Palota-Ujpest, 1937 (17. évfolyam, 2-52. szám)

1937-07-03 / 27. szám

Pislow-Újpest A világháború alatt egyik bécsi hadi­kórházba érkeztünk mint sebesültek. Megkaptuk azt a mindenki előtt is­meretes levele­zőlapot, melyen hat­vagy hétféle nyelven az állott, hogy „Egészséges vagyok“ ! El is küldtük mindnyájan haza. Sajnos azonban, mire megjött rá az anya, vagy a fe­leség válasza, sokan már az „Ich bin gesund“-ok közül a temetőben pihen­tek. Mindenesetre ezek aligha voltak egészségesek. Ez a kis történet jutott eszünkbe, amikor azt olvastuk, hogy a Testület vezetőségében nem is esett szó az iparosság betegségeiről. Hát igenis, tekintetes Vezetőség! Az iparosság jó érzi magát. Egyetlen vágya csupán, hogy először, de men­től gyorsabban, megszabaduljon Önöktől, hogy aztán magán is tudjon segíteni. Már annál is inkább, mivel az Önök diagnózisa épp olyan hamis, mint a bécsi hadikórház egészségügyi jelentése. A nemtörődömség pedig, mellyel három és félezer iparos ügyét kezelik, keretbe illő bizonyítéka an­nak, hogy nem méltók arra a helyre, ahol vannak, ahová magukat kine­veztették vagy megválasztatták. h v El tehát onnan, amíg nem késő! maumm H O­is­kosgyű­l­és A Hadirokkantak, Hadiözvegyek és Hadiárvák Országos Nemzeti Szövetségének újpesti csoportja kedden délután 6 órakor a város­háza dísztermében tartotta meg nyolcadik rendes évi közgyűlését. A zsúfolásig megtelt díszterem­ben a Hiszekegy elmondása után Budanovits Tibor országos társel­nök mondotta el nagyhatású, gyö­nyörűen felépített elnöki megnyitó­ját. Hódolattal emlékezett meg Gömbös Gyuláról, aki az elsők között foglalkozott a rokkantügyek­kel és megalkotta a rokkant­tör­vényt. A közgyűlés felállással és egy perces némasággal áldozott Gömbös Gyula emlékének. Buda­novits Tibor ezután megemlékezett a hatóságokról, akiktől a Honsz minden esetben támogatásban ré­szesült, külön köszönetet mondott dr. Semsey Aladár polgármester­nek a város többi vezető tisztvi­selőinek és a pártok vezetőinek, akik mindenkor megértéssel kezel­ték a csoport ügyeit. A nagy tetszést arató megnyitó­­beszéd után percekig ünnepelték Budanovits Tibor elnököt, majd Kaposi Ernő ügyvezető igazgató terjesztette elő egyhangúlag elfoga­dott évi jelentését. Köszönettel em­lékezett meg a hercegprímás pász­torleveléről, amely melegen felka­rolta a hadirokkantak és árvák érdekeit. A tapssal fogadott beszá­moló után dr. vitéz Árváthfalvi- Nagy István szólalt fel és köszö­nettel emlékezett meg az újpesti csoport eredményes működéséről, külön is kiemelve dr. Semsey Ala­­dárné önzetlen, eredményes mun­kálkodását és Budanovits Tibor el­nök érdemeit. Szőllőssy Ferenc országos társ­elnök, a székesfehérvári csoport elnöke felszólalásában kijelentette, hogy mindenhol hirdetni fogja az újpesti csoport áldásos munkás­ságát és követendő példaképül fogja a többi csoport elé állítani. Csákány Ferenc társelnök a gyógykezelési és betegápolási rend­szer megváltoztatását sürgette. Szen­­tessy Sándor orsz. alelnök felkérte a jelenlevő fővárosi bizottsági ta­gokat, hogy a villamosokon való dohányzás megengedését szorgal­mazzák. Dr. Ugró Gyula ny. polgármes­ter, diszelnök szép szavak kereté­ben emlékezett meg a közgyűlés ünnepi hangulatáról és erre az al­kalomra szerzett költeményét ol­vasta fel. Maár Rezső kispesti elnök hattagú küldöttség élén üd­vözölte az újpesti csoportot s en­nek vezetőségét. Végül dr. Semsey Aladár polgármester szólalt fel és magasszárnyalású beszédben mél­tatta a világháború áldozatai érde­meit. Budanovits Tibor zárószavai­val ért véget a közgyűlés. 