Pécsi Figyelő, 1881 (9. évfolyam, 1-53. szám)
1881-04-09 / 15. szám
az általános jövedelmi pótadót és a községi pótlékot, melytől az előbb említett biztos jövedelem kegyesen felmentve van. Még nagyobb az aránytalanság a kissebb jövedelmeknél, így a 600 frtos tisztviselő fizet 7 frtot, a 600 frtos jövedelmű iparos 60 frtot. Hol van itt az arány és igazság, hisz a törvény igazságtalansága adja meg éppen az impulzust a jövedelem eltagadására, ezt kár volt kifelejteni az elmélkedésből. Második czikkében Perczel úr a takarékosságot ajánlja, kivált helytelenül, hogy nálunk a pénzügyi igazgatás 16—17°/0-ba kerül, míg másutt 6—8°/0-ba. Egyetértünk vele, azonban ez nem lehet máskép ott, hol 3 kros leletre és a felszóllalások elintézésére egy fél koncz papírt és arra kellő munkát pazarolnak. — Ezen pedig segíteni kevés ember van teremtve, mert megrögzött a a bürokrácziában azon elv, hogy a munkát szaporítani kell, mindig nagy restancziákban kell fetrengeni, mert csak ez hoz egyfelől a sürgető felektől a várt hasznot, másrészről „a munkaerő elégtelensége*" miatt szaporítást és ezzel járó előmenetelt. Mint az önkormányzat híve a megyei municipiumnál kívánja összpontosítani az egész közigazgatást, ami azután sokkal olcsóbb lenne, egyúttal kedvezőleg nyilatkozik Tisza édes gyermekéről a közigazgatási bizottságról, ez ugyan egy kis ellentmondás, azonban nem feltűnő, már nagyobbakat tapasztaltunk. Tagadhatlan, hogy sok egészséges eszme van e két czikkben kifejtve, de mi haszna mindennek, ha a danaidák bordáját megtölteni soha sem lehet, pedig a megtöltésre való víz már nagyon veszedelmesen kezd elfogyni. Az ország mindinkább kimerül, a vám és pénzügyközösség, az államadósságnak külföldre vándorló kamatai, a közös hadseregnek legnagyobb részt Ausztria iparának jövedelmező költségei évről évre szegényebbé teszi hazánkat, a fekvő birtok a nagy adósságok miatt értéktelenné válik, a külföldi tőke befektetésére alkalmatlanná. Kárba veszett munka tehát minden ujjabb pénzügyi reform, Perczel úrnak is jobb volna visszatérni amaz az üröghi választást megelőző programjára. Végre úgy látszik a fővárosi ügyvédek is megsokallották a Tiszakabinetnek gazdálkodását legalább az őket legközelebb érő igazságügyben. Múlt vasárnap tarta meg a függetlenségi párt Pest belvárosában is szervezkedő gyűlését, a párt már e pecsovics fészekben is nevezetes előhaladást tett. Egyszázötven választó már aláírta a párthoz tartozandóságát, a szervezkedő gyűlésen háromszáznál többen vettek részt, a párt elnöke lett Irányi Dániel, a száztagú végrehajtó bizottságba harmincznál több ügyvéd lett beválasztva. — Képviselőjelöltül valószínűleg Brázay Kálmán nagykereskedőt tűzik ki, így van helyesen. — Hasztalan óbógatnak az ügyvédek a kamarák felterjesztéseiben, se hideg, se meleg szaklapokban és ilynemű tabarékos közlönyökben, csak a függetlenségi párt az, amelyen az ellenséges kormánynak megadhatják a consilium abeundit, amit már rég kiérdemelt magának. * _ „Halál az árulókra, kik a czukorra, kávéra és sörre a fogyasztási adót megszavazták“. — Ilytartalmu falragaszok voltak e napokban Zágráb utczasarkain olvashatók. — A rendőrség már elfogta a----------falragaszokat — Egyéb bajuk a horvát testvérekének nincs. — Boldog emberek kezet foghatnak az olaszokkal, minél többször elcsépelik, annál jobban gyarapodik országuk területe, hatalma, jóléte és szabadsága. Senki se tud felőle — felelék amazok. Már mindenkitől kérdeztük, de senki se tudja megmondani. És a baba? Eltűnt! — Azt hiszem, mond Nina, hogy valami bűvész űz velünk