Pápai Lapok, 1883 (10. évfolyam, 1-54. szám)
1883-04-22 / 17. szám
Megjeleniik. minden vasár 11 a p. Közérdekű sürgős közlésekre koronkint rendkívüli számok is adatnak ki. Szerkesztőség és kiadó hivatal főiskola utcza 215. szám. Bérszentetlen levelek, csak ismert kezektől fogadtatnak el. Laptulajdonos szerkesztő: Előfizetési díjak: Egy évre 6 frt. — Félévre 3 frt Negyed évre 1 írt 50 krajczár. Egy számára 15 kr. ör. FENYVESSY FERENC H^^^^^^ ^I^^IJ^^ i^j^^^^j^^^^^^^ ^SB^^n ^^^^11^ i^S^^^^ ^^^^^^ li^^^^^ ^ — — — NIMIWIIIIIIIII ii m«rH •— Pápa város hatóságának és több pápai s pápavidéki egyesületnek hivatalos közlönye. . Hirdetések 1 hasábos petitsor térfogata után 5 kr, nyilttérben 25 krral számítatnak. Bélyegdíj mindig külön fizetendő. Felelős szerkesztő : HORVÁTH LAJOS. Legyen-e harmadik gyógyszertár Pápán? (h.) E kérdés képezi évek óta tengeri kígyóját városi közgyűléseinknek. — Hol ez, hol ama folyamodó áll elő statistikai adataival, hogy városunk és a más gyógyszertáraktól távol eső vidéke mily népességgel bír és ezen népesség számának a gyógyszertárakat illetőleg minő fogyasztás felel meg, — s napnál fényesebben vélik kimutathatni, hogy nem csak a harmadik, de egy negyedik gyógyszertárnak felállítása is a közegészségügynek jól felfogott érdekével állna kapcsolatban. — Városunk egészségügyi személyzete, s szaktestülete pedig minden alkalommal bebizonyította, hogy az új gyógyszertár felállíthalásához törvényes gyakorlat szerint megkívántató népesség ezreiből egy pár száz még mindig hiányzik, tehát egy újabb gyógyszertárnak felállítása nem indokolt, sőt a már fennállók existentiáját is veszélyeztetné. Ezen eltérő vélemények és adatokkal szemben a városi képviselőtestület tagjainak nézete is különböző phasisokon ment át a mai napig. — Volt idő mikor a városi hatóság maga kérte, egy pár akkor kegyelt egyén érdekében, az uj gyógyszertár felállit hatását.— Utóbb jöttek idegen folyamodók, kik nem tudtak a városi képviselő testületben csak egy szavazatot is megnyerni arra, hogy a kérelmet pártolná, — sőt a képviselők a legerélyesebben és egyhangúlag tiltakoztak az engedély megadása ellen. — Később ismét szőnyegre kerülvén a kérdés, — már magán körben lehetett hallani a képviselők egy részének nézetét, hogy az ujabb verseny talán mégsem lenne hátrányos a közegészség ügyére, hiszen vannak városok és vidékek, hol egy gyógyszertárra sokkal kevesebb népesség esik, mintha a mienket 3 gyógyszertár között osztanék fel; de a közgyűlésen nem találkozott közülök bátor férfin arra, hogy désének nyíltan is kifejezést adjon. meggyőzőLegutóbb ismét tárgyaltatott egy ily gyógyszertár felállíthatása iránti kérvény a közgyűlés előtt, f. évi február 10-én azonban már itt tíz képviselő a titkos szavazást kérte és csupán 5 szónyi többség ellenzi az uj gyógyszertár felállítását. Most ismét két új folyamodónak ezirányú kérelme fölött fog a képviselő testület a május hó 10-ike után tartandó közgyűlésen dönteni. — Kíváncsian várjuk az eredményt, de könnyen megtörténhetik, hogy a kérdés a harmadik gyógytár javára dől el. Megmondjuk miért? Nem hisszük ugyan, hogy ma egyik, vagy másik folyamodó bírná a képviselők többségének pártfogását, — de bizonyára lesznek jóakarói egyiknek is, másiknak is, — a dolog természete szerint tehát a kérdést először arra kell feltenni, hogy legyen-e III—ik gyógytár? Igen? vagy Nem?— Ez esetben igennel szavaz az is a ki A-t, az is a ki B-t akarja pártfogolni, — ha pedig már ki van mondva elvileg a felállítás szüksége, az ellenkező nézetet vallók is kénytelenek lesznek a kérdés személyi oldalánál, a második szavazás alkalmával, egyik vagy másik folyamodó érdekét támogatni. Az esélyeknek ilyként meggondolása arra a véleményre indítá a képviselő testület tagjainak egy részét, hogy ha már ki vagyunk téve annak, hogy eddigi tiltakozásunk dacára is, vagy a képviselő testület, vagy a megyei közgyűlés többségének véleménye, vagy a kormány akaratának alapján a 3-ik gyógytár városunkban mégis csak