Pápai Hirlap, 1920 (17. évfolyam, 1-52. szám)
1920-02-14 / 7. szám
PÁPAI HÍRLAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON. Szerkesztőség: Liget-utca 6. Előfizetési árak: Egész évre 40, félévre 20, negyedévre 10 K. Egyes szám ára 00 fillér. Laptulajdonos főszerkesztő: DR. KÖRÖS ENDRE. Kiadóhivatal: Petőfi utca 13. szám, főiskolai nyomda. Hirdetések felvételnek a kiadóhivatalban és Kis Tivadar könyv- és papirkereskedésében. | MEISEL JÓZSEF | Multis ille bonis flebilis occidit . . . Ha valakire, úgy reá valóban ráillenek Horatius kesergő szavai. Sok jónak siralmára történt az ő elhunyta. Mindenki, aki jó, mindenki, aki érez, mindenki, aki magyar, gyászolva siránkozik oly nagyon idő előtti szomorú vége fölött. És nemcsak ebben a városban, melynek katholikus hivői lelki gondozását iszonyatos megpróbáltatás ideje után, alig félév előtt vette át, s melynek körében apostoli hitbuzgóságával, izzó hazafiságával, páratlan energiáról tanúskodó minden irányú tevékenységével egyszeriben megszerezte a legáltalánosabb köztiszteletet, keltett váratlan elhunyta mélységes rokonszenvet, de szertee megcsonkított, megcsúfolt s fájdalmában is dicső országban, amerre életének és tetteinek híre elhatolt, mindenütt könnyezni fognak halála fölött. Csak ott távol, messze Erdélyben, amerre még „ércdrótok a hírt nem rezegtetik", ott lesznek még hívek, rajongó régi hívek sokáig méla várakozásban, édes sóvárgásban, hogy mikor tér vissza körükbe az, akinek távozni kellett, szenvedve, gyötörve elbujdosnia kellett, mert magyar, mert hazafi volt. De azért ott, a Czenk lábánál is, melynek ormáról gaz kezek, mint hajdan szent Gellértet, alátaszították Árpád alakját, kik ülnek búban, gyászban, visszamaradt magyarok, néhanéha reágondolva atyjukra, apát urukra, szomorú sejtelem fogja el szivüket és ajkuk önkéntelenül rebegi a költő után. Élünk-e még vagy sirban pihenünk? Csak a csillagos ég közös velünk. Ő immár nem él, ő immár sirban pihen. Megharcolván harcát bevégezvén pályafutását, elérkezett oda, hol számára az üdvösség koronája van eltéve, mert harca nemes, pályafutása dicső volt. Harcolt a hitért és a hazáért, pályáján mindig eszmények: jóság, irgalom, krisztusi szeretet lebegtek szemei előtt. Sokat, méltán sokat várt tőle Pápa városa. Hitben, erkölcsben, hazafiságban új, virulóbb életre készült kelteni a maga féltve szeretett hitközségét, a rábízott óriási nyáját. Szomorú sorstragédia, hogy ez a vágya, ez a reménye ép úgy nem mehetett teljesedésbe, mint ahogy nem láthatta viszont hazáját, Brassót, honnan durva zsarnoki erőszak kiűzte. Elfogódik a szívünk, könny gyűl szemünkbe e sorstragédia komor látványán. De íme a gyászos képre a megdicsőülés fénye veti sugarait. Nem halt meg ő, a jóságos lelkipásztor, az acélos erélyű hazafi, az igaz magyar. Csak teste pihen a sírban, csak sírját borítottuk el szeretetünk virágaival, lelke, az örökké él, örökké égő szövétnekként világít számunkra megpróbáltatásunk sötét éjszakájában ! Meisel József brassói apátplébános, pápai adminisztrátor 1870-ben született Nagyszebenben. Anyanyelve német volt, de magyar saját nálánál jobban senki sem szerette. A gimnáziumot Szebenben, a theológiát Gyulafehérvárott végezte. Káplánként működött Tusnádon, Besztercén, plébános volt Segesvárott és 1909 óta Brassóban. Lelkipásztori érdemeiért itt több kitüntetésben részesült: szentszéki tanácsos, majd apát lett. Mint a brassói katholikus magyarság papját érte az oláh betörés. Hogy ennek folytán minő kálvárián ment keresztül, részletesen megírtuk akkor, midőn hozzánk került adminisztrátornak. Kitartott hívei mellett, s mert egyházi beszédeivel és viselkedéseivel gyanússá tette magát, kikergettetésük alkalmával az oláhok magukkal vitték. Tizenhat hónapot töltött részben börtönben, részben internáltságban s ez idő alatt kémkedés vádja alatt a legnagyobb durvaságokat kellett elszenvednie. Végre ütött a szabadulás órája, de rá nemsokára a nagy összeomlás után a belső zavarok, az oláhok újabb inváziója következtek be. Kénytelen volt menekülni. A veszprémi megyéspüspök atyailag befogadta a kiváló férfiút egyházmegyéjébe s Gógánfára, Csabrendekre, majd pedig Pápára nevezte ki adminisztrátornak. A pápai nagy róm. kath. hitközség lelki gondozásának ügyét páratlan ügybuzgalommal vette gondozásába. Egyházi szónoklataival, az egyletekben való irányító tevékenységével, sajtóbeli működésével, a társadalmi élet minden terén buzgó szereplésével egyszeriben a vezetők elsői közé került. A humanitárius mozgalmak leglelkesebb