Pápai Kristály, 2008 (14. évfolyam, 1-2. szám)
2008-03-01 / 1-2. szám
2ni 1 B. 1-2. lápat Shatáhi Hol vagy? A sudár fa mohásan, itt-ott megrepedezve, időverten, büszkén áll a hajdan volt park elsárgult, földes kavicsán. Erre-arra víztócsa csillog, nyári frissítő zápor után. A barna, farigcsált pad, sehol sincs már! Helyére szememből sűrű könnycsepp csordogál. Fagyökerek kiálló ágain, bolyból szorgos hangyák cikáznak ide-oda. Régi kedvesemről gondolatom repdes, hűvös nyári délután. A kiégett, rozsdás gyepet fürkészve idézem elém kreolszín, ovális arcát. Érces hangjára emlékezni szeretnék soká, de érzem, nincs elég idő rá. Hol leszek én is, ha sírhantomra a deres tél havat fújdogál? Jó lenne egyszer kötetekbe szedve valamennyi írását olvasni s egy pótkötetben a róla emlékezőket, szerető pályatársak sorait. E recenzió-féle inkább a fájdalom néhány dadogó sorává sikeredett, de nem szégyenlem, mert megbecsülésem, baráti s „el nem bocsájtani” akaró szeretetem erőt kell adjanak a családnak, a barátoknak, az alkotótársaknak s nekem is. Emlékszem már, csak emlékezem... Ajkam legörbül, könnyes száraznak hitt szemem. Bár megrónál, alt hangomon szomorún szól énekem, Éi még porszem sem lehettem Egy violinkulcsos kereszten. Budapest, 2oo8. január 15. (Pápa, 1935-2007) Kesergő szerelem I. Fenyves Mária Annunziata, Budapest Az életünk? Az életünk? Egy hosszú sóhaj csupán az évezredek sűrűjében, csak egy kis árnyék, mely felett elsuhant a fénylő napsugár: az óra mindig megy tovább! Az életünk? Sóhajoknak nehéz hídja, leheletszerű, halk zokogás, lelkünk tükréből kicsorduló könny, néha egy kis örömcsordulás: az óra mindig megy tovább! Az életünk? Rövid álom, álmodozás, mert nagy úr a „kaszás”, hosszú szerszáma nem ismer határt, mindenkit előbb-utóbb eltalál: az óra mindig megy tovább! Az életünk? Öröm és bánat hegy-völgye, van, aki a hegytetőn marad, van, aki a völgyben születik és ott is marad örökre: az óra mindig megy tovább! Az életünk? Egy hosszú sóhaj csupán az évezredek sűrűjében, csak egy kis árnyék, mely felett elsuhant a fénylő napsugár, az óra mindig megy tovább!. Nagyon köszönöm az értesítést, sajnos elmenni nem tudtam, de lélekben ott voltam. Fogadja őszinte részvétemet ezekben a nehéz, szomorú napokban. Mindig szeretettel fogok gondolni Terikére, akitől sok szép szót, megértést és szeretetet kaptam. Az írásait elvittem a Múzeumba, - mint ígértem -, így sikerült egy kis örömet szereznem neki. Sok erőt és lelki nyugalmat kívánok Önnek ismeretlenül is. Üdvözlettel: Fenyves Mária Annunziata IN MEMÓRIÁM G. Jäger Teréz