felállitalik, miért képezze ez a magán folyamodó speculaciójának tárgyát, — hanem tekintettel arra, hogy a közegészségügy rendezéséről szóló törvény 134. §-ának a) pontja a gyógyszertár felállíthatásának megengedését elsősorban is a községek kérelmére helyezi kilátásba,— ezek pedig a nyert engedély folytán pályázat útján fogják a megyei közigazgatási bizottsággal együttesen a gyógyszertári jogot, és a gyógyszertár kijelölt helyiségét valamely okleveles gyógyszerésznek bérbe adni. Ez utóbbi terv hívei három előnyt vélnek a város részére szerezhetni u. m.: 1) A város a gyógyszertártól jóval magasabb bért vehet mint a mennyibe a városnak a helyiség kerül, és a többletből kórházi, vagy más közegészségi kiadást lehetne fedezni. 2) Ezen mód több befolyást biztosit a városnak a gyógyszerész személyének megválasztásában. — 3) Igy a gyógyszerész személyének változása esetén az uj gyógyszerész megválasztásához a város joga teljes épségben megmarad, — mig ha a miniszter adja az engedélyt a személyes jogú gyógyszertár felállítására. —) Korábban tárgyalni a stattumok értelmében nem lehet, az átruházásokat is ő fogja, éspedig a város megkérdezése nélkül, engedélyezni. Mi nem óhajtjuk a III—ik gyógytár felállítását, de úgy vagyunk meggyőződve, hogy ha már egyálalán nem lehet kitérni a kérdés elől, — a város anyagi és közegészségi érdekének sokkal inkább megfelelők az utóbb vázolt módozatok, — mintha ezen fontos közérdek egyes magán vállalkozók üzérkedésének dobatnék oda zsákmányul. Szerk. TÁRCZA. JÁROK MÉLÁN ÁLMODOZVA . . . Járok villán álmodozva Verő fényes szép tavaszba' . . . Napsugáros kikeletben . . . Ibolyákat szedegetve. Enyhe szellő . . . illatos lég . . . Játszva szálló tarka lepkék . . . Merre lépek, merre járok. Mindenütt csak fényt találok . . . Napsugárba'', aranyosba' Rezg a fának ifjú lombja . . . Kis levélke játszva lebben . . . Mint a szív a szerelemben. Visszajött a fecskecsalád A régi jó eresz alá — — — fiát te szív, te hogy feledhesd Azt a régit. . . azt a kedvest. . . K. Kiss Gyula. T IS THE LAST ROSE OF SUMMER. (Moore Tamás.) Az utolsó nyári rózsa Elhagyatva nyil magán Lehervadt s a sírba szállott Minden kedves társa már. Nincs virág az ő neméből, Rózsabimbó nincsen itt: Visszavetni pirulását, Viszonozni sóhajit. Nem hagylak el, hogy senyvedezz Századon igy, egy magad. Menj, aludni kedvesidhez, $ kik már rég nyugszanak. Oly szívesen hintem én be Szirmaiddal nyughelyed, Ott, hol kerti társid holtan S illat nélkül fekszenek. Követhetlek nagy hamar, ha A barátság csökken-és A szerelem, fényövéből Minden drágakő kivész; Ha eltűntek kedve sink s a Hű szivekkel por vegyül: E rideg világban óh! mondd! Ki is laknék egyedül? Antal Géza: AZ ÉN VÉGREHAJTÓM. (Vígjáték tragikai végzettel.) — Karczolat — Nálamnál nagyobb uraknak udvari szállítóik, házi káplánjaik, nevelőnőik, csinos bonnejaik, vagy legaláb inasaik, lovaik és ökreik vannak. Magam fajta szegény embernek legfeljebb saját házi végrehajtója lehet. A költő és a sorsharag, igaz, hogy egy anyaméhből született, nem is hagyják el egymást, mint jó testvérekhez illik, hanem a mint édes-és mostohatestvéreknél egyaránt tapasztalhatjuk verekszenek együtt egész életükön át, mint az oláh czigányok, s illetőleg helyesebb munkamegosztással: a sorsharag veri a költőt, a költő tűri a verést. Az író s művész nálunk olyan formán van, a végrehajtóval, mint a költő a szeretetre méltó sorsharaggal. A végrehajtó azonban, kit az állami gondviselés valóban rossz órájában szülhetett, a legédesebb testvérnél is nagyobb ragaszkodással viseltetik a szegény író s művész iránt. Szegény írót s művészt mondok, mert hisz kezdetben mindenik tagja e két czéhnek szegény. Ha gazdag volna, sohasem vetemednék erre a kenyérkeresetre, ha pedig erre vetemedik s gazdag ember, sohasem lesz belőle valódi író és valódi művész. Mit tudja azt a gazdag ember, hol terem az igazi író tollára, a valódi művész ecsetére való tárgy: aki kenyérkeresetből nem szorult a munkára, soha valóban naggyá