játékot. Vájjon Corvin Nina vagyok-e én, vagy vén bűvésznő mankómódra náddal fegyverkezve ? Vájjon a new-yorki bazárban, vagy varázsvölgyben szép tó partján vagyunk-e? Miközben a kis csintalan megragadó kedvességgel dörzsölé szemeit. —Csakis egy teendőnk van, mondá karjára vevén a csipke és kasmír köteget, Vale ur megnyerte a babát legyen az akár élő, akár élettelen — át kell a nyereményt neki adnunk. E szavak után a főcsarnok felé futott, hová lélekszakadva és az erőködéstől, hogy nevetését elnyomja kipirulva ért meg. A nyerő pedig kezeit zsebeibe mélyesztve környezetre nagyon mullattató rémült arczcal várta a babát. A tömeg, hogy utat adjon Ninának és kövér terhének, szétvállt, ez pedig mielőtt Jakabnak ideje lett volna tiltakozni, vagy csak magához is jönni már karjaiba helyezte a babát. — Hisz ez él! kiáltá az agglegény, midőn kis kövér kéz ragadta meg barkóját. — Természetesen — felelt Nina. Nem mondtam-e, hogy felnyitja szemét és bezárja. Legyen kímélettel iránta mindjárt fogja mondani: papa. — Fogja el kérem, kiábta Jakab rémülő tekintetet vetve maga körül, különben eleresztem a nélkül, hogy leejteni akarnám. Minek nyitja ki a száját? — Na, na, mondá Corvin. Mit gondol Ön? Ne féljen, hisz’ nincs mitől félnie. Ön megnyerte a nyereményt s hiszem, hogy csak megér 10 dollárt, a ruha maga többe kerülhetett. — Mondhatom, kisasszony, hogy a tréfa igen sikerült, azonban már hosszú ideig tart. — Mért mondja Ön tréfának, mondá Nina a legkomolyabb arccal. De ne tartsa oly alant a kis angyal fejét. Minthogy a gondviselés Önre bízta ügyelnie kell, hogy meg ne fúljon. Jakabb nem tudta elgondolni, mi bűnt követett el, hogy ő, ki mindig irtózott a gyerekektől, most így meg legyen egygyel büntetve. Nem járt-e példányszerűen a templomba ? Nem tartotta-e hazája törvényeit meg pontosan ! Tartozik-e csak egy patkával is mosónéjának! — Többször álmodtam, gondolá magában, de egész eddig mindig fölébredtem a katasztrópa előtt. Ez hosszabb lidércznyomás mint a többi volt. Bizonyára maghaltam és most a purgatóriumban vagyok. Mit is csinálok, ha elkezd sírni e kicsike? Mi lesz velem? Ily kicsi teremtés minden tekintetben nagy vigyázatot igényel. Kémlő pillantást vetett maga körül, de hiába. Corvint elhittük, hogy asztalán kirakott csecsebecsék ára után tudkozódjanak; midőn ez ismét Jakabra nézett, látta, hogy az széken ülve selyemkendőjét lebegteti, hogy igy szórakoztassa a csecsemőt s megakadályozza a sírásban. — Nem hiszem, hogy a leggazdagabb képzelődő tehetség kellemetlenebb helyzetbe juttathatna egy szerencsétlen agglegényt. Mintha megszámlálatlan gyémántot szórtak volna el, ragyogott a hó a főúton. Clifford János szána keresztül-kasul járva előbb a hold fényénél New York utczáit, a szomszéd faluba tért. Az ezüst csengetyűk csilingeltek a fagyos jégben, míg a kemény földön a lovak patkói okoztak nagy zajt. Dora, kérdé János mellette ülő nejéhez fordulva, jól megnéztél minden apróságot, melyeket csak a bazárban árultak ? Igen, felelte a kis Dora, ki annyira be volt burkolva köpenyébe, hogy csakis szép szemeit lehetett látni. Minő szépek voltak. De aszt hiszem, hogy mégis csak hasznosabb dolgokat kellett volna árulni. — Már előbb modoztam, hogy nem találsz ott semmi hasznosat, felelé a férj. — Végre is jól éreztem magam, így tehát mindegy, csak akkor féltem, midőn azon szép asszony mellett hagytad a kicsikénket. Ha elfelejtettük volna . . . Már maga ennek gondolata is didergést okozott az anyának — a bunda ellenére, mely a hidegtől óva. — Diavégre is nem nagy veszélylyel járt volna, felelt