Pápai Lapok, 1876 (3. évfolyam, 1-53. szám)

1876-06-03 / 23. szám

A zsarnokok s intézményeik elpusztultak a IV­ l­i­öl: a meggyújtott máglyák kialvának, de a szellem, az igék és eszmék élnek, égnek, lo­ Imgn­ak ma . K­eresztel­ő J­á­n­o­s feje porba hullt, de eszméi tovább húzódtak, a szel­lemerkölc­si fejlődés nagy folyamaban ma is ott vannak, hatnak, term­ékenyílnek, működnek. Az apostolok szóltak, a nép hallgatott. A pü­nkösti tüzes nyelvek zengése százezrek keb­lében talált azonnal viszhangra. A kor szel­leme szárnyaira szedte a­, idő által megérlelt eszméket: újra zengett az í­r szava, mint hajdan a paradicsomban, s a jó és gonosz tudás fájá­nak gyümölcsét megízlelt emberiséget többé nem kizárni, hanem inkább beédesgetni akarta a sza­badság s világboldogság paradicsomába. T ette r ö. h i I. lel k e s e d é s. k ö z s z e 1- 1ni csudákat müveinek ma is. — E piinkösti l­izes nyelvekre volna szüksége szegény hazánk­nak, Magyarországnak is.­­ Az idő folyama egyre harsogva zúg: szükségleteink egyre sza­porodnak, a kor irányának s követelményeinek ellent többé nem állhatunk, de nálunk a pü­nkosli h­ites nyelvek: a hit, tetterő, lelkesedés, még folyvást némák. Hiányzik az alkotó bá­torság, a kezdeményező szellem. — Alszunk, tes­pedünk a régi párnákon, kullogunk a begyepe­sedett ősi utakon, mig a kor szelleme a magasban sebesen száll el felettünk. — Ezért oly szegény társadalmunk , p­o­l­i­t­i­k­a­i a­l­k­o­t­á­s­a­i­n­k ezért oly idétlenek, korcsszü­löttek, veszedelmesek. Audaces fortuna iuvat. Tegyünk már egyszer mi is valamit. A pü­nkösti tüzes nyelvek szálljanak már egyszer Magyarországra is. — Adjon Isten bol­dog ünnepet!!.... Pereszlényi János. dalmi állásunk emelését hathatósan előmozdítjuk, ha évenként egyszer, kétszer vagy többször panaszaink elmondására, óhajaink kicserélésére és tapasztalata­ink megvitatására összejövünk. Szavaink annál nyo­­matékosabbak lesznek, óhajaink annál inkább vár­­­­hatnak megvalósulásra, minél többen csatlakozunk a megalakult egylethez és minél számosabban tö­mörülünk a szent ügy érdekében. Elmúlt már, hála a tron­ dv­ise­lesnek, azon idő, melyben a néptanító mostoha fia volt a hazának. Napi Iában az értelmes közönség a róma szaksajtó es álta­­l kö­­önvösseget O­r» " elhagyván, élénkebb részvéttel kisérik a néptanító és igy közvetve a népnevelés ügyeit, mint azt azelőtt­­ té­tték. Mióta boldogult Eötvösü­nk a népnevelési egye­sü­letek eszméjét megpendítette, Magyarországban a nevelést és oktatást előmozdító testülete­k száma a •J<>­i.;it megközelíti Ezen elvietek áldásdús misko­ilc­se mindnyájunk előtt ismeretes. Egyletünknek is­­ alig egy havi fenállása óta 42 tagja van , mely tény­t azon reményre jogosít, hogy Pápa városi és vidéki kartácsainkhoz és az i-zen­t tanügybarátokhoz intő­ ! O­nj­zett eme jelentéktelen felhívásunk sem fog nyom nélkül elhangzani. Egyesületünk csak akkor lehet életképes, mű­ködésünk tanügyünkre nézve csak ugy lehet gyi­­n cs%/ d­»» niolesözö, ha Pápa városának és vidékének m­i­n­d­e­n