Jézustársasága Pécsi Pius-Gimnáziumának Értesítője az 1937/1938. iskolai évről (Pécs, 1938)
nagyböjtben szentórát tartottunk templomunkban. Az akadémiák és az önképzőkör eucharisztikus ülést és ünnepélyt tartott. Az eucharisztikus világkongresszus jelvényét szinte kivétel nélkül minden növendékünk viselte. Körülbelül kétszázan vettünk részt a kongresszus budapesti ünnepségein. Tanúi voltunk katolikus hitünk az egész világot bámulatba ejtő fenséges megnyilatkozásainak. Ennek hatása reméljük nem tűnik el lelkünkből soha. Ott voltunk a százezrek között, a kongresszus ünnepélyes megnyitásán, melyre gyönyörűen kiderült az addig borús ég. Gyönyörködtünk a monumentális kongresszusi oltárban. Bámultuk az ügyes, zavartalan rendezést, a fényt és pompát mellyel mindenütt találkoztunk s mely mind egy célt szolgált, Krisztus Király diadalát. Végignéztünk a százezres tömegeken és fellelkesültünk a pápai Legátus Úr szavainak igazságán: „Hol vannak ma Heródes és Pilátus, hol vannak Neró, Diokletián és Julián Apostata, hol vannak az első századok keresztényüldözői.. . Por és hamu ma mindaz amire vágyakoztak, amire törekedtek ... Leomlott nagyságuknak legfeljebb néhány törmeléke marad meg majd a föld színén... Ő azonban győztes, az oltáriszentségi Krisztus ... Ő lesz a győztes továbbra is! És ővele győzni fognak mindazok, akik nem ijednek meg a hitetlenség viharos időitől és a tömegek hűtlenségétől, hanem ellenkezőleg ez csak ösztönözi őket a még teljesebb odaadásra, hitüknek még büszkébb megvallására“. Ott voltunk Áldozócsütörtökön reggel az ifjúsági közös szentmisén, hol százötvenezer ifjú lélek fogadta magába Vezérét és Királyét Krisztust. A rendezőség nem számított ennyi gyermekre s ezért az ajándék reggeliből csak a kisebb piuszistáknak jutott. De kárpótolt mindezért az a tudat, hogy sokan jöttünk össze, hogy sokan vagyunk. Este ott szorongtunk a félmilliós tömegben a Duna partján és vártuk az Oltáriszentség diadalútját a legnagyobb magyar folyami hajón. Sokan voltak és nehéz volt a várakozás, de szinte meglepődtünk azon a fegyelmezettségen és kitartáson, melyet a várakozó tömegen tapasztaltunk. Hangosan énekeltek a megafonok irányítása mellett. Igazi, benső áhitattal várták az Oltáriszentséget. Soha el nem felejtjük a fénynek, tündöklésnek, reflektorcsóváknak azt a pompáját, mellyel a magyar főváros az Oltáriszentséget körülvette a dunai körmeneten. Mindez érzékeltette velünk annak a kis fehér ostyának királyok feletti fönségét. Többen részt vettünk a magyar honvédség szentmiséjén a Hősök terén, melyet Gerler Péter bíboros, lyoni érsek úr pontifikált, aki maga is mint frontharcos küzdötte végig a világháborút. A fiúifjúság közös gyűlésén, az ünnepi csarnokban, lelkesedéssel hallgattuk Dr. Csik Ferenc olimpai bajnokunk szavait: „A mai férfi eszménye a sport, a munka, és szociális szellem. Mindhárom ideál megvalósításához tiszta élet, mértékletesség, józanság, szívós kitartás, áldozatkészség, a testi és szellemi energiák teljes összpontosítása kell, amit csak az Eucharisztia által érhetünk el. Ezért nevezik az Eucharisztiát erős kenyérnek“. — A gyűlés utolsó szónokának Tóth Sándor