a férj ostorával a légben csattantva. — A kis kedves, folytató Clifford asszony lelkesülve. Mily okos volt. Egész éjjel nem sírt. Felemelem főkötőjét s megnézem szép kék szemeit. — Helyzetedben nem ébreszteném fel, viszonzá a férj egy bölcsész nyugalmával. De az asszonyok mindig a rosszabbat cselekszik. — Ó hallgas, nem fogom felébreszteni mormogó az anya a jól beburkolt kicsi fölé, kit karjain tartogatott, hajolva. A következő pillanatban rettentőt sikoltott, úgy, hogy az öreg ló rendetlen ugrást tőn, míg János helyéről szökött föl. — Mi baj van, Dora ? — Gyermekem! kiálta a fiatal nő, János hol van gyermekem? Térdeiben, felelt a férj attól tartván, hogy neje megőrült. — Nem nem, te egy nagy viaszbabát hoztál nekem. Nézd, nézd, miközben remegő karjain felemelte azt, melynek ilyetén halgatlása épen semmi elismerésre sem számíthatott. Hol van leányom, mit tettél leányommal ? ! Merev szemekkel bámult János s kulcsőit ökleivel dörzsölé azokat az hívén, hogy a hó és holdfény kápráztatják. * Igen mondá miután két ízben is fittyentett, értem már, midőn neked mondtam, hogy a kicsit, nehogy a tömeg összelökdösse, biztos helyre tettem te sürgettél és kértél, hogy rögtön mennyek érte. Siettemben ezen nagy babát hoztam el helyette, hiszen e ruházat úgy hasonlít az övéhez, mint egyik csepviz a másikhoz, könnyen megcsalódhatik az ember. Forduljunk vissza rögtön szakító félbe Dora könyörgő hangon. Ki tudja mi történt a kis kedvessel. Óh János hogy is csalódhattunk ennyire. János ezen mi kifejezés gyengédsége indíttatva, s hogy neje a szerencsétlenséget melyet egészen az ő nyakába sózhatott volna, megosztja, meghatva szó nélkül fordult vissza. Az istálló kellemetességeiről ábrándozó szürke elégedetlenül rázta csengőit, azután pedig dicséretesen futott visszafelé. — Ne nyugtalankodjál annyira, szólt János nejéhez, mi baj sem éri a kicsit. — De János ha ... . Nem tudta megkezdett gondolatát befejezni. Félóra múltán a zsúfolt s ragyogó salonba értek. Az első, kit Cliffordné észreven, a szerencsétlen Jakab volt, a legsebzőbb reménytelenségben tartogató karjain a babák mintaképét. A gyermek mélyen aludt, csukott ökleit, mintha csak egy-egy gyémántot tartana bennök, kulcsolá össze. Az anya örömsikoltással szokta a picit dobogó keblére. ______________ — Gyermekem, kedves angyalom, kiálta Az öné ezen bebe, kérde Jakab, kita hosszas martyrság annyira kedélytelenné ten, hogy holmi földrengés sem indithatott volna meg. Tehát jól sejtettem, hogy csak lesz gazdája. A tisztes János, ki nejét követte megfejteni iparkodék a balfogást . . . — Igazán szomorú vagyok, hogy nem hagyhatom önnél ezen kis jószágot — fejező be. — Ók épen ne szomorodjék, felesé Jakab, felsóhajtva, mint ki elviselhetetlen tehertől szabadult meg. Ez ugyan nagyon kedves egy bebe lehet .... de én mégis többre becsülöm a másikat. Én nem szeretem a gyerekeket. — E vallomás megijesztő e hitveseket Clifford asszony irtózva nézett ezen emberre, ki nem tudja szeretni e kis angyalt. Jakab azonban semmit sem törődött most legalább a felőle táplált véleménnyel. — Vale úr, nem viszi el babáját ? háká miss Corvin, ki ez egész jelenetnek, melyet leirtunk, a számoló asztal mellől volt tanúja. Felelet helyett Jakab megvető tekintettel nézett a babára, s az asztal alá lökte, így boszut állva megsértett önérzettel távozott. Csak midőn az utczára ért adott haragjának szabad folyást: — Nem viszem el a babát! Esküszöm, hogy senki nem lát engem többé a bazárban, soha egyre se hallgatok többé e csintalanok küzöl, soha többé egy jegyet se veszek inkább