támogatójukra leltek benne. A járványos spanyol betegség áldozata lett. Múlt héten megbetegedett, de mivel a baj nem látszott komoly jellegűnek, szombaton felkelt és kiment a levegőre. Még aznap ismét ágynak dőlt, a baj tüdejére ment és másnap, vasárnap a halotti szentségek ájtatos felvétele után visszaadta nemes lelkét Teremtőjének. Szomorú elhunytának hire az egész városban mély és osztatlan részvétet keltett. Kivétel nélkül minden ember napokig e szomorú eset hatása alatt állott. Az összes egyházi épületekre kitűzték a fekete lobogót, melyek komoran hirdették a súlyos gyászesetet. Temetése e hó 11-én d. e. 10 órakor ment végbe. Előző napon tartották meg a rekviemet a főtemplomban, melynek főhajójában volt felállítva a díszes ravatal. A temetésre a nagytemplom zsúfolásig megtelt. De a közönség nagyobb része be sem fért a templomba és sürü tömegekben lepte el az egész Főteret, melynek, valamint a szomszédos összes utcáknak üzletei is a temetés egész tartama alatt zárva voltak. A szertartást dr. Simon veszprémi apátkanonok végezte nagy György segédlettel. A „circumdederunt" lélekre ható akkordjai elhangzása után Wimmer Károly pápai kamarás, képezdei igazgató mondott mélyen megindító búcsúztatót a ravatal felett. Az alkalmi énekkar Zsilavy Sándor vezetésével megható gyászénekeket adott elő. Szertartás végeztével a koporsót kivitték a gyászkocsira s nemsokára megindult a 10.000 főre tehető gyászmenet. Elől gyászfátyolos lobogó alatt haladtak a helyi egyesületek, utánuk a feketeruhás Mária-leányok és a papság. Követte őket a gyászkocsi, mely után elsőnek a megboldogult apátplébános két testvére: Meisel János százados és Meisel Gusztáv operaházi zenekari tag haladtak. Nyomukban jött a város egész intelligenciája. Az evangélikus és református papság Gyurátz Ferenc és Németh István vezetésével teljes papi díszben kísérte útján keresztény lelkésztársát. A katonatisztikar élén Lubienszky János gróf tábornokkal szintén teljes számban jelen volt. És jelen volt mindenki: földmives, iparos, úriember, szegény és gazdag, mindenki e hatalmas menetben, mely az összes harangok zúgása közben haladt a temető felé. A Kálvária-temetőben folyt le a szomorú szertartás utolsó aktusa, melynek bevégeztével dr. Uzonyi Kálmán a város nevében mondott mélyen átérzett búcsúztatót. Könnyekre indító volt Grátzer János igazgató-tanító beszéde, ki először az árván maradt iskolásgyermekek, majd a felnőttek, az egész kath. hitközség nevében szólott szépen és bensőségesen. Végül Szűcs Dezső nemzetgyűlési képviselő, a Ker. Nemzeti Egyesülés Pártja nevében, melynek a megboldogult nagytevékenységű egyik vezetője volt, gyönyörű, poétikus szavakban búcsúzott el tőle. A hazafit aposztrofálván, a remény szivárványát tárta szemünk elé, mely az ő sirját a végtelen távolon át Erdéllyel összeköti. Dél lett, mire a temetés véget ért s a jelen volt tömegek szomorú meghatottsággal szétoszlottak. A frissen hantolt sirt elborította a koszorúk egész garmadája. A hálás megemlékezés virágadományát küldték a sirra: testvérei, Pápa város közönsége, az oltáregyesület, káplánjai, a harmadrendű testvérek, a Kath. Leánykör, a dohánygyár, felsővárosi Kath. Kör, a felsővárosi hivek, a minisztráns fiuk, a Jerffy-család, az Erzsébetvárosi kath. hivek, az áll. polg. isk. növendékek, Tenzlinger-család, Lubienszky-család, Kath. Legényegylet, Ker. Nemzeti Egyesülés pártja, Ipartestület, erdélyi menekültek, két névtelen koszorú s egy névtelen csokor. Meisel József apátplébános haláláról gyászjelentéseket adtak ki: a gyászoló család, melynek legközelebbi rokon tagjai édesanyja özv. Meisel Józsefné s testvérei Rezső, Gusztáv és János, a hitközség, az esperesi kerület papsága, a Ker. Nemzeti Egyesülés pártja, a hadirokkantak, özvegyek és árvák egyesülete. A város tanácsa részvétiratot intézett a veszprémi megyés püspökhöz, Martonfalvay Elek hitközségi elnökhöz és Hartnagel Elza úrhölgyhöz, az elhunyt apátplébános unokahugához, ki a megboldogultat odaadással ápolta s jelenleg maga is betegen fekszik. Az összes intézetek és egyesületek felkeresték részvétnyilatkozataikkal a róm. kath. hitközséget és a plébániahivatalt. A Kaszinó f. hó 9-ki választmánya ülésén Tar Gyula elnök emlékezett meg hazafias szavakban a nagy hazafi elhunytáról. Meisel József rövid ideig volt plébánosa e városnak, de emléke itt hosszú ideig, — örökké élni fog! Nyugodjék békével az imádott haza földjében ! Tyúkszemet és körmöt házhoz megyek. Szives megkereséseket kér: PALA JÓZSEF fodrász Pápa, Szentlászló utca 2. sz. 1