Palota-Ujpest, 1934 (14. évfolyam, 1-41. szám)

1934-01-06 / 1. szám

Palota-Újpest alapításának szükségét, mikor annak elbírálása a püspöki joghatóság körébe tartozik s amikor azt a templom léte­sítésénél is maga az egyházközség feje készíti elő. Egyháziasság-e dicsekedni a temp­­lomépitési mozgalom megkezdésé­vel, amikor az egyházközség jóval előbb megtette — magam tárgyaltam hivatalos beadványát. Dicsekedni ez­zel akkor, mikor ennek a zaklató sürgetésnek egyik következménye volt, hogy a templom részére nem az Újváros szükségletének legmegfele­lőbb s az egyházközség feje által eredetileg kért terület jelöltetett ki s az egyházközség eredeti terve, a szalézi kolostor-templom, amely ha valahol, hát itt a munkásnegyedben töltheti be az Államvasút által eléggé meg nem hálálható hivatását, elejtetett. Egyházias szellemet bizonyít-e el­hallgatni a dicsekvésben az összeget, amelyet az illető egyházi adóban vagy adományban a templomépítésre juttatott. Látjátok feleim szemetekkel, mik vagyunk. Gőgös por és hamu vagyunk. Értelemalázatosságunk kiveszett. Cse­­­­­lekvésünk indokául két betűt tolunk folyton előtérbe: az egyik az „é“, a másik az „n“. Ezért nem adjuk meg a tiszteletet annak, akit illet. Ezért kritizálunk bántó éllel. Ezért tételezünk fel alap nélkül rosszat másról. Szent Imrés fiaim, olvastátok a parancsolatot: Tiszteljed — lelki — Atyádat, hogy hosszú életű lehess a földön, amelyet a te Urad Istened ad te néked. Mi hosszú életűek akarunk lenni, gyökeret verni, otthont építeni a mi palotai földünkön, pó­toljuk ki hát fokozott tisztelettel a lelki Atya iránt a tőle megvont tiszte­letet és lelkiséggel dolgozzunk azon , magasztosuljon mielőbb keresztes tornyává a mi újvárosi templomunk s legyen ez a torony a katholikus összetartás tornya. Mert e nélkül a katholikus gondo­latban a magyarságra rejlő mélységes erőket kivetíteni nem tudjuk. A „The Newyork Times“ hírével kapcsolatos gondolatok elszállnak fejemből, ha kezembe veszem a megújult Katholikus Szemle, a Magyar Kultúra, a Korunk Szava, A Kon­gregáció, bölcseletet, mystikát s egyéb katholikus tudományt sugalló sorokkal teli példányait s felcsillan bennem a remény. Ez fog az új katholikus nem­zedékben a Szentkoronás Turul szárnycsapása nyomán rátalálni a közéleti és társadalmi igazságot hozó revízió igazi útjára. Dr. Czillinger Lóránd. I----- »»»I—JMC3WC3WCJWC3«» Közgyűlés. Az Újpesti Katholikus Kör dec. 23-án tartotta rendes évi közgyűlését, amelyet a Balassa­gyarmatra áthelyezett elnöke, Far­kas István reálgimnáziumi igazgató távollétében Benkő Sándor gazda­sági tanácsos vezetett. Az eltávo­zott elnök búcsúlevelét — aki hivatalos elfoglaltsága miatt nem jelenhetett meg — dr. Koncz József pápai káplán indítványára a kör jegyzőkönyvében örökíti meg s őt a közgyűlés táviratban üdvözölte. Tisztujitás rendjén megválasztat­tak : elnökké: Benkő Sándor, —1 alelnökökké: Miskolczy Gusztáv postatakarékpénztári h. vezérigaz­gató, Ditmayer Ferenc műszaki főtanácsos és vitéz Csorba Ödön igazgató-tanító, — titkárrá : Debre­­czenyi Bárány Rezső r. kath. hit­oktató-lelkész, — ügyésszé: dr. Töttössy Ernő, — pénztárossá: Schneider Károly, — háznaggyá : Gergely István. Mondanunk