majommal karjaimon sétálok az engem gúnyoló tömeg közt. Jakab megtartotta fogadását , mint agglegény halt meg. Muszka állapotok Baranyában. Márczius 2- án Albrecht főherczeg uradalmi erdejében az erdőkerülők egy csapat orvadászokra bukkantak, oly heves vita fejlődött ki közöttük hogy az alvadászra egy lövést intéztek, de eredménytelenül. A gyanú a karancsiakat illeti, ett, így feljelentetvén, a dárdai járás szolgabirája, Majer Béla úr azon mondhatni nagyon rosz dolgot követte el, hogy pár rosz erkölcsű ember végett az egész községet bünteti, öt rendőrt küldött a faluba azon utasítással, hogy mindennemű lőfegyvert szedjenek össze. (Mintha nem jobb lett volna a gyanús ember befogása.) Felkutattak minden házat, felhánytak ágyat, ládát, kifürkésztek minden zugot, s a talált fegyvereket elvitték. Hogy azt többé vissza nem adják, bizonyítja azon körülmény is hogy most egy éve szintén így gyakorolta hatalmát. Az eset a következő volt: H.Szőllősről Keskendre vezető útán többed magával kocsizott hazafelé estek 10 órakor midőn közelébe több fegyver durrant el. Ekkor azt hívé hogy a lövések ő reá voltak irányozva. Beszedetvén Karancs, Albertfalva, Keskesd és H.Szőllősön minden adó alá beirt fegyvereket, azokból csak egyet sem adott vissza senkinek is, noha mindjárt megtudta, hogy a lövést ejtő emberek keskendiek voltak, kik a községi biró parancsa folytán mentek ki a búzaföldekre, hogy onnét az ott tanyázó juhászokat elriasszák, s a légbe sütögették puskájukat. Ez eset óta mindennapiak Narancson a lopások és rablások, mert a tolvaj biztos benne, hogy a házigazdának fegyvere Dárdán őrzi a főszolgabíró úr életét, kinek ilyen eljárási szolgáltat alkalmat a lopásra. Egy polgár. Törvényszéki csarnok. Előadott polgári perek: Stipánovitsné szül. Istókovits Márta és társai — Istókovits György özv. szül. Lukács Mária ellen örökösödés iránt. özvegy Hatos Gusztáváé — Goócs Gyula ellen 900 frt iránt. Nasko A. marburgi czég — Trentchiner J. W. és Strausz K. ellen 440 frt iránt. Wohlschitzky Emil — Wohlschitzky szül. Enyeter Mária ellen — házassági kötelék felbontása iránt. Előadandó büntető ügyek: 1881. ápril 12. Gerg Konrád — váltóhamisítás. — Bénák Zsifka és társai — lopás. Különfélék. — Uj adófelügyelő. A m. kir. pénzügyminiszter, Perczel Kálmán pénzügyi titkár és vasmegyei adófelügyelői helyettest Baranyamegye és Pécs sz. kir. város területére kir. adófelügyelővé nevezte ki. (Elődjét minden hivatalos buzgósága és erélye mellett is egyszerűen áttették innen Sopronba pénzügyigazgatósági titkárnak, mert nem köszönt a zsidónak és — mert Aidinger polgármester úrral nem tudott megférni.) — Kitüntetés. A király a pécsi k. pénzügyi igazgatóságnál alkalmazott Keserics Károly első osztályú pénzügyi titkárnak nyugalmaztatása alkalmából hosszas, hű és hasznos szolgálatainak elismeréséül a pénzügyi tanácsosi czímet adományozta. — Szőlészeti vándortanár Maurer Károly úr az előre jelzett nap helyett már tegnap (pénteken) érkezett városunkba s még tegnap Gaál László úr szőlejében működött, — ma, szombaton reggeli 9 órakor Skoff tanár és azután Sillay József urak szőlejében adja gyakorlati oktatását a metszésben. — Az 1873. XX. tcz. alapján Baranyamegye területén foganatosított lóösszeírás a következő eredményt tünteti elő: összeiratott a pécsi járásban 4502 drb, siklósi járásban 8240 darab, baranyavári járásban 12476 darab, mohácsi járásban 5781 darab, pécsváradi járásban 4099 drb, hegyháti járásban 5261 drb, szentlőrincziben 7743 darab, összesen 48.102 drb. Minthogy a múlt 1880-ik évi összeírás eredménye