Pannonia, 1938 (4. évfolyam, 1-10. szám)

3-4. szám - Balla Borisz: Gabriel Marcel drámái

GABRIEL MARCEL DRÁMÁI 129 a szerelem, illetve a szeretet összekapcsolt, s most megakadályozza, hogy a jövőben útjuk ugyanaz legyen. Vizsgáljuk meg az első darabot. Françoise Thouret, egy huszonnégy éves modern gondolkodású lány szerelmes a nálánál négy évvel idősebb Gérard Launoy-ba. Helyesebb lenne szenve­délynek nevezni ezt az érzelmet, melyben az érzékek olyan erős szerepet játszanak, hogy a lány még annak sem meri ezt bevallani, aki érzéki szenvedélyének tárgya. A házasság előtt váratlan aka­dályok tornyosulnak: a fiatalember a tüdőbaj kezdődő jeleit ta­pasztalja magán, s éppen azért, mert szereti mennyasszonyát, el­határozza, hogy lemond róla s egy szanatóriumba vonul. De Fran­chise — akit érzékei vezetnek — ráveszi, hogy kössék meg a be­tegség dacára is a házasságot és amikor az esküvő után nemsokára a fiatal férj vért köp, felesége követi a magaslati levegőre, hol ta­lán még megmenti életét a pihenés. De a betegség hatása alatt Gérard mély morális változáson megy át, amelynek az az ered­ménye, hogy visszanyeri elvesztett hitét és a tisztaság utáni vá­gyat (mely utóbbi nem nagyon gyötörte ifjúsága alatt). Fran­­ç­oise-ra nézve ennek a változásnak két következménye van: meg­fosztja a fiatal asszonyt szabadgondolkozó szellemében attól, hogy „igazolja életét önmagával szemben“ és érzéki testében annak az elhatározásának gyümölcsétől, melyet ő sohasem akart „áldozat­nak“ nevezni. A félreértés, mely itt a drámai magot képezi ott van, hogy Gérard azt hiszi, felesége feláldozta magát, amikor hozzáment, holott valójában Framjoise csak érzékiségének parancsát követte. Amikor a fiatal asszony látta, hogy a beteg teljesen elszakadt tőle s csak vallásos dolgokkal törődik, félig bosszúból, félig tehetetlen­ségből odaadja magát egykori professzorának, a determinista ta­nokat hirdető Philippe du Ryer-nek, aki feleségével szintén a ha­vasok közt tartózkodik. Néhány hónap múlik el. Gérard lassan kilábol súlyos beteg­ségéből, s testi megerősödésével párhuzamosan visszanyeri azt az életéhséget és érzéki lendületet is, amelyet hiába várt tőle fiatal felesége. De most már késő: ott áll közöttük a másik férfi. Fran­­çoise bevallja tettét és Gérard, mintha villámcsapás érné, fulladozni kezd és percek alatt meghal. Ez a végső jelenet a maga drámai­­ságával s mély lírai hangulatával egyike Marcel legszebb „mor­­ceau de bravoure“-jainak: „Françoise: Nincs egy szavad sem, egy résztvevő tekinteted sem, csak ez az esztelen bölcsesség?.. (Gérarde ránéz­ a fény.

Next