t­a­n­í­t­ó­j­a és tan­ü­­g­y b­a­r­á­t­j­a az egy­­­­leth­ez csatlakozása által anyagilag és szellemileg bennünket támogatni és velünk lehetőleg közremű­ködni iparkodik. Bizalommal kérjük tehát mindazokat, kik csat­lakozni akarnak, szíveskedjenek ez iránti szándéku­kat az ideiglenes elnökséggel ! Pápán, a községi polgári iskolában, akár személyesen, akár levelező­­­lap útján tudatni. Maradtunk kar­társi üdvözlettel a választmány nevében Goldberg Jakab Kecskés Mihály id­eigl. jegy­ ő. illetgl. elnök. Felhívás Pápa városa és vidéke tanítóihoz és tanügybarátaihoz. Kedves kartársak ! A helybeli néptanítók a t. é. április 30-án tartott közgyűlésen „Pápa városi és vidéki tanítóegylet" cím­ alatt, városi és vidéki és azzal szeretett hazánk tan és nevelésügyének eme­lése céljából egyesületet alakítottunk. Fölöslegesnek tartjuk önöknek t. kartársainknak és az igen t. tan­ügy barátoknak, mint a népnevelés fáradhatatlan baj­nokainak egy tanítóegylet célját hosszasabban kö­rülírni. Mi lehet egy tanítóegylet célja ? Elsősorban a nem más, mint városi és vidéki népnevelésügyü­nket modern paedagogia színvonalára­ emelni. Kétségkívüli dolog, hogy ez által nemcsak a közjólét, hanem közvetve saját érdekünkben is működünk : a­mennyiben anyagi, szellemi és társa­­s Tüzoltóegyleti ügy. /V pápai önkén­­tes tű­­oltóegylet t­ü­zérsége j n ii i n*­»: J-t­ól !>-ig;. Őrfigyelő hetiparancsnok Saáry Lajos osztálypa­rancsnok, junius 4—!>-ig. Junius 3-án. Orp.: llerinau l­ál. Őrök: Kerenczy­­ Pál, Z­astrovics Sámuel, Zdravics­ József, Tóth Ferenc. ft ~ ft Junius 1-én. Őrparancsnok: Stemmer Ede. Örök:­ Csergve Sándor, Weisz »Salaimul, Szabó Ferenc, l'rim Eduard. Junius 5-én. Őrparancsnok llirNchkurn János. — Örök : Oránicz Vendel. Dobossy l'ál. Illés Antal,­­Mül­ler Samu.­tt Junius fi-án. Őrparancsnok: Czéh Adolf alszer­i tárnok. Örök:­­»eböck Gyula, Kopf József, Hirschkorn Károl, Sternl József. Junius 7-én Totti József segédtiszt. Örök: Szvo­boda Ede, Kejzl Ferenc, Farkas János, l­endvai Sándor. Junius H-án. Őrparancsnok: Klofstädter ,Marton. Örök : Takács Ferenc, Stern János, C­ziller József, Aláver Nándor. Junius 9-én. Őrparancsnok: Harthalo­­ Iván sza­kaszvezető. Örök: Biringer Károl, Kerekes János, K­luin Mihály, ifj. Kelez József. I­ápán, 1871­. május 31-én. A para­n­­csn­o­kság. Ítélet végrehajtása előtt még jól meg­h­ozhatta a a szerencsétlent, gyönyörködhetett jaj kiáltásában és fájdalomtól eltorzított arcának látásában ! A szeren­csétlen bűnös legtöbbször egészen szétroncsolt test­tel jutott a vesztőhelyre. A kínzás elkerülése végett számosan végezték ki önmagukat a börtönben. Valóban nagyon kívánatos volt, hogy e kegyet­len, emberhez nem illő eljárásnak vége Németországban II. Frigyes porosz király vettessék. volt az első, ki e kínzásokat 1740-ben eltiltotta. Mecklen­burgban 171­1); Szászországban 1770; ugyanekkor Dániában; Svédországban 1772.; (Isztrakhonban 1770; Franciaországban a forradalom alkalmával 1­7K1>. ; Oroszhonban 1K0I. évben szű­nt meg. Több német államban a Code Napoleon vetett végett e megrögzött rosz szokásnak; Angliában 111.