Pécsi Est, 1921. augusztus-december (14. évfolyam, 1-109. szám)

1921-09-15 / 20. szám

2. oldal Az új demarkációs Másfél óráig lassan szalad a vonat, azután kiszállunk a végállomáson, a határszéli Magyarbólyban. Apró kis állomásépület, majdnem őrház csak, s egy ország vausti határállomása. Nyílegyenesen fulj idáig a vonat, s nyílegyenesen szalad tovább is. De arra már amerre a sínek összefolyva fénylenek más az ur. A szerb. Végig sik, csak alig-alig emelkedő terület, nincs semmi kiemelkedőbb pont, amelyen a szemünk megpihenne, mindenütt egyforma a földanya arca. S itt valahol országhatár van. Nézzük a térséget, itt kell valahol lenie. Senki sem tudja pontosan megmutatni. Nem is tudják a határőrök jól megőrizni. Egymástól 2—3 kilométernyire van a magyar és a szerb őrség. Védik a vonalat. Hogy hol van maguk sem tudják. Valahol kettőjük között. Egy nagy gémeskútig szoktak mindkét részről előre jönni. Itt olykor találkoznak, figyelmeztetik egymást, tovább ne. Messziről áttekintgetünk a nekünk tilalom földjére. Nyárutói melegben dolgozik a falu népe, künn a földeken. Fehér tarkaruhás sokacok, éppúgy, mint az innenső oldalon Semmi különbség nincs köztnk, semmi sem riasztja el őket egymástól csak pár nap óta valami furcsaság, egy országhatár. A túloldalon kunyhót látunk, kis primitív viskót, a teteje felett keskeny füstszalag. Itt a szerb őrség, öt katona. Ha járőrbe mennek, egy otthon marad, a többi óvatosan bejárja a határt. Mintha idegen földön járnának. Emitt, a visszaszerzett magyar földön katonáink az elszórt községekben vannak. Az egyik pusztán beszélek velük, őrmesterük napbarnitotta arcú kemény katona. Azt mondják, hogy maga szokott künnjárni s mégis ő az oka, hogy a szerbek mindig négyesével járnak. Mesélik nagyon más volt erre a vidék három hete. Az utak nyüzsögtek, az elbolonditott nép menekült lefelé. Bementem Nócska községbe. Teljesen kihalt. A régi 6—700 lakosból alig van 1—200. Azt mondták nékik, hogy jaj lesz ha megvárják a magyarokat. S most valahol messze délen siratják fehér viskóikat, kenyértermő földjüket. Olyan cendes a falu, a puszta erre, mintha egy nagy harc vihara dúlt volna rajta végig. Magyar világ van most erre. Meglepetve látom a pusztai magtár oldalán az irredenta és más plakátokat, az erős karú kormányzót, a magyar címert összezúzó vörös embert, s a szomszédokat, amint Magyarországot darabolják. Esténként hangos lesz a puszta. A szorgoskezű nép hazatért a földekről, a gyerekek vígan dalolnak. Pár héttel ezelőtt még egyhangú dünnyögésű szerb nótát vitt az éjszakába a szelek szárnya, ma már a nóta is magyar. Tudja Isten, valahogyan megható a magyar érzés hangja, nehéz kiejtéssel szól az ének a sokác és német ajkakról, de a magyar szív zeng benne. — „Fel, fel vitézek a csatára!“ — hallom a gyerekek hangját, s valahogyan a szebb jövő dala ráz meg benne ... Megnyugtató érzéssel szivemben ülök a vonatra. Egészen más szemmel nézem az ismerős dombokat völgyeket. Lesz még másképpen is .,. PÉCSI EST I kereskedők és a keresztény kurzus A város vezetőségének figyelmébe A drágaság minden téren óriási s a drágasággal lépést tart a panaszkodás is. Aki vendéglőben étkezik, szidja a vendéglőst a nagy árak miatt, akinek háztartása van, az a termelőket és kereskedőket. Hát tényleg sok a baj és sok a visszaélés, de ezeket mind azonnal felismerni és felkutatni nem lehet, még kevésbbé sikerül mindezek gyors orvoslása. De az „azonnal“ már régen elmúlt. A „gyors" pedig igen lassú. A drágaság mellett egy másik nagy bajunk is van, t.i. az, hogy egyes cikkek már kifolyóban vannak. A forgalom egyenlőre le van még zárva Tudjuk jól, hogy erre a köz érdekében szükség van. De a város vezetősége mégis tehetne tévéseket az iránt, hogy a korlátozott forgalom mellett is szigorú ellenőrzéssel bizonyos közszükségleti cikkek már most Pécsre kerülhessenek. Néhány megbízható keresztény cég pld. engedélyt kaphatna, hogy az élelmezéshez