Pécsi Figyelő, 1884 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1884-11-29 / 49. szám
nem is ad pénzt reá, de buzdítja a vállalkozókat adókedvezményekkel. Az állam nincs azon helyzetben, hogy maga bonyolíthassa le az üzletet, hogy a végleges sikerért a felelősséget közvetlenül magára vállalhassa, de igenis jogkörében áll, a vállalatoknak egy bizonyos közhasznú kategóriájánál az adóengedés elvét alkalmazásba venni. Egy és ugyanaz az eljárás, midőn például közjótékonyságú intézeteknek adókiváltságot nyújt. Pedig az ily lakásoknak közhasznúságát, minőket a Credit Foncierrel kötött szerződés létesítni czéloz, kétségbe vonni nem lehet. Ha a munkások és kézművesek olcsó bérért kapnak lakást, melynek tulajdosaivá lesznek, úgy bennök a letelepedési vágy ápoltatik, a takarékossági érzék felkeltetik, a háziasság és családi élet iránti szeretet fejlesztetik , közegészségi viszonyok és közmorál javulnak, a népesség erőteljesebb és szolgálatképesebb. Ezen előnyök annyira szembeötlők, hogy az egész franczia sajtó a kormány ezen eljárását helyesléssel kiséri. Jelenleg a Paris városi képviselő-testület és a Credit Foncier közt létrejött szerződés alapján nyert kölcsönösszegből Párisban 13,000 lakás 300 frank, és 26,000 lakás 150 frank évi bérrel van munkában, mi azonban a szükségletnek még korán sem megfelelő. Marseilleben is elhatározta már a képviselő-testület olcsó, egészséges és hozzá kényelmes kis lakások építését munkások számára és e czélból a kezességet a földhitelintézetnél elvállalni kész az építkezésre kölcsönzött tőkéért. S miután az ily kis lakásokbani szükséglet nagy, igen valószínű, hogy a község kamatbiztosítása igénybe nem fog vétetni. Lille városában is hasonlag történik kísérlet és pedig igen nagy sikerrel. A rendszer tehát a munkásokat háztulajdonosokká tenni, nekik családházakat nyújtani, amely tudvalevőleg már sok helyütt, különösen Mühlhausenben, Elsassban oly nevezetes eredményekre vezetett. Nagyszabásban azonban állam és község által elősegítve, csak ezúttal lesz először megkísérelve. Műveknek Francziaországon kívül is mindenütt a legnagyobb érdeklődéssel néznek elés kívánnak sikert neki. Azonban nem kell nekünk oly meszszire mennünk, hogy megláthassuk a munkáslakások érdekében tetteket. Nézzük csak a történteket Bécsben. Ausztria fővárosában, hol az ipar és a kereskedelem nagy lendülete igen sok munkásnak ad foglalkozást, az utóbbi időkig a laktanyák építésével adtak lakást a munkásnak. Azonban ez a rendszer kezdi megteremni gyümölcseit, a családias szellem hanyatlóban van a munkások közt s a prostituczió mindinkább elharapódzik. A munkáslakások építése érdekében 1883. év első felében, Herman birodalmi képviselő a bécsi parlament elé egy törvényjavaslatot tett, mely szerint a munkásházak a cottage-rendszer alapján építtetnének és csupán 2 szobából állanak s pinczét nem tartalmaznak, s a munkás nem több, mint évi 100 frt bérlet mellett 20 év lefolyása alatt tulajdonosává lenne a háznak, 30 évig minden állami adótól mentesek; nagy jelentőséget kell tulajdonítnunk ez indítványnak. Bécsben eddig már egy munkásnegyed alakult az úgynevezett „Wahring“-en, mely a várossal lóvonatú vaspályával van összeköttetésben. A szállítási díj pedig oly mérsékelt, hogy a munkás annak fizetését alig