Jézustársasága Pécsi Pius-Gimnáziumának Értesítője az 1937/1938. iskolai évről (Pécs, 1938)

nagyböjtben szentórát tartottunk templomunkban. Az akadémiák és az önképzőkör eucharisztikus ülést és ünnepélyt tartott. Az eucharisz­tikus világkongresszus jelvényét szinte kivétel nélkül minden növen­dékünk viselte. Körülbelül kétszázan vettünk részt a kongresszus budapesti ün­nepségein. Tanúi voltunk katolikus hitünk az egész világot bámulatba ejtő fenséges megnyilatkozásainak. Ennek hatása reméljük nem tűnik el lelkünkből soha. Ott voltunk a százezrek között, a kongresszus ünnepélyes meg­nyitásán, melyre gyönyörűen kiderült az addig borús ég. Gyönyör­ködtünk a monumentális kongresszusi oltárban. Bámultuk az ügyes, za­vartalan rendezést, a fényt és pompát mellyel mindenütt találkoz­tunk s mely mind egy célt szolgált, Krisztus Király diadalát. Végig­néztünk a százezres tömegeken és fellelkesültünk a pápai Legátus Úr szavainak igazságán: „Hol vannak ma Heródes és Pilátus, hol van­nak Neró, Diokletián és Julián Apostata, hol vannak az első száza­dok keresztényüldözői.. . Por és hamu ma mindaz amire vágyakoz­tak, amire törekedtek ... Leomlott nagyságuknak legfeljebb néhány törmeléke marad meg majd a föld színén... Ő azonban győztes, az oltáriszentségi Krisztus ... Ő lesz a győztes továbbra is! És ővele győzni fognak mindazok, akik nem ijednek meg a hitetlenség viharos időitől és a tömegek hűtlenségétől, hanem ellenkezőleg ez csak ösz­tönözi őket a még teljesebb odaadásra, hitüknek még büszkébb meg­­vallására“. Ott voltunk Áldozócsütörtökön reggel az ifjúsági közös szent­misén, hol százötvenezer ifjú lélek fogadta magába Vezérét és Kirá­lyét Krisztust. A rendezőség nem számított ennyi gyermekre s ezért az ajándék reggeliből csak a kisebb piuszistáknak jutott. De kárpótolt mindezért az a tudat, hogy sokan jöttünk össze, hogy sokan vagyunk. Este ott szorongtunk a félmilliós tömegben a Duna partján és vártuk az Oltáriszentség diadalútját a legnagyobb magyar folyami hajón. Sokan voltak és nehéz volt a várakozás, de szinte meglepőd­tünk azon a fegyelmezettségen és kitartáson, melyet a várakozó tö­megen tapasztaltunk. Hangosan énekeltek a megafonok irányítása mel­lett. Igazi, benső áhitattal várták az Oltáriszentséget. Soha el nem felejtjük a fénynek, tündöklésnek, reflektorcsóvák­nak azt a pompáját, mellyel a magyar főváros az Oltáriszentséget körülvette a dunai körmeneten. Mindez érzékeltette velünk annak a kis fehér ostyának királyok feletti fönségét. Többen részt vettünk a magyar honvédség szentmiséjén a Hősök­­ terén, melyet Gerl­er Péter bíboros, lyoni érsek úr pontifikált, aki maga is mint frontharcos küzdötte végig a világháborút. A fiúifjúság közös gyűlésén, az ünnepi csarnokban, lelkesedéssel hallgattuk Dr. Csik Ferenc olimpai bajnokunk szavait: „A mai férfi eszménye a sport, a munka, és szociális szellem. Mindhárom ideál megvalósításához tiszta élet, mértékletesség, józanság, szívós kitartás, áldozatkészség, a testi és szellemi energiák teljes összpontosítása kell, amit csak az Eucharisztia által érhetünk el. Ezért nevezik az Eucha­­risztiát erős kenyérnek“. — A gyűlés utolsó szónokának Tóth Sándor

Next