerint.) Mint az ország bármely településén, Salgótarjánban is erősen differenciált az értelmiség. Csak néhány hagyományos területen (oktatási, egészségügyi, közművelődési intézményekben, 316