szerint a megyében találtatott és összelátott 48.869 drb, ennélfogva a lólétszám jelenleg a tavalyi évhez képest 767 drbbal kevesebb lett. A városi képviselő választások múlt vasárnapon a város öt kerületében 848 választó részvéte mellett folytak le. — Megválasztottak az 1-ső kerületben: Böhm C. Bódog, — Asztalos József, — Ott Márton, — Dobszai István — és Scheurer Antal. — A 2-ik kerületben: Hartl Ferencz, Grünhuth Ignácz, — Kepich Vincze, Simon János és Ratb Mátyás. — A 3-ik kerületben : Blauhorn Antal, — Pilch Antal, — Dr. Szeredy József, — Troll Ferenc, kanonok, — Bubreg Antal és Kurcz György. — A 4-ik kerületben: Kovácsics József,— Kis József, — Bubreg János, — Jurányi István. — Az 5-ik kerületben: Vlasics Ádám, — Bolgár Kálmán, — Károly Mátyás és Jozipovics Nándor. — Fegyelmi eljárás a rendőrség ellen. Brenner Alajos, kit a nem rég történt jogakadémiai botrány alkalmával a rendőrség letartóztatott, a hét elején a polgármesternél fegyelmi eljárást kért, mivel törvényellenesen érezte személyes szabadságát megsértetni a letartóztatás által. Kiváncsiak vagyunk az eredményre? — Elgázoltatás következtében meghalt. Vasárnap múlott egy hete, hogy Takács Márton nevű munkást a főutczában egy bérkocsis elgázoltatta. A baleset után semmi életveszélyes sérülés nem mutatkozott rajta, azonban igen roszul érezvén magát, a kórházba szállíttatott, hol kínos szenvedés után meghalt. Az orvosi vizsgálat azt derítette ki, hogy a gyomrán keresztül hajtott kocsi kerék nyomása következtében a beleiben szakadás történt s ez okozta halálát. — Utánzásra méltó. Zsolnay W. nagyiparos gyárában minap történt tüzeset alkalmából, ezen gyár tulajdonosa tekintettel arra, hogy csakis a tűzoltóság gyors és erélyes működésének volt köszönhető, hogy a tűz lokalizáltatott, a pécsi tűzoltóságnak ezen érdeme elismeréséül 30 frtot, — és ugyanezen tüzeset alkalmával az „Assecurazioni Generali“ biztosító társaság budapesti főügynöksége Blauhorn J. M. itteni ügynöke által ugyan ezen egylet részére 20 frtot adományozott, amit a főparancsnokság ezennel köszönettel nyilvánosságra hoz. — Jutalomjáték és egyszersmind az utolsó előadás e színi évadban. Holnap, azaz vasárnap lesz judomjátéka az elköltöző színtársulat azon tagjainak, kiket mindennap ott láttunk a színpadon buzgó ügyekezettel közreműködni az előadás sikerére, majd mint „népség", majd mint „katonaság, majd meg mint „czigányság", stb. Ez alkalommal a „Két huszáros egy bakancsos“ czímű pompás mulattató népszínmű kerül színre. Felhívjuk rá a közönség becses figyelmét, meleg pártfogását és reméljük, hogy ha a lefolyt jutalomjátékok általánosságban véve oly szép sikert eredményeztek: a kardalnokok jutalomjátéka sem lesz sikertelen, — a jutalmat ők is megérdemlik! Végül megemlítjük, hogy ezen előadáson a jutalmazandók iránti szívességből, mint műkedvelő közre fog működni belmunkatársunk, Várady Ferencz. — Műkedvelő előadás. Ilusvét másnapján hangversennyel egybekötött műkedvelő előadás fog tartatni. Szilire kerül: „Hasznos gyógyszer az anyósok ellen“ czímű jeles vígjáték. Amint halljuk városunk hölgyei közül közre fognak működni: Ballus Jolán, Koszics Rita és Madarász Etel kisasszonyok. A műkedvelő előadás tiszta jövedelme a „Korcsolya-egylet“ javára fordíttatik. Annak ellenére is, hogy nem időszerű, ajánljuk a műélvezet tekintetéből a közönség figyelmébe és pártfogásába. — Tolvajhajsza a piaczon. Szerdán valami Kovács Ferenczné „ujjművész“ s száp csendesen kimozgósított egy kővár erszényt Farkas Mihályné asszony zsebéből, a mint ez a piaczon vásárolva