Pápai Textilmunkás, 1972 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1972-06-23 / 14. szám

2 „Tűzzel edzett" föld Krasznodárban kidolgoz­ták az előzetesen kiégetett földből készült szilárd és biz­tos alapozás módszerét. Az új eljárás különösen a löszös talajon épült objektumok esetében hatékony, ahol már a nedvességtartalom mini­mális növekedése is az alap megsüllyedéséhez és az épület deformálódásához vezet. Ha a földet előzetesen „tűzed­zésnek” vetik alá, ez nem kö­vetkezhet be. Az alaptalajba lyukakat fúrnak, amelyekbe beton égetőkamrákat építe­nek. A kamrák 1200 Celsius fok hő leadására is alkalma­sak. E módszer segítségével bármilyen talaj másodpercek alatt téglává ég és négyzet­­méterenként 100 tonna — vagy még nagyobb — terhet is képes megtartani. (APN) PAPAI TEXTILMUNKAI akusztikával a por ellen A cserepoveci kohászati kombinátban kidolgozták az ipari légszennyeződés elleni helyi új, hatékony módszert. Lényege a hangfelhasználás. A kohászati üzemekben külö­nösen az agglomerációs gépekből kerül sok füst a levegőbe. Az új cserepoveci készüléket e gépek agregátor-kipufogó­­csöveibe helyezik. A hangrezgés forrását légsípok adják, amelyek túlhevített gőzzel működnek. A rezgés hatására a füst mechanikai részei leüllepednek. Ezer köbméter füst megtisztításához 1,3 kg gőz szükséges, amelynek előállítása 0,1 kopejkába (13 fillér) kerül. Ezzel a módszerrel 25-40 szá­zalékkal csökken a kipufogó gázok szennyezettsége. (APN) Túl, a díszzsebkendőn Egy szb ülés napirendjének ürügyén a nőpolitikai határozat végrehajtásáról Az ismert KB határozat, illetve kormányrendelet alap­ján készített vállalati nőpo­litikai intézkedési terv vég­rehajtásáról tárgyalt az szb a közelmúltban — minden bizonnyal olyan indítékkal, hogy rendkívül fontos és időszerű a nődolgozók gazda­sági, szociális és kulturális helyzetének további javítása. Az előterjesztett írásos do­kumentum mintegy 2,5 évi tevékenységről ad számot, kiindulva az anyagi elismerés problematikájából, azt hi­szem minden­­ az intézkedési tervben meghatározott) kér­désre választ ad, talán túl aprólékosan is. És igazol, bizonyít: amit terveztünk, az meg is va­lósult — amit lehetséges volt adni pénzben, vagy természetben, az megada­tott! Igy hát szó van a munka­­körülmények javításáról, egyéb szociális jellegű intéz­kedésekről, ide értve az öltö­ző, a fürdő, a szellőztetés, a gyermeküdültetés vagy a nagycsaládosok és a gyerme­keiket egyedül nevelők se­gélyezése­ vagy­­ más­ egyebek. Úgyszintén a kulturálódási, szakképzési lehetőségek, még olyan apró kedveskedés is, mint a nőnapi díszzsebkendő. Ez mind igaz és szép is. Mégis, valami hiányérzete van az embernek a 6 oldalas tájékoztató lapozgatása köz­ben. Kilós áru, ami azelőtt is volt — megszépült öltözők, melyek terve már 5 évvel ez­előtt megvolt — bérfejlesztés, melyből egyetlen férfi sem maradt ki (bár díszzsebken­dőt nem kaptak) — segélye­zések, amelyek mindig is vol­tak. Sorolhatnám tovább. És ehhez már csak azt kell hoz­zátenni, ha többre lesz pén­­z­ük, többet adunk — szóval jó irányban haladunk a ha­tározat megvalósításában. Én meg most azon töpren­gek, szabad-e ennyire leszű­kíteni, ennyire aprópénzre váltani ama naiy jelentőségű határozatot? Hisz az itt leírtak nagyobbrészt megvalósult volna nélküle is, mert rendszerünk hu­manizmusából fakadó, szó­val természetes! Legfeljebb nem kötöttük vol­na ezeket ennyire csokorba, hogy ezért és ezért van. Node, ha egyszer nagyobb dolgot nem tettünk, valamit csak mondani kell? Persze, kell. De talán lehetett volna ez sokkal rövidebben (másfél oldalon a hat helyett), aztán a lényegről beszélni többet. Arról, hogy mennyit léptek előbbre nálunk a nők az utóbbi 2,5 év alatt az