Pápai Lapok, 1882 (9. évfolyam, 1-54. szám)
1882-09-17 / 39. szám
IX. évfolyam. IMegjeleik minden vasárnap. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. lap szellemi és anyagi részét illető küldemények SZERKESZTŐ- S KIADÓ HIVATALHOZ intézendők. A Bérmentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. VEGYES TARTALMÚ HETILAP Pápa, 1882. szeptember 17. Hirdetések alapszámára felvétetnek A KIADÓHIVATALBAN a-collegrinni épület. Előfizetési díjak: Egy évre 6 Irt. — Félévre 3 frt Negyed évre i frt 50 krajczár. Egy számára 15 kr. Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyílttérbjén 25 krral Bélyegdíj mindig külön számítafnak fizetendő. Felelős szerkesztő HORVÁTH LAJOS. A pápa város hatóságának, a pápai jótékony nőegylet-, ismeretterjesztő-, lövész-, korcsolya-, tűzoltóegyletelixelt, a pápai lexnészeUtáx-sxilatxiak és több pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. Laptulajdonos szerkesztő Dr. FENYVESSY FERENC f 39. szám. A köztisztviselők minősítéséről, in. (Dr. F. F.) A soraink élén jelzett törvényjavaslat — számos hibái dacára — tagadhatlanul üdvös hatással lesz közigazgatásunk fejlesztésére, bár ismételve kell kifejezést adnunk a közigazgatás egyéb s még ennél is jóval fontosabb szerves törvényalkotások iránti óhajunknak! — A törv.javaslat elegendő elméleti és gyakorlati szakképzettséget kíván az állami és törvényhatósági tisztviselőktől, sőt e javaslatnak, szemben a külföldi törvényhozások intézkedéseivel, — melyeket cikksorozatunk I. részében ismertettünk — még azon előnye is van, hogy átkarolja a közigazgatás összes ágait, részletesen intézkedik egyszerre mindegyikről. Az elméleti képzés a jelenleg fenálló jog- és államtudományi vizsga rendszer bázisán nyugszik. Kár, valóban kár, hogy egy jobb, célszerűbb rendszer hiánya miatt, ily gyarló bázisán kell egy ily fnontos intézkedésnek nyugodnia ! Sajnáljuk, hogy terünk, de főkép a megbeszélendő tárgyhoz való szoros ragaszkodásunk nem engedi e kérdés fejtegetését. De bármily röviden is, de annál határozottabban kell kijelentenünk, hogy a mai államtudományi vizsgarendszer/egtartásával homokra van építve ez új törvjavaslattal felájJítani szándékolt új épület. Ha a közoktatásügyi minister úr, — kinek évtizedes jubileumához, elkésetten is, szívből gratulálunk — nem hoz be célszerűbb vizsgarendszert, — az egész törvény csak felhő lesz termékeny eső nélkül. Határozottan hibás a törv.javaslat azon pontja, mely az önálló, awi rendelkező hatalmi körrel felruházott főbb hivatalok betöltésére egyszerű elméleti képzettséget kíván?! Mintha bizony a diploma egymaga elég lenne a közigazgatás ezernyi, — könyvekből soha meg nem tanulható, — szövevényes eseteinek önálló elintézésére!? Megírtuk volt már épen e lapok hasábjain, hogy a közigazgatás tudománya nem kotta, melyet minden jól-roszul klimperező lejátszani képes, ha kottából olvasni tud. A különféle életviszonyok, tradiliók, lakásjogok, speciális vidéki körülmények teljes gyakorlati ismerete szerzi csak meg az elméleti képzettség teljes és jogos érvényét. Ennélfogva részünkről feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy az egyes ministériumok központi hivatalainál a miniszeri titkári és az ennél magasabb hivatalok elnyerése — úgy a pénzügyigazgatók, adófelügyelők, posta- és távírda igazgatóktól, továbbá a megyei törvényhatóságoknál az alispáni, főjegyzői, szolgabírói, levéltárnoki, (mely utóbbi állomásnál , különösen hangsúlyozzuk a gyakorlati képzettséget) a fővárosi és törvényhatósági joggal