Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)
1876-04-08 / 15. szám
Pápa város polgármesterének évi jelentése 1875-ről. (1. folytatás). • • 11. Önálló magyar vámterület érdemében az országgyűléshez felirat intéztetett. — (208. közgy.j.) 12. Némely iparágak, illetőleg üzletek, ezek közt a bor, sör és pálinka mérés gyakorlásának korlátozására helyi szabályrendelet alkottatott, ez a 209. jk. p. szerint a képviselő testület által is elfogadtatván, felsőbb jóváhagyás alá terjesztetett. 13. Az eddig egységes izraelita hitközség kebeléből az 1869-iki Congressusi szabályok egy uj hitközség alakult, megfelelő testületi szerint jogokkal felruházott autonóm hitközséggé felsőbb hatóságilag is elismertetett, s működését 1875 ápril 1-én meg is kezdette. 14. Az egyletek, illetőleg a társulatok száma, a lejárt évben, kettővel szaporodott, ezek egyike : Az uszodai részvénytársulat, melly magány részvényekre és így annélkül, hogy legcsekélyebb közköltségbe került volna, a város malmánál a Tapolca folyón Uszodát és hideg fürdőt állítva, ennek számos látogatók által igénybevétele már az első évben eléggé tanusítá , hogy ez által városunkban mily érezhető hiány lett pótolva, s mellynek célszerű berendezése, egészségi szempontból felismerhetlen jótékonysága által virágzó jövő van biztosítva. Ezen társulat a városnak köztelekdij fejében évenként egy darab aranyt fizet, alapszabályai a Mi Önisterium által is jóváhagyva vannak. 15. Másika: a kertészeti társulat, melynek célja a gyümölcs és kerti növény nemesítésének tökéletesítése ; ezen társulat is buzgó pártolás és részvétnek örvend, s többszöri kiállítások alkalmával e téren igen szép haladás tanujeleit mutatá fel. Alapszabályijai szinte ministeri jóváhagyással ellátták. II. sXer el és és iskolaiig?/. Az elemi tan és iskolalátogatás ügyét illetőleg : jelenthetem, hogy a tanköteles l és leánygyermekek 0. — 15 éves korig összeiratván, volt összesen 2363, ezek közül járt : 1. a cath. elemi osztályokban 404. 2. a reform. ., 113. 2. az evang. 4. az izr. orth. hitk. „ ., 480. 5. a neológ, hitk.., 146. 6. a polgári leánytanodában 60. 7. a Benedekrend gymnasiumában 118. 8. a ref. collegiumban 29. 9. a kereskedelmi iskolában 38. 10. Pingiczerné intézetében 9. 11. Tschepen Edéné intézetében 2. 12. az apácákhoz járt 435. Összesen 2031. e szerint 332 azok száma, kik részint más városokban járnak iskolába, részint mint ipartanoncok vannak alkalmazva, részint cselédképen szolgálnak , részint betegség által akadályozva vannak, vagy pedig r akír nélkülözhetlenebb ruházat miatt iskolába O D nem mehetnek. I Ezeken kívül a közös óvodába 61,6 éven aluliak, az apácákhoz pedig 170, 6 évnél kisebbek jártak. Itt kénytelen vagyok megjegyezni, hogy a közös óvodába a mult télen két annyi gyermek járt, és e szerint két annyi tandíj folyt be, mint jelenleg. (Folytatjuk). TÜ^T Hatóságunk köréből. Rendőri. Városunk lakosságát igen sokszor zaklatják különböző címeken uri koldusok, — vándor iparos segédek—s a nép alsó osztályabeliek, kik mindannyian nem itteni lakosok, hanem ezen igen könnyű önfentartási móddal utaznak városról-városra, faluról-falura, kiaknázzák az irgalmasság filléreit a jótevőktől. Itt alkalmuk nyílik lopnak is, a mikor hozzáférnek. kácsiszekre, s köztük különösen Kiss János nevü talakosra hivatik fel a közönség figyelme, a ki szentgáli tüzkárosult cimen, egész a szemtelenségig gyakorolja ez üzelmet. Vannak, kik megérdemlik, hogy pillanatnyi segélyben részeltessenek. — Ilyenek jelentkeznek a rendőri hivatalban, igazolványaik átvizsgáltatnak, kihallgattatnak, ez alapon kapnak egy vagy pár napi, avagy néhány órai engedélyt könyvvadomány gyűjtésére. Vannak ismét mások, kik imaház, iskola, kóroda, árvaház vagy árvák tartására kegyadományért jelentkeznek. Ezek is igazolványaik átvizsgálása után kapnak bizonyos időre rendőri engedélyt. . . Mindazok tehát, kiknél nincs rendőri engedély a kéregetésre, legyenek azok helybeliek, vagy vidékiek, urasan, vagy szegényesen öltözködve, kéregessenek bármi cimen, nem csak elutasítatni, hanem ide följelentetni Kéretnek. Ennek ellenőrzése csak ugy lehetséges, s