érzi meg. S a cottage-negyed, míg egyrészt igen sok munkásnak valódi otthont ad, másrészt Bécsnek egyik ékességét képezi. — De hát mi nálunk ? Rónaky Kálmán. Sok, melyeket gyermeksége óta jól ismert, melyek fülébe hangzottak életének változékony utain, folyton belevegyülnének a jósnő kiáltásaiba. E hangok mind határozottabbakká lettek annélkül, hogy azok feléje közeledtek volna, úgy tetszett előtte, mintha a hangokat nem is hallaná, hanem kísérteties fény által megvilágított könyvből olvasná ki a szavakat. A jósnő elhallgatott. Az ismeretlen nő két ember szavát hallotta. Egy öreg férfi volt s egy öreg nő. A hangokat, melyek fülébe hatottak, nem a szabadban hordá a szél. Úgy rémlett előtte, mintha szobában lenne s a falak viszhangoznák a beszédet. Hallotta, mint verdesi a szél az ablakot. Tisztán kivehette az óra szabályos ketyegését; a kandallóban pattogott a tűz. Minden valósággá változtatta szeme előtt e látományt. A két öreg elhagyva, néma keservben ült a puszta szobában. A férfi vonásai kétségbeesést árultak el; a nő szemei a fájdalom könnyeitől voltak nedvesek. Mily bánatosak voltak a szavak, melyeket egymással váltottak. Egy tévelygő, szép leányról beszéltek, kiről nem tudták, hol bolyong. Nem hagyott hátra semmit, csak a szégyent és fájdalmat öreg szüleinek. Ezek fogják őket a sírba kisérni, a szerető leány helyett. A két öreg valami nagy szerencsétlenségről beszélt, mely nemrég érte őket, de szavaik elvesztek a száraz levelek zörgésében, melyeket ide s tova hányt a hűvös őszi szél. — Az öregek haban töltik éltek végnapjait, — mondá a jósnő. Apróságok. Görgeyt rehabilitálták. Kossuthot kihonositották, most már csak Baynau érdemeinek megjutalmazása következik. 207-en rehabilitálták Görgeyt. Szeretném tudni, vájjon e 207 urat ki fogja rehabilitálni !* Görgey a „nyilatkozvány“ átadásakor hasonló volt azon örömleányhoz, kit hozzátartozói a rehabilitálás — pardon — főkötő alá juttatás alkalmával mirtus-koszoruval díszítenek fel. * Görgey rehabilitálása íme mily gyorsan elkészült, míg az aradi vértanúlé emlékszobrának felállítása 35 év óta még mindig az éji homályban késik. Csak igaz marad az, hogy könnyebb a bűnt rehabilitálni, mint a honfiúi erényt megjutalmazni. • Midőn a küldöttség Görgeynek átadta a nyilatkozványt, mondják, hogy az ősz tábornok könynyekre fakadt. A jelenlevők a könnyeket a hála s a méhatottság tolmácsának magyarázták, pedig az ősz tábornok azért sírt, mert az általa elárult haza 35 év alatt annyira sülyedt, hogy benne nem egy, hanem 207 ember akadt, ki az ő rehabilitálásától nem riadt vissza. * Ha kétség merült föl valaha Görgey honárulása fölött, úgy a nyilatkozvány és aláírói, e kétséget teljesen eloszlatták. Damon: Különfélék. — Megyei közgyűlés. Baranyavármegye köztörvényhatósága deczember 2-án (kedden) rendkívüli közgyűlést tart. Tárgysorozat : 1. Belügyminisztérium körrendelete a jegyzői vizsgabizottság megalakítása tárgyában. 2. Közmunka- és közlekedési minisztérium rendelete a Szent-Iván-sellyei út tárgyában. 3. Állandó választmány jelentése az iparszabályrendeletek tárgyában. 4. Igazoló választmány jelentése a legtöbb adót fizető bizottsági tagok névjegyzékének összeállítása tárgyában. 5. Tolnavármegye alispánjának meghívó levele gróf Széchenyi Sándor főispán f. évi deczember hó 10-én tartandó beiktatásához. 