Pécsi Figyelő, 1890. július-szeptember (18. évfolyam, 40/53-65/78. szám)
1890-07-02 / 40. (53.) szám
XVIII . évfolyam. Pécs, 1890. július 2-án. 40-ik (53.) szám. Előfizetési árak: egész évre . . . 6 írt — kr. Félévre . . . 3 . — „ Negyedévre . 1 . 50 „ Egy hóra . . . — ,, 60 ., Egyes szám ára 8 kr. Kiadóhivatal: PÉCSETT, Széchenyi-tér 12-i sasai (Nádory-féle ház) hová az előfizetések és a lap Szétküldésére vonatkozó felszólalások intézendők.Pécsi Figyelő (Pécsi Hírlap.) Megjelenik hetenként kétszer: szerdán és szombaton. Egyes számok kaphatók : Weidinger N. utóda Damján J., Valentin K. fia (Széchenyi-tér), Engel Lajos (Jó-utcza,, Hochrein József és fiai (Széchenyi-tér) Söhm Manó (főutcza), papir- és könyvkereskedéseiben Mindezen helyeken előfizetések is elfogadtatnak. ____ Szerkesztői iroda : T. Széchenyi-tér 12-ik szán, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény intézendő, kéziratok vissza nem adatnak. Hirdetések a kiadóhivatalban vétetnek fel. Előfizetések elfogadtatnak még valamennyi könyvkereskedésben. ...................................... ■ —MaaBirrr—i II '■é^s^íímmmí A kereskedelemügyi m. kir. miniszter a pécsi kamarai kerület közlekedésügyi viszonyairól. A pécsi keresk. és iparkamara az 1889-ik évről szóló közgazdasági jelentésében többek közt a kamarai kerületet képező Baranya-, Somogy- és Tolnamegye közlekedési s illetve vasúti szállítási viszonyaira vonatkozólag több sérelmet és viszásságot sorolt föl s azoknak orvoslását s egyéb szükséges intézkedések megtételét kérte. A kereskedelmi minisztérium a kamarai jelentésnek egyelőre a közlekedési viszonyra vonatkozó részét véve tárgyalás alá, annak eredményéről a kamarát leiratban értesítette, melynek közérdekűbb pontjai a következők: A kamara kerületének 1889. évi gazdasági, kereskedelmi, ipari és forgalmi viszonyairól szóló jelentésében foglalt díjszabási észrevételekre és javaslatokra nézve a következőkről értesítem a Barát. Ami mindenekelőtt a kamarának a gabonáit ,szállításra vonatkozólag tett észrevételeit illeti, -erre nézve megjegyzem, miszerint nem tartomhelyt állónak a kamara azon nézetét, hogy a ■ kamara területéhez tartozó vidék gabona-keres■kedelmének hanyatlása a naphács-pécsi és pécs-barcsi vasutak díjszabási intézkedéseire volna főkép visszavezethető. Ezen vasutak díjtételei az utóbbi időben a felügyeleti jognak részemről történt lehető érvényesítése következtében nemhogy drágultak volna, hanem számos díjkedvezmények és a köteléki díjszabásokba beszámított olcsó egységtételek útján egyenesen mérsékeltettek. Hogyha tehát ezen forgalom az utóbbi időkben csökkent, ezen körülményt inkább a gabonaforgalom alakulását befolyásoló általánosabb jellegű okokra, mint a díjszabási helyzetre kell visszavezetni. Ami különösen a dunagőzhajózási társaságnak Barcsra gravitáló tarifapolitikáját illeti, ezen igyekezet tényleg fönnáll, lehető ellensúlyozása érdekében azonban a föntebb említett vasutak a dunagőzhajózási társasággal egyetért, főleg Mohácson való átrakással mérsékelt díjtételeket léptettek életbe, mely intézkedés útján:a dunagőzhajózási társaság kivételes díjszabásának a kamara által jelzett hatása részben egyensúlyoztatott. Ami azon eseteket illeti, melyeket a kamara annak bebizonyítására említ följelentésében, hogy Budapest mennyivel kedvezőbb díjszabási elbánásban részesül, mint a kamara területéhez tartozó helyek, ezen körülmény megítélésénél nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a baja-budapesti gabonadijtétel a vízi versenyre való tekintettel engedélyeztetvén, a nem versenyzett