Pápai Lapok, 1882 (9. évfolyam, 1-54. szám)
1882-01-01 / 1. szám
A miegjelenik iu-i ii d e ii v»n á r n * p. Közérdekű sürgős közlésekre koron kint rendkivüli számok is adatnak ki. A lap szellemi és anyagi részét ildő küldemények 'ERKESZTŐS HIVATALHOZ KIADÓIniéj.i udó k. Béjelentetlen levelek, csak in.ner< kezektől fogadtatuak el. .ét i m. ii' *mm+m.J".J""•••WHWpBpp Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC. 531 VEGYES TARTALMÚ HETILAP. HirdettíMek a lap számára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN ó-collegiumi épület. Előfizetési, díjak: E#y évre 6 fi-t. — Félévre 8 frl íjegyedévre 1 fit 30 krajczár. Ez rv számára 15 kr. Hirdetések 1 ha,«ábo,s peritsor térfogata után 5 kr, tiyilítérben 26 krral sállittatnak. JBélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS, pápa város hatóságának, a pápai ,jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tüzoltóegyleteknek, a pápai kertészeti tax-sxxlatriale és több pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. BOLDOG ÚJ ÉVET! Nem a szokás, melyet ma már a jótékonyság czime alatt meg is lehet váltani. — de a legbensőbb vonzalom lapunk t. olvasói iránt, adja tollunkba a soraink élére tett szívből jövő jókívánságot. Mi mint a család kiegészítő része szerepelünk Önöknél t. olvasóink. Mint a családtag: ki hétről hétre ott van önök közt, hogy érzelmeket ellessen, s érzelmeknek adjon őszinte kifejezést. A mai számunk ezen szerény soraiban ezúttal nem a közvéleményt tolmácsoljuk. E kis tért egyesegyedül a mi saját érzelmeink kifejezhetésének áldozzuk és ez őszinte érzelemből kívánunk olvasóinknak zavartalan boldog új évet. — decz. 31. 1881. Napról napra mind sajnosahhan keil ta pasztalnunk, hogy a megye érdekei iránt folyton folyvást csökken a megyebizottsági tagokban azon érzék és érdeklődés, amely megkívántatik, hogy a megyei élet öntudatosan működő szerves egészet képezzen. Feladatának mindig teljes tudatával bírjon és akarat erejével e feladatnak mindig a magaslatán is álljon. Elhidegülés, e közöny a megye ügyei iránt egyaránt veszélyes felfelé úgy, mint lefelé. Veszélyes felfelé, mert köztudomású dolog, hogy a megyének mostani rendszere ellen erős áramlat van, mely azt végkép meg akarja semmisíteni, támaszkodva ép azon részvétlenség- és közönyre, amely majdnem minden ügynél mutatkozik. Veszélyes lefelé, mert a polgárság látva azt, hogy a megye bizottsági tagjai nem tartják érdemesnek, hogy szívvel, lélekkel előmozdítsák a megyei közügyeket, maga is meglazul minden kötelessége teljesítésében és nem szívesen járul a megyei hatóság rendeleteinek foganatosításához. Megyénk gondolkodóbb férfiai számot vetettek magukkal és elhatározták, hogy amennyire lehet, a közönynek útját vágják és a szétforgácsolt erőket egyesítik, tömöritik és igy valóságos közszellemet teremtenek. Erre czélszerűnek látták a márczius 6-iki megyei konferencián egy „megyei kör” eszméjét felvetni, amely lelkesedéssel el is fogadtatott. Védnöke e körnek gróf Esterházy Móricz, elnöke Szabó Imre, jegyzője Lévay Imre és végrehajtó bizottsága harminczkét tekintélyes központi és vidéki megyebizottsági tagból áll Hogy a megyei kör nemes feladatának megfelelhessen, szükséges volt határozottan megállapítani és körvonalazni azon elveket, amelyek azt működésében vezérelni forják. Ezek szerint a megyei kör országos politikával nem foglalkozik, hanem elegeit, feladatának fogja ismerni közelebb hozni egymáshoz a különböző politikai elvű megyebizottsági tagokat és azokban szeretetet, érdeklődést, tevékeny buzgalmat kelteni oly megyei ügyek helyes elintézése iránt, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a megye anyagi és szellemi érdekeivel. Ezt úgy fogja valósítani, hogy az egyes különböző választmányokban magát illető már beválasztott tagjai