Parlando, 2002 (44. évfolyam, 1-6. szám)
2002 / 1. szám - Laczó Zoltán: Visszatekintés és hogyan tovább?: Az iskolai ének-zene tanításról
A koncepció azonban legteljesebben egy bizonyos intézmény-,,típusban" testesült meg. Kodály szülővárosában, Kecskeméten a zenei nevelés megjobbítása iránt mélyen elkötelezett Nemesszeghyné Szentkirályi Márta kezdeményezésére, irányítása mellett és aktív oktató-nevelői részvételével (tanácsi és minisztériumi egyeztetések eredményeként) a kor egyik jelentős kultúr- és oktatáspolitikai fegyvertényeként jöhetett létre - a későbbiekben Kodály nevével szorosan összefonódó - ének-zenei tagozatos (szakirányú) általános iskola (19501; miniszteri rendelet 1956-ban adott törvényi kereteket további tagozatos iskolák létesítésének és működésének, amelyet máig is zenei általánosnak ismerünk. Kodály álmaia ebben az oktatási szervezeti formában, ill. intézménytípusban látszott megvalósulni a mindennapi énekórákkal, a zenei írás-olvasás elsajátításával, a kórusénekléssel, a koherens osztályközösségek kialakulásával, ahová felvételi válogatás nélkül kerültek be a gyerekek („nincs botfülű gyermek!"). Négy-öt év elteltével az intenzív ének-zenei nevelésnek a tanulók személyiségére gyakorolt hatása a mindennapi tapasztalat számára is nyilvánvalóvá vált: az ezekbe az osztályokba járó gyerekek a különböző akadémiai tárgyak területén is jobban teljesítettek, viselkedésük is differenciáltabb lett az ún. normál osztályokba járó társaikénál. A Kokas Klára kezdeményezte a transzferhatás vizsgálatoknak köszönhetően az 1960-as években a nemzetközi érdeklődés középpontjába került a magyar ének-zenei nevelés. Ország-világ csodájára járt a jelenségnek, s a különböző kontinensekről ide látogató szakemberek a Kodály-módszer titkát vélték felfedezni a maguk számára a tagozatos osztályokban virtuózan szolmizáló és a zenei írás-olvasásban excelláló gyerekek láttán hospitálásaik során. Megkezdődött a „módszer" exportja. Ebben jelentős segítséget jelentett a különböző nemzetközi helyszíneken való megjelenés (ISME konferenciák), nemzetközi színtéren zenepedagógiai bemutatók, nemzetközi kórusversenyeken elért kiváló gyermekkórus eredmények). A további transzfer-vizsgálatok is egybehangzóan igazolták az intenzív zenei nevelésben rejlő erőt. 4) Ibid., p. 95. műkiadó Barkóczi Ilona - Pléh Csaba (1977): Kodály zenei nevelési módszerének hatásvizsgálata, Kecskemét, Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézet Wolff, К. (1978): The non-musical outcomes of music education, in: Bulletin of the Council for Research in Music Education, No. 55., p. 1-27. Laczó Zoltán (1985): The Non-Musical Outcomes of Music Education: Influence on Intelligence? In: Council for Research in Music Education, Bulletin No. 85., p. 109-118. 1) Szögi Ágnes: „...van itt egy iskola..." a kecskeméti ének-zenei iskola története a kezdetektől 1973-ig (1983). Kecskemét, Kodály Zoltán zenepedagógiai Intézet 2) Kodály Zoltán (1947): Százéves terv, In: Kodály: Visszatekintés I. (1974), szerk. Bónis Ferenc, Budapest, Zeneműkiadó, p. 207-209. 3) Kodály Zoltán (1941-57): Zene az óvodában, In: Kodály: Visszatekintés 1.(1974), szerk.: Bónis Ferenc, Budapest, Zeneműkiadó, p. 115. 5) Kokas Mára (1972): Képességfejlesztés zenei neveléssel, Budapest, Zeneműkiadó 6) Budapesten 1964-ben, ahol és amikor is Kodályt díszelnökké választják 7) Bácskai-Manchin-Sági-Vitányi (1972): Ének-zenei iskolába jártak..., Budapest, Zene 3