Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-01-01 / 1. szám
Vegyes tartalmú társadalmi hetilap A pápai jótékony napgylHaz is»ierctlerjosz<őeo.vlct. kertészeti társulat, lövész- és önkénytes tüzoltóeskület A lap szellemi részét illet«"» közlemények i./ci'lvos/lo lalví viál'il I Anna-tér 1210. sz. a küldendők. Eiűfizetési és kületési dijak, felszóllamlások, a kiadói teendőkkel megbizott W a.j tilts» Ivál'Ol ór könyvkereskedésébe: megyei lázzal szemben, intezrinlük. Pápa, U-Iíró í. .Megjelenik e lap hetenkint egyszer. szombaton. pny IVCII. L.i itultii<lonos s fel eins szerkesztő I*. S.abó IV.ii*ol. A llir>(101 ó)i díjak lérfogat szerint számitatnak: ItsQ centim. 20 kr, .".OQ centiméterért Í10 kr, 70Q centiméterért 70 kr, !(•(»• centim. 1 írt, IjOQ centim. 1 frt 1O kr, 2000 centim. " I'K<> kr, "»0 Q ce»ntim. "2 Irt. 40 kr, 400Q centim. ."*» frt. A közbeeső térfogatoknál a következő magasabb tok dijja számitatik. I.élyegdij mindig külön fizetendő. V nyiktor minden sora 10 k. i.iíl/elési dí.jalv: Krív évre 0 fr. Kelévre ."«Ír. Negyedévre 1 tr. ."»(• kr. Íf (V) sínét lepergett egy év a végetlen időből: egy I » © J ts 9J v. buborékkal ismét több lebeg az örökké valóság tengerén.— „Haszontalan história az élet, miért is van , vagy mért nem végtelen!"—Így kiáltott fel a lánglelkű Petőfi, s ezen szavai soha sem gyakorolnak ránk oly benyomást, még pedig oly igazán mély benyomást, mint a/ ó év végén és egy új évnek kezdetén. Miért is nem végtelen hát az élet ? az a valami, melynek valódi fogalmát még a tudomány sem vola képes elég szabatosan definiálni. — Ez az apró kis mécsek, az egyes egyedek lángtengere, mely oly hatalmas tengert áraszt szét minden felé, s li kiapad, ha kialszik, annál nagyobb sötétséget. eltörhetlen ködhomályt hagy maga után). C v Miért is nem végtelen hát az élet? ez az óriás tenger, melynek keblében oly iszonytató szörnyetegek tanyáznak, melynek az úr homlokán egyszer a menny örök mosolya tükröződik, máskor pedig a bánat és fájdalom mély barázdái sötétlenek: e tenger, mely sokszor iszap, vizenyős sár alá rejti a drága gyöngyöket, a valódi nagy szellemeket, mig a szemetek, a kis lelkek, játszva, lihegve úszkálnak felszínén, mely a kalmár hajókat, mik hullámhátán úszkálnak, a hajtott révpartra röpíti, mig a valódi értékes darabokkal megterhelt hajók ott merülnek el sokszor a nevető habok sötét sírjában. Miért is nem végtelen hát az élet? ez a beláthatlan csatatér, hol mindig két labor áll szemközt egymással: a jók és gonoszok, a hamisak és igazak, a haladók és maradók, az ósdiak és a modern eszmék bajnokai, a félistenek és félállatok tábora. A harc tart megszűnés nélkül, szakadatlanul, és ha az egymás után lezajlott évek sírboltjába, a történelem fáklyavilágánál egy rövid, egy futó pillantást velünk, azz leszünk kénytelenek tapasztalni, hogy még idáig nem a jók tábora, nem az igazak hadsora örvendhet a kivívott diadalnak. — A nagy világboldogitó eszmék szent tábora sokszor csatát vesztett, míg az önérdek oltárának papjai a Kivivőd győzelem után le Dellin ol énekeltek. — Ott lengelt magasan a szabadság zászlója: ott robogtatá a kor szelleme a társadalmak előtt a haladás, a reformeszmék szövétnekét: de jött a zsoldos hadak özöne s letépte a szabadság zászlóját fénylő magaslatáról, s a reformeszmék haladását az igazság bajnokainak csonthalmaival torlaszolta el. Miért is nem végtelen hát az élet? ez a színpad. hol álcázott alakok ezrei játszák szerepeiket; hol a hőst sokszor a leggyávább ember adja, s bíróként azok