szükséges dolgokat már most Pécsre szállíthassa. Nemrégiben érkezett só a városnak. Egy gazdag, nem keresztény cég kapta meg az árut kiosztásra. És még azt mondják, hogy Pécsett keresztény kurzus van! Hát az a keresztény kurzus, hogy a keresztény kereskedőket mellőzzük és bizonyos értelemben mostohán bánunk velük’! Pécsett meglehetős számban van keresztény fűszerkereskedő. Ha csak a nagyobb cégeket említjük, akkor is szép névsort kapunk: Geltsch és Graef, Klobucsar, Köves, Lelkes, Római Róbert, Sperl Vilmos, Lechner János, Meszler Gyula, Varga János, Barrois, Strasser, Winkler, Zakovszky és a többiek. Ezek közül bármelyik legalább olyan jól szétosztaná az árut, mint az a nem keresztény cég. Vagy ott van a fűszerkereskedők áruforgalmi részvénytársasága. Az egy nagy szövetkezet, mely még alkalmasabb arra, hogy a város által kieszközölt közszükségleti cikkeket átvegye s méltányosan és arányosan kiossza — önzetlenül! Nem akar ez a cikk reklám lenni, de igenis önérzetes tiltakozás az újjáépítési munka elején az ellen, hogy a város vezetősége mellőzze vagy elhanyagolja a keresztény kereskedőket. A keresztény kereskedőknek úgy is óriási küzdelmet kell folytatniuk a nem keresztény kereskedők „élelmességével", néha pedig egyesek piszkos konkurenciájával szemben. Már egy keresztény kereskedő említette, hogy nem keresztény vevői c. felszabadulás óta elmaradoznak fele s hitsorsosaiknál kezdenek vásárolni. Igen, mert ők megértik, hogy összetartásban van az erő s nem szavalni és handabandázni, hanem tenni kell. Tudjuk jól, hogy a város vezetőségének most nagyon sok a gondja é teendője. De e sok gond közé még talán felveheti a keresztény kereskedők pártolását s a közszükségleti cikkekről való gyors és praktikus gondoskodását. S. Az idei bortermés Ez alatt a cim a Pécsi Est szept. 8-iki számában egy közlemény jelent meg, amelyben hivatkozás történt reám. E cikkel a szept. 10-iki számban Littke Lőrinc ur foglalkozik. Ezek előre bocsájtása után a következőket óhajtom elmondani: A Pécsi Est egyik riporterével alig egy negyed óráig tartó beszélgetést folytattunk a szőlők állapotáról, ez alkalommal arra a kérdésre, hogy hogy állnak a szőlők, a következőket mondtam: Az idén igen szép terméskilátásaink voltak, a peronosporával majdnem semmi bajunk nem volt. A lisztharmat erősen kezdett grasszálni, de a gazdák résen álltak, így a baj nagyobb kártételének legtöbb helyen sikerült elejét venni. A jó terméskilátásokat azonban a 50 fokon felüli huzamosabb forróság nagyon hátrányosan befolyásolta, úgy, hogy egyes magasabb, kevesebb, szárazabb fekvésekben a még ma is tartós szárazság igen nagy veszélyt rejteget. Egyes fajok, levelüket levetették, a fürtök félig éretten összeszáradnak. Ami még jól áll, különösen a későbbi fajták, ha rövid időn belül eső jönne, sokat javulna s roétf ezekből kellő mennyiségű jó bor lehet, mert a szőlő teljesen egészséges. Termésátlagokat megállapitani bajos, jól kezelt szőlőkben, ha esős idő jönne, 16— 18 hit, sőt vannak helyek, agyagosabb talajok, hol 22—25 hit. is víható. Áttértünk ezután a munkaidőre s ennek nyomán arra, hogy bizonyos munkák mennyi idő alatt végeztetnek stb. Itt nem egy teljes gazdálkodási évre kiterjedő, minden munkát felölelő előirányzatról volt szó, hanem csak némely munkák napszám - igényéről, mely igen természetes, ingadozók a helyi viszonyok szerint, a szőlő kora, állapota, talajmeredeksége, költsége, nedvességbeli állapota stb. szerint Egész beszélgetésünk alatt a Riporter úr egyet mást slagvortokban felírt, de jegyzeteiben nem terjeszkedett ki mindenre, amiről beszéltem. így történhetett, hogy a megírt cikk sem ölelte fel teljesen, amit mondottam. — Saly Antal szül. és bor. főfelügyelő. Erzberger gyilkosai Bécs, szept. 