a szemtelen csajok csak ugy irtathatnak városunkból ki, ha a városi lakosság e tekintetben a rendőrségnek segédkezet nyújt, megjelenésük esetén értesíti. Mert a rendőrségi csekély számú személyzet nem képes városszerte mindezt ellenőrizni. Kerüljön csak néhány lépre, s toloncoztassék hazájába, kire fog futamodni, akkor kikerülendik e várost, tudván, hogy csalásukon rajtvesztenek. Pápán, március 25-én 187<>. Rendőrség. Tűzolóegyleti ügy. Felhívás. Öt éve már annak, hogy Pápán az önkényes tűzoltó-egylet megalakult, ez idő óta életrevalóságának és hasznosságának oly fényes jelét adta, hogy szükségességét bizonyítani teljesen feleslegesnek tartjuk, de a jelen alkalommal nem is célunk. A köztudomású dolog ugyanis, miszerint egy lelünk azon célból alakult, hogy a romboló elemi rést,mely évek fáradságának gyümölcsét, embertársaink keservesen gyűjtött vagyonát egy perc alatt semmivé teszi, sőt gyakran életét is fenyegeti, egyöntetű és szabályos működésével elhárítja. Ezt azonban a tűzoltó-egylet sikeresen csak akkor teljesítheti, ha a szükséges és célszerű eszközökkel ellátva van: belátta ezt az egylet is, amiért is az elkerülhetlenül szükséges szereket, — hogy kitűzött céljának megfelelhessen .— megrendelte. Fájdalom azonban, az egylet rendes jövedelmi forrása oly csekély, hogy abból szeretnek árát kifizetni képtelen, annál kevésbé tud újakat megrendelni, és tornászházát teljesen fölépítve, a célnak megfelelőleg berendezni, kénytelen tehát az egylet rendkívüli segélyforrásokat keresni, s az emberbarátok jótékonyságát igénybe venni. Ennek folytán elhatározta azt, hogy 187«. június 5-én sorsjátékkal összekötött táncvigalmat rendezetn, melyen a nyereményeket női kézimunkák és embertársaink által e célra küldendő tárgyak képeznék. A végből fordulunk tehát minden helyben és vidéken lakó nemesszivü emberbarát, — és különösen az áldozatkészségre hajlandó nőkhöz — hogy a fentebbi célra szives adományaikkal járulni kegyeskedjenek. Adakozzunk tehát s mutassuk meg azt, hogy nem halt ki még keblünkből az emberszeretet és áldozatkészség égő szikrája, mert bármi csekély legyen is az adomány, csak saját javunkra fog szolgálni, a vész idejében pedig az egylet tettekben fogja az netalán adakozást hálásan megköszönni. Adakozzunk tehát mindazok, kiknek a nép jóléte és boldogsága szivén fekszik, s meglehetnek róla győződve, hogy áldozatkészségük eredményt fog maga után vonni, és neveiket a veszélytől megmentett lakosság örök hálája fogja átadni emlékül az utókornak. Az egyletnek pedig elérhetővé teszik azt, hogy kitűzött céljának sikeresen megfelelhet. Adjon mindenki tehetségéhez képest, a legcsekélyebb adomány is köszönettel fogadtatik és hirlapilag nyugtattatni fog. Az e célra szánt adományok az egylet főparancsnnokságához cimzendők, és legkésőbb f. évi május 30-ig átadandók. Kelt Pápán, március 8-án 1871. Vághó János Szelestey Lajos egyleti elnök, főparancsnok. A pápai önkéntes tűzoltóegylet tüzérsége április 1S— I 1-1^. »» Orfigyelő hetiparancsnok: Szokoly Ignác szakaszvezető 8-14-ig. ~ ff April 8-án. Őrparancsnok: Bikky Sándor csoportvezető. Örök: Szente Pongrác, Graf János, Riedl János, Brucker János. April 11-én. Őrparancsnok: Hauch Károl, alszertárnok. Örök: Frauencinszt Ferencz, Szinger Mihály, Reidl József, Gold Hermán. April 10-én. Őrparancsnok : liezenbach Karol csoportvezető. Örök: Schlesinger Rudolf, Grünbaum Mór, Danis Nándor, Kolossván Pál. rt m/ April II-én. Őrparancsnok: Dinsztman Márton szakaszvezető. Örök: Kock István, Szalczer József, Vághó József, Höröczky János. <7 f . April 1á-én. Őrparancsnok : Koritsoner csoportvezető. Örök: Illés József, Polgár János, József Paál Péter, Weisz Simon. 