Pásztortűz, 1939 (25. évfolyam, 1-12. szám)

1939-06-01 / 6. szám

mindjobban elterjednek. Bánffy Miklós gróf nagyhírű gyűjteményében van Bá­nffy Mihály báró ovális cameoba vésett arcképes gyűrűje, jellegzetesen magyar haj- és ba­juszviselettel (30. kép.) Szintén a Bánffy-gyűjtemény dí­sze Bánffy Mihályné zománcos drágaköves aranygyűrűje, az erdélyi munkák egyik legszebbike. A nagyszebeni Brukenthal-Múzeum egész sorozatot őriz a szebbnél-szebb címeres s ékköves erdélyi gyűrűkből (31—32—33. kép, a 31. Brukenthal-gyűrű). Nevezetes emlék a XVIII. századból az egyetlen fenn­maradt magyar méreggyűrű (34. kép) • Zománcos fedelén halálfej látszik, a kis tartó belső részében a pokol egy jelenete, mikroszkopikus kidolgozással. Valószínűleg Szi­­lassy János, a híres lőcsei ötvösmester készítette. A XIX. század elején virágzó neoklasszikus művé­szet a gyűrűkre is rányomja bélyegét. Antik s neoklasszi­kus gemmákat foglalnak be s mind inkább divatba jön­nek az arcképes gyűrűk, amelyeknek portré-jellege azon­ban elmosódik, szkematizáló, görögös vonásokat mutat­nak. A gyűrűkészítés hovatovább már nem művészet, hanem ipar; a céhek felbomlanak s a mesterek már nem fektetnek oly nagy súlyt a díszes kivitelre. A bieder­­mayerben jő divatba a mai dísztelen, sima karika-gyűrű. A XIX. század legkiválóbb magyar ötvösmestere, Szent­­péteri József is egyszerű pecsétgyűrűket készített. A his­torizmus korában a régi stílusok gyűrűit utánozzák s ek­kor jut nagy tökélyre a hamisítás is. A század végén már tucatáruvá süllyed a gyűrű s művészetében teljes a fel­bomlás. A szecesszió, majd manapság a kubizmus formái is megjelennek, de önálló stílus már nem alakul ki. A gyűrű eljut a legszélesebb néprétegekhez s ma már csak két szempontból van jelentősége: mint jéggyűrűnek s mint időtálló értéknek, a sáppadt arany s a szikrázó drágakő múlhatatlan varázsával és tekintélyével. * Az itt kiragadott adatok s bemutatott képek csak hal­vány benyomását kelthetik a Hlatky Mária feldolgozta anyag gazdagságának. Figyelmesen olvasva könyvét, lát­juk, mennyi nehézséggel kellett megküzdenie az egyes emlékek korbahelyezésével s tulajdonosuk kilétének meg­állapításával. A történeti források, pecsétek, oklevelek, mondák egész tömegét kellett figyelembe vennie, hogy egy gyűrű egykori birtokosának személyét kikutassa s az aprólékos műformák beható vizsgálatával, a technikai részletkérdések egész özönével kellett foglalkoznia, hogy a gyűrű művészeti fejlődéséről biztos körvonalaikkal raj­zolt képet nyújthasson. A magyar művészettörténeti iro­dalom nagy nyeresége Hlatky Mária remek könyve, amely a nemzeti művészet újabb sajátosságaira s érté­keire vet fényt s meggyőz bennünket arról, hogy a ma­gyar gyűrű valóban magyar volt. 283 28. 29. 30. 33. 34.

Next