14. (A Pécsi Est ered. táv.) (MTI.) — A Neue Freie Presse müncheni távirata szerint megállapították, hogy Erzberger gyilkosai Schultz Henrik 27 éves kereskedő és Tillessen Henrik 27 éves jogász. Felhívás! Baranya vármegye és Pécs város területén lakó nyug. All. . katonatisztek (ide értve a nem hivatásos állományból származókat — azaz a rokkant — tartalékos, népfelkelő és szolgálaton kívülieket, tiszteket is) továbbá az ily tisztek után visszamaradt özvegyek és az árvák felszólittatnak, hogy a Nyugdíjas katonatisztek országos szövetsége (Nyukosz.) Baranya vm. főcsoportja alakuló közgyűlésén f. hó 19-én délelőtt 1 órakor a Nemzeti Casino igazgatósági szobájában jelenjenek meg. A közgyűlés tárgyai: 1. A megalakulás kimondása. 2. A főcsoport alapszabályai felöli határozathozatal. 3. Az elnök és tisztikar megválasztása. Garibaldi mondja: „Ha az olaszok bármikor megfeledkeznének arról, hogy mivel tartoznak a magyaroknak , az olasz csatatéren érettük kiontott vérükért, hálátlanságukon elképedne a világ.“ (A marschalli hősök temetésekor elmondott emlékbeszédből.) Csütörtök, 1921. szeptember 15. HÍREK. — A földreform radikális végreajtása elé oly akadályok gördünek, hogy még a legradikálisabba is kénytelenek ezen akadályok elő gondolkodóba esni: vajjon kívánatos-e az a radikalizmus, amellyel ez a kérdést különösen eleinte tárgyaták. De viszont az már nem józa meggondolás, amikor a nagybirtokosok még az elől is elzárkóznak, hog tízezer holdnyi birtokaikból becsületes kisgazdáknak és földmivesekne kisbérleteket adjanak. Az elszakítot területeken igen demokratikus földreformokat csinálnak a nem magyarok javára azokon a földbirtokokon amelyeken módjában lett volna régi liberális magyar kormányoknál a magyarság javára földreformot alkotni. Persze ezeknek a liberálisoknak szívéhez mindig közeleb állt a nagytőke, a nagybirtok, mint kis ember. Ha az elszakított területek lakossága azt fogja látni, hog nálunk ez a politika folytatódik aligha kívánkozik majd vissza az anyaországhoz. — Kár is volna ezt a politikát visszacsempészni akár áhlmi választmányi, akár diszbankettes leple alatt. — A pécsi közegészségügy. Az elmúlt napokban Pécsre érkezett Fár Aladár dr. a népjóléti minisztérium államtitkára, Horváth István osztálytanácsos és Varró Ferenc miniszteri titkár kíséretében, hogy pécsi közegészségügyi intézményeket beható vizsgálat alá vegye. Látogatása alatt megtekintette a városi kökórházat, szegényházat, a tüdőbetegeket gondozó dispensalit az Irgalmas rend kórházát, a fertőtlenítő intézetet, majd a betegsegélyző pénztárt, a volt bábaképző intézetet, mely jelenleg a pozsonyi Erzsébet tudományegyetem szülészeti klinikája, végül az állami gyermekmenhelyt. A látottak felett elismerésüket fejezték ki s kijelentették, hogy a kifosztott közegészségügyi intézmények felszerelése céljából Pécs városát s ezen intézményeit felvették az országos anyagpótlási intézet lajstromába. — Hirvajdits Béláról. Talán még sokan emlékeznek Pécsett, hogy a szerb megszállás alatti szociáldemokrata uralom idején egy Wajdits Béla nevű egyén vezette a szociáldemokrata szövetkezetét, de — mint ahogy ide is, úgy innen is — megszökött néminemű tisztázatlan számadások hátrahagyásával. Ez a Wajdits Győrben a Károlyi-forradalom idején kormánybiztos volt, később diekrtóriumi tag lett. Pécsről megszökve, Bécsbe, majd Bécsújhelyre költözött. Onnan írta a győri keresztényszocialisták újságjának, hogy nem sokára hazajön, csak még meg várja a keresztény kurzus bukását. Egyébiránt — írja — olyan sorsa van, hogy olyat még a kereszténykurzusnak se kiván, pedig ennek minden rosszat kiván ... — Jótékonyság. A pécsi m. kir. állami gyermekmenhelynek Cserni N. fésűsmester 14 drb. fésűt, Baranyai Gazdasági Egyesület 60 kgr. marhahúst, Benkő Mihályné 80 kgr. almát, Müller alezredesné 25 kgr. barackot és egy magát megnevezni nem akaró község 43 kgr. burgonyát, 2 és fél kgr. lisztet, 6 kgr. babot és 3 drb. tojást, Kovács Istvánné, szül. Nagy Erzsébet nagyfalusi lakos pedig 12 kgr. barackot adományozott, a melyért hálás köszönetét fejezi ki az igazgatóság.