nem lesz. A végrehajtó tehát a leggyöngédebb szeretettel viseltetik osztályunk iránt. Ne vegyék szerénytelenségnek, ha azt mondom, hogy magam is a művész osztályhoz tartozom, az ecset kezelésével keresvén mindennapi kenyeremet, s a mellé olykor egy-egy darab szalonnát, egy darab sajtot, máskor meg pezsgős banketteket és fényes vacsorát is. Hiába a művész élete már ilyen: egyszer hopp! máskor kopp! Nem titkolhatom el azonban, hogy legalább száz jó pajtásom is volt, kikkel annak idejében falatomat és szobácskámat megosztám, s kik jobb módra jutván, vagy gazdagon megnősülve és lemondva a művészi álmokról, tudni sem akartak ekkor rólam, de egy emberben sohasem csalódtam, ez mindig hű maradott hozzám, jó és balsorsomban egyaránt fölkeresett, és fölkeres még mindig, s ez a saját házi végrehajtóm volt. Hogy háláljam meg e derék barátom nyájas ragaszkodását máskép minthogy e hasábokon mondok neki köszönetet s biztosítom öt őszinte meghatottságomról soha eléggé meg nem köszönhető részvétéért, melyet irántam mindenki tanúsított. Csak azt sajnálom holtomig, hogy e derék ujság, melyben soraim megjelennek, nem közöl illustratiókat is, hogy legalább arczképét is ide kanyaríthatnám hű barátomnak, így kiáltván föl: »Ime, az egyetlen igaz barát.« Amig semmiféle nevem nem volt, hanem csak ugy szűr alatt festegettem, végig koplalva a müncheni és bécsi akadémiákat, s visszatérve, egy olyan talián majmos-láda félében hordoztam minden vagyonomat, addig nem is volt szerencsém Varjas urat ismerhetni. Történt azonban, Szinházi rendszabály 1. §. Minden vállalkozó a színház bérletének ideje alatt történendő rongálások, illetve károkért, valamint ezen szabályzat határozmányainak szoros megtartásáért maga vagy személyzete részéről egyedül ő levén felelős, köteles a színháznak szerződésszerű átvétele előtt egyszáz forintot biztosítókkép az igazgatóság kezeibe letenni. 2. A színpadi díszletek, gépezetek s egyéb felszerelések az igazgatóság részéről az időközi vállalkozónak a működése megkezdése előtt, — leltár szerint, elismervény mellett át fognak adatni, s minden ezekben — bérlete tartama alatt — esendő károkért teljes kárpótlással tartozik, és 2. 3. Próbák megkezdése vagy tartása csak az 1. §§ követelményeinek teljesítése után engedtetik meg. 4. A szinházépületben a dohányzás és szivarozás minden egyes esetben 10 frttal birságoltatik. 5. A közlekedés a színpadról a nézőtérre, és viszont, — csak a színpad alatti átjárón át szabad. Az előszinről akár a páholyokba, akár a zenekarba való áthágás minden egyes esetben 3 frttal birságoltatik, s ezenfelül vállalkozó minden kárért vagy rongálásért felelős. 6. Előadás alatt a színpadon, zsinór-vagy munkapadokon a szorosan az előadáshoz nélkülözhetlen személyzeten, segédszemélyzeten, tűz és rendőrön kívül jelenlétim senkinek sem szabad. 7. Az öltözködőkben, s ezek folyosóin és lépcsőin, munka és zsinórpadokon mást mint olajlámpát vagy stearin gyertyát használni tilos; kőolaj, vagy fagyugyertya használata minden egyes esetben öt forinttal birságoltatik. 8. A színpadi részeken az egy esti előadáshoz szükséges kellékeken kívül egyéb tárgyakat tartani tilos. 1). A személy és tűzbiztonságot, érintő intézkedésekben vállalkozó tartozik magát szigorúan a rend és tüzőrség utasításaihoz tartani. 10. Vállalkozó tartozik arról gondoskodni, hogy előadások alatt a hőfok a házban 14 foknál kever*) A helybeli állandó színház igazgatósága által készített, ezen tervezet a színházi részvénytársaság közgyűlésének helysebb ne legyen; elmulasztás esetében p frttal birságoltatik. 11. Mindkét Closetnek tisztán és használható állapotnak tartásáról — közegészségi és kényelmi szempontból—szintén vállalkozó tartozik gondoskodni; mulasztás esetében a tisztántartás vállalkozó terhére az igazgatóság által fog eszközöltetni. 