Püspöki joglyceum, Pécs, 1907
i tikai területeket öveznek, közöttük határozott válaszvonalakat képeznek , addig a tenger partvidéke kiterjedhet több ország vagy birodalom partvidékére. A tengernek tehát még partvidéke sem oly határvonal, mely által meg lehetne határozni annak politikai területét. A tengernek nincs is politikailag megállapítható területe, a tenger nem képezi egyik államterületnek sem alkatrészét, a tenger közös és szabad terület a földgömbön, melyet minden egyes természeti vagy jogi személy, tekintet nélkül nemzetiségére vagy állampolgárságára egyaránt és egyenlően használhat fel céljaira. A régi római jog határozottan a „m areib erum“ elvét vallotta,12) de már a középkorban „az imperium mundi“ alapgondolatánál fogva feléledt a tengerre vonatkozó felség- illetőleg állami tulajdonjog gondolata, ami gyakorlati jelentőséget nyert az újkor beálltával Amerika felfedezésének első időszakában. Ekkor I. is 1494-ben VI. Sándor pápa, mint a felfedező spanyol és portugáll kormányok által a béke kedvéért döntésre felkért békebíró, a földtekét a Cap-Verde-nél vont délkör által két részre osztva, a Columbus által felfedezett és mások által is felfedezendő vidékeknek és szigeteknek azon részeit, melyek ezen délkörtől nyugatra esnek, Spanyolországnak, azon részeit pedig, melyek attól keletre esnek, Portugalliának ítélte oda,') és annak alapján Spanyolország és Portugália kizárólagos uralmi jogot tulajdonítottak maguknak a pápai kijelölés szerinti irányban úgy a felfedezett szárazföldekre, mint az oda vezető tengerekre. Ámde a Spanyolország és Portugália részére történt eme pápai döntés azért nem tartotta vissza Európa más országainak hatalmasságait, hogy azok is felfedezések és foglalások által a maguk részére szintén hasonló uralmi igényeket ne érvényesítsenek részint ugyanazon, részint más tengerek bizonyos területére, így különö 1) Et quidam naturali jure omnium communia sunt: aer, aqua, profluens et mare, et per hoc litora maris. L. 2. §. 1. D. (1. 8.), L. 13. §. 7. D. (47. 10.) 2) Scherer H. Allgem. Geschichte des Welthandels (Leipzig 1853.) II. 5. 1.