2 Az Erkel-család újpesti vonatkozásai. Irta: Dr. DARÁS GÁBOR.A Pestkörnyék zenei kultúrája elvi­­tat­hatatlanul Újpesten termi leg­szebb virágait Ebben a fiatal gyár­városban a zeneművelésnek patinás midíja van, ami nem kis mértékben az Erkel-család több jeles tagjának helyi működéséből magyarázható. Erkel Ferenc fiai közül időrendi sor­rendben először Erkel Sándort, Rich­ter János után az Opera igazgatóját, a legkitűnőbb dirigenst kell megem­lítenünk, mert neki már a nyolcvanas években volt Újpesten telke. Kár, hogy ezt a telket eladta s igy zenei és társadalmi életének súlypontja vá­rosunkon kívülre helyeződött. Annál vastagabb gyökérszálak kö­tötték Újpest talajához a legidősebb fiút, Erkel Gyulát, aki 1888-ig mint az Operaház karnagya, 1908-ig mint zeneakadémiai tanár és kiváló kom­ponista működött. Újpestre művész­barátai csalogatták: Maleczky Vil­mos, akinek felesége operaénekesnő volt; Odry Lehel, Kőszegi Károly, Eilinger József, Hajós Zsigmond, Ta­­mássy József és mások. A falusi élet után áhítozó mester csakugyan kiköl­tözött Újpestre 1889 májusában s először a Győr­ u. 10 sz. alatt (jelen­leg baptista templom a Kolozsvári-t. sarkán) lakott, majd a Deák-utcai Troján-házba (akkor Dailer-ház) köl­tözött át. Fent említett barátai révén ismerkedett meg dr. Nádaskay Béla főiskolai tanárral, Vuskits József Mór főfelügyelővel, Langer Viktor bazili­kai karnaggyal, Gáll János zene­­szerző-tanárral, Ugró Gyula későbbi polgármesterrel s ebből az érintke­zésből született meg — sok kiváló egyén bevonásával — az Újpesti Zenekonzervatórium alapításának gon­dolata. Erkel Gyula Újpesten széleskörű zenei munkásságot fejtett ki. Művei­nek felsorolása — egy négyfelvoná­­sos ballet, kísérőzene az Ember Tra­gédiájához, A Falu rossza, Tolonc, Csongor és Tünde zenei részének összeállítása, súlyos aranyakkal ki­tüntetett énekkari kompozíciók stb.,­­ valamint országos tevékenységé­nek méltatása nem lehet e speciális tárgyú értekezés feladata. Érdekel­heti azonban az újpesti közönséget, hogy ő volt a konzervatórium „Szik­lája" ; ő hozott ki mesterien meg­rendezett hangversenyekre fényes­­nevű pesti művészeket, pl. Reiner Frigyest, Sándor Erzsit — aki az ő tanítványa volt, — Székelyhidit, Bar­tókot. Nagy ünnepek zenés miséit hosszú éveken át az ő buzgalma irá­nyította. Újpesti tanítványai közül ki­emeljük Szelepcsényi Linkét, aki a drezdai Residenz-Theater koloratur­­értekesnője lett és Diósi Bertát, a budapesti Operaszínház művésznőjét. De az újpesti társadalom nemcsak művészetéért, hanem nemes jelle­méért is bálványozta a mestert. Se­­reg ingyen­ növendéket nevelt. Föl­felé csontkeményen-büszke, lefelé de­­mokratikusan-egyszerű, humánus em­ber volt. Liszt szerette, Delibes rajon­gott érte. Kedves kávéházainak törzs­vendégei — az Árpád- és Váczi-út sarkán álló néhai Széchenyi-kávé­­házba, meg a Brück- (mostani Kör-) kávéházba lárogatott karambolászni — tiszteletteljes mosolygással emle­gették, hogy Erkel Gyula megint ki­csavarta az ostort egy brutális bér­kocsis kezéből, mert nem tűri az állat­kínzást. Halála hírére — 1909 m­árc . Szerző tanulmányát a Conservatorium­ most megjelent Értesitőjéből vettük át. 22. — fekete posztóba vonták