egyen­jogúsághoz vezető úton! Vagy: miben nyilvánult meg nálunk az a társadalmi ös­­­szefogás, melynek célja tel­jesebbé tenni a nők egyenjo­gúságát? „Le kell küzdeni mind a férfiak mind a nők gondol­kodásában meglévő, az egyenjogúság érvényesülé­sét sok területen még min­dig gátló, maradi nézete­ket, valamint a gyakorlat­ban fellelhető ellentmon­dásokat és káros jelensége­ket.” — olvasom a határozatból. Tettünk-e ezért valamit (mármint a szakszervezet), vagy mit akarunk tenni a to­vábbiakban? És talán reagálni kellett volna a határozat ama kité­telére, amely több figyelmet kér a nők aktivitásának nö­velésére, következetesebb be­vonásukat a szakszervezeti vezetésbe! Egynéhány még, a szak­­szervezetre ruházott konkrét feladatokból: agitációs és propaganda tevékenység a nők körében, a különböző rétegek ismereteihez igazod­va — oktatási, iskoláztatási tervek és ezek szorgalmazá­sa — a marxista világnézet propagálása a nők körében — és persze a szakszervezeti nőbizottságok tevékenységé­nek a segítése, a KISZ leány­felelősökkel való együttmű­ködés. Erről vajmi kevés szó esik. Talán nem véletlen, mert a valóságos munka gyengéje is ez! A statsz­tika, bár jó, szük­séges, egymagában keveset mutat. Egyáltalán nem pél­dául olyan jelenségeket, mint némely munkahelyen rrm is tapasztalható a vezető és be­osztott viszonyából faka­dóan. Sokszor még a beszélők hangneme is nélkülözi az egyenjogúságot. Itt-ott dívik még a régi, alan­tas viszony. (Vagy olyan vál­totta fel, ami legalább an­­­nyira nem kívánatos.) Az sem minősíthető szívós mun­kálkodásnak, amilyen igye­kezettel kutatjuk, keressük a módját a nők munkakörül­ményei megkönnyítésének. Sőt, önnön maguk is sok te­kintetben természetesnek tartják a régit — viszonyokat és módszereket egyaránt — és igen keveset tesznek az eszményibbért. Ez utóbbiak vizsgálata igen jól egészítette volna ki a jelentésben kimunkált számadatokat — s együtt va­lóban hű képet adtak volna a helyzetről. (h.) ■ BÜgyvitelnek Mi a feladata egy „ügyvi­telinek” — tehetném fel a kérdést, de azt hiszem sokan nem tudnának pontos választ adni, főleg röviden. A kíván­ságaik már ismertebbek előt­tem is: mindenkinek — a gépírónőnek is — legyen kü­lön asztala és hozzávaló megfelelő széke, hogy nyu­godtan tudjon dolgozni — s talán egy ici-picivel több figyelem, elismerés. 1. A statisztikán Tűsk Lász­­lóné kopog az írógépen, veri a billentyűket. Nemrég jött vissza szülési szabadságról. Egy évig voltam otthon — mondja. Hogy-hogy ilyen hamar visszajöttél? — Elsősorban, mert szere­tem a munkámat, az embe­reket, hiányoztak — másrészt pedig kell a pénz, hiszen most vettünk OTP-lakást. — Mióta dolgozol a válla­latnál? — Kilenc éve. — Hogy vagy megeléged­ve? — Munkámat igyekszem pontosan és hiba nélkül el­végezni. Úgy hiszem értéke­lik is. 2. A szövő irodában Hardy Gyulánéval beszélgettem — a munkájáról. — A feladatom a szövő I-II. vetés/gépóra kimutatása. Érdekes munka ez, mert az ember naponta látja a ter­melés változását és azt, hogy tulajdonképpen milyen ha­tásfokkal dolgozik egy üzem. — Ezeket a kartonokat mi­re használjátok? — Minden cikknek külön kartonja van, ami azért jó, mert ha csökkenés van, ki­mutatja és azt is le lehet ol­vasni, hogy milyen okok vál­tották azt ki. És én készítem a lánccsévelőnek a futóor­sók és álló orsóórák kigyűj­tését szakmányonként — te­szi hozzá Edit. — Milyen kívánságod van a munkáddal kapcsolatban? — Jó volna, ha mi is kap­nánk több villany számoló­gépet és alkalmazna ezekhez a vállalat egy jó szerelőt, mert mostanában elég sok probléma van velük, és a ja­vítás is költséges. 