Pécsi Est, 1921. augusztus-december (14. évfolyam, 1-109. szám)

1921-10-28 / 57. szám

XIV. évfolyam — 57. sz. CNMbrctzsi órák i Kutsa éne . 380 K Félévre . .­­80 K Negyedévre 90 K Egy hónapra 30 K Péntek I­ielsiÉ iilil­M ■sár egyszer véget kellene vetni odaát. Ne hangzatos frázisokkal, •e jelszavakkal iparkodjanak nép­­jólétet, munkás­politikát csinálni, hanem tessék a bajok gyökerére tenni a fejszét és komoly akarás­sal segíteni a bajokon. A Pécsi Est szóvátette, hogy mégis csak furcsa, hogy a szociál­demokrata vezérek és újságírók egy nagytőkést, egy hadimillio­most, egy hirtelen meggazdagodott embernek jelöltségét támogatják, holott a szociáldemokrata elmé­letek szerint minden tulajdon­ lo­pás, a hirtelen meggazdagodás pe­dig ép­pen csakis a munkásság ki­­s elpályázása által keletkezhetik. Erre az ál-szociáldemokrata „Munkás" cáfolás helyett azzal válaszol, hogy ez a nagytőkés „de­mokratikus és liberális gondolko­dásuk Mi az, hogy demokratikus? Mi az, hogy liberális? Lehet-e ebből a munkásnak jóllakni? Lehet-e ebből cipőt, ruhát venni? Lehet-e az által meleg tiszta és jó lakást szerezni? Semmit. A „demokrati­kus", a „liberális" gondolkozás: — csak jelszó, csak frázis. A kisemberek nyomorúságán nem jelszavakkal segíthetünk, ha­nem igazsággal. Az igazság pedig az, hogy a nagy vagyonokat nagyon meg kell adóztatni a kisemberek nyomorá­nak, lakáshiányának, öregkori nyugdíjának, betegsegélyezésének javára. N­e lehet-e józan ésszel hinni, hogy egy nagytőkés, egy hadi mil­­liomos majd azon lesz, hogy minél nagyobb adót vetessen ki önma­gára? Ellenkezőleg, mivel a nagy­tőkésnek most is jó dolga van, uparkodik a mai helyzetet fenn­tartani. Vajjon a munkásságnak is érde­ke a mai helyzet fenntartása? Vaj­jon olyan jó dolga van a munkás­ságnak, meg a kisiparosnak, tiszt­viselőnek, hogy ezen nem is akar változtatni és azért nagytőkést akar törvényhozóvá tenni? Ez *nár csak azért se fog változást akarni, mert ez az ő vagyonának rovására menne. Dehát ő „demokratikus és libe­rális" gondolkozású, — mondják a szoc. dem. vezérek és újságírók. Mehát a jelszavakból elég volt. Ha vezérek és újságírók még mindig csak itt tartanak, akkor ezután se fognak a munkásokon, a tisztvise­lőkön segíteni. De úgy látszik nem is akarnak. Másik jelszó ez, hogy: kisember dolgozó ember kell a törvényho­zásba. Helyes! De még valami kell; tudás és jellem. És elég valami: párt. A pártonkü­­fföltség csak terméketlen rapper­­finenciáskodásra, sándorpálosko­­dásra és drózdiskodásra jó, de nem becsületes, szociális törvé­nyek hozására. A tudás se mellé­kes és ezt nem pótolja a jóakarat, hanem csak a sok tanulás; azt pe­dig nem ezután kell pótolni, annak már meg kell lenni. Végül: a kisember. Épp a kisembernek kellene tudni, hogy nem a ruha teszi az embert és a kisembert. És azok közül, akik kisemberért kiabálnak nagyon ke­vés akadna, ki a vagyonát és jöve­delmét elcserélné azzal, akit régi bevált recept szerint klerikális névvel illetnek. Egész bizonyos, hogy Baumannak egy heti jöve­delme több, mint ennek a „kleri­kális főpapnak" egész évi jöve­delme és hogy akárhány kisiparos egy hét alatt többet keres, mint ez egy hónap alatt. Ad­juk a bizonyí­tást. Akár a cserét is! Ne handa-bandázzunk a jelsza­vakkal, hanem gondolkozzunk és cselekedjünk okosan. A király visszatérése a kü­l- és belpolitikában A királyi párt Székesfehérváron át Tihanyba vitték — Az olaszok befejezettnek tekintik az egész ügyet — Francia dicséret—A jugoszlávok és csehek követelődznek A királyt Tihanyba szállították Tata, okt. 26. — (MTI­) Ma