13. A nézőtér, ennek folyosói, páholyai, előcsarnok és lépcsőinek tisztántartása, — a lámpakamara és closet kivételével, melyeknek tisztántartása, vállalkozót illetik,— a részvénytársulat kapusa által eszközöltetik. Ellenben a színpad, szinpad alja, öltözők, lépcsők, zsinór és munkapadok vállalkozó által folyton tisztán tartamaik; mulasztás esetében az igazgatóság vállalkozó terhére esetről esetre intézkedni fog. 13. A fűtés körüli elővigyázat és felügyelet a vállalkozó kiváló gondjai közé tartozik, azért tilos a színpad alján szalmát vagy forgácsot tartani, ilyent csak egyszeri füléshez szükséges menyiségben szabad a fűtéshez levinni. Hamut csak másnap, az ujabb fűtés megkezdése előtt szabad az e czélra szolgáló vasszekrényben zárva felvinni , és a színházi épületen kívül a sétányt bokrai közé elhinteni; a mindezekke járó súlyos felelőség érzetében tartozik vállalkozó egy teljesen megbízható egyént a fűtéshez saját költségére alkalmazni. 14. Előadási estén a pénztárnyitás idejében kapus tartozik egyenruhásan megjelenni, s ez időre fogva az előadás végeztéig az előtéren jelenlem is. 15. A színház hat kijáró ajtajához a kulcsok kezelése a következő : a) a hátulsó — színpadra vezető — ajtó kulcsát a vállalkozó bérlete kezdetekor az igazgatóságtól veszi át, azt a bérlet ideje alatt használja, előadások után azonban naponként a kapusnak átadja. b) Az első három főajtó közül a középsőnek kulcsa a részvénytársulat kapusánál, —jelenleg Kuti Istvánnál, ki hosszu utza 960. sz. alatt lakik, van. c) A többi négy kulcs Voyla Adolf igazgatósági tag lakásán rendelkezésre tartalik. d) A színház összes ajtóihoz kettős kulcs (_duplicaf) is készíttetvén, ezek csak tűzvész alkalmával azonnal használhatás czéljából a színház épületével szemben lakó Szvoboda Venczel igazgató választmányi tagnál lepecsételten tétetnek le. Pénztárnyitáskor kapus veszi át a c) alatti négy kulcsot, az oldalkijárók kulcsait az odarendelt tűzoltóknak adja át, s ezektől előadás után átveszi őt Voyta Adolf igazgató lakására mind a négyet beadja. Az első három főajtó és két oldalajtó kulcsainak minden előadás alatt az ajtókon belül betolva nyitásra készen kell lenni. 16. Előadás előtt és alatt csupán az első közép ajtónak szabad kitárva lenni, s rendes körülmények közt, midőn az előadás vége a színpadról csengetyü által jeleztetik, kapus hármas csengetyü húzással teli adand, és ugyan ő tartozik mind a három főajtót hogy a műcsarnokban sikerült kiállíthatnom első képemet, mely Judithot és Holofernest ábrázolta, kellő bibliai felfogással, szigorú akadémikus stílben megfestve. A lapok futólag megemlítették, egész nap ott ültem a teremben s lestem, mily benyomást gyakorol művem a látogatókra. Mindenki elment mellette... nagyon komoly volt, nem tetszett. Igaz, később magamnak sem tetszett, s nem is említeném meg, ha e képhez nem kapcsolódnék az első emlék, mely Varjas urat, későbbi házi végrehajtómat hozzám juttatá. Alig egy héttel rá tudniillik, kapok egy adó intést, hogy Isten tudja hány forint, hány krajczár, ilyen s olyan egyenes,- kereseti,- pót,- községi- közmunkaváltsági s. a. t. adót különben a végrehajtás terhe alatt lefizessek. E felszóllítás után első teendőm az volt, hogy felmondottam lakásomat, és a másik városrészbe költöztem. Egy félévig ismét nyugodalmam volt. E politika három teljes esztendeig sikeresnek bizonyult, Budapest hat város részét végig laktam már egy árva garas adó fizetése nélkül. Végre beláttam, hogy ebből nem hasznom de károm származik. Mennyi megrendelést mulaszthattam el azóta. Lám, vannak oly művészek, kik minden évben négy-öt állami megrendelést dugnak zsebre, néha csak azért építenek egyegy uj palotát, intézetet, hogy legyen nekik mit festeniök, — hát még a magán megrendelések! Bizonyosan egy Helyben laknak folyton, mindenki reájuk talál. Helyes, jöjjön a minek jönnie kell: reszt! A műtárlaton feltűnést keltett valami meztelen képem, mithologiai czimet szerényen elhallgatom: — annyi bizonyos, hogy mindenki azt nézte. Daczára annak, hogy nem jó arczkép volt, sem valami hires agarat nem ábrázolt, mégis egy four vette meg, persze feleáron, mint ahogy Íz benhagyása alá terjesztetni fog. Szerk.