Párttörténeti Közlemények, 1964. szeptember (10. évfolyam, 3. szám)
1964 / 3. szám - Tanulmányok - Gábor Sándorné: Az 1919-es bécsi magyar ellenforradalmi emigrációról
Úgy határoztak: a tisztek megszállják a követséget és letartóztatják a visszatérő követeket. Batthyány helytelenítette a feltűnést keltő akciót, mert veszélyezteti a megszerzett pénzt. Hajós is így vélekedett. Délután 6 órakor 40—50 tiszt — az osztrák rendőrök szemeláttára — Szmrecsányiék határozata alapján mégis behatolt a követségre. Később a „vezérkar” a Sacherből a követségre küldte Bartlettet Boroviczeny, Pálffy-Daui József és Takács-Tolvay József kíséretében.54 Feladatuk az volt, hogy gondoskodjanak a követek letartóztatásáról és tudják meg Hajóstól, hol rejtette el a pénzt, hozzák el onnan és adják át Szmrecsányiéknak. Hajós nem bízott az ellenforradalmárok e kalandor csoportjában. Megvetette őket zajos életmódjuk, a Sacherban folytatott kártyacsatáik, pezsgőzéseik, hangos mulatozásaik miatt. Különben is, a sikeresen végrehajtott rablás dicsőségét nem akarta másokkal megosztani. Csak hazugsággal tudták rávenni a pénz kiadására. Elhitették vele, hogy megalakult a Batthyány—Szmrecsányi-féle magyar minisztérium, amelyet már az antant is elismert és minden utasítást annak nevében adtak ki. Bartlettet pedig úgy mutatták be, mint az antant megbízottját. Bolgár Elek és Fenyő Andor éjfél után érkezett meg autóval a határról. Fáradtan a hosszú brucki vizsgálattól, semmit sem sejtve léptek be a követségi épületbe, ahol a tisztek — akiket az őrszem már értesített érkezésükről — elrejtőzve várták őket. Amint felértek, mindkettőjüket letartóztatták. Bálint Imre követségi főcsoportvezetőt, aki nem volt velük Budapesten, már korábban őrizetbe vették. Bolgár Eleket meglepte, hogy Bartlettet, akit április elején Smuts vonatán látott, a tisztek között találta. Az ellenforradalmárok kísérletet tettek a letartóztatottak kihallgatására, majd úgy döntöttek, hogy a követségnél biztonságosabb helyen veszik őket 64 Takács-Tolvay csak akkor kapcsolódott be a puccsba, amikor a pénz már nem volt a követségen. Egyes írások (Hans—Lazarovics id. mű; Bolsevizmus Magyarországon; Ágoston, naplójának május 9-i bejegyzésében (Pl Archívum, Ágoston-gyűjtemény) mégis őt tekintik a rablás végrehajtójának. Ezek az anyagok nem ismertetik, mert nem is ismertethetik részletesen szerepét. Feltehetően Dr. Andics Erzsébet Munkásosztály és nemzet (2. kiad. Szikra 1946. 93. old.) című könyvében e források alapján ír hasonlóan Takács- Tolvayról. Hajós egész tevékenységét nemcsak saját maga ismerteti részletesen (Pl Archívum, BKV.gy. 31.), hanem Batthyány, Bartlett és Kerecseny is. Rajtuk kívül még többen írnak szerepéről (Prónay naplója; Tormay Cécile id. mű; dr. Boros László: Egy izgalmas éjszaka a bécsi Magyar Házban; „Világ”, 1920. április 11.; Batthyány nyilatkozata alapján a „Pesti Napló” 1926. július 28-i számában is találunk erről cikket stb.). A Takács-Tolvay körüli „nimbusz”-hoz hozzájárult Hajósnál magasabb beosztása (a volt közös hadügyminisztérium likvidáló bizottságának vezetője) és összeköttetései is jobbak voltak (régebben József főhercegnél volt nevelő, ezért kapta grófi címét). Májusban, a puccs után rövid időre letartóztatták, ezt is jól felhasználta Hajóssal szemben, akit nem fogtak el, mert mint igazi tettes, külföldre szökött. Hajós távollétében Takács-Tolvay saját érdemeit kiszínezte.