reg­gel 6 órakor Károly királyt, a ki­rálynét és kíséretüket a tatai kas­tély tulajdonosával, gróf Eszter­­házy Ferenccel együtt Tihanyba szállították. Székesfehérvár, okt. 27. (MTI.) Károly király és Zita királyné tegnap d. e. Komáromon át kü­lönvonaton Székesfe­hérvárra érkezett. A vonaton voltak: And­­rássy Gyula gróf és Rakovszky István is. A pályaudvar perronját elzárták a közön­ség elől. Néhány perccel a vonat megér­kezése után érkezett az állomásra gróf Károlyi József főispán a feleségével és Zichy grófnővel, akik üdvözölték a kirá­lyi párt.A királyi pár leszállt a vonatról és újságokat vásárolt A különvonat 35 percnyi időzés után pontban 10 órakor to­vább indult Szabadbattyánon át Ti­hanyba. Leintették a kisantantot Graz, okt. 27. Belgrádból jelen­tik: Angolország és Franciaország képviselői tegnap demarche-ot tet­tek a kormánynál és azt kívánták, hogy Károly király ügyének nyu­godt lefolyására való tekintettel minden katonai intervenciót szün­tessen be. A demarche az itteni politikai körökben igen kedvezőt­len benyomást keltett. Az olaszok elintézettnek tekintik az ügyet Róma, okt. 27. A MTI­ tudósítójának szikratávirata. Az olasz sajtó egyértel­műen elintézettnek tekinti a magyar­­országi puccsot. Az Idea Nationale és a Tribuna azt kívánják, hogy a királyi pár számára Olaszországban jelöljenek ki tartózkodási helyet. A Tribuna annak a reményének ad kifejezést, hogy a magyar kormány méltóan fog gondoskodni továbbra is a királyi pár eltartásáról. Valamennyi lap különösen kiemeli Horthy Miklós kormányzónak és a Beth­­len-kormánynak bölcs magatartását és erélyét A kaland meghiúsulásában a leg­nagyobb érdem a magyar népé és a kor­mányé. Mindketten bizonyságot szolgál­tattak erélyüknek és az egyszer megkö­tött szerződés tiszt­lltben tartásának, amit Európának nem szabad elfelejtenie, hogy Magyarország focimét szerzett arra, hogy kívánságait szabadon hallat­hassa és ezeket Európának őszintén kell teljesítenie. A „Voce Republicana“ ezt írja: — Amit számtalanszor mondottunk, most újra ismételjük, hogy Magyarország a háború áldozata, amely a legméltatla­nabb elbánásban részesült. Oly terüle­tektől fosztották meg, amelyekhez feltét­len joga van. Gazdasági fejlődését egé­szen tönkretették és most oly fizetések teljesítésére akarják szorítani, amelyek­nek aligha fog eleget tenni. A lap azt tanácsolja Magyarországnak, hogy várjon türelemmel és forduljon jo­gos sérelmeivel közvetlen a népekhez, azok meg fogják érteni és támogatni fogják törekvéseiben. Amit a jugoszlávok szeretnének Graz, okt. 27. (MTI.) A Grazer Tages­post jelenti Belgrádból. A minisztertanács tegnap hosszabb ülést tartott, amelyen elhatározta, hogy Károly királyra vonat­kozólag három követelést támaszt: 1. Örökre való eltávolítását Magyarország­ból 2. Biztosítékokat a jugoszláv hatá­ron való békét illetőleg. 3. Demokrata kormányzatnak bevezetését Magyarorszá­gon, amely az állandó békét biztosítaná. Amit a csehek kívánnak Prága, okt. 27. (MTI.) Benes a képviselőház rendkívül ülésén kifejtette, hogy Franciaország kijelentette, hogy nemcsak Károly királyról, hanem egyál­talán a Habsburgokról­­ és e kérdések végleges megoldásáról van szó. — Be kell mutatnom — mondotta — hogy a karlista csapatok vereségével és Károly király elfogatásával a helyzet legkevésbbé sem változott. Itt nem sze­mélyről és dinasztiáról, hanem Európá­ban bizonyos rendszerről van szó. Benes ezután kijelentette, hogy min­dent el fog követni, hogy a mostani ese­mények likvidálása a legbarátságosabb eszközökkel történjék. , , Ara 2 magyar korona. 