szerepelnek, azok hoznak sokszor ártatlan férfiak s nők felett ítéletet, a kik voltaképen arra sem méltók, hogy embereknek neveztessenek: hol sokszor felbukik az erény, s az aljas lelküség, mint egy koszorús irónk mondja, fény polcokon üide csillagokkal játszik. Ily kérdések s gondolatok támadnak bennünk, midőn az ó ével meghalni, és az új évnek csillagát láthatárunkon felragyogni látjuk. — Mért nem végtelen az élet: mért mennek füstbe legszebb reményeink: mért nem örvendhetnek valósulásnak a legboldogutóbb, a legmagasztosabb eszmék is, vagy ha ily rövid az élet, ennek mezején mért nem nyílnak csupán örömvirágok: miért van az, hogy sok ember csak egyszer örül az életben, mikor halálát közelgetni látja, és mért töznek az emberek egymás ellen, mért dúlják fel egymás boldogságát, hiszen ha ránk szakad a sír éjjele, ha végjobbot vet az élet fáklyája, áll a sir göröngyök alatt a méltatlanul üldözött, sértegetett embertárstól, az elárult hazától, a megrabolt koldustól, a nem pártolt irodalomtól, a haldokló művészet, ipar, kereskedelem s tudománytól meg csak bocsánatot sem kérhetünk?!? De nyájas olvasó, ne csak árnyoldalát nézzük ennek a talányos életnek, vannak ám ennek ragyogó fénypontjai is. — Nem végtelen az élet, de vannak ám teltek, vannak Uj év napján, 1876. W ÍK^&tft $ A ..Pápai Lapokéhoz! Pályafutási okai újra megkezditek, intve, bírálva.— l j az alak — de nem uj célotok az igazság. Kisérjen szeretet. részvél; s törekvésitek dija Édes hazánk java és városunk üdve leend! K Iein. Ezerny » Ie « zár Iietve ii hattan Ott kezdjük. Nol elvégezünk, de kezdjük-e boldogabban. * Mint a hogy elhagyott ez év? Ez egy szóra adjatok csak Viszhangot hű őrangyalok. Ez egy szóra várakoznak. n * Kiket ez év búban hagyott! Koly az id*» végetlenül, S rajta hahok tűnnek, mennek. Oly igaz, s hír jelképeül A bánatnak, az ürömnek. A véletlen játéka ez? Vagy az Isten bölcsesége? Ezt kérdi, ki habokba vesz. S megtört szívvel célt nem ere. S e kérdésre megfelelnek Sírjaikból a századok : Testvéreit! az örömnek. Isten adá a bánatot. Az emberek Káin szive f*yilkolja meg e szent frigyet. K Káinok, — a semmire kellő gazok, és irigyek. Ezek ellen vívtak, s vívnak Harcot a mult, s jövő évek, S e viadal bajnokinak Szép volt, szép is lesz ez élet ! Ajkaikon ez egy szózat Cseng új évi üdvözletül: r Küzdj , segítsd S a szebb jövő így az áldozók a felde rni !. " Ki hát a sok üres vággyal! .Miből egy sem teljesedik. Szent és szép az imádság, dal, se csatára hív mindenik. A gazság nő napról napra. ..Az anyagot kell imádni!" Ki igy tanít — az a pap ma. Csak igy lehet naggyá válni. Ez a nagyság, — az a csillag. Mi vakítón ez ért jelzi, Hol élünk, s az csillog, mi nagy. S kicsinybe nem megy ma semmi. Kicsiny a jó, a szép, remek. Kicsiny a boldogság maga . . . he rúgd fel ezt, ha van eszed Mutass mindent, s űzz nagyba ma! Ha bukni kell — bukjál nagyba; S kit rászedél, igy üsd agyon,— Na nem lophatsz — légy orgazda,CIN bűn, bár mint gyül a vagyon. Csak körmödre ne üssenek; légy oly ügyes, légy oly ravasz. A szép eszmék szünetelnek. Hol virág nincs — díszlik a gaz. Nem árt, ha igy eltemetik egymást az ily silány évek. Ki még egy szebb jövőbe hisz — Oket miért könyezné meg? A valónak ez — árnyképe. S ezt a valót kell imádni? Van-e kit ez elmúlt évbe Meg nem csaltak fényesbalmi? És hát velük! Legyünk ébren! Munkálkodjunk nappal, éjjel. A szebb jövő — ha jő — tétlen, S az elbukók közt ne érjen! Becsületes munka közbe Vágjunk jobbra, vágjunk balra, Ha a gazok hosszú körme Szerzeményünk elkaparja,