Pápa és Vidéke, 1937 (34. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-03 / 1. szám
Pápa, 1937 január 3., vasárnap. AHAs 16 FILLÉR. XXXIV. évfolyam, 1. szám. POLITIKAI HETILA&P. MEGJELENIK MINDEN VISÁRNAP. Szerkesztőség: Horthy Miklós Fő utca 21. Telefonszám: 199 Kiadóhivatal: Csáky utca 21. Telefonszám: 157. Laptilajdonos: a Pápai Belvárosi Katolikus Kör. Felelős szerkesztő: © a. NAGY GYÖRGY. Előfizetési ár: egész évre 8 P, félévre 4 P, negyedévre 2 P. Hirdetések milliméteres díjszabás szerint. Hasábmiliméter a hirdetések között 4 fül., a szöveg között 5 fill. ww Őrségváltás írta: Dr. Sulyok Dezső A magyar politika új éve a választójogi reform jegyében kezdődik. A Gömbös-féle levél, mely a négy éves terv sutbadobásával homloktérbe tolta ezt a kérdést, az utána lefolytatott hirlapi vita, előadássorozatok, könyvek, értekezések s mindezek tetejében a pártközi értekezlet arra á,íínak, hogy talán végre valahára s megvalósul ezen a téren is a várva-várt változás. Legfőbb ideje lesz, ha meglesz. Olvasva a keszthelyi és nagybaracskai, Meizler- és Mojzes-féle petíciók iratait, arra a meggyőződésre kell hogy jussunk: az a választási rendszer, melyet a Sztranyavszky-féle lelkiismeretlen végrehajtás még kiélezett és elviselhetetlenebbé tett, olyan mélységes szakadékokba sodorta a magyarságot, melyet a nemzethaláltól csak egy igen kis lépés választ el. Ezen gonosz, megátalkodott, minden emberi érzésből kivetkőzött úton nem lehet továbbmenni, a magyar nép százezreit nem lehet lelki vágóhidra vinni azért, hogy embereket mandátumhoz juttassanak, kiket sem szellemi, sem erkölcsi tulajdonságaik arra nem képesítenek. Megjön tehát a reform végre s ez új utat lesz hivatva vágni a magyarság élete elé. Talán, — ha azzal a lelkiismeretességgel csinálják meg, amit ez a nagy törvény megkíván, — egészen új rétegek kezébe kerül a magyar közélet irányítása és az a középosztálynak nevezett réteg, mely valójában nem az, de amelynek képzelt értékeit annyira féltik még ma is sokan a reformtól, kénytelen lesz átadni az irányítást magának a népnek, a nép egészséges és meg nem fertőzött erejének. Nem kell félni ettől az őrségváltástól, nem kell a nemzet jövőjét félteni attól, ha a mai vezető réteg mellé, vagy helyébe a történelem erői utakat sodornak fel a mélyből. Szeretem ezt a középosztályt, minden hibáján és bűnén keresztül hozzáláncoltnak érzem magamat és minden áldozatra képes lennék, hogy megmentsem, de sajnos, személyes legmélyebb meggyőződésem az, hogy a magyar nemzet helyes vezetésére képtelen. Fáj leírni és kimondani, szinte a gyónás gyötrelmével fáj bevallani, hogy ez az osztály kudarcot vallott 1918-ban és azóta semmit sem tanult, semmit sem javult és semmit sem fejlődött, úgyhogy hasonló megpróbáltatás esetén ma még kevesebb önállóságot és ellenállást tudna tanúsítani, mint akkor. Szekfű Gyula cikke jut eszembe, melyet a Korunk Szava karácsonyi számában írt: annyi naivitás, a józan ítélet annyi hiánya teszi beteggé ennek az osztálynak a lelkét, hogy még normális viszonyok között is legégetőbb probléma volna felelős posztjáról való leváltása, de különösen halaszthatatlan ez ma, amikor ég körülöttünk a világ. Csak meg kell nézni azokat a reprezenatív „egyéniségeket", akik nálunk a mindenkori politikai közvélemény irányítását arrogálják maguknak és egytől-egyig mindről ki lehet mutatni, mit akar, mi viszi őt oda a hatalom árnyékába. Vagy egyik vagy a másik oldalon, de nagyon hamar megtalálható az egyéni érdek meztelen vigyorgása és legnagyobb erőlködésükbe kerül, hogy ezt elrejtsék és úgy tegyenek, mintha a közélet tiszta tógáját azért öltötték volna csakis a köznek szolgáljanak. Fontos nekünk a középosztály, enélkül nem állhat fenn egy nemzet, nem élhet meg egy egészséges állam, de ezt a középosztályt fel kell nevelni a nép tehetséges fiaiból, ki kell alakítani az ősmagyar erőt jelentő alsóbbrendűekből, mert a mostani csak nagy vérkeveredés, nagy felfrissítés után tudja vállára venni a magyarság súlyos keresztjét. Ezért kell megadni az anyagi és politikai