Palócföld, 2007 (41. évfolyam, 1-6. szám)

2007 / 3. szám - LÁTLELET - Bedegi Berill Barbara: "...Petőfi eltűnt a ködben, én eltűnök a jelenben..."

Látlelet Bedegi Berill Barbara „...Petőfi eltűnt a ködben, én eltűnök a jelenben..." „Aki csak hírből ismeri az elmebetegséget, úgy véli, hogy az »őrült« végletesen és véglege­sen embertelen. [...] Az elmebaj olyan elemi katasztrófa, amely mindnyájunkat érhet. [...] Szánalom, tudásszomj, segíteni akarás vagy egyszerű szembenézés a valósággal, ez mind emberségesebb tanácsadó a félelemnél. Az okosodni vágyó társadalom nézzen szembe az elmebajok valóságával, ismerje meg az elmebetegek életét. Szabadítsa fel az elmebeteget rabságából és szabadítsa föl önmagát a mágikus iszony alól. Meglepetéssel fogja látni, hogy az elmegyógyintézetek lakói is emberek, akik megalázottságukban és kivetettségükben is szeretnének emberhez méltó életet élni." (Benedek István: Aranyketrec. Egy elmeosztály élete) Oláh Péter 37 éves roma férfi, a Ludányhalászi Szociális Otthon lakója, ahová 1995-ben került be. Jelenleg a pszichiátriai osztályon kezelik. Ezt megelőzően nyolc éven keresztül ugyanezen intézmény zárt osztályán tartották, mivel ön- és közveszélyes rohamai egyre gyakoribbá váltak, dühöngése és agresszivitása fokozódott, számtalan öngyilkossági kísérlete volt. Végül magatartása olyannyira kezelhetetlenné vált, hogy rácsos ágyba kellett tenni. Majd - amint azt állítja - „elektrosokk kezelést" is kapott. A nagy és mai napig élő plátói szerelem, amely Rékához fűzi, úgy véli, sohasem múlik el. A lány zaklatása miatt került az intézetbe. Több ízben is tanúsított hasonló jellegű magatar­tást. Többek között a rokonai is bevádolták azzal, hogy gyermekkorú unokahúgát szexuáli­san molesztálta. Ezt tagadja, nem ismeri el, puszta félreértésként magyarázza. Kérdésemre, hogy véleménye szerint mi vezette el őt oda, hogy immár több mint egy év­tizede kénytelen a pszichiátriai osztályon élni, azt válaszolta, hogy minden azért történt, mert „ököllel ablakokat zúzott" be. Verseket ír. Ápolói és a nővérkék ennek tulajdonítják, hogy ma már sokkal kezelhetőbb, elmaradtak az öngyilkossági kísérletei. Készségesen segítik és támogatják alkotó munkájá­ban, gépelik a verseit és megpróbálják egyéb módon is elérni, hogy felfigyeljenek betegükre. „Örülünk neki. (Annak, hogy verseket költ.­ Nem mindennapos dolog. A segítséget meg­adjuk ahhoz, amihez tudjuk, amire lehetőségünk van" - nyilatkozta az osztályos főnővér. Az intézmény, az osztály hangulata meleg és baráti. Mindenki szívesen vette a látogatá­sunkat és őszintén remélte, hogy talán sikerül publikálni, megjelentetni egy pár versét Oláh Péternek, mert az „nagyon sokat jelentene számára". Oláh Péter versei népies hangvételűek. Magát modern Petőfi Sándorként aposztrofálja. Úgy véli, sorsukban hasonlóságok és párhuzamok találhatók. Leginkább érzelmileg erősen túlfűtött szerelmes verseket ír, de alkalmi költeményekre is előszeretettel vállalkozik, ame­lyeket maga szaval el az intézmény rendezvényein. Ezek jellemzője a 20-30 versszakot is meghaladó hosszúság, a jelzőktől hemzsegő, ismétlésektől, ismételgetésektől tarkított stílus. A szerelem, szeretet és a biztonságra törekvés vágya, keresése az, amely leginkább jellemzi a 193

Next