felruházott városoknál pedig a polgármesteri és rendőrkapitányi állomások betöltésénél az elméleti képzettségen kivül a még fontosabb gyakorlati képzettség feltétlenül megkivántassék. E képzettség egy külön gyakorlati közigazgatási vizsgán lenne megszervezhető. A szolgabírói, a polgármesteri, és rendőrkapitányi állomásoknál — átmeneti intézkedésben — azon ügyvédek, kik a megyékben, városokban mint bizottsági tagok bizonyos éveken át tényleg működtek, felmenthetők lennének a gyakorlati vizsgálói. Maga a gyakorlati vizsga szóbeli és írásbeli lenne, melyre csak azon elméleti képzetséggel biró bocsáttatnék, ki legalább két évet már az illető közigazgatási ágban praxisban löltölt. — Nagyon természetesen, fel lehetne hatalmazni a ministert, hogy a szakirodalom, vagy a gyakorlati élet terén kitűnt egyénektől a gyakorlati vizsga ne kívántassék meg. Legelső kellék azonban a törv.javaslatban lefektetett elvek sikeres keresztülvitelére nézve, hogy egyetemeinken, esetleg jogakadémiákon egy rendszeres közigazgatási tanfolyam szerveztessék. Az országgyűlési szakbizottságban maga a miniszerelnök elismerte e tanfolyam szükségét, de ennek szaga Kimegyek, megnézem ragyogó csillagom.* y>Féltelek, féltelek én kedves galambom,* Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. »Ki suttog? ki van itt a keze ugy reszket,* ¡Gyere, gyere velem, az enyémmé teszlek.* Meghalok utánnad, érted lesz halálom !* A keblemre tűzlek gyönyörű virágom.* Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. S mennek gyors léptekkel ezüst tópartjára. Rengő sajkát vesz a futó hab hátára. Elmarad a füzes lassan ingó bokra. Édes az ölelés, csók csattan a csókra. Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Útra kel a puszták viharja sietve, Csapkodó szárnyától zavart a víz tükre, Te Borulj, borulj reám, szerencse kísérget,* iOh retteg a lelkem, hogy elválok tőled." .Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Zúgó moraj támad, nyíl az örvény mélyen, Hallik a sikoltás messze, néma éjben. Hullám takarja be a csendes sírhelyet. Örök béke virraszt az álmodók felett. Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig, bályozását a törvényhozás útjára tartozónak vélte. Részünkről igen örömmel fogadnánk, ha kormányunk, még a köztisztviselők minősítéséről szóló törvjavaslat tárgyalása előtt beadná a közigazgatási tanfolyamról szóló törvényjavaslatot, nehogy az e sorokban tárgyalt törvényjavaslat a ÍMIUÖ ante palrem szerepét viselje. Ami a törvényhatósági tisztviselőket illeti, a törv.javaslat nem intézkedik az un. tiszteletbeli tisztviselőkről. Aki ismeri a megyei életet, tudja hogy ezzel a ..tiszteletbeliséggel főispánjaink úgy lesznek, mint Ollenbach operettjeinek hercegei, kik boldog- boldogtalannak deilire-borúra fűzik mellükre az „érdemes jeleket. Főispánaink is, minden ,.jó hangzású^Oalál emberi, a ki alig lép be valami megyei hivatalba, már „megtisztelésbelizik 11. Igy van egy főispán, ki eddig két., tiszteletbeli" alispáni, és három .,tiszteletbeli" főjegyzőt nevezett ki, persze a közigazgatás józan érdeke szempontjából. — E nevetséges érdemjel osztogatásoknak illik véget vetni. Nem célunk távolról sem, annak eltörlését indítványozni, de mivel a „tiszteletbeli" állás mindig nagy Körlés szerepet játszik a megyei tisztviselők választásánál — kimondandó lenne, hogy a törvényben szabályozott köztisztviselői minősítés a tiszteletbeli állásokra nézve is feltétlenül megkívántatik. Az árvaszéki elnök és ülnökökre nézve a jogtudományi államvizsgát okvetetlenül