asz­talát, dákóját eltörték Sokáig itt élt Újpesten a legifjabb Erkel-fiu is, Erkel István postafőfel­ügyelő, a konzervatóriumnak egy­­id­eig alelnöke. Ő nem örökölt kiváló zenei talentumot, de zeneértő szép­­lélek volt, aki intelligenciáját olykép váltotta aprópénzre, hogy pl. a La Grange-áriát mint nőimitátor hajszál­pontossággal végigénekelte. Deák­­utcai háza a művészvilág meghitt otthona volt, mert a gazda nemcsak a hangszínek, hanem a konyhai izek és szagok keverését is virtuóz tökélyre emelte. Erkel Gyula lánya, Erkel Sarolta következik fölsorolásunkban, a jeles Chován-növendék, aki azonban mesz­­sze, igen messze elszármazott tőlünk. Jelenleg a marosvásárhelyi áll. zene­iskola zongoratanárnője. Kiváló zon­gorapedagógus­­ lánya, Erkel Sárika Mezőtúron működik, fia pedig egyike ünnepelt olimpikonjainknak. Az Er­­kel-név tehet a harmadik, sőt negye­dik generációban is jócsengésű. A más vidékekre szakadtakkal szemben ma is városunkban lakik Erkel Ferenc két unokája. Erkel Sán­dor az egyik, Erkel Gyula elsőszü­lött fia, aki miután a világháborút önkéntes jelentkezéssel végigh­arcolta, városi tisztviselőként működik, de emellett sokfelé ágazó munkásságot is fejt ki. Volt színházi karnagy, kö­zépiskolai énektanár, orgonista és az Újpesti Dalkör vezetője. Ez utóbbi egyesület fejlesztésében különösen sok érdeme van ; ő rendezte és ve­zényelte többek között az 1897-es jubiláris hangversenyt. Ötletes, finom kompozíciói között vannak férfi- és vegyeskarok, szimfonikus művek, zongora-k­rpromptok és nagy sikert aratott a Jancsi és Juliska filmszkeccs zenéjével. A másik unoka, Erkel Gyula má­sodik fia, Erkel Jenő többszörösen kitüntetett tart, honvédszázados, vá­rosi tisztv­iselő. Ő is tehetséges­­ mu­zsikus és rutinos pianista, aki már kilenc éves korában komponáló kész­ségével vonta magára édesapja fi­gyelmét. Itt hangulatos, magyar öt­vözetű dalokat, legtöbbnek szövegét is ő írta, a kisebb zongoraműveket s az egész sajtó fölfigyelt Masinka c. operettjére, melyet a régi Népszín­ház adott elő 1903-ban. Konzerva­tóriumunknak alapító- és választ­mányi tagja. Az Erkel-unokák befelé élő és zenei képességeiket úri szerénységgel ál­cázó emberek. Csak meghitt baráti kör előtt, — amelybe e sorok írója is tartozik, — nyílik meg a szivük és az asztalfiókjuk, hogy megfakult írások, képek, véka alá rejtett nemes magyar értékek lássanak rövid időre napvilágot. Ma, amikor a reklám szele és a tömegizléstelenség tehet­ségtelen törtetőket sodor magasba igaz magyar képességek rovására, kötelességünk rámutatni a valódi ér­­t­ékekre , ezért gondolunk hálás kegye­lettel néhai Vrányi Teofil városi ta­nácsnokra, akinek indítványára a régi Mező-utca nevét Erkel-utcára változtatta a város, hogy az Erkel­­család hervadhatatlan érdemei Újpest polgárságának emlékezetében soha meg ne fakuljanak. Eladó gyümölcsös, 204 négyszögöles gyümölcsös Pestújhelyen, Adria­ utca 23. sz. alatt eladó. Bővebbet: Rákos­palota, Gróf Tisza István­ utca 14/a. Telefon: 2-954-39. SALGÓ JENŐ Telefon: 2-954-39. fornér, enyvezett lemez és keményfa kereskedelmi vállalat ___ ÚJPEST, KIRÁLY­ UTCA 54. SZÁM. _____ Saját termelésű dió, bükk, jávor, cseresznye és körte a legolcsóbb árban. Műfornér már 2 és fél fillértől felfelél 1937. július 3. Iskoláinkról. — Beküldött értesítők. — II. Újpesti Leánygimnázium. Az újpesti M. Kir. Állami Kanizsay Leánygimnázium értesítőjét az 1936/ 37. tanévről közzétette dr. Lersch Ernő tanügyi főtanácsos, igazgató. Az ügyesen szerkesztett, könnyen átte­kinthető munka teljes betekintést nyújt az I.