7 ft April 13-án. Őrparancsnok: Németh János csoportvezető. Örök: Steinberger Mór, Pókay Antal, Osztermann Nándor, Szily Ignác. April 14-én. Őrparancsnok : Takács Antal csoportvezető. Örök: Göncz Imre, Orosz Henrich, Kreizler Gábor, Klein Náthán. Kelt Pápán 1871». April 4-én. A parancsnokság. Iran és nevelésügy. A közoktatás előnye a felekezeti felett. (felolvastatod az interetterjeszt« rgyletben 187"i. tief. 1.' ) (.i. folytatás^. Ha pedig a tanító elfogult, úgy teljesen az elébe szabott rendszer és tartalom szerint tanít. Ea Indult is kifelé, nem is kérdezte kinek kell, mindjárt gondolta, hogy az az asszony — személy csinálja mindezt a zavart. De az ajtónál megállt. — De hát hol lakik az orvos — kérdé. — Hát nem tudod ? — Sohse volt dolgom véle, hála Istennek — sóhajtott Pál szolga s gondolatban hozzátévé,— bár most se volna, ha az — Hm — mondá Iorki bácsi, — itt van ni, ember husz évig nem megy ki a szobából,— mikor utoljára restauratión voltam negyvenhétben, s kocsisomnak beverték a tejét, akkor voltam doktornál, de aztán már nem fog élni. Most Pálon volt a sor segíteni a bajból. — Tudom már mit teszek, nagy jó uram , — mondá, — ispánéknak most halt el két gyerekük, nem hiszem, hogy nem segített volna doktor hozzá. Megtudom ispánéktól, kihez forduljak. Nem is várta be ura helybenhagyását, kisietett s Ilorki bácsi, ki a pitvarban állva maradt, rövid időre reá hallotta, mert a láthatásra nagyon is sötét volt, mint robog egy könnyű fogat háza mellett az országút felé. Kiszámította, mennyire lehet a város, mikorra jöhetnek vissza , azután a szobája ajtajához sompolygott ; benn nyugalom halkabb lent s Ilorki látszott uralkodni, a nyögés: bácsi kissé megnyugodva térhetett vissza a pamlagra, hogy kissé lepihenhessen. Az óra egyet ütött éjfél után. Ilorki bácsi rázta a fejét, az utolsó tűz óta, mely tizennégy év előtt lél Horokfalvát elhamvasztotta, nem hallotta ezt az időt elkongatni ébren, s most öreg napjaiban lett egyszerre igy kisodorva rendes kerékvágásából, — s mi végett, ki végett, azt maga se birta volna megmondani. Talán meg sem érdemli ez a nő az ő érdeklődését, nyugalma ily megzavartatását, de nem tagadhatta,hogy szépsége, helyzetének rejtélyessége és tehetetlensége hatottak reá egyaránt, és ő úgy érdeklődött iránta, mint fiatal kora óta soha senki iránt. Nem fogadta jó kedvvel e tapasztalást, s mégse merte magát azzal biztatni, hogy talán nem tart sokára valaki kizökken a kerékvágásból, arra is erős lökés kell, hogy visszazökkenjen. Többször ment ki Ilorki bácsi hallgatódzni. De nem jön-e vissza a kocsi , de hiába, messze volt a város s az orvos is nem ülhetett mindjárt kocsira. Pál szolga az ispánnak, ki tátott szájjal hallgatta a hirt, hogy a kúrián, a mint a falusi nép , Ilorki urilakát hivta, egy idegen nő van, ki végett Ilorki bácsi doktorért küld, lelkére kötötte hogy javából válassza a doktort, s inkább kettőt vegyen, ha egy nem lenne elég jó; s az ispán a legjobbat választotta, biztosítván őt, hogy Ilorki úr, bármily különös is, bőven szokott fizetni. Pál zavart beszédjeiből csak annyit vehetett ki, hogy fiatal nővel van dolga, ki eszméletlen van. Ellátták tehát is magukat a legszükségesebbel, s azután útnak indultak. Még nem virradt, mikor a kocsi a Horki urilak kapuja előtt megállott. Pál leugrott s kinyitotta a kaput, mire Horki bácsi kiugrott s Járót maga mellé hivta, a többi kutyákat ez által megszelídítette. (Folytatjuk.) Egy társas kirándulás élményei. (10. folytatás). Pelsőc egy régi szabású magyar városka, ódon kinézésű és megyei székházával, — ép oly minden cím és kényelem nélküli, a város tulajdonához tartozó egy emeletes vendégfogadójával. A vendégszobában alig van egy ép táblájú ablak, rozzant ajtókon nemcsak a szélnek, hanem az ember tekintetének is bátor kijárása van. Folyosója a mily hosszú, oly sötét, — legalább az utolsó bál óta felhalmozódott, szen nem tűnik oly élesen mér * «9 a vizsgáló szemébe se. se a mily visszataszító volt e külső, oly kellemesen meglepő — talán éppen az «Heiker által — a város lakossága s annak nevében a városbíró és jelesen művelt főjegyző által való fogadtatásunk. Mig a vármegye urai — a bizottság —a megyeház termébe gyülöngtek folyó ügyeik elintézésére, azalatt nevezett vendégszerető gazdáink magyaros villás reggelink előállításáról s illetőleg a jól kiéhezetteknek kielégítéséről gondoskodtak. S ha azt hittük, hogy pár szívből jövő köszönő szavunkkal hálánkat legalább részben leróhattuk , csak hamar alkalmunk lan csalódni , midőn ugyanis az indulásra készülőknek e kel-