egyetmást, hol egyik, hol másik kosárhoz hajladozott. Azonban a czigány mesterség nem sikerült, azujjművész rajta vesztett. Észre vétetvén, futásnak iramodott, de egy egész sereg indult üldözésére, mit volt mit tenni, csellel élt, azt hitte, hogy medvékkel van dolga, előbb egy kendőt dobott el, később az erszényt dobta el, azon reményben, hogy ezzel már csak beérik üldözői, hanem nagyban "csalatkozott, fölvették ugyan a kendőt, meg az erszényt is, de őt mégsem hagyták megmenekülni, hajszolták tovább, végre a Sipőcz gyógytárán túl, egy mészároslegény elcsípte és a rendőrségnek átadta. — Jó lesz vigyázni! Valami Stipics Anna nevű, romlott előéletű női perszóna csavargott a városban, és a boltokban több előkelő városi polgár nevére vásárolt tárgyakat, olyanképen, hogy kiadta magát az illető cselédjének, aki részére hazudta, hogy a tárgyakat viszi. Már számos helyeken követett el nagyobb mérvű csalásokat, azért felhívjuk rá különösen a kereskedők figyelmét, hogy legyenek óvatosak. A rendőrség ugyan elfogta és el is tolonczoztatta a jómadarat, — de azért még visszajöhet. — Jó lesz vigyázni! — Meghívás! Vasárnap 1881. április 10-én délután itt 3 órakor Pécsett, a Baumler-féle vendéglő helyiségében Nepomuk-utcza 27. sz. népgyülés tartatik, melynek napirendje a következő: 1. Az uj választások és a sajtó. 2. Egy bizottság választása az uj képviselőválasztásokat illetőleg. A behívó bizottság. — A trónörökös násza véglegesen május 10-re lett kitűzve. — A bécsi ünnepélyek után Budapestet látogatja meg az uj házaspár és több napot ott fog tölteni, míg 24-én rendes lakhelyére Prágába megy. A magyar országos gazdasági egylet elhatározta, hogy jövő junius hó folyamán egy 14 tagból álló küldöttsége előleges engedély kieszközlése mellett megtekintenél és tanulmányozandja Albrecht főherczeg baranyamegyei sellyei uradalmát. _ Nagyszerű földrengés pusztított e hó 4-én Chios szigeten, (az aegei tengeren.) — Harmincz helység pusztult el és 4000 ember vesztette életét, 40,000 ember hajlék nélkül van most az épületekből kimenekülniük kellett. — A szultán két hajóval élelmet és sátrakat küldött. — Chios lakossága vegyes török és görög. Philharmoniai hangverseny. A pécsi zeneegylet a múlt vasárnap tarta meg harmadik és ez idő szerint utolsó philharmonikus hangversenyét, mely az előbbenieknél még sokkal jobban sikerült. Műsora ugyan csak három számból állott, de e számok mindegyike ritka műélvezetben részesíti a közönséget. Saint-Saëns suitje a jelenkori francia zeneirodalom egyik kitűnő gyöngye, gazdag szebbnél szebb gondolatokban, gyönyörködtető tiszta mesterkéletlen és mégis művészi kidolgozásában, és elragadó geniális hangszerelésében. Első tétele (Prelude),, mely motívumában Mendelsohnra emlékeztet kevésbé hatásos, annál hatásosabbak azonban többi tételei, melyek közül a 3-at (Gavotte) a közönség zajos tapsára a zenekarnak ismételnie is kellett. A hangverseny második száma Nessler „A hamelni patkányfogó“ czímű operájának nagy kettőse volt, mely szintén igen kedves behizelgő zeneszerzemény, és melyet Kochné Józsa úrhölgy és Schmidter Behard úr művészileg adtak elő. E szám sikerét nagyban emelő gyönyörű kísérete is, melyet Jaksch Ferencz, zeneegyleti karmester mesterileg hangszerelt. A harmadik szám végre Beethoven 7. synphoniája volt, a halhatatlan zeneszerző ezen egyik legnagyszerűbb műve, melynek előadására csak a legbegyakorlottabb és művészi erőkkel rendelkező zenekarok vállalkozhatnak. Legyen zenekarunk teljes dicséretére mondva, hogy e merész vállalatában is az itteni körülményekhez mérten