Pápai Lapok, 1900 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-07 / 1. szám
Huszonhetedik év..Glat^44?S51. szám. Pápa város hatóságának és több pápai, s pápa-vidéki egyesületnek megválasztott közlönye K megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Jókai Mór utca 855. Eladóhivatal, Galflbeik Gyula pipirkereskedése, Föjér. Felelős szerkesztő: KŐRÖS ENDRE dr. Előfizetések és hirdetési dijak a lap kiadó hivatalához küldendők. A lap ára: Egész évre 12 kor., félévre> kor., hegyedévre 3 kor. Kííyes s.íra íliiv .i> IIII. Az új bűnvádi perrendtartás. A mi évszázadokon át az általánosan érzett szükség dacára hazánkban létre nem jöhetett és amit a negyvenes évek nagy szellemei, élükön Deák Ferenccel és Szalay Lászlóval, óriási tudásuk, lángoló lelkesedésük és ritka energiájuk mellett sem voltak képesek megvalósítani: a bűnvádi perrendtartás korszakalkotó törvénye életbelépett nálunk az imént megszületett század első napján. Korunknak ezen legkiválóbb igazságügyi alkotása igazi védbástyája az egyéni szabadságnak és magának az országalkotmányának is, minden kétségen felül álló közjogi természeténél fogva, igen nevezetes kiegészítő része, melynek jogállamban hiányoznia nem szabad. Egyesíti magában a legelőrehaladottabb nyugat-európai nemzetek intézményeit hazai jogfejlődésünknek tiszta szabadelvűségtől áthatott vívmányaival. Már az előnyomozás stádiumában befolyást biztosít a védelemnek és a vizsgálattól kezdve mindvégig elismeri és megvalósítja a vád és védelem egyenarangúságát. Ha nem elég erélyes a közvád, sértettnek érdekét a legszélesebb jogalapon megóvni van hivatva a helyébe lépő magánvád. A törvény nélkül való bizonytalan állapot az egyéni szabadságot állandóan veszélyeztette s az eddigi eljárás során országszerte napirenden voltak a rendőrségi túlkapások. Most a törvény szabatosan körülírja az előzetes letartóztatás és a vizsgálati fogság előfeltételeit. Lényegesen javítja büntető igazságszolgáltatásunkat a kir. táblák mellé kirendelendő közvédők és a kir. járásbíróságok mellett működő ügyészségi megbízottak intézményével, de kiválóképp a bizonyítékok szabad mérlegelése, a szóbelisége közvetlenség és nyilvánosság ideális nagy elveinek érvényrejuttatásával és azzal, hogy a modern vádrendszer általános alkalmazása mellett igyekezett ennek szélsőségeit elkerülni és az anyagi igazság érdekében némely tekintetben tért engedett a nyomozó elv kétségbevonhatlan előnyeinek is. A jogorvoslati rendszert — a szomszédos osztrák és német államokéval örvendetes ellentétben — a legmesszebb menő liberalizmus szelleme lengi át. Odaát pl. a Lajtán túli országokban a legszűkebb korlátok közé szorították az érdemleges felebbezések eseteit és most már a felső bíróságok gyakorlata igyekszik a törvénynek kiterjesztő magyarázatával segíteni a létező bajokon, döntvényekkel kitölteni a hézagokat és így a vád mint a védelem jól felfogott érdekében kibővíteni a jogorvoslat megengedhetőségének eseteit. Nálunk ezeket a fontos érdekeket maga a törvény biztosítja, s ez jól van így. Abból kiindulva hogy több szem többet lát, továbbá figyelembe véve, hogy bármily eszményi színvonalon áll is mai bírói és ügyészi karunk a jogi tévedés, a kötelességmulasztás vagy helytelen értelmezés ellensúlyozására törekednie kell a büntető igazságszolgáltatásnak, s végre már a történelmi fejlődésnél, népünk sajátos szokásainál és társadalmi viszonyainknál fogva nem lett volna helyes egyszerre szakítani százados hagyományokkal és olyan formarendszert elfogadni, hogy a magyar ember ne appellálhasson — legalább egyszer. Kétségtelenül legkimagaslóbb része az