Parlando, 1985 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám - Biller István: Tanár úr: Beszélgetés Bárdos Lajossal (IV/1. rész)
száraz adatok tűnnek szembe. Bárdos Lajos született 1899. október 1-én, Budapesten. Zeneszerző, karnagy a zenei lexikon szerint. Zeneszerző, karnagy, zeneteoretikus a Brockhaus—Riemann lexikon szerint. Karnagy, zeneszerző, zeneíró a Ki kicsoda? szerint. 1920-tól 25-ig a Zeneművészeti Főiskolán zeneszerzést tanult Siklós Albertnál és Kodály Zoltánnál. 1925-től 28-ig Budapesten, az Attila úti gimnáziumban énektanár. 1925-től 1942-ig a budapesti Városmajori templom Cecília kórusának a karnagya. 1928—33 között a Palestrina kórus, 1923 és 33 között a Magyar Cserkész Szövetség zenei irányítója. 1942-től 62-ig a Mátyás templom kórusának karnagya. 1941-től 47-ig a Budapesti Kórus karnagya. 1928-tól 1966-ig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára. 1966-tól — vagyis 67 éves korától — nyugdíjas. 1934-ben Kerényi Györggyel, Kertész Gyulával az Éneklő Ifjúság mozgalom megindítója. 1939-től 49-ig a Magyar Dalosegyletek Országos Szövetségének irányítója. 1949—50-ben a Bartók Szövetség vezetője. 1972-től a KÓTA elnökségi tagja. A Zeneművészeti Főiskolán tanított tantárgyainak anyagát nagyrészt maga írja. Modális, romantikus összhangzattan, a legújabb kor zeneelmélete, zenetörténet, stilisztika, zeneprozódia és így tovább. Mint karnagy, nagy sikerrel szerepelt számos bel- és külföldi koncerten, nevéhez jelentős kórusművek, oratóriumok hazai és ősbemutatói fűződnek. Hatalmas a zeneszerzői munkássága, írásművei: Modális harmóniák, Harminc írás, Tíz újabb írás, Liszt Ferenc, a jövő zenésze, Bartók-dallamok és a népzene, Zenei prozódia, Hangzatgyakorló. A Cecília Társulat és a Magyar Kórus Kiadó vezetője, a Magyar Kórus folyóirat szerkesztője. Kitüntetései közül néhány: 1953. Felsőoktatás kiváló dolgozója 1953. Erkel-díj 1955. Kossuth-díj 1969. Munka Érdemrend aranyfokozata 1970. Kiváló művész 1984. Magyar Népköztársaság Babérkoszorúkkal ékesített Zászlórendje. Két megjelent hanglemez. Száma: SLPX 11538 és SLPX 12451. E korántsem teljes lajstrom felolvasása után arra kértem Bárdos Lajos tanár urat egy meleg augusztusi délelőttön, hogy segítsen nekem e száraz adathalmaz mögé pillantani. Mindezt azért kérve tőle, hogy életét rajtam keresztül azok is jobban megismerhessék, akik nem lehettek munkatársai, nem lehettek tanítványai. Most pedig álljon itt beszélgetésünk! B. L.: Apám mérnökember volt, muzsikához nem volt sok köze, csak szerette hallgatni. Jóanyám zongorázgatott, nem valami magas művészi fokon, de hangulatosan, szívesen játszogatott és szívesen hallgattam, de álmomban eszembe sem jutott, hogy magam is zenével foglalkozzam. 10 éves koromban szakadt rám aztán a „baj” — ezt most csak tréfás idézőjelben mondom —, édesanyám beíratott zeneiskolába hegedűre. Ez keserves megpróbáltatás volt a számomra. Ahelyett, hogy a kis mozdonyommal játszottam, vagy a Kis-Svábhegyen rablópandúroztunk volna, minden nap egy órát kellett gyakorolni. Utólag alig tu-