­­t­örgy alatt, \­­ü­rtem­bergben l s0tt. Ihajm­honban 1N07-ben ; a s­.ász herceirsei­ekben IS 17 és l­ J-ben, Hannover re­n­ben 1X22 ben lett megszüntetve Ki már a Regensburgban­ van, az nem mulasztja el a ..Wallhallát," a német dicsőség" templomát megnézni. Így cselekedtem én is. W­­alhalla már mes­ziről észrevehető, mivel egy jókora magaslaton fekszik. Lajos király 1S30-ban tette le alapját, s a Klenze terve szerint 1v42-ben jön bevégezve. Az épület külseje dór stili­, s T>2 rovátkolt oszlop ve­sz­i körül. Az­­ első és hátsó oszlopsor hatalmas, szo­rosan antik stilu, és márvány csoportozattal ellátott­­ homlokzatot tart A Dunára, tehát délre néz.A hom­­­lokzat mezején Germ­ánia van ábrázolva, amint a lipcsei csata után szabadságát visszanyeri ; az éjsza­­­­kin pedig a Hermann-csata ; mindkettő Schwantha­­­lertől. A belső rész ión stílben van építve, s csak egy nagy teremből áll. Az oldalfalakon köröskörül a híresebb egyének mellszobrai vannak chronoloiriai rendben Itt van Barbarossa Frigyes, Slabsburgr Ku-C«­­­­n­delt, (ii­tenberg, Dürer Albert, Wallenstein, Mária Terézia, II. Frigyes, Blücher, Radetzky Lessing, Mozart, Kani, Beethoven, Schiller, Göthe, Schelling stb­. mellszobrai. Némely mellszobornak aláírása ma­gától Lajos királytól származik ; igy Moser Jus­tuse ..advocatus patriae," Klopstocke „der heil. San­­s , ger," Oraniai Vilmosé „niederl. Freistaatsstitter"' i aláírással bírnak Hagyjuk el most Regensburgot, s a gondolat gyors röptű szárnyain repüljünk az újkor Athénjé­be, Münchenbe ( Folytatjuk ). I Tan és nevelésügy. A közös oktatás előnye a felekezeti felett. (fölolvastatott az ismeretterjesztő egyletben IST... dir. I­.1 , (10. folytatás). Ezen községi iskolai hatóság megfelel a mi is­kolaszékeinknek. E községi iskolai hatóság állanak a felügyelők­­, nálunk tanfelügyelők felett , s ezek felett végü­l minden államban lehetőleg centra­lis hetven van egy közoktatási központi hivatal élén az illető állam törvényhozó testülete által választott főnökkel. E hivatal a közokir­ás állapotát s szük­ I­smereteit, tartja nyilván. Íme i­t­t a­z o­k­t­a­t­á­s n I " a k­ö­z­s­é­g é­s a N­­­a­m k­ö­z­ö­s ü­­g­y­e. A tankö­telezett g­­yerm­­ekek nyilvántartása szigorúan kezel­tetik. A kötelességét nem teljes­itő szele­t««» frank birságra büntettetik. Amerikaban tehát igen jól tudják, , hogy a hazának minden gyermekének közreműkö­désére van szüksége; már­pedig azoknak nem vehet, hasznát, kik az oktatás által a természetadta tehet­séget ki nem fejtik és azt, mint a törhetlen mun­kásság és annak eredm­énye közvetítőjét fel nem használják. Az egyesült állam 17 á­l­l­l­a­m­á­b­a­n 1872-ben volt 200,000 iskola és­ 0,000 taní­tóva­l, 5( K),(M­K) községi f­e­l­ü­g­y­e­l­ő­v­el és <S m­i­l­l­i­ó tanítván­­­n­y­a­l. A lakosság száma ezen időben 4<> millió volt. Tehát minden 1*0 l­a­k­o­s­r­a és 1<­0 tanít­ó­r­a esik egy iskola. 