által képviselteti, ott az ügyeket figyelemmel kíséri, tanulmányozza és azok iránt tagjai közt a szükséges érdeklődést felébreszti és ébren tartja. A mondottakból látható, hogy e kör működése igen áldásossá válhatik nemcsak az egész megyére általában, de és pedig különösen egyes járásokra, sőt egyes polgárokra is. Többé- kevésbé, minden járásnak, minden egyes községnek, minden egyes megyebizottsági tagnak, minden egyes polgárnak lehetnek, sőt vannak is parliális érdekei, melyek a megyei hatóság által intéztetnek el. Ha a megyei kör figyelme ily ügyekre felhívalik, kétséget nem szenved, hogy azok, amennyiben a köz- és megyei érdekkel nem ellenkeznek, sikeresebben, nagyobb gonddal, több figyelemmel oldatnak meg, mint különben.Legyen szabad remélnünk, hogy a körnek minden tagja, és mindaz, ki a kifejlett elveket helyeseknek találja oda fog működni, hogy ezen eszme mennél szélesebb körben elterjedjen, mennél több pártolóra találjon és így a mindnyájunk által óhajtott czélt elérhesse. Sem politikai, sem anyagi áldozatot nem kell körünkbe hoznia senkinek , semmi nyűgöző szabály nem korlátoz senkit.: erkölcsi támogatás az, amit kérünk, hogy a kör tagjai alkalmilag minket, bölcs tanácsukkal támogassanak és szükség esetén figyelmünket egyre vagy másra felhívják, hogy mi azt az ügyet tanulmányunk tárgyává tehessük és annak helyes megoldása előtt egyengessük az utat. Ezt lévén, bizton hisszük, hogy oly közszellemet teremtünk, mely elég hatalmas lesz megyénk tekintélyét úgy kifelé mint befelé megvédeni. A veszprémmegyei kör választmánya. Egy fiatal leánynak. Nagy bánat: • a mit szived hordoz, Oly tépő, gyötrő, leverő; Korán van még ifjú korodhoz, Szoknod ily rémes fájdalomhoz, Mely ?lapjaiddal egyre nő. Tegnap még festő rózsa voltál, Ma már hanyatló liliom, Ki van már égve az az oltár, A sziv, melynek szivet áldoztál, A szép tündér vár: puszta rom, Nincsen bajodra semmi balzsam, A föld oly gyógyirt nem terem, Melytől enyhülne, — bár ha lassa?!,— Sőt folyton fáj, fáj — súlyosabban : A megcsalatott szerelem. I*iizder Gyula: CselédUgyünk reformjához. Múlt alkalommal szólottam már e lapokban arról hogy: a törvénynek azon több tekintetben hátrányos intézkedése, miszerint a házi bölcselédség szolgálati idejét vidéken is három hóra szabván meg, a régi törvényes szokástól eltérőleg, nagyon is rövid időhöz kötötte, miáltal a gazdasági házvitel és bel— szolgálat igényeinek okozott nehézségeket, a nélkül hogy a cselédség sorsának előnyére is intézkednék, jövőre minden esetben módosítandó lenne ; s vidéken a régi törvényes szokás állíttatnék vissza, mely a házi bölcselédségre nézve is az egy évi szolgálati tartamot szabja meg. Jelenleg azonban bátor vagyok azon viszásságok megszüntetésének érdekében szót emelni, mely visszáságok a cselédség megadóztatása, s annak kezelése körül, az egyes községi hatóságok részéről — a törvény hiányos intézkedése folytán — elkövettetni szoktak. Annyival inkább szükségesnek tartjuk azt fölemlíteni, mert úgy látszik hogy erről a t. kormány kellő tudomással sem bír, különben már e részben intézkedett volna. A cselédség adóvali megrovásának törvényes gyakorlata az volt ez ideig, hogy: a községi bíró, illetve hatóság, a cselédek adóját mindenkor a megelőző év utolsó negyedében írták ki, de annak behajtását utólag, vagyis a következő év folyamában vésték eszközlésbe, és így ha egy cseléd újévkor szolgálatát változtatja, s történetesen lakást cserél s a községből elköltözködik, hátralék adója, volt gazdájától követeltetik, illetőleg hajtatik be. Ez az eljárás nélkülöz minden igazságot, s zárt kaput nyit a visszaélésekre. Mert a cselédségnek így a törvényes eljárás maga nyújt módot és alkalmat arra, hogy állami kötelessége teljesítése alól magát kivonhassa; a gazdára nézve viszont egy méltánytalan