6. Hegyháti járási szolgabiró jelentése egy, a jenői kerületben választott, bizottsági tagnak haláláról. — Az ítélet. A törvényszék, az eszéki hid-Ügyben vasárnap délelőtt 10 órakor hirdette ki az ítéletet, mely következőleg hangzik : „Ő felsége, a király nevében! Az eszéki vasúti hidszerencsétlenség ügyében a pécsi kir. törvényszék következőleg ítélt: Koch József hídfelügyelő, Se 117 1 Frigyes osztályfaérnök, Jobbágyi Ottó főmérnök, Récey Gyula főfelügyelő és helyettes igazgató az ellenük emelt vád és annak következményei alól felmentetnek.“ — Dalárda-estély. A „Pécsi dalárda~f. hó 22-én tartotta meg a jótékony nőegyleti helyiség termeiben tánczczal egy-s bekötött alapszabályszerű dalestélyét. Az estély, mely 8 órakor vette kezdetét, igen sikerült. A dalok közül különösen Huber „Talpra magyar“-ra keltett hatást, továbbá a „Harczos búcsúja.“ A hangversenyt tánczkövette. A négyeseket 26 pár tánczolta. Jelen voltak: Dévényi Gábriska, Simon nővérek, Áronfi Rita és Ninácska, Wessely Vilma, Obetkó nővérek, Höfler Maris, Platz Milli és Panna, Franyek Josefin, Vogl nővérek, Váry Piroska, Warga nővérek, Kaiser Vilma, Hoffmann Mariska, Fridi Tóni és Aranka, Schreier nővérek, Repíts Etel, Repits Gizella, Aidingerné, Thallerné, Rebericsné, stb. A táncz reggeli 2 órakor ért végett. — Hymen. Kenedi Imre f. hó 25-én délelőtt 8 órakor vezette oltárhoz a város templomban a szeretetreméltó Zelms Lujza kisasszonyt. — Hergelt József fiatal kereskedő-polgártársunk vasárnap váltott jegyet Mestrics Imre szeretett, kedves leányával, Mariska kisasszonnyal. Legyenek boldogok! — Hallottad őket te is? — kiáltott kétségbeesve a fiatal ismeretlen. — Igen, de még mást is fogunk hallani. Takard el arczodat. És a jósnő újra kezdé rémes idézéseit, mely bizonyára nem az éghez volt intézve. A jósnő elhallgatott s a fiatal ismeretlen fülét zajos lárma ütötte meg. Hallott lármás nevetést, átható kiáltásokat, majd szende asszonyi éneket. Vad nevetés szakitá félbe e hangokat, melyeket sóhajok és zokogás váltanak fel. A rémület a fájdalom s a kitörő öröm és vigság hangjai hangzottak fel vegyest. Majd poharak zörgése hatott felé a légen át; fenyegető parancs szavak hangzottak. Korbács ütések, vad sikoltástól kivéve, szerelmi dal és temetőjének zajlott füle körül. A fiatal nő összerezzent e hangok hallatán. Teste remegett, midőn hallá e rémes örömnek kiáltásait. Vad szenvedélyek játszottak itt egymással, mig egyszerre halotti csend állott be. Komoly, hajdan talán hatalmas és zengzetes szavakat hallott, majd lázas lépteket. Egy orgia közepette volt. E férfiú társat keresett magának itt, kinek elmondja szivének fájdalmát s kinek elmesélte nejének hűtlenségét, ki megszegte esküjét. Megtört szívvel beszélt elhagyott házáról. De panaszait lárma, zokogás és vad nevetés nyomták el, melyek pokoli zajjá váltak, míg végre lassan elcsendesültek és elvesztek a három domb fenyvesei közül játszó szellőben. A fiatal nő felemelte fejét, szemei a vén asszony tekintetével találkoztak. — Felolvasás: Vécsey István helybeli távirda-főnök f. hó 23-án nyitotta meg a felolvasások sorát, a kereskedő ifjak önképző és betegsegélyező egyletében. Igen élénken volt ecsetelve Field Czirius, ki a kábelek tenger alatti