Püspöki joglyceum, Pécs, 1907

i­ tikai területeket öveznek, közöttük határozott válaszvonalakat képeznek , addig a tenger partvidéke kiterjedhet több ország vagy birodalom partvidékére. A tengernek tehát még part­vidéke sem oly határvonal, mely által meg lehetne határozni annak politikai területét. A tengernek nincs is politikailag megállapítható területe, a tenger nem képezi egyik államterületnek sem alkatrészét, a tenger közös és szabad terület a földgömbön, melyet min­den egyes természeti vagy jogi személy, tekintet nélkül nem­zetiségére vagy állampolgárságára egyaránt és egyenlően hasz­nálhat fel céljaira. A régi római jog határozottan a „m are­­­i­b e­r­u­m“ elvét vallotta,1­2) de már a középkorban „az imperium mundi“ alapgondolatánál fogva feléledt a tengerre vonat­kozó felség- illetőleg állami tulajdonjog gondolata, a­mi gyakorlati jelentőséget nyert az új­kor beálltával Amerika felfedezésének első időszakában. Ekkor I. is 1494-ben VI. Sándor pápa, mint a felfedező spanyol és portugáll kormá­nyok által a béke kedvéért döntésre felkért békebíró, a földtekét a Cap-Verde-nél vont délkör által két részre osztva, a Columbus által felfedezett és mások által is felfe­dezendő vidékeknek és szigeteknek azon részeit, melyek ezen délkörtől nyugatra esnek, Spanyolországnak, azon részeit pedig, melyek attól keletre esnek, P­ortugalliának ítélte oda,­') és annak alapján Spanyolország és Portugália kizárólagos uralmi jogot tulajdonítottak maguknak a pápai kijelölés szerinti irányban úgy a felfedezett szárazföldekre, mint az oda vezető tengerekre. Ámde a Spanyolország és Portu­gália részére történt eme pápai döntés azért nem tar­totta vissza Európa más országainak hatalmasságait, hogy azok is felfedezések és foglalások által a maguk részére szin­tén hasonló uralmi igényeket ne érvényesítsenek részint ugya­nazon, részint más tengerek bizonyos területére, így különö­ 1) Et quidam naturali jure omnium communia sunt: aer, aqua, profluens et mare, et per hoc litora maris. L. 2. §. 1. D. (1. 8.), L. 13. §. 7. D. (47. 10.) 2) Scherer H. Allgem. Geschichte des Welthandels (Leipzig 1853.) II. 5. 1.

Next