szükségesnek tartjuk, sőt az elnökre nézve az ügyvédi vizsga fellélelébe is igen belenyugodnánk. Az árvaszékeknek örömest igazán sanyarú helyzete, az ülnököknél lévő csaknem egész képzettséghiány, s az ezzel járó óriási károk eléggé igazolják ez óhajtás jogszerűségét. A községi,- s körjegyzőket illetőleg ma már — mi tagadás — nem elegendő azon qualificatio, melyet az 1871. XVIII. t. cz. megállapít. A községi, s körjegyzők ma már valóságos jogtanácsosai az egyes községeknek. Az eddigi jegyzői szigorlaton kívül bizonyos középiskolai qualificaliót és legalább egy évi segédjegyzői praxist múlhatatlanul szükségesnek tartok. E kívánalom még kevesebb, mint amit maga a körjegyzői országos egylet akart, mely érettségi vizsga-bizonyitványt követelt, melyet azonban — hazánk közművelődési viszonyait tekintetbe véve — túlzottnak tartok. Az orvosi szakot illetőleg két évi orvosi gyakorlat a legkevesebb minimum az orvosi diploma mellett. Egyszerű sebészeket semmi esetben sem volna szabad ma már járási orvosokká kinevezni. Ez iránt is célszerű lenne, ha a bírál javaslat határozatt, intézkedést tartalmazna. A számvevői szaknál, a megyei és a törvényhatósági városok számvevő közegeitől az államszámvitel-lan sikeres vizsgája kívántassék meg. A pénztári szakra nézve a javaslatban előírtakat egyáltalán kevésnek tartom. Legalább érettségi vizsgát, vagy a középtanodákkal egyenrangú kereskedelmi iskola végbizonyítványát előfeltételnek kell megkövetelni. A segédhivataloknál alkalmazottakra nézve négy gymnasiumi, vagy reáltanodai osztály szabályszerű bevégzését jó lenne előírni, stb. Végül ami az átmeneti intézkedéseket illeti, e tekintetben az a nézetem, hogy viszgákat nem volna méltányos, — jobban mondva nem volna illendő követelni azoktól, kik már a jelen törvényjavaslat törvénnyé válta előtt akár kinevezés, akár választás útján már hivatalban vannak. Ennél azonban több méltányosságot kívánni, túlhaladna minden józan értelmet. E törvényjavaslat azonban, ha mindjárt az e sorokban röviden részletezett javításokkal lépne is életbe, — édes keveset fog lendíteni magán a közigazgatáson. E törvény inkább csak állomásokat biztosító intézkedés lesz a végzett emberek számára, de a közigazgatásnak nem fog reformjára válni. Virág Klára: Virág Klára fején menyasszony koszorú. Régi szerkője de nagyon szomorú, Sötét fájdalom vet árnyat bús arczára, Húzza már a czigány, Másé lesz a Klára, Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. »Jaj anyám, jaj anyám, ugy dobog a keblem, Képem is halavány, beteg vagyok, érzem.* Nem lányom, csak ámít a csalfa képzelet, Látod hogy a mátkád mily igazán szeret. Húzzad czigány vígan Hajnal hasadtáig. Eljött a vőlegény piros bokrétával." S indul esküvőre búsuló párjával. » Várjatok, várjatok, megszakad a keblem, Csak övé lehetek, megölsz anyám engem.» Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Szól a víg muzsika, meg vannak már áldva, Sarkantyú taréjja bele cseng a tánczba. »Hogy is volt ? hej, haj, most a rózsámmal járom, Zetigjtn a hegedű, nótád meg ne álljon." Húzzad czigány vigan Hajnal hasadtáig. Széles kedvet nevel a bujdosó pohár, De Klára homlokán ott ül a bú madár. Ajka sóhajtásit nem is veszik észre, Tele, tele sirva kis fodros köténye. Húzzad czigány vigan Hajnal hasadiáig. Szellő repes körül, harmat hull a réten, Sok szép csillag jő fel egy sorba az égen. Bacsa Béla. ÚTBAN, Karcz. Deliblat, szeptember elején. Távcsövem tarsolyomba csúszott, koczkás plaidemet kiszabadítottam nyűgéből, hogy oda sodoriatsam