3. * A szövő II. egyetlen admi­nisztrátora Molnár Lászlóné, aki már 22 éve dologzik a vállalatnál. Nusi néni — mindenki így hívja — nem hiába töltött itt több mint két évtizedet, hiszen minden­ki megszerette gyorsaságá­ért, pontos munkájáért. Ahogy mondta, munkaterüle­te eléggé széleskörű és válto­zatos. A gyors­ gépírástól kezdve a legkülönfélébb dol­gokig mindent megcsinál. — Hogyan becsülik meg munkáját? — kérdezem. — Én szeretek az emberek dolgaival foglalkozni, van aki ezt értékeli, van aki nem. — Mint vélekedik az új iratkezelési rendszerről? — A célnak nagyon meg­felel, jónak tartom. — Milyen tervei vannak a jövőt illetően? — Szeretnék még sokáig dolgozni, ahogy majd az egészségem engedi. Köszönöm a beszélgetést, további jó egészséget kívá­nok munkájukhoz. F-né A szervezés — komplex tevékenység (A III. szervezéstudományi konferencián elhangzott egyik előadás alapján.) A vállalati hierarchiában, a termelő munkahelyek a leg­alsó szinten helyezkednek el, ugyancsak itt dől el vala­mennyi műszaki és gazdasági tevékenység sikere. Ha ezek előirányzott feladataikat bár­mely okból nem teljesítik, minden általános döntés, el­határozás légvárnak bizo­nyul. E felismerés következ­ménye az a szervezési kon­cepció, amely szerint a köz­vetlen célból, azaz a munka­helyi termelőtevékenység optimális lefolyásának rész­leges feltételeiből kiindulva, mintegy a tennivalók fordí­tott sorrendjében visszafelé kell az említett egyéb szervek feladatait elemezni és meg­szervezni. Más vonatkozásban a mun­kafolyamat-centrikus szem­lélet azt is jelenti, hogy a munkahelyek zavartalan ter­melésében érdekelt, a válla­lati szervezeti felépítésben esetleg fölérendelt, magasabb kvalifikált munkát végző szervek érezzék és vállalják ebben a minőségükben a munkahelyi célokkal szembe­ni alárendeltségüket, s ők menjenek a munkahelyhez. Ennek megvalósítása sziszte­matikus politikai nevelőmun­kát is igénylő feladat lenne. A munkahely felszerelésé­nek, elrendezésének, a mun­kafeltételeknek, valamint az ott lezajló munkafolyamatok­nak kialakítása, megszerve­zése alapvető fontosságú a munkatevékenység jellege és hatékonysága szempontjából. Ez a szabályozás a munka­hely belső termelési tényezői­nek, az anyag-gép-ember hármas kapcsolatának meg­szervezését foglalja magában. Ehhez járulnak a munkahely külső kapcsolatai, minthogy a munkahely a maga specia­lizált technológiájával, meg­határozott tér- és időbeli kapcsolatokkal illeszkedik az üzemi munkamegosztás bo­nyolult rendszerébe, a gyár egész folyamatába. A mun­kahely — noha közvetlen rendeltetése gazdasági terme­lő tevékenység — egyszer­smind az emberi tevékeny­ség színtere is. T. Cs. 1972 július 28. Jegyzet Ugye nem tart sokát már elment, amikor lesza­vazták.) Az ötödik hozzászólásnál tartunk, igaz, nem az ideo­lógiai neveléssel kapcsola­tos, amiről az előadó szólt, hanem a Galamb utcai tűz­egészen máshol kavarog­­hetetlen útviszonyokkal, de nak. Ezt látszik alátámasz- azért én jegyzem. Meg a tani N toronyháza (most paszuly-bab manipulációval rajzolta az ötödik válto­zatot­. X lova vagy kecs­kéje (nem tudom pontosan kivenni mi akar lenni), meg a színes virágcsokrai is. És ott középen az a köp­cös, aki talán hajókázott valahol, aztán most sül­­­lyedni, dőlni kezd a hajója (odább húzódott a szomszéd­ja, akire támaszkodott), azért ugrott meg az imént. Egy régi história jut eszembe, itt a környéken történt, amikor is egy gyű­lésen épp az bólintott el, akinek feladata lévén az újonnan megválasztott tisztségviselő üdvözlése. Ja­vában szunyókált, közben zajlott az aktus. Aztán, amikor hangosabban fújt bele a hásába, a szomszéd­ja oldalba bökte. Embe­rünk felugrott, és egy szusz­­ra elhadarta üdvözlő be­szédét. A derültséget a helyeslés jelének vélte. Pe­dig egészen más volt. (Akinek az üdvözlés szólt, kapcsolatos dolgokat is leírom