érvényesülés minden lehetőségét a magyar népnek, melyben őstehetségek szunnyadnak és amelynek alapos és őszinte reformok útján módot adhatunk a benne rejlő energiák kifejtésére. Senki se féltse ezt a népet önmagától, talán egy-két erőszakolt nagyság nimbusza megtépázva kerül ki a népakarat szabad megnyilvánulásából, de a nemzet a maga egészében csak ezután az őrségváltás után fogja érezni azt, hogy mit jelent élni, élni úgy, amint azt a mindenható Isten a maga örök elgondolása és tervei szerint szent és elvitathatatlan jogává tette mindenkinek, kit a saját képére és hasonlatosságára alkotott. magukra, hogy ezzel a köznek és Egészségügyi viszonyok a vármegyében vos Dr. Bélák Imre várm. tiszti főúrjelentése szerint a vármegye közegészségügyi viszonyai a mult hónapban általában kielégitőek voltak. A téli időjárás következtében tömegesebben a légutak hurutos bántalmai fordultak elő. Lényeges javulás észlelhető a fertőző megbetegedéseknél, amennyiben a komolyabb megbetegedések száma csökkent. A fertőző megbetegedések közül emelkedés mutatkozik a diftéria, varicella, trachoma és gyermekbénulásban. Csökkent a skarlatina, kanyaró, tífusz és a tuberkulózis. Az összmegbetegedések száma is csökkent, viszont az elhalálozási arányszám kissé emelkedett. Ebmarás 9 esetben történt. Járásunk egészségügyi viszonyai is kielégítők. A m. kir. Opera balettkarának vendégszereplése Az idei farsang kiemelkedő eseménye lesz a m. kir. Operaház balettkarának szereplése Pápán Jókai Mozgóban január hó 18-án a A tánc európai hírű kiváló művésznőjének Szalay Karolának a bécsi és a budapesti állami operák primabalerinájának és Kőszeghy Ferencnek a m. kir. Opera szólótáncosának a fellépése már magában véve olyan élményt nyújt azoknak, akik a táncművészetet szeretik, amilyenben csak fővárosban élő embereknek lehet részük. Az est sikerét még inkább fokozza az Opera kis balettkarának együttes szereplése, az Operaház szebbnél-szebb kosztümjeiben bemutatásra kerülő táncszámaival. A zenei kíséretet Varga Pál az Opera kiváló karmestere látja el. Újév Egy nagy kérdőjel áll mindenki előtt. Kicsiny, nagy, szegény, gazdag, polgár és államférfi egyaránt várakozással bekövetkezendő tekint az órák múlva új esztendő elé. Mindenki sokat vár és remél a bekövetkezendő évtől, a beteg egészséget, a szegény jólétet, a politikus sikereket és így tovább az elszámlálhatatlan vágyak fűződnek ehhez az évhez. Mindenki remél és kérdés, hogy ezek közül a remények közül mik válnak valóra. Ámítjuk magunkat és ámítjuk környezetünket az új évhez fűzött reményeinkkel, amelyek lassacskán a szürke hétköznapok beköszöntével szertefoszlanak, marad minden régiben, robotolunk, küzdünk tovább a a létért, az egészségért és a betevő falatért. így volt ez már mióta a világ fennáll, minden naphoz, évhez fűztünk reményeket, amelyek legtöbbike csak álom maradt, ennek ellenére sem halt meg bennünk a további reménykedés. Nem is lett volna jó, ha ez kiveszett volna belőlünk, ez adja meg emberi mivoltunkat, ez edz a további küzdelemre és ez teszi lehetővé, hogy az élet nehézségeit elviseljük. 1937. Hozzád is sok reményt fűzünk. Elsősorban mi szegény magyarok tőled várjuk hazánknak a elnyomatásból való kiszabadítását, te tőled várjuk, hogy elszakított véreinket visszahozod ehhez a vérrel megszentelt anyaföldhöz. Revíziót várunk tőled békéset és leegyszerűsített igényeinket kiel gítőt. Várjuk, hogy a felzavart európai tengeren is elülnek a viharok, az országok hullámokon hánykolódó gályái a béke melegítő szellője mellett haladnak a fejlődés útján népeik boldogulása érdekében. Egyes emberek nem kimondottan jólétet csak tűrhető megélhetést várnak, tűnjön el a munkátlanság, az ínség sötét jellege, minden polgár asztalát aranyozza be a mindennapi kenyér, az ifjúság pedig találja meg a maga munkaterületét, hol békésen dolgozhatik a saját és a haza érdekében. Talán sok ez amit az uj évtől kérünk, de nem olyanok amik teljesíthetetlenek volnának. Sok új esztendő mult el keserű csalódással és kiábrándulással, mi ennek ellenére