vállam köré, a lepkefogóm nyele meg kezembe szorult. Szóval, hátat fordítottam a kétegy fővárosnak: Budapestnek! Azután mentem, messze igen messze. »Talán hetedhét országon is túl« — azt veti hozzá menten a kegyes olvasó. Mert bizony igaz nincs is a bejártam vidékhez fogható több széles e hazánkban, hanem oda túl, messze hetedhét országon is túl, túl a tengeren Afrikában a Szahara sivataggal állít eléd ennek a tájnak egy töröl szakadt édes testvére! Mert hát szülőapjuk mindkettőjüknek az óczeán. Visszazúdult álja mérhetlen méhe fölött csapódott össze, hogy mély fenekének fövényét a kerekedő szél emelje ölőre. Temes megye alsó szélén nyúlik hosszában a nagy sivatag Deliblat, Grebenácz, Mramrák és Károlyfalva határában negyvenhatezer holdnyi területtel, hogy kietlen kopárságával gazdagítsa az enállamunk kincstárát! Éppenséggel akkora, mint a Lichtenstein herczegnek őseitől öröklött uradalma: Lichtenstein herczegség oda túl a burkus világban: Németországban Vadutz sziklavárával együtt! . . . S ez az óriási sivatag hullámzik egyre akár a sik mező kalászerdeje. Itt lankásba simul a homokhegy, amott rézsutosan nagy buczkót emel, másik oldalán meg nagy meredeken hanyatlik alá. S pirkadó hajnallal a kietlen puszta szélére tér drága pénzen váltott munkása az államnak: az a pozsgás arczu rácz leánygyermek, hogy elhintse a gyepágyat szülő termőmagvat itt, gyűjtse a hullott magvat amott. Csak a fű köti a repülő homokot igazán. Hanem ha aztán jól megvetik ágyát az aczélos búzának, abban a kötött talajban, meg is terem az ős anyaföldben szaporán. Ahogy szavából megértettem a rácz atyafi három holdról takarított kévét s hetven méter mázsa búzát fogadott ölébe a hombár! S ezek a leánygyermekek dalban ejtik sorsát lelkük csapongó örömének addig is mig szombat napján kondulóra nem hajlik a helység harangja, hogy intsen imázásra: holnap vasárnap leszen, meg nagy dobbanásra késztesse a szivet s lüktesse hevesebben a vért, mikor immár a »zsok«-ot a vasárnapi tánczot eleve is hajtja a leány. Mert hétköznapon nem csilingel a kis harang, nem zúg bele az öregebbik. Vasárnapra selyemviganót ölt valamennyi leány. Túl a Dunán a parádés lovak gondozója — a kocsis — feleségének csak karton ruhára, kék »festőbeli« fehér virágos kötényre, meg »parket«-re kerül, nem úgy ezen a tájon, hol az én derék gazdám deliblat főerdészének kocsisa a tulipántos láda helyett százhatvan forint áru ropogós selyemruhát, meg annyi sok ezekmókot vásárolt arájának ! Nem szorul az más pénzére, megél a maga emberségéből a maga fundusán, ha nem is tart egyéb állatot a juhnál. Nem is tűr az meg önmaga között semmiféle nemzetséget: se lengyelt, se zsidót, se németet, «szaba« az neki mind! A napszámra is csak úgy ímmel-ámmal meg merő szokásból jár a leányzója, hisz az a hatvan krajczáros napi fizetés sem megy ám az egész nap számába, mert csak a reggel hatodik órájától a tizedikig, meg este hat órától a szürkületig tart a munka. A nap derekán kerekedik szárnyára a homokfelhő s hajt végig a síkon, hogy csak sátor védheti a munkást meg az utast, kinek kocsi kereke ugy is agyáig sülyed a nagy áldásba. Hej nagyot is bámultam e tájon. Az én vezetőm legott az »operenezias tengerrel« állott elő, hogy hajdanában danában — majd azt mondom Arany Lászlónkkal: ködös Brittániában — ez borította ezt a vidéket. De utitársam geológus létére meg tudományos apparátusával azt hajtotta, hogy az a nagy hegység ott Fehértemplom mentén a »geológiai harmadkorban egy szigettengerböl emelkedett ki« — éppen akkor, 39