1872-ben a 6z á­l­l­a­m is­k­o­l­a­­­a­d­ó­j­a 450 millió f­r­a­n­kot t­e­t­t. Mindenesetre arany szá­mok, melyek a­z e­m­b­e­r­i műveltség «e­g­y­k­or felé­p­it­l­e­n­d­ő r­e­m­e­k te­m­p­l­o­m­á­h­­o­z b­ő­a­n­y­a­g­o­t n­y­u­j­t­a­n­a­k s az e­m­b­e­i­s­t­e­n­s­é­g általánossá tételére fi­a­t­a­l ill­a­­> ;i­ll közre in ii k­e­ll­n­e­k. Amerikában az oktatás­ügyre a felekezetek csak annyiban folyhatnak be, a­mennyiben a tarto­mányi felügyelők felügyelete alatt magán­iskolákat állíthatnak. Így a Jesuitáknak van ily magánisko­lája Newyork —, Baltimore­, Wasingthor­, Cincin­nati, Saint Louis, Új-Orleans­ és Mobiléban. Ezen tényt igen sokan­­­ kik az ifjú Amerikának óri­ásilag emelkedő nagyságát irigy szemmel nézik—, Amerika egén setet pontnak szeretik feltüntetni, melyből évtizedek múlva hatalmas vihar fog fejlődni. De azon népet, melynek minden intézményen a népfenség elve v­onul végig; hol minden polgár az egésznek egyenlő része s az állam kormányzatá­ban egyenlően osztozik —; azon népet, mely az ál­lam legdrágább érdekét, az oktatás ügyet ezelőtt több mint 200 évvel helyesen fogta fel s a község hatásköréhez számította, kiküszöbölve onnan min­den felekezetességet, a mely nem fizet semmit szí­vesebben, mint iskolai adóját, habár a világ min­den állam­a közt ez Amerikában b­ernafiryabb­­­, azon O o %J népet, mely a legnehezebb problémát, mely miatt Európában 300 év óta hiába harcolnak — az állam és egyház megbékéltetését s a kettő illetőségének felfogását oly helyesen oldotta meg —, ezen népet nem kell többé félteni, hogy valaha a felekezetes Szerelem és cipő. (Folytatás és vége). Mintegy félévvel ezelőtt fértem, ki egyszerű sótari hivatalnok volt, hosszas szenvedés után meghalt. Nem hagyva maga után mást, mint nekem özvegyi fá­tyolt s tekintélyes adósságot, mely miatt hitelezői min­­­den­t, meg az én imakönyvemet is lefoglalták. Ekkor utolsó menedékem ezen szoba lett, melyet ön lát s melyet én évi 100 ft összegért béreltem ki, maradt fenn s azon re­mény, hogy magamat munkásságom után fentarthatom, de fájdalom kereslet nincsen s nyomorom . . . Ali! most jön a java. — Mondom, nyomorom arra kényszerit, hog­y ke­ressek egy baráti szivet kivel fájdalmimat megoszthassam. — Oh asszonyom, mondhatom, hogy bennem nem csalatkozott—mondám én, miközben szemeimmel csak­nem felfaltam bájos istennőmet. Tudtam, uram, hogy önre számithatok, ée ezt az első tekintetre tudtam. Tehát látott már engem asszonyom kezdem eg­y ügy­ben. — Igen uram! — Szabad kérdeznem hol? — A . . . a . . . szinh­ázban. ( Imi — Gon­dolom­ azt én ma már csak híréből is­merem­, de városunk is, mert esetleg egy éve nem ütöt­tek itt színészek tany­át. S­e mindegy, most adjuk a nagy­lelkűt. Tehát kegyed barátot keresett, — hála az égnek, mely engem az ön ut iihoz vezérelt. — Barátot uram s néhány napra jóltevet?­­a, már erre a szóra ugy kezdte m­agamat érezni, midőn a teljesen kifosztott kártyástól kérnek az árvíz­károsultak számára, hogy adomány. Igen uram, őszinte akarok lenni, közvetlen szükségleteim fedezésére 50 f­ot nem nélkülözhetek ..

Next