sem kell, hogy a választást az örökifjú Tassy Béla Károly kor elnök vezette; a korelnökségben társa, Antal Gyula táviratban küldte a körnek és lemondott elnökének az üdvöz­letét. A vacsorán a kör örökös tiszteletbeli elnöke , dr. Csik József plébános, főrendiházi tag mondott lelkesítő beszédet. Vak tű­zilármára a palotai tűzoltók hétfőn este nagy felkészültséggel robogtak a Károlyi­ u. 31. sz. alá, ahol műhelytüzet jeleztek nekik, de szerencsére semmi baj nem volt s igy a felültetésen kissé bosszankodó tűzoltók hazamentek laktanyájukba. XXXI. Amit a tanárjelöltek gyakorlati ki­képzése tekintetében az akkor még csak váltakozva négy osztályos (az egyik tanévben: I., 111., V., VII. és a másikban II, IV., VI., VIII.) gya­korló főgimnázium nyújtott, valóban nem volt számottevő teljesítmény. Még­pedig azért nem, mert ebben a mintaintézetben (a szó szoros értel­mében pedagógiai laboratóriumban) az állapot nagyon is mintaszerű, mondhatnék túlmintaszerű volt. Na­gyon könnyű volt itt a szaktanárok­nak, akik majdnem egytől-egyig el­ismert szaktekintélyek voltak, ered­ményes tanítást produkálni, sőt a melléjük beosztott gyakorló tanárok­kal is eredményes próbaelőadásokat produkáltatni, mert itt egy osztály­ban csak 30—35 tanuló volt, úgy a neveltség, mint az értelmi fejlett­ség tekintetében jobbára mintaszerű, válogatott tanulóanyag (csak kivált­ságos szülő járathatta gyermekét a mintagimnáziumba­n), amely 100 szá­zalékig alkalmas volt arra, hogy objectuma legyen annak az egyetlen helyes és eredményes tanításnak, mely szerint a tanár permanensen az egész osztályt foglalkoztatva min­den leckeórán minden tanulót meg­feleltet, legalább is egy kis, mellék­kérdés feltevésével, úgy hogy vég­eredményben minden leckeórán min­den tanuló felel. Ha 50—60 vagy még több tanuló szorong az osztály­ban, a tanítás jobbára meddő peda­gógiai komédiává torzul, mert a fent­­irt egyetlen helyes és eredményes módszer (tanári notesz és osztályzás nélkül) nem alkalmazható. Nincs tudomásom róla, hogy azóta javult volna a helyzet. Most is, mint azelőtt, a kezdő tanároknak legna­gyobb része nem tud sem fegyel­mezni, sem pedig tanítani, s most is, mint azelőtt, a tanárvizsgáló bi­zottságok az okleveles tanároknak egész raját szabadítja rá a zsúfolt osztályokban szorongó ifjúságra min­den reális gyakorlati képzettség nél­kül. Nem félek közölni a nyilvánosság­gal azt a megállapításomat, hogy amennyiben a vallás- és közokta­tásügyi miniszter úr ő excellenciája a közel­jövőben a középiskola meg­reformálására vonatkozó javaslatot terjeszt a Ház elé, úgy ez a javas­lat, ha törvényerőre is emelkedik, egyáltalán semmit sem fog változ­tatni a középiskolán olyan értelem­ben, hogy a tanuló ifjúság erkölcsi és szellemi gyarapodását eredmé­nyesebbé tegye, mert ennek a köz­óhajban kifejezett haladásnak con­ditio sine que non-ja egyrészt az, hogy az iskolának zsúfoltsága meg­szűnjék — maximum 35 tanulónál több nem tanulhat eredményesen egy osztályban — másrészt pedig az, hogy a tanárok reális gyakor­lati kiképzésben részesüljenek. A középiskola reformját új iskolák építésével és tanárképző intézetek létesítésével kell megkezdeni. Financiális kérdés, jól tudom