Pannonhalmi Szemle 1934
1. szám - TANULMÁNYOK. - DR. BÁNHEGYI JÓB: Harsányi Lajos költészete.
TANULMÁNYOK. Harsányi Lajos költészete. Dr. Bánhegyi Jób. költő életműve kétféle szempontból bizonyulhat jelentősnek az értékeket kutató irodalomtudomány ítélőszéke előtt. Az egyik szempont a történeti; ennek akkor van szerepe egy költői pályafutás méltatásában, ha az illetőnek munkássága több-kevesebb hatással volt ugyan saját korának irodalmi életére, de e korszak letűntével végképen el is veszítette hatóerejét. Az ilyen mulandó értéknél hasonlíthatatlanul becsesebb az esztétikai jelentőség ; ezt akkor találjuk meg, ha a költő alkotásainak legalább egy részében van valami, amit bármely kor fogékony műélvezője az igazi szépség művészi revelációjának érez. E kétféle szempontnak, a történetinek és az esztétikainak alkalmazásával kísérlem meg méltatni az alábbiakban Harsányi Lajos lírai költészetének irodalmi életünkben elfoglalt jelentőségét. Az első kérdés az, vajjon a jelen esetben van-e jogosultsága a történeti szempont alkalmazásának ? Nem merészség-e részünkről, ha történeti szemszögből is nézzük egy olyan költő alkotásait, aki kortársunk, itt él közöttünk, műteremtő erejének teljességéről legújabban is fényes bizonyságot tett „Mi hha él" című verses kötetével, ma is elismert vezéralakja a modern katolikus lírai költészetnek és poétái pályafutásának mindössze negyedszázados évfordulójára tekinthet vissza. A jogosultság kérdését a mi álláspontunk javára dönti el az a körülmény, hogy a huszonöt évvel ezelőtti időszak, amikor a fiatal Harsányi mint a magyar katolikus líra új nagy ígérete fellépett és csakhamar „beérkezett", a mai nemzedék szemében már történelemnek számít. Irodalmunkban akkoriban két ellentétes irány vívta egymással élet-halál harcát és ez a küzdelem oly végzetes következményűnek látszott, hogy joggal lehetett beszélni a magyar közlések és irodalom kettészakadásáról. A konzervatív-nacionalista szellemű és esztétikai eszményeiben a Petőfi, Arany, Gyulai és Kemény Zsigmond által megteremtett nemzeti klasszicizmus hagyományain nevelődött régebbi költői nemzedékkel szemben állott a fiatal tehetségeknek elszánt serege, akik a Nyugat című folyóirat körül csoportosultak és Ady Endrét tekintették vezérüknek. A nyugatos irány költői elvben és gyakorlatban egyaránt a gyökeres újítás hívei voltak és a nemzeti klasszicizmus epigonjaival szemben való ellenzéki magatartásuk az ellentétek fokozatos kiéleződésével egyre jobban a forradalmiság jellegét öltötte magára. Az újításra kétségte-