1921. október 28 Szerkesztőség: Munkácsy Mihály­­ u. 9. Telefon­szám 54. Kiadóhivatal: Lyceum-utca 4. szám. Telefon­szám 222 udvarra. A király vonata fél 11 órakor robogott be az állomásra. Lehár ezredes felszólítására Lörinczy tábornok és tiszt­jei feleskü­dtek a a királyra. Közben megérkezett az ántánt hatalmas demarche-a, amelyet a vezérkari főnök azonnal kiküldött a pályaudvarra. Lörin­czy tábornok átnyújtotta a demarche-ot Andrássy Gyula grófnak, aki mosolyogva továbbította a királynak. Károly király mosolyogva egy kézlegyintéssel tért na­pirendre az antant hatalmak tiltakozása felett. Lehár ezredes a győri ezred pa­rancsnokát, mivel vonakodott a király fo­gadtatásánál megjelenni, két csendőrrel lakásáról a pályaudvarra hozatta. Meg­fosztotta az ezred parancsnokságától és a király vonatába kísértette, ahol fogoly­nak nyilvánította. Fél órakor a király vo­nata elhagyta Győrt. Győr vezérkari főnöke azonnal érintke­zésbe lépett a székesfehérvári körlettel és Komáromnál felszólította őket, hogy aka­dályozzák meg a király továbbhaladását. A székesfehérvári körlet a felszólításnak megfelelően intézkedett és felszedette Ács előtt a síneket. Komáromnál pedig a kato­naság harcvonalba felődve várta a király vonatát. Az ellenintézkedések ellenére a király vonata megérkezett Komáromba, ahol a helyőrség Lőrinczy tábornok pa­rancsára letette az esküt. Amint a győri helyőrségnek az a része, amely letette az esküt, tudomást szerzett a kormányzó hadparancsáról, kérte a királyt, hogy mi­vel megtévesztésnek estek áldozatul, old­ja fel őket esküjük alól és elhagyták a király táborát. Lőrinczy tábornok azonban tovább­ folytatta munkáját és egy frontszakasz vezetését ő maga vette át. Győrben ez alatt az ottmaradt katonaság mindenben alávetette magát a kormányzó és a kor­mány rendelkezéseinek. A vezérkari főnök felhívta a szombat­­helyi körlet lázadó parancsnokát és ha­zafiasságára appellálva kérte, hogy min­den erejét az osztrákok letartóztatására fordítsa és ne törődjék a budaörsi és tor­­bágyi eseményekkel, amelyek a kormány részéről már úgyis likuidálva vannak. E kérésnek a szombathelyi körlet parancs­noka eleget is tett. Kik szedték rá a királyt? Bé­cs, okt. 27. A Nemzeti Újság írja: Nagyantant körökben az utóbbi napok­ban sokat foglalkoznak avval a kérdés­sel, vajjon kik voltak a tnácsadók, a­kik Károly királyt újabb puccskísérletre rá­bírták. Az első feltevés, amely szerint Andrássy Gyula gróf adta meg a döntő utasítást, nem áll helyt. Andrássy a leg­utóbbi időben nem állott összeköttetés­ben IV. Károly királlyal, azonban min­den jel arra mutat, hogy Gratz és Ra­kovszky bírta rá a királyt a magyaror­szági útra. Győrön és Komáromon át... Győr, okt. 26. (MTI.) A lezajlott ese­ményekről megbízható forrásból a követ­kezőket tudtam meg: Szombaton d. e. 10. óra körül érkezett a városba Maders­­spach százados. 5—6 ember kíséretében a százados a dandárhoz sietett. Levelet hozott a királytól Lőrinczy tábornoknak, aki átvette a király levelét. Diszszáza­­dot rendelt a király fogadtatására és több tiszt kíséretében kiment a pálya­ Kisgazdapárt a kormány mellett Budapest, okt. 27. (MTI.) A kisgaz­dapárt küldöttségileg fog tisztelegni a kormányzónál és gróf Bethlen István mi­niszterelnöknél, hogy hódolatát és örömét fejezze ki az állam fejének és a kormány elnökének a nehéz időkben tanúsított ha­zafias magatartásáért. Héjj Imre nemzet­gyűlési képviselő a politikai helyzetről a következőket mondotta: Azt hiszem, hogy az egységes párt feltartózhatatlanul jönni fog.

Next