—II. a Leánygimnázium, III. Vill. a Liceum külső és belső életébe. Mindjárt az első lapon meg­kapjuk Kanizsay Dorottya rövid jel­lemrajzát és példaképét az ifjúság elé állítva. „Az iskola múltja“ c. ro­vat beszámol az eddigi igazgatókról és tanárokról, ezután a tanártestület névsorát, munkakörét, társadalmi és irodalmi működését olvashatjuk. Az iskola belső története élénk volt. Különösen megragadja az ol­vasó figyelmét, hogy a nevelés terén az örök eszmék szolgálata mellett „minden alkalmat felhasználtunk a hit által megszentelt bensőséges csa­ládi élet fokozott hangsúlyozására." Ezekre a tudósító már csak azt mondhatja, hogyha ez sikerült, akkor jó uton jártak s mindent elértek. Nyugalomba vonult Lányik János r. tanár, ki az iskola alapításától kezdve tagja volt a testületnek s „fő­leg a megalakulás nehéz éveiben tett kiváló szolgálatokat az iskolának nyu­godt ítéletével és bölcs életszemléle­tével.“ Ugyancsak nyugalomba vonult Membrez Cecil r. tanár. A szép is­mertetés mellett különösen ez ragadta meg a figyelmet : „Ő valóban el­mondhatja magáról, hogy szeretetet vetett és szeretetet aratott.“ A hivatalos iskolalátogatások a fel­sőbb hatóságok teljes elismeréséről számolnak be. Működtek a különböző ifjúsági kö­rök, több szakosztállyal, irodalmi és történelmi szakosztály, természettu­dományi szakosztály, volt szavaló­­verseny, stb. stb. Örömmel értesülünk, hogy van If­júsági Segítő Egylet, Honleány sport­kör, Vöröskereszt egyesület, gyorsíró kör. Az iskolai ünnepélyek műsora komoly teljesítményekre enged kö­vetkeztetni. Rendkívüli tárgyként ta­nulták a latint V.—Vili. Volt német és francia társalgási gyakorlat, fizi­kai gyakorlat, női kézimunka, kar­ének, sőt tánc is állandó tanári fel­ügyelet mellett. A tanulmányi kirán­dulások közül különösen kiemelkedik Miskolc-Aggtelek-Lillafüred megtekin­tése, melytől más és más tanulók fényképfelvételei és Szávay Edit ill. o. színes, élénk leírása tanúskodik. A változatos, minden iskolai vonat­kozást felölelő értesítőben a termé­szetvédelem mellett kitűnő ismertetés: az iskola és szülői ház rovat. Régi panaszt olvashatunk a tantestület ré­széről: „a legtöbb szülő semmi más után nem érdeklődik, mint az érdem­jegyek iránt.“ Erkölcs, fegyelmi, ta­nulmányi és egészségügyi állapot szempontjából is megtette az iskola kötelességét. Az osztályzatokat nézve egy fiú­­gimnáziumi tanár nagyon is megiri­gyelheti a sok szép bizonyítványt, node valóság is, hogy a lányok szor­galmasabbak, igyekvőbbek. Különö­­nösen megragadhatja az értesítő ol­vasóit e tájékoztató a jövő évre c. rovat következő sorai. „Okvetlenül megkívánjuk, hogy a tanulók az iskolában előírt minta szerint bárhol beszerezhető intézeti­­ruhát és kalapot hordjanak és a tornaórákon is az előírt tornaruhában és tornacipőben jelenjenek meg. A télikabát sötétkék legyen, tetszéssze­rinti szabással és minden ruhadara­bon legyen rajta az intézetben be­szerezhető „K. D.“ intézeti jelvény. — Minden tanulóra kötelező a sö­tétkék magyaros intézeti ünneplő formaruha. Az előírt mintát a tanulók az iskolától megkapják. “ Beszámolónkban foglalkoztunk az iskola belső életével. Az idézett so­rok pedig azt mutatják, hogy a ma­gyaros érzés, a múlt megbecsülésére.

Next