új bűnvádi törvénynek "az esküdtbíróság újjászervezése és a sajtóügyekre korlátolt eddigi hatáskörének kiterjesztése a rendes eljárásra. Ezentúl mindazon bűncselekményekkel szemben, melyekre a törvény öt évnél hosszabb tartamú szabadságvesztésbüntetést szab, a büntető bírói hatalmat 12 független állampolgárból álló esküdtszék és a melléje rendelt bíróság fogja gyakorolni, mint két önálló tényező. Az esküdtbírósági eljárás szabályozása a legjobb és legfejlettebb angol és francia, minták alapján készült azzal a nagyfontosságú újítással, hogy az összes szavazatok kétharmada, vagyis X igenlő szavazat szükséges az esküdtek oly határozatához, mely a vádlottat bűnösnek mondja ki. Ingoványon. Ha nincs benned tűz, honnan vetted fényed 13űvös lidércfény és sötét szemekben '/ Múló varázs, káprázatos igézet: Elhervad a szegény szív közeledben. Soká futottam a lidérc után, Itam mutatta annyi pici lábnyom . Puha fészekbe vezet mind, csupán Egy tűnt el nyomtalan az ingoványon. Bűvös lidércfény azúrkék szemekben, ISTe hagyj vergődni itt az ingoványon ; Lásd, úgy csalódtam a lidérctűzekben S elégedni bennök, mégis azt sóvárgom. Csak az éjszaki fény maradt övék, Nem őrzenek már semmit a lidércek . . . S te benned napkeletnek lángja ég Te őrized a regebeli ércet. Ott őrzöd azt a kincset a szivedben Aranyos fürtű, gyermekarcú asszony . . . Titkos varázs minek is űzi lelkem, Hogy reggebeli kincseket kutasson! S míg a babona bontogatja lelkem: Tiéd e kincs, nem is tud róla más: A régi rege rólad cseng fülemben, Kincsed mellett éhenhalt uzsorás . . . mikolbh. As igazság és hamisság. — Mit csináljak evvel a romlatlan kedélyű férfiúval, kérdezte, végre. Romlatlan kedély! Nagyszerű. Egy a régi világból megmaradt pásztor, a természet igazi fia. — Majd én pártfogásomba veszem, nevetett Iluska. — Kurizálj neki, bolondítsd el, kiáltották a — () a lilozopter. Árpádnak valami új ismerőse. lányok. Csalódtak, a szalon ajtnján a társaság egy ismert ! — Legyen hozzá kissé kokett, hiszen ez magának könnyű dolog — jegyezte meg csípősen a huszár. — Sértés akart ez lenni. Feleljen Jancsi, vonja vissza. A nevetést a csöngő szakította félbe. Ugyanakkor ütötte a szalon Louis XIV. órája a '/Jl-ot. — Ez a filozopter, szólt Mariska. Ilyen pontos csak egy filozopter lehet. Az ajtón kopogtak. — Ez ő, súgta Iluska a szomszédja fülébe. Csak filozopter nem tudja, hogy szalon ajtón nem szokás kopogni. — Csakugyan ő volt. Megállt az ajtóban és a mint a sok fiút meg a lányokat meglátta, visszahökkent. Önkénytelenül egy lépést tett hátrafelé, de mégse vonulhatott vissza. A szoba közepén meghajtotta magát. — Bodai Árpádot keresem. Mariska fölkelt a divátról. — A «Pápai Lapok eredeti tárcája.Irta: Császár Elemér. Az előszobában megszólalt a csengetyű. — Ez ő! Szólott a házi kisasszony. — Ki ez az ő? kérdezték a többiek tagja lépett be, Niklay Jancsi, a huszárönkéntes. A leányoknak odanyújtotta a kezét, a dukát egy szervusszal üdvözölte és maga alá húzott egy fotelt. Mariska folytatta a filozopter bemutatását. — Nagy Józsefnek hivják és a mint Árpád mondja — én még nem ismerem — igen sokat tud és még többet tanult, de nagyon modortalan fiú. Egyedül áll a világban, társaságot talán még nem látott. — Akkor biztosan nőgyűlölő, veti közbe a fekete Iluska. — Nem hiszem, mert még nem sokat érintkezhetett velünk, jegyezte meg Mariska. — Ejnye Mariska, maga ugyancsak elszólta magát, szólt a huszár. — Sebaj. Tehát folytassuk az ismertetést. Árpád meghitta már a tudományos társalgásra, de egy ideig itt tartjuk magunknál. Iluska gondolkodott, mint aki valami nagyon okosat akar mondani.