majd, különben mit hagyhatnak ki jegy­zetem rendezésénél. Persze, mehet minden. Miért pont a bab ne me­hetne? Úgysem volt még példa arra, hogy valaki ilyesmit mondott volna: ez nem tartozik kérem a tárgyhoz! Még derülök is, ha valaki (félidőben érke­ző) a hozzászólásokból akarná megtudni mi volt az előadó témája. Aligha jönne rá: „Soha nem volna szabad megfeledkezni arról — üti meg fülemet —, hogy a ve­zetés hatékonyságának igen fontos eleme, talán a leg­fontosabb, az idővel való gazdálkodás!...” Fél óra múlva odaérünk Lenin órájához — én is nézem a magamét: dél fe­lé jár. Megmacskásodtak a lá­baim. — or — Ismerős kérdés, azt hi­szem mindenki kitalálta: gyűlésre, értekezletre vo­natkozik. És akik felteszik (talán mondani sem kell), legtöbbször csak testben vannak jelen, gondolataik Szerelés közben — a női tűzoltó csapat (Fotó: Andrányi A.) Tűnődések A törekvő észér?­dekel, kitől szárma­— mondják, az az Y? És zik eme negatív jel- X-ről sok jót men­ ző — ki mondhatta dlanak. Kiváló szak- először, ember, amolyan Talán Y dobta be aranykezű, s munka­bírása szinte példát­lan. Ráadásul előzé­keny, készséges. De aztán hozzáteszik a rovót, csak észér egy kicsit. Más hibája nincs. Utánanézek, minden stimmel. Az­az majdnem minden. Rendkívül igyekvő, nemcsak a munká­ban, de a közéleti dolgokban is. Kuta­tom, vajon mivel érdemelte ki az „ész­ér” jelzőt? „Igen hajtós, rámenős”, Itt — ilyeneket hallok. Most már inkább ér­De ki meny­gnk. Ám az előbbi­­gában­ az aligha lé­hez fűzött megjegy- hét igazi ember, ha­­z és már sérti a füle­­m is a fáma — meg kopott.­ Régi a szemüveg? met.(„fiát ugye va­lami különböztesse meg az embert az állattól.”) Azt hiszem feles­leg volna bizony­gatni a történelem, nyitesz ttt? “7.Hát tudomány kimagasló £ tt“ igen­ tepasz tett. személyisegével, kik minden helyzetben tisztes távolságot feltalálja magát. El­tartottak a temD­o- igazodik a bonyolult moktol de igazi em- dolgokban is... Mi­berek voltak. (Nagy érm­e lenne jó tár-E-vel Ember!) Ami sadalmi funkcióba? viszont a lidicei gyil­kosokat Heti — hiá­ba a megáldott fegy­vereik — a kis­e is vitatható! Nincs is több mon­­ják. No és? Ki kér­­danivalóm legfeljebb dezte, hogy hol volt annyi, akit csak a tak? Senki. Én lega- templombann­ás ki- vég — néhány diopt­­lábbis nem. Meg­kü­­lönböztet meg az ál­­m­ával erősebb , k­e­­lönben is ■— az ő dől- lattól­­ pusztán, ma- ne! (h.) nem a legserényebb, különben rendes" — áll össze a kép. Szóval a lusta, ren­des? És a lusta sze­rint a törekvő — észér!? Ebből a különbség? — Templomban voltunk... — mond­„Nem lesz jó ab­ba a funkcióba.­” Én más vélemé­nyen vagyok: kép­„Mert nem tud fel­lépni a gazdasági ve­zetővel szemben ” Egyáltalán, miért ellene kellene fellép­ni, miért nem vele. mellette!? Rész az a szemü­ Jaj a hosszúhajnak! A Buenos Aires-i vámőr­ség nemrég „testületi” haj­nyírást rendelt azon „hosszú­ hajúak” között, akik nemzet­közi hippitalálkozóra érkez­tek az argentin fővárosba Latin-Amerika különböző országaiból. „Argentínában csak a szerzetesek és a kecs­kék viselhetnek hosszú szőr­zetet” — jelentették ki a vámőrök, akiket minden es­hetőségre készen védelme alá helyezett a helyi rendőr­ség. Mexikóban viszont Cam­peche tartományi főváros közigazgatási szervei rendel­ték el, hogy egyetlen hosszú­hajú gimnazistát sem lehet évzáró vizsgára engedni. A rendőrség pedig egyetlen hosszúhajú fiatalembernek sem ad ki jogosítványt Végül egy közelebbi hír: a nyugatnémet hadseregben megszüntették azt a rendel­kezést, amely szerint a kato­nák hosszú hajat viselhet­nek a sisak alatt. Erre azért volt szükség, mert a hajko­ronában keletkezett statikus elektromosság zavarta a rá­dió- és radarberendezések teljesítményét. . . t

Next