lerakásával összekötötte Európát Amerikával és hogy mennyi küzdelmekkel járt ez. A felolvasó méltán megérdemlő a szép számmal jelenlevők tapsait. — Vásár. A lefolyt héten tartatott meg városunkban a szokásos vásárok utolsója ez évben. A vásár, a vasárnap hirtelen közbejött időváltozás folytán nem a legjobb eredményű volt. Részint nem birt nagy forgalommal, részint az árak igen csekélyek voltak. Különösen ló és szarvasmarha kevés adatott el. A kézműiparosoknak sem kedvezett az idő. Talán majd a gyertyaszentelői vásár kipótolja a most elmulasztottakat. — Vinus és halál. Szombaton reggel a Makár-utczában a Xavéri-templom előtt megfagyva s vérében fekve találták Móróvácz Antal vinczellért. Eleintén azt hitték, hogy gyilkosság áldozata, de a rögtön odaérkezett dr. Czierer Elek városi orvos és Kovács rendőrbiztos konstatálták, hogy e figyelmét bizony a mértéktelen borivás okozta gutaütés segítette a másvilágra. • A Bárány a megyei közs. tantestület XI. hó 27-én tartott közgyűléséről az idő rövidsége miatt érdemlegesen csak a jövő számunkban emlékezhetünk meg. Azonban már most jelezzük, miszerint az minden tekintetben sikerült. Jelen volt a főispán is, ki érdekkel hallgatta az előadók fejtegetéseit és az azt követő vitát. A magyarországi tanítók árvaházára 400 írtnál több gyűlt össze. A többiről jövő számunkban. — Jutalomjáték. Ferenczi Gyula színtársulatunk fiatal, szép tehetségű tagjának jutalomjátéka deczember 4-én azaz csütörtökön lesz Ez alkalommal szintekerül a nálunk már rég nem adott, „Londoni koldusok“ czimli 5 felvételes dráma, mit ma is mindenütt nagy hatással adnak elő s éppen ezért szerencsésnek tartjuk a választást. Ferenczi rokonszenves egyéniség, szivvel-lélekkel hivatásának él s különböző jeles alakításaival nem egy kellemes estét szerezett már közönségünknek; — méltán hiszszük tehát, hogy mtt pártoló közönségünk e kedvenezétől sem fogja megtagadni az elismerés adóját s e jutalomjátéka alkalmával tömeges megjelenésével fogja őt kitüntetni. Ferenczi jutalomjátékát megelőzi Bodroghyné-é, mely hétfőn lesz. Ez alkalommal színre kerül Csiky „Proletárok“ czímű remek társadalmi drámája, melyben jutalmazandó „a dicső vértanú özvegyé“-t játsza. A jogász-bálra, mely szokás szerint január második szombatján (10-én) tartatik, a rendező bizottság következőképen alakult meg: bizottsági elnök Jobst Béla; bizottsági tagok Borsitzky Imre, Goócs Antal, Haksch Lajos, Horváth Kálmán, Kletzár Lajos, Koszits Ákos (pénztáros), Krigl Imre (ellenőr), Lösch Antal, Princz Jenő, Szabó Kálmán, Takács Fábián, Troll Ferencz, Vrutyák János (jegyző), Závodník Elek. — A fényesnek ígérkező tánczvigalom sikeréhez sok szerencsét (és még több látogatót) kívánunk! — csínyeket, kiknek lelkét még nem vette meg a bűn, őrangyal őrzi nagy veszedelmekben. így történt Pécsett is, a pályaudvarban, hol a barcsi vonat éppen kirobogott a pályaudvarból. Alig ért a vonat a felső raktárig, egyik negyedik osztályú kocsiból egy gyermek kibukott. Rémes sikoltásba törtek ki a bent ülők, a vonatvezető meg akarta állíttatni a vonatot, de a mozdonyvezető nem értette meg, s a vonat tovább ment. A közel állók felemelték az eszmélet nélkül fekvő gyermeket s bevitték az őrházba, ahol, miután fején szenvedett könnyű sérülését hideg vízzel borogatták, nemsokára