és nem igazolható eljárást állapít meg. De a törvénynek ily módoni alkalmazása mellett, több alkalom nyílik arra is, hogy az adó elkezelése körül az egyes hatóságok részéről visszaélések történhessenek, nem lelvén a községi bírák eljárásában érdekelt felek az ellenőrzésnek semmi korrektívumát , részben tehát, hogy a cselédség adója kellő evidenciában tartassék — s az állam megrövidítése nélkül — kezeltessék, törvényhozásilag intézkedni kell, vagy szükséges legalább, hogy azt a kormány szabályrendelettel megállapítsa. Miként gondolnám én a bajt a legegyszerűbben orvosolni és szabályozni elmondom, ajánlván azt az illető körök figyelmébe. Hogy minden egyes cseléd adója kellő — hatósági — figyelemben tartható legyen, szükséges miszerint a jelenleg szerkesztett s közkézen forgó cseléd-igazolási kiskönyvek mellé egy külön rovatos adó kiskönyv is csatoltassék, illetőleg azzal egybekötve legyen, melyben a cseléd adója - a községi hatóság által — rendszeresen bevezettessék. Ugyanis: Minden cseléd tartozzék szolgálati évének első hónapjában, illetékes községi hatóságánál kiskönyvével jelentkezni, és szolgálati minőségét is évi bérösszegét bevallani, melynek alapján lesz állami és községi tartozása, a községi hatóság által bevezetendő, illetőleg annak evidenciában tartása végett azonnal előírandó. Hogy a cselédség adóhátralékainak eleje vétessék, megszabandó, miszerint az illető községi hatóság köteles a cseléd adóját az utolsó évnegyed első felében minden esetre behajtani , s annak kifizetését a cseléd igazolására kiskönyvileg nyugtatni; mulasztás esetében a be nem hajtható hátralékokért, minden esetben a község hatóságát fogván a felelősség terhelni. Végül magában értendő, hogy a cselédek A „zsidó leány." — Elbeszélés. — «Szép Netti«-nek hivta az egész környék, s e nevet meg is érdemelte, 19 éves, ragyogó,— nem, királyi szépségű leány volt ez, hajára az éj lehelte setétségét, szemeinek tüzét, a belső hév, arczának pirját az ifjúság adta. — Ideális termete Junóra, kecses, szerény mozdulatai a szerelmes Dianára emlékeztethettek. — Otthon élt szerény családi körében. — Atyja szegény szatócs, anyja bábaasszony volt, ő rá nehezedtek a háztartás gondjai. Egy kis nyomorék fiu testvére volt, ez képezte gondoskodásának legfőbb tárgyát.Házuk ragyogott a tisztaságtól, s ő maga is mindig tiszta, egyszerű és csinos len reménye volt^ap volt. — Büszkesége s eg„ J^^^. , jának. Netti, te oly szép vagy, hogy veled még gscheftet fogunk csinálni, szokta volt a maga együgyű és durva modorában mondani, mialatt azt értette, hogy leányát valami gazdag ember fogja nőül venni. Az elvonultság, elfoglaltság okozta, hogy a világ hiúságai, kényelmüsége nem érintekt, oly tiszta és szerény volt mint egy szent. — Csak atyja után tudta, hogy szép s még akkor is pirult, ha attól hallotta. — Nem tudott arról semmit, hogy ő az egész vidék kiváncsi bámulásának tárgya. — Ha a szomszédba átment, az emberek, asszonyok megálltak egy pillanatra s fejőket csóválták, — nagyon szép, nem jó vége lesz. Vidáman, gyermetegen élt, bár arcza s szemeinek keleties tüze lappangó szenvedélyeket rejtett. B. Aladár ki csak nem rég érkezett haza külföldi útjáról, hogy átvegye terjedelmes birtokait, figyelmes lett a szép leányra. — Azt a közönyt mit külföldi útjáról hozott, oszladozni érzé Netti láttára. — Gyakran sétált házuk felé mivel vette észre, hogy esténkint, kis nyomorék öccsével Netti künn szokott ülni boltjuk előtt. Netti előtt is feltűnt a szép halovány ifjú, s ösztönszerűleg hátrált a rá vetett égető pillantások elől, nem mert többé házuk elé kiülni. Egy szombati napon Netti egyedül volt honi kis nyomorék öccsével, a kertben üldögélt, valamely érdekes olvasmányban szokottnál inkább elmélyedve, míg öccse kijárni és beszélni nem tudott, elcsuszkált