és az­zal is tisztában vagyok, hogy a je­len gazdasági viszonyok mellett a kultúra haladását (érti itt: a közép­iskola fejlesztését) célzó financiális kérdések még sokkal inkább megold­hatatlan financiális problémákká bő­­vülnek, mint a békevilágban. Itt leg­feljebb arról lehet szó, hogy a kul­tusztárca keretén belül a dologi ki­adásokat tetemesen redukáljuk azon célból, hogy az ilyen után megtaka­rított kvótát a fentírt célokra fordít­suk. Elgondolásomat erre nézve a következőkben adom elő : Teljesen fölösleges a leányoknak középiskolai oktatása. Járjanak főző- és háztartási iskolákba, nem pedig gimnáziumokba. Az akadémikus ta­nulmányok voltaképen ellenkeznek a nő pszichéjével és az általános mű­veltség tekintetében untig elég az, amit a leányok a polgári iskolában tanulnak és az én diákkoromban a felsőbb leányiskolában tanultak. A leánygimnáziumokat el kell törülni és azok a lányok, akik el akarják vé­gezni a gimnáziumot (illetőleg a reál­­gimnáziumot, mert ez legyen a jövő egységes típusa­, hogy kenyérkereső pályára léphessenek, járjanak a fiuk­kal együtt iskolába. Híve vagyok a coeducationak, mert azt minden tekin­tetben előnyösnek és célszerűnek tartom. Hét évig működtem olyan vidéki városban, ahol a gimnáziumi tanulóknak majdnem 50 százaléka leány volt, mert nem volt helyben leányközépiskola. Nem láttam és nem hallottam én hét tanév alatt semmi olyat, ami az illemmel vagy tisztességgel ellenkezett volna. Sőt azt tapasztaltam, hogy olyan fiúk, akik az alsó osztályokban még bár­­dolatlan és otromba modort tanúsí­tottak, mire a felsőbb osztályokba kerültek, kicsiszolódtak. Megállapítot­tam, hogy a fiuknak a lányokkal való állandó együttléte üdvös és nemesítő hatással van a fiukra. Nem hogy felkeltené bennük az érzéki vágyakat, hanem éppen ellenkezőleg, közömbössé teszi őket. A nő tiszte­lete és a lovagiasság már a zsenge lélekben sarjad és az ifjú lelkében terebélyes fává növekszik, mely szép és illatos virágokat termel, ha hozzá­értő kertész neveli és gondozza a csemetéket. (Folytatása következik.) C3MC3NC3NC3MC3HC3NB9M A középiskola reformja. Irta: HERCZEG ANTAL. 2 Sándorfi Sándor palotai tűzoltó­parancsnokot gróf Teleky Pál főcser­kész dicsérő, köszönő levéllel tüntette ki a világjamborben teljesített odaadó szolgálataiért. Halálozás. Lichtblau Mór, volt vá­rosi képviselő s az újvárosi rész egyik legrégibb, közismert kereske­­kedője, hirtelen elhunyt. Nagy részvét mellett temették el a héten. Elveszett a múlt hét végén egy fia­tal kb. 60 cm. magas, barna-fehér tarka (sok fehér van rajta), hím, hosszúfarkú vizsla kutya. Aki tud róla, kérem értesítse Papp-Szilágyi Lászlót Újpest, Városháza. Igen súlyos baleset érte Baumgart­ner Károly nagy népszerűségnek ör­vendő rákospalotai építőmestert Szil­veszter napján. Lova mellett foglala­toskodott s a háztetőről lezuhant hó­rakás zajától lova megijedve, úgy homlokon rúgta gazdáját, hogy esz­méletét veszítve szállittották kórházba, ahol sebeit bekötözték, de, mint öröm­mel értesültünk, már túl van minden komolyabb veszélyen. 