magához tért. Az állomási főnök a szülőket sürgönyileg megnyugtatta s a következő vonattal viszszajött atyja könnyezve vette át holtnak hitt gyermekét. A szülők szlavóniaiak, kik Barcson át Horvátországba utaztak. A szerencsétlenség úgy történt, hogy a gyermek valószínűleg az ajtónak düleszkedő, vagy abba, miután a IV. osztályban ülőhelyek nincsenek, fogózkodott s midőn a kalauz az ajtót hirtelen felnyitá, a gyermek kibukott. — Rendőri dolgok. Mélyen hallgat a krónika arról,,hogy polgártársunk Vidákovits István Ágoston utczai lakónak múlt héten egy pár szép lova ellopatott. Midőn a közbiztonság ily rossz, megfoghatlan mikép esik meg, hogy Kovátsits Magdolna gyilkési présházában halálát megelőző pár nap és azóta folyton, tehát 3 hó óta állandóan egy rendőr lakik, ki ott a borokat őrzi. Jobb volna talán az adózó polgárok vagyonát őriztetni. — Az egerághi jegyzőválasztáshoz. Több oldalról halljuk, hogy Forray Iván pécsi járás szolgabirája, hivatalos hatalmát felhasználja pártfogóltjának megválasztatása érdekében, sőt arról is beszélnek, hogy a népre reá parancsol, hogy okvetlen Denket válaszszák meg jegyzőül. Nem akarjuk hinni, hogy a járás szolgabirája, kinek teljesen pártonkívülinek kell lenni, magát a korteskedés által elragadtassa. Nem akarjuk hinni, hogy a választóközönség jogaiba avatkozzék és a szabadválasztást megakadályozza. — Mi azt tartjuk, hogy a járási szolgabíró elött teljesen közönyös dolognak kell lenni, ki lesz a jegyző, csak legyen elsősorban megbízható, másodsorban értse hivatalát, legyen meg a szakképzettség és e mellett a gyakorlat. Műkedvelő-előadás. A jogakadémia „Olvasóköre“ saját pénztára javára az idén is rendez műkedvelői előadást, s melyben több előnyösen ismert műkedvelő s a színtársulat néhány kedvelt női tagjai lépnek föl. Az előadás a jövő hó elején tartatik meg s az előkészületek nagyban folynak. — A gyermekek őrangyala. A kij — Igaz, mondá a fiatal ismeretlen, mintha magával beszélne, — az öröm elnyomja a fájdalmat. — Akarsz tudni még többet is ? — kérdé tőle az öreg. — Csak egyetlen egy hangot akarnék még hallani. — Tedd tehát fejedre a lepelt; az idő halad. A nap még megvilágítá a dombok legtetejét; a völgyben azonban már teljes sötétség volt, mely mind magasabbra emelkedett. A borzalmas öreg asszony harmadszor kezdé az idézést. Ekkor ünnepélyes csend után távoli harangszó hassta át a levegőt. A harang hangja tisztán, gyászosan hangzott a légen át. Halálharang volt, mely valami régi toronyból gyászos újságot hirdetett, mely szólt a paloták és gunyhók lakóinak egyaránt, hirdetve az emberiség közös sorsát. Lassan haladt a gyászkocsi. Egy gyermek koporsóját vitték a lovak. A pap imádkozott nagy könyvéből, melynek lapjait a szél mozgatta. A tömeg átkokat szórt a leány emlékére, ki elhagyta öreg szüleit, a feleségre, ki megcsalta férjét, a becstelen anyára, ki meghalni hagyta gyer-mekét. A gyászos menet eltűnt, mint lenge köd. A szél még mindig játszott a jósnő fürteivel s a fenyők lombjaival, de az öreg jósnő hiába keltegette a térdein ös 'szeroskadt ismeretlent. Halva volt. * Benedek Aladár: G lteller-féle /enélőmüvek. Többször volt már alkalmunk, e helyütt dicsérettel megemlékezni Heller J. H. gyárából kikerült nagy tökéletességű zeneművekről, melyek Bernben (Schweier) készülnek. Nem csupán azért hívjuk fel olvasóink figyelmét az említett gyárra, hogy minden kiállításon kitüntettetett, így legutóbb 1881-ben Mebourneban és 1883-ban Zürichben az első díjat nyerte el, ez évben pedig Nizzában és Kremsben az aranyérmet, hanem azért, hogy a művészetnek különféle tere, a mechanika és ipar az ő összességében nem képes egy másik tárgyat előmutatni , mely karácsonyi és újévi ajándékul oly kiválóan alkalmasnak bizonyulna, mint a Heller-féle zenélőmű. Nincsenek oly viszonyok, bármily kényes természetűek le- !gyeitek is azok, hogy egy Heller-féle ze- mélőmű a szó szoros értelemben a legalkalmatosabb karácsonyi ajándék nem lenne. Ott, hol értéktárgyak a gyengédséget sértenék, használati eszközök az érzékenységet izgatnák, a legelőnyösebbnek mutatkozik a zene- fő mű. Igen — egy ilyen az egész világ által üdvözölve lesz , mert kinek e földön nincsenek magános órái, melyekben őt a komorság vagy keserv el ne érné, amit „világfájdalomnak“ ne veznek ; és kinek ne volna a zene — ezen álta- lános nyelven a szívhez szóló — ily órákban vi- gasztalója — időröviditője ? — Egy ily mű nem elég melegen ajánlható oly egyéneknek is, kik állásuk, betegség, árvaság stb. által magányra vannak utalva. Ez szórakozást és élvezetet nyújt, annál inkább, minthogy a gyáros minden egyének sorozatát finom ízléssel állítja össze. A legnépszerűbb és legjobb hangdarabok régibb és legújabb operettekből, a legdivatosabb szerzemények tánczzenéből, a legkedveltebb dalok a legelőkelőbb hangszerzőktől hibátlanul hallhatók a Heller-féle művek által. Szállodákra, venyegősökre, cukrászokra stb. nincsen egyszerűbb és biztosabb vonzó erő, mint ilyen zenélőmű. Amint nekünk sok helyről bizonyítják, ily üzletekben, egy zenélőmű beszerzése által, a bevételek éppen megkettőztettek; azért olyan korcsmárosoknak és üze tulajdsonosoknak, kik még egy zenélőműnek birtokában nincsenek, nem győzzük eléggé ajánlani, hogy ily biztos vonzóerőt gyakorló művet késedelem nélkül beszerezzenek , kívánatra fizetési könynyebbségek engedélyeztetnek. A t. papságnak kik állásuk vagy a távolság által gátolva vannak, konczertek stb. látogatásában, ily zenélőmi a legszebb és állandó élvezetet nyújt, 100 legjobb szerkezetű mű 20,000 frank értékben jön e télen át jutalomkép kiosztásra és minden vevő, még az is, ki csak egy kis szelenczét vesz, ezáltal egy nagy műnek birtokába juthat, minthogy minden 25 franknyi vételhez egy dijkötelezvény adatik. Gazdag képes árjegyzékek kívánatra ingyen küldetnek. Mindenkinek ajánljuk még a legkisebb megrendelését is egyenesen a gyároshoz Bemnbe intézni, minthogy ezen gyár Nizzán kivil sehol raktárt nem tart és gyakran oly műveket ajánlanak, mint Heller féléket, amelyek nem valódiak. Minden valódi mű a cég nevét „J. H. Heller“ viseli, melyre figyelni kel, az illető egyszersmind majdnem minden udvar és fenségek szállítója is. Színész ok. Szombaton: „Olivette. — Vasárnap: „Tót leány.“ — Hétfőn : „Koldus diák* — Kedden : „Idegesek.* — Szerdán : „Limpáczius vagabundus.