mellőle, ki a pad elé, hol esténkint ülni szokott. Hirtelen fölveré a lánykát ábrándjaiból egy vészes robaj, sikoltva ugrott fel s öcscsét nem látva maga körül, futott az utcza felé. — Rémitő látvány tárult szemei elé. — Vadul vágtató lovak rohantak az utczán, s öccse ott ült a porban gyámoltalanul, szép lelkes szemeit ijedten szegezé a vészesen közeledő kocsira. — Netti egy kiáltással összerogyott a kapu előtt, s öccse rémes halála lebegett szemei előtt. — Aladár, ki ott leskelődött, mint ereje engedte rohant a fékvesztett lovak elé, egy szerencsés kapással a lovak zabláját megragadta egy ügyes és erős rántással sikerült az egyik lovat lábáról leejteni, míg a másik arra esett, mire a gyermekhez futva azt ölébe ragadt: a házba bevitte, azután Nettit mosta fel arcziba locsolt vizzel. — Soha nem érzett érdekkel váta a lányka ébredését, — ki végre felocsúdott s ijedten, vadul tekintett szét.— Öcscsét meglátva felugrott, sirt és nevetett egyszerre, minden kérdezés nélkül kitalálta mi történt. Félénken emelte szemeit az ifjúra, s alig tudá megindulásában köszönetét elrebegni. Ha valamit tettem, szívesen tettem, felese Aladár, s látva a lányka zavarát távozott. A szülők, kik sokkal önzőbbek voltak mint Netti, nem örültek oly nagyon az eseménynek, a szegény nyomorékot nem tudák szeretni. — Ez bűnük volt, bár különben sajnálták a szerencsétlen gyermeket. Az apa elsietett Aladárhoz, s hosszú ömlengésekben fejezte ki köszönetét. Ez idő óta Netti igen megváltozott. — A szép halovány ifjú képe szivében élt már, vele volt ébrenlétében, vele álmaiban. — Valami öntudatlan, mély érzelem fakadozott keblében, fejlett mint mikor a rózsabimbó nyilik nesztelenül. — Nem tudott ez érzelemnek nevet adni, de az ő heves véralkatánál fogva sokkal mélyebb szenvedélyesebb volt ez, mint sem számon vehette. Esténkint úgy vonzotta valami ismeretlen vágy házuk elé, mégis félve húzódott vissza, félt annak netáni hirtelen látásától a kiért epedett. — Az eszményi oldal mellett ott volt az ösztön, mely volt egyedüli bizonytalan vezére. Egy nap elkellett valamiért menni távolabb házuktól: xigy sietett, a netáni találkozás elé, s úgy szorongott ha arra gondolt. A miért epedett, a mitől félt megtörtént. — Aladár elhatározottan közelitett felé, — a lányka szive késben úszott és mégis remegett. Engedje meg Netti kisasszony, hogy elkísérjem, kéré Aladár, miután üdvözölte, — a szegény kis fiu felöl kérdezem meg, bizonyára kiheverte már az ijedtséget. Nem is tudtam akkor önnek eléggé köszönetet mondani, — engedje meg, hogy most köszönjem meg. — Szegény kis nyomorultnak rajtam kivül úgyszólván senkié sincs, kimondhatlanul szeret, s engem meg a testvéri köteléken kivül még valami más, csaknem megnevezhetlen érzet is köt hozzá. — Nagy örömet szerzett nekem, hogy ön oly önfeláldozással megmentette kis nyomorék kedvenczemet. Aladár meglepetve nézett a leányra, mily egyszerűen, mégis mily választékosai tud köszönetet mondani. Örülök, hogy némileg közeledtem az ön szép érzetéhez, mikor kis kedvenczét védelmeztem. — Ha megengedi kisasszony megtartom tovább is e szerepet, melyhez a véletlen juttatott, legyen ez mi némileg közössé teszi érzeteinket. Ha feltudná fogni kis öcsém mily nemes védelmezőre talált önben, bizonyára csak a legmélyebb hálát fogná ön irányában érezni —, ami engem illet, szólt mély pirulással, szerencsémnek tartom, ha velem együtt óhajtja kis öcsémet pártfogolni. Aladár mind jobban hevült, mind jobban elmélyedt a lányka bájos alakjába s őszinte lelkébe. Látni vélte e tiszta lélek 'minden 'mozzanatát, s a lányka arczán égő pírban, 'közeledést czélzó szavainak hatását s megértését látta, de azt is, hogy e lányka már nem közönyös iránta. Áldom a véletlent, bár majdnem szenvedést ^ ^íí^^^íá^íoref FiéUv melleihez van csatolva.