feladatának derekasan megfelelt, s a 7. synphoniának minden várakozáson felüli meglepően összevágó és gondos előadásával a közönségnek rendkívüli műélvezetet nyújtott. Hogy e philharmonikus hangversenyek ily élvezetesek és sikeresek voltak, az első sorban a vezénylő karmesternek, Jaksch Ferencznek érdeme, ki nem kimért időt és fáradságot, hanem a legnagyobb szorgalommal tanította be e nehéz zeneműveket. Nem kevesebb elismerés illeti azonban a zeneegylet fáradhatlan igazgatóját és azon helybeli művész és műkedvelő urakat és hölgyeket, kik szíves közreműködésükkel egyáltalában lehetővé tették e hangversenyeknek rendezését. Ezen minden tekintetben jól sikerült hangversenyek azon óhajt ébresztették fel bennünk, vajha e hangversenyek ne az utolsók lettek légyen, hanem találtatnék mód, e művészek és műkedvelők közreműködését állandóan biztosítani a zeneegyletnek jövőben tartandó hasonló hangversenyeihez. Nem lehetnének-e a zeneegyletnek pártoló tagjain kívül működő tagjai is, kik tagdíjak helyett rendszeresített közreműködésükkel segítenék elő a zeneegylet tulajdonképeni célját, az ily nemesebb irányú zene állandó művelését. Színház. A múlt hét előadásai „Dunanan”-t kivéve mind jutalomjátékok voltak. Szombaton Kassayné Jászai Mari vendégművésznő jutalomjátéka, Shakespeare : Vízkereszt című vígjátéka, szép számú közönséget vonzott a színházba. A darab Shakespeare egyik gyengébb műve, melynek bonyodalmát két testvér teljesen egyenlő külsője okozza. Kassayné e testvérek egyikét, Violát játszotta művészi tökélylyel, ámbár Károlyi A. (Sebastián, a másik testvér) szokott primitív és szegletes játéka észrevehetően zavarólag hatott reá. A többi szereplők gondos összjátékukért dicséretet érdemelnek, főleg Bács (Malvolia), ki komikus szerepét, és Ferenczy, ki a részeges rokont kitűnően alakították. Hétfőn Tokayné második jutalomjátékául „Margót királyné* dráma, kedden Varay jutalomjátékául „ Viola‘ népsz., szerdán Püspöky rendezői jutalomjátékául „ Tamás bátya kunyhója“ és csütörtökön, — hogy senki se maradjon ki — a zártszéknyitóné jutalomjátékául „Farkos diákok“ operette és ,Két Bóza- vígjáték kerültek színre. A közönség e jutalomjátékokat is meleg részvéttel kísérte. Ma ismét jutalomjáték van, „Falu rossz a családja 25 év múlva“ a pénztárnoknő javára, holnap tartja pedig a színtársulat utolsó előadását, melylyel búcsút vesz a közönségtől, s a függöny ismét hosszabb időre fog legördülni. Búcsúzó színtársulatunk tagjai bizonyára kedvesen fognak visszaemlékezni a pécsi közönségre, mely mindvégig oly meleg pártfogásban részesíti őket. Viszont ők is jó emléket hagynak maguk után nálunk, mert habár a társulatnak voltak is érzékeny hiányai, melyeknek pótlását az égé. évad alatt hiában reméltük, voltak derék bajnokai, szorgalmas, tevékeny, értelmes és tehetséges tagjai is, kik a közönségnek a hosszú téli esteken nem kevés kellemes szórakozást nyújtottak. Szívből mondunk nekik „Isten hozzádot“ és kívánunk utaikra és jövőjükre szerencsét. Irodalom. § „Europa művelődési történelme.“ — Különös tekintettel hazánkra. Irta Rézbányai János II. kötet, ára 2 frt. — Ezen általunk már ismertetett mű ezzel befejezést nyert. Érdekeltsége a kifejtett nézeteknek nagyobb részt helyessége és találó voltánál fogva éppen a befejezésnél fokozódik, különösen megemlítjük a VII. könyv 111. fejezetének végét, mely a communismus és soczialismus jelentőségéről és az általános védkötelezettségről, a IV. fejezetről, mely igen bőven, de a tárgy jelentőségéhez képest mégsem egészen kimerítően a zsidó kérdésről tárgyal.