“ — Csütörtökön: „Magdolna* A szombati és vasárnapi darabok, igen gyenge előadásban folytak le , különösen a „Tót leány“, melyet a nagy mérvű szerep nemtudás, jelenetekről felkésés, Csige trémája, Pósfay Ella ügyetlen tót dialektusa tett tönkre. Furcsa! A kis primadonna amikor nem kellene, oly felvidéki hanglejtéssel beszél, hogy mindenki azt hinné, miszerint „tót leány“ s midőn a „Tót leányt“ játszotta, éppen nem érzett meg rajta az igazi tótság. Hétfőn a „Koldusdiák“-ot ismételték a közép számú közönség előtt. Kedden Sardou karikatúrákból álló cselekmény s iránynélküli, czirkus-bohóságokban gazdag vígjátékát, „Az idegesek“ et adták, félig népes ház előtt. Az előadás kissévontatottan indult, de csakhamar lendületessé vált és a legfolyékonyabb gördülékenységgel folyt le. S ha csak az a vígjáték czélja, hogy „röhögtessen“ nem pedig kellemes „műélvezet“-et nyújtson, úgy e darab — fényesen sikerült. Szerdán Arányi Dezső jutalmául zsúfolt ház előtt „Lumpáczius vagy bún dús“ került szinre, kitűnően sikerült előadásban. Az „e s t h é s é n“ kívül elismeréssel kell lennünk Gyöngyi (Czérna) iránt, ki bohó szerepét meglepő találékonysággal, dómén kaczajt keltő humorral játszotta. Különösen sikerült Nyilas Ilon és Pósfay Ellával egyvelegje. Csütörtökön „Magdolna“ adatott üres ház előtt. Korántsem Rákossy paraszttragédiája, hanem csak amolyan sablonszerű , felvonásos dráma, melyet egy jó csomó levél, néhány látogató jegy s egy pár távirat mozgat, közben-közben néhány sikerült, hatásos jelenet segítségével. Somogyiné (Lady Roy Janet) és Somogyi (Gray Julian) hálátlan szerepükbe igyekeztek némi életet önteni s a siker jó részben nekik köszönhető, miben Bodröghi Lina (Roseberry Edith) is osztozik. (33.) Irodalom. Naptárak az 1885-ik évre. A „Franklin-társulat“ magyar irodalmi intézet által épen most küldettek be szerkesztőségünknek a következő, közkedveltségben létesülő, csinosan kiállított és a legnagyobb gonddal szerkesztett 1885. évre kiadott naptárak. Valamennyi a földmivelés-, ipar- és kereskedelemügyi magyar kir. minisztériumban összeállított legújabb adatok nyomán szerkesztett országos vásárok kimutatásával van ellátva. Nemzeti nagy képes naptár 1885-ik évre. Szépirodalmi és ismeretterjesztő tartalomnál, több író közreműködésével szerkeszti Áldor Imre. Tizenhetedik évfolyam. Egy szinnyomatú czimképpel és számos a szöveg közé nyomott kisebb képpel. A magyar birodalom kormányzai, közigazgatási, törvénykezési s tiszti czimtárával, a legújabb hivatalos adatok nyomán. Ara fűzve fil. István bácsi naptára vagyis családos házigazdáknak és gazdaszonyoknak, népnevelőknek, helységi elöljáróknak, iparosoknak és földmivelőknek való képes kalendárium 1885-ik évre. Alapitó Mayer István, szerkeszti Kőhalmi Klimstein József. Közleményekkel Nyulassy Antal, Somogyi Gyula, Peller József, Kiss Rezső, Bogisich Mihály, Fischer Ágoston, Sziebenliszt Géza stb. XXX évfolyam. Sok képpel. Tartalma: I. Az erkölcsi világ. II. Gazdák naptára. III. Népnevelők naptára. IV. Történeti naptár. V.István bácsi a hazában és a nagyvilágban VI. Művészet. VII. Tréfák mezeje. — Ára fűzve 50 kr. Protestáns uj képes naptár 1885. évre szerkesztette Dúzs Sándor tanár. Könyves Tóth Kálmán, Beöthy Zsigmond, Trsztyenszky Gyula, Csiky Kálmán stb. közreműködésével. XXXI. évfolyam, képekkel sia protestáns egyház tiszti névtárával. ^ Ára fűzve 50 kr. Falusi gazda naptára 1885. évre. A magyargazdák, kertségek, lelkészek és tanítók számára szerkeszti Sporzon Pál. Közleményekkel Herrsch Árpád, Kovácsy Béla, Dr. Müller Ottó, K. Huffy Pál, Kacziany Nándor, Salamon László, Erdélyi Károly, Rombay Dezső, Eöldes Kálmán, Ébner Sándor, Pokay De.60, Római Sándr, Wachter Rezső stb.