Pápai Közlöny, 1893 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1893-01-01 / 1. szám
Harmadik évf. Pápa, 18B3 január 1. Közérdekű független hetilap. — Megjelenik : minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt. Negyedévre 1 frt 50 kr. — Egyes szám ára 15 kr. — Hirdetések Kéziratok vissza nem adatnak, és nyilt terek fölvétetnek a kiadóhivatalban. 1. Sváttk. J. Előfizetési kihívás PÁPAI KÖZLÖNY társadalmi, közgazdasági és szépirodalmi tapra. Lapunk létrejöttét azon általános szükségérzetnek köszöni, melyy Pápa város és vidéke polgárainak tekintélyes részét pártkülömbség nélkül áthatja egy független gondolkozású és szókimondó hetilap iránt. — Mögöttünk egy oly kipróbált gárda áll, mely a tettek mezején, valamint a tények és események pártatlan elbírálásában mindig becsülettel megállta helyét s kiket zászlónk és jelszavunk alá csoportosítva a polgárság Őszinte bizalmat és rokonszenvét elnyerni lelkünk egész hevével, szivünk minden dobbanásával törekedni fogunk. slendriánságot és személyeskedést mellőzve tisztességesen vívjuk meg a nemes eszmékért és helyi s irányokért a harczot haszontalanoknak bizonyult eszmék és téves irányok ellen. Renditletlenül bizunk önmagunkban, hogy a belénk helyezett várakozásnak megfelelünk, de viszont bizunk e város és vidéke t. közönségében is, hogy működésünket teljes erejéből ta* mogatni fogja. Hazafias tisztelettel A "PÁPAI KÖZLÖNY* szerkesztősége. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 6 frt — ki. Fél évre 3 frt — kr. Negyed évre 1 frt 50 kr. Ír T ^IvCZü. Borongós idő. Borongós az idő köd fedi a tájat, Borongós a lelkem örömre nem várhat. Bolygó tűz, lid>Tt'//fény volt hevítő lángom Oh miért követtem? könyezve most bánom. Rózsásnak festette jövendőm a képet, Amelyhez a bánat árnyéka sem férhet. Azt hittem,hogy végre megértettél engem, S most látom csak tisztán; játékszered [lettem ] Meddig tart a hajsza szivdobogva kérdem, Egy szavad megadná a nyugalmat nékeem, Egy szavad elverné ezt a sötét Amely a szivemen fein?ó lánggal rémit, éget. Egy szavad .. . te hallgatsz . . szél süvít [az utczán.] Lelkem ugy vágyódik nyugodalom után Borongós az idő köd fedi a tájat. Oly nehéz a szivem szemem könybe lábbad. Tihanyi. „Csak nők számára." Humoreszk. Nem tehetek róla. De én soha ki nem állhattam az olyan aszszonyt, ki az urát mápok elptt ^alja-falja. Ilyenkor mindig különös borzongás fut végig a hátamon, megrázkodom, mim az olyan ember, ki előtt a falat körmölik . .. huh ! Eme ellenszenvem fényesen bebizonyult Rigó Zsiga esetével. Ügyvédnél volt a jámbor, mint írnok. Hanem én azt hiszem, azért csak olyan diurnista volt, mint a tabui Sunyaró Vendel. Reggelijét képezte epry hossz séta a paragvári uton végig a Gyönygyös partjához, ahol Iehasaba itta a folyó üde, friss vizét. Délben a sarki szatéc boltban ebédelt : 3 szelet szalámit, egy zsemlét s egy kupicza sziverősitőt, uota bene : „állást". Ez volt a dejeuner. Este pedig kibiczett a „Vörös disznódban tíz óráig, azontúl pedig a „Varasd ”-ban. Így tartott ez vagy hosszú tizenöt esztendeig. El nem tudta gondolni senki, hogy hova teszi Z?iga 30 forintból álló havi fizetvényét ? Nősülésre nem gondolt. Hogyan is gondolhatott volna mikor az Isten csúfja volt a szerencsétlen. Arczát rettenetesen felrántotta a raaryB. Emellett még púpos is volt a jámbor. Kezei majd térdig értek. Különben arcza fekete volt, mint valami zulu-kafferé. Egyik napon aztán — bizonyos hogy hónap elsején történhetett — abban a bizonyos épületben, — melynek homlokzatán ragyogó, aranyos betűkkel ékeskedik e szó : "Takarékpénztár", a pénztáros előtt kivágott Zsiga egy — vadonatúj tizest, a kierőszakolt mandátum. A megyebizottsági tagok választása városunkban I. hó 28-án tartatott meg. A választások befejeztével szerkesztőségünkhöz, egy a város érdekeit szirén hordozó választópolgár aláírásával egy levél érkezett, mely levelet az ügy fontosságánál fogva,— amennyiben ez a városunk közéletét valódi képében mutatja be — egész terjedelemében adjuk. Tisztelt Szerkesztő Ur ! A „Pápai Közlöny mult számában „Megyei bizottsági tagok tája" czimü czikk jelent meg, válaszmelyben a választó polgárok felhívattak, olya. bizottsági tagok választására, kik nem a saját érdekeiket, hanem Pápa város érdekeit tartják szem előtt. Ezen czikk befolyása alatt a választás előtt két nappal Dr. Lövy László elnöklete alatt értekezlet hivatott össze, mely alkalommal egyhangúlag elhatároztatott, hogy az I. kerületben Dr. Kövi József egyesült erővel bír. Hirsch helyébe, Vilmosra — mint olyan emberre, kiben minden kelléket és garantiát találunk arra, hogy városunk érdekeit méltóan fogja a megyegyűlésen képviselni — fogjuk szavazatunkat adni. Az értekezlet szervezkedés végett másnapra újra lett egybehíva. Az értekezleten Dr. Hirsch Vilmos kijelentette, hogy ő a legnagyobb sajnálatára—bár nem szívesen—a jelöltséget el nem fogadhatja, mivel Dr. Kövi Józsefnek — ki nála személyesen volt — ígéretet kellett nie, hogy az ő javára lemond a tenjelöltségről. Beszédében kifejtette, azt is hogy azon esetben, ha ezt tenné, úgy Dr. Kövy ellene kész nem látni és minden lehetőt meg fog tenni arra nézve, hogy ha már neki kell buknia úgy együtt fognak bukni. Szóval „inter duos litigautes tertina gaudet," Dr. Kövi által pedig más czélt nem ezen eljárása érne el, mint szakadást, a saját táborban, így tehát enged az erőszaknak, s inkább nélkülözi a mandátumot s lemond annak javára, ki azt „par force" magának vindikálja. Az értekezlet néhány tagja ugyan állást foglalt el ez Ügyben, de Dr. Kövi felszólalása után, ki önönmaga mellett dicshymnuszokat zengedezett, az értekezlet, — miután Dr. Hirsch a jelöltséget ezek után semmi szin alatt nem fogadta el .• Dr. Kövy jelöltségében állapodott meg Dr. Hirschet pedig proforma a II. kerületben kandidálták. Az eredményt tudja t. szerkesztő ur Dr. Kövy József meg lett választva. Dr. Hirsch Vilmos megbukott. Ezt kívántam tudomására adni azon kérelemmel, miszerint szíveskedjék jelen soraimat becses lapjában közzéteni. Pápa 1892. december 28. Hazafias üdvözlettel Egy választó. Aü, utolsó — ugy ebár, pénztárnok ur a két ezerhez ? . . . Az irodában aztán az nap nem találta helyét Rigó Zsiga. Izgott — mozgott, mint az imádkozó zsidó. Alig várta, hogy a princzi hazajöjjön a tárgyalásokról. Mikor pedig megjött, glédába vágta magát előtte Rigó Zsiga. Ajkaszélei rángatodtak, mikor beszélni kezdett. — Princzipális Ur ! — Nos, mi baj Zsiga öcsém ? Baj ugyan nem volna, hanem hanem — De kedves barátom ! Maga már a harmadik gombot tépi le kabátjáról. Az Isten szerelméért — kezdjen bele már mondókájába. Magával valami különös történhetett. — Különös igenis különös princzipális ur . . . igaz . . . azaz . . . dehogy . . . vagyis ... oh ! kimondom: Priczipális ur ! Én meg akarok — nősülni . . . Dr. Pokray Menyus köz- és váltóügyvéd erre ugy felugrott, mintha tarantella csípte volna meg — Mi — cso —da — a — a ? Jól hallottam, Zsiga ? — Igen is, kérem szeretettel, jól méltóztatott hallani. És épen a régi barátság, — illetve viszonyból kifolyólag szives tanácsát akartam kikérni . . . hogy . . . — Tanácsomat? Recte, azt kivánjaj