Parlando, 1985 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám - Biller István: Tanár úr: Beszélgetés Bárdos Lajossal (IV/1. rész)

száraz adatok tűnnek szembe. Bárdos Lajos született 1899. október 1-é­n, Budapes­ten. Zeneszerző, karnagy a zenei lexikon szerint. Zeneszerző, karnagy, zeneteoretikus a Brockhaus—Riemann lexikon szerint. Karnagy, zeneszerző, zeneíró a Ki kicsoda? szerint. 1920-tól 25-ig a Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést tanult Siklós Albertnál és Kodály Zoltánnál. 1925-től 28-ig Budapesten, az Attila úti gimnáziumban énektanár. 1925-től 1942-ig a budapesti Városmajori templom Cecília kórusának a karnagya. 1928—33 között a Palestrina kórus, 1923 és 33 között a Magyar Cserkész Szövetség zenei irányítója. 1942-től 62-ig a Mátyás templom kórusának karnagya. 1941-től 47-ig a Budapesti Kórus karnagya. 1928-tól 1966-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1966-tól — vagyis 67 éves korától — nyugdíjas. 1934-ben Kerényi Györggyel, Kertész Gyulával az Éneklő Ifjúság mozgalom megin­dítója. 1939-től 49-ig a Magyar Dalosegyletek Országos Szövetségének irányítója. 1949—50-ben a Bartók Szövetség vezetője. 1972-től a KÓTA elnökségi tagja. A Zeneművészeti Főiskolán tanított tantárgyainak anyagát nagyrészt maga írja. Modális, romantikus összhangzattan, a legújabb kor zeneelmélete, zenetörténet, sti­lisztika, zeneprozódia és így tovább. Mint karnagy, nagy sikerrel szerepelt számos bel- és külföldi koncerten, nevéhez jelentős kórusművek, oratóriumok hazai és ősbemutatói fűződnek. Hatalmas a zeneszerzői munkássága, írásművei: Modális harmóniák, Harminc írás, Tíz újabb írás, Liszt Ferenc, a jövő zenésze, Bartók-da­llamok és a népzene, Ze­nei prozódia, Hangzatgyakorló. A Cecília Társulat és a Magyar Kórus Kiadó vezetője, a Magyar Kórus folyóirat szerkesztője. Kitüntetései közül néhány: 1953. Felsőoktatás kiváló dolgozója 1953. Erkel-díj 1955. Kossuth-díj 1969. Munka Érdemrend aranyfokozata 1970. Kiváló művész 1984. Magyar Népköztársaság Babérkoszorúkkal ékesített Zászlórendje. Két megjelent hanglemez. Száma: SLPX 11538 és SLPX 12451. E korántsem teljes lajstrom felolvasása után arra kértem Bárdos Lajos tanár urat egy meleg augusztusi délelőttön, hogy segítsen nekem e száraz adathalmaz mö­gé pillantani. Mindezt azért kérve tőle, hogy életét rajtam keresztül azok is job­ban megismerhessék, akik nem lehettek munkatársai, nem lehettek tanítványai. Most pedig álljon itt beszélgetésünk! B. L.: Apám mérnökember volt, muzsikához nem volt sok köze, csak szerette hallgatni. Jóanyám zongorázgatott, nem valami magas művészi fokon, de hangula­tosan, szívesen játszogatott és szívesen hallgattam, de álmomban eszembe sem ju­tott, hogy magam is zenével foglalkozzam. 10 éves koromban szakadt rám aztán a „baj” — ezt most csak tréfás idézőjelben mondom —, édesanyám beíratott zeneis­kolába hegedűre. Ez keserves megpróbáltatás volt a számomra. Ahelyett, hogy a kis mozdonyommal játszottam, vagy a Kis-Svábh­egyen rablópan­­dúroztunk volna, minden nap egy órát kellett gyakorolni. Utólag alig tu-

Next