-től. XXI. évfolyam. Számos ábrával. Ára fűzve 8' kr. Borászati naptár 1885. évre. Több szakember közreműködésével szerkeszti Dr. Nyáry Ferencz. XII. évfolyam. Tartalma: I. Természettudományi rész II. Szőlészeti rész. Ill. Borászati rész. IV. Kertészeti rész. V. Mulattató rész. Borkorcsolyák. Sok ábrával. Ára fűzve 80 kr. A magyar nők házi naptára 1885. évre. Szerkeszti Beniczky Irma. XVII. évfolyam. Számos a szöveg közé nyomott képpel, s a háztartáshoz szükséghez naplói jegyzetekkel ellátva. Ára fűzve 60 kr. Honvéd-naptár 1885. évre. (Egyúttal katonai naptár.) A magyar nép számára szerkeszti Áldor Imre. XVllI. évfolyam. Számos képpel. Ára fűzve 60 kr. Lidércz-naptár 1885-ik évre. Tartalmaz bűnesetek, csodálatos tünemények, tündérregéket, vadász és útikalandokat stb. A szövegbe nyomott képekkel. XXIV. évfolyam. Ára fűzve 60 kr. Kossuth-naptár 1885. évre. Szerkeszti Honfi Tihamér. XV. évfolyam. Sok képpel. Ára fűzve 40 kr. A „Népzászlója“ naptára az 1885-ik évre. A magyar nép számára szerkeszti Áldor Imre. XVII. évfolyam. Számos a szövegbe nyomott képpel. Ára fűzve 40 kr.. Budapesti bazár képes naptára. Szerkesztette Király Kálmán. Naptári rész. — A felséges uralkodó ház. — Évek, napok mind elmúlnak. (Költemény) Komócsy Józseftől. — Rom felett gunyhó. (Elbeszélés) Erdélyi Gyulától. — A jó öreg Áron bácsi. (Eredeti kép.) — Változás. (Felicia Hermann költeménye) Latkóczy Mihálytól. — Végzetes felkiáltás. (Tragikom kam) Brankovics Györgytől. — Oh, miért . . . (Költemény) Benedek Aladártól. — Boldog órák. (Kép szöveg nélkül.) — Hogy jutott Tarján ur lyukleveshez ! (Rajz) Kenézy Csatártól. — Vándor I.ala. (Ballada képpel) Király Kálmántól. — Don Juanból — remete. (Elbeszélés) Vértess Józseftől.— Margit (Költemény) Koroda Páltól. — A virágárus leány. (Karczolat) Palotai Ákostól. — Tanóra. (Költemény képpel.) — Két dal. (Heine után) Prém Józseftől. — Mária. (Olasz beszély) Sorral Méla aszszonytól. — Alkonyatkor. (A költemény) Kenézy Csatártól. — A főváros nevezetességei. Fővárosi kalauz. — Hámor. A kalapskatulya. (9 képpel.) Adomák. — Hasznos tudnivalók. — Hirdetések. — Naplójegyzék. — Ára fűzve 60 kr. Diszkótés- 1 frt 20 kr. §§ Az Athenaeum nagy képes naptára czimü régi jóhirű vállalat 1885. évi folyama megjelent és beküldetett hozzánk. A 26-ik évfolyamban járó gazdag tartalmú naptárt, melyet mint sok év óta, ezúttal is Concha Károly szerkesztői, közleményeinek becse és változatossága emelik az e fajta irodalmi vállalatok közt a legkedveltebbek egyikévé. A 21 ívre terjedő vaskos kötetet, 42 sikerült kép és ábra diszíti. Bő naptári része után hét ívre terjedő szépirodalmi és ismeretterjesztő rész következik régibb és ismert újabb írók műveivel. Képekkel illusztrálva közli az év kiválóbb irodalmi, művészeti stb. mozzanatait. Művészi kivitelű és pompásan sikerült arczképei valóban meglepő hatásúak. Érdekesen és avatott tollal ismerteti a trónörökös pár keleti utazását és a budapesti országos kiállítást, továbbá sok más élvezetes és szórakoztató dolgozatot nyújt Hiador, P. Szathmáry Károly, Tóth Endre, Beniczkyné Bajza Lenke.