11 Colosseum mozi szilveszteri ka­baréja nagyszerűen sikerült. A kö­zönség rendkívül derűs hangulatban hagyta el a mindjobban és töme­gesebben látogatott s valóban pom­pás hozzáértéssel vezetett mozgó­­színházat. Az újpesti Piccoló-kávéházban min­den este Kolompár Aladár muzsikál. Telefon: 95-4-39. SALGÓ JENŐ Telefon: 95-4-39. fornér, enyvezett lemez és keményfa kereskedelmi vállalat ====== ÚJPEST, KIRÁLY­ UTCA 54. SZÁM. ====== Saját termelésű dió, bükk, jávor, cseresznye és körte a legolcsóbb árban. Járófornér már 2 és fél fillértől felfelé! 1934. január 6. Rákospalota megyei város képviselőtestületének utolsó közgyűlése 1933-ban. Rákospalota képviselőtestülete dec. 28-án közgyűlést tartott. Dr. Cserba Elemér nagy szeretettel elparentálja Lichtblau Mór virilis kép­viselőt. Emlékét jegyzőkönyvben meg­­örökítik. A közgyűlés megállapítja a Phöbus „Belépési nyilatkozat“ szövegét. Szép munka, mindenre kiterjedő figyelem­mel készült. Moór Jenő csak pár lényegtelen hibát javít rajta. Az 1934. évre szóló virilis név­jegyzék : 1. Dr. Ágh Károly (3180 P), 2. Hirschenstein Lajos, 3. Gróf Károlyi László, 4. Dr. Polányi Laura, 5. Özv. Lakatos Rezsőné, 6. Hajdú Pálné, 7. Dr. Makay Pál, 8. Dr. Csányi Barna 9. Marcsek Gusztáv, 10. Dr. Schwarcz Gusztáv, 11. Dr. Szűcs József, 12. Schwartz Adolf­né, 13. Ott Jenő, 14. Montag Simon, 15. Dr. Bakács Ignác, 16. Varga Miklós, 17. Berkes József, 18. Müller Ádámné, 19. Horn Ferencné, 20. Balla Gyula, 21. Miklós Aladár, 22. Pollák István, 23. Rácz Ferenc, 24. Özv. Politzer Ignácné, 25. Dr. Mandl Henrik, 26. Rübner Jenőné, 27. Müller Albin, 28. Özv. Kollár Gyuláné, 29. Székely László, 30. Kiss József, 31. Borsay Géza, 32. Müller Izidor, 33. Negyedi-Szabó Géza, 34. Kucsera István, 35. Özv. Maiz Lipótné, 36. Kokas Mihály, 37. Izsák József, 38. Csörgey Géza, 39. Dr. Németh Ödönné, 40. Wagner Ignác, 41. Holter Mór, 42. Lichtblau Mórné, 43. Müller Vilmos, 44. Schneider Ferenc, 45. Özv. Benkő Istvánná, 46. Fried Sándor, 47. Goszmann Oszkár, 48. Dr. Takács György. Első póttag: Szántó Miksa (1331 P). . Miklós Aladár a 21-ik helyre került. Élénk vita fejlődött ki. Lapunk más helyén részletesen hozzuk. Mindenesetre érdekes, hogy a frakció volt elnöke társaival fellebbez. A mostani elnök szót emel egy minden izében derék úriemberért — ezt elismerjük —, de Rákospalota ellenségéért és ennek tapsol Rákos­palota parlamentje. A pótköltségvetést 48.652 P-vel el­fogadták. Moór Jenő sokalja a tiszt­viselői illetményeket. Fájdalmas, de csakugyan beszélni kell róla. 1784 P ebadót töröltek. Varga Károly városi nyomozó havi 50­0 kegydíjat kapott. Illetőségi ügyek után dr. Cserba Elemér boldog újévet kívánva zárja be az ülést. Sokáig ünneplik a polgár­­mestert ! £=>•• £=?•• í=»®« £=»»« <=>—1=>— C3N Jégünnepély a rákospalotai polgári fiúiskola jégpályáján. A Zrínyi Miklós Ifj. Sportkör holnap, vasárnap dél­után 5 órakor a polgári fiúiskola jég­pályáján a Budapesti Korcsolyázó Egyesület tagjainak közreműködésé­vel nagyszabású jégünnepélyt rendez. A jégünnepélyen műkorcsolyázó-, tánc- és humoros­ számok kerülnek bemutatásra. Belépődíjak : Nézők ré­szére 30 fillér, korcsolyázók részére napi jegy 40 fillér, bérletesek részére napi jegy 20 fillér. A jégpályán ál­landóan megafon-zene. Kedvezőtlen idő esetén a jégünnepélyt január hó 14-én tartják meg.

Next