viszonylatokban érvényesülő díjszabásszerű rendes tételekkel egyáltalában nem hasonlítható össze. Ami pedig a szabadka-budapesti és szabadka-pécsi díjtételek összehasonlítását illeti, a díjszámítás különös előnyben nem részesíti a fővárost, mert a magyar államvasutak szabadka-villányi vonalrészén (Pécs felé) ugyanazon díjszámítás, vagyis az 1-ső külön díjszabás nyer alkalmazást, mely a szabadka-budapesti viszonylatban érvényes díjtételbe is beszámíttatott. Ami a kamara azon további panaszát illeti, hogy a budapest-pécsi vasút némely állomásáról a déli vasút némely stájerországi és karinthiai állomására rendelt gabonaküldemények után életbe léptetett közvetlendíjtételek útján a dombóvári gabonapiac jelentőségétől Szakály- Hílgyész javára megfosztatik, megjegyzem, hogy az utóbb említett állomás díjtételének leszállítása a versenyviszonyok nyomása alatt létesült, és habár a panasz jogosultságát ily terjedelemben el nem ismerhetem, mindazonáltal a kamara által kiemelt helyi érdek lehető kímélése czéljából a m. kir. államvasutak igazgatóságát egyidejűleg utasítottam, hogy a szabály-bügyészi díjtételt olyképen szabályozza, miszerint a természetes helyzetnél fogva Dombóvár felé irányuló gabonaküldemények ezen állomásról mesterségesen el ne tereltethessenek. A borszállítmányokra vonatkozó észrevételre általánosságban megjegyzem, hogy a jelentésben hangsúlyozott kívánalmak legnagyobb részt már teljesíttettek, így a budapest-pécsi vasút bordíjtételei rendeletemre jelentékenyen leszállíttattak azáltal, hogy a teljes kocsirakományokban föladásra kerülő borküldemények után az l-ső külön díjszabás tételei léptettek életbe. Ezen díjleszállítás még nagyobb mértékben fog érvényesülni, ha a m. kir. államvasutak kidolgozás alatt álló helyi díjszabása a budapest-pécsi vasút vonalára is ki fog terjesztetni, ami a jövő év kezdetével megtörténik. Nagyrészt teljesíttetett továbbá a kamara azon óhaja is, hogy a budapest-pécsi vasut állomásai a nyugati fogyasztási piacokra érvényes kivételes bordíjszabásokba felvétessenek, és erre az egyes köteléki díjszabások jóváhagyása alkalmával a jövőre nézve is kellő gondot fogok fordítani. Intézkedtem ezeken kívül az iránt is, hogy a szükséghez képest a borszállítmányok után megfelelő kedvezményes díjtételek is létesíttessenek és hogy ezen tételek a kisebb szállítóknak is rendelkezésükre bocsátassanak, így Pécsről valamint a mohács pécsi vasút egyébb állomásairól Budafok, Budapest, Győr, Pozsony és Bécsbe szállítandó borküldemények után minimális mennyiség kikötése nélkül nagyon alacsony díjtételeket engedélyeztem, melyek többnyire alig számbavehetőleg magassabbak a hajózási díjtételeknél vagy legalább is olyanok, hogy ezen díjtételek alapján a bor továbításánál különben is czélszerűbb közvetlen vasúti szállítás általában előnyösebnek mutatkozik a kombinált vasúti és hajózási, vagy a mindenesetre lassúbb közvetlen hajózási szállításnál. Borszállításra szolgáló tartánykocsik beszerzésével foglalkozom és mihelyt arra nézve, mely szerkezet leend a legalkalmasabb, a megindított tanulmányok alapján, végleges megálla-Hát mi közöm nekem ehez az emberhez? Ha esetleg megtalálom tudni ácsorgása ezélját, boldogabb leszek? Ej, verjük ki a fejünkből a vénasszonyoknak ezt a kiváltságát! Hasztalannak bizonyult szilárd elhatározásomat követő erős akaratom : a hófehér szakállú agg ott motoszkált képzeletemben folyton, amint aggódó tekintetét egyik-másik szorgalmaskodó postatisztre vetette. Sőt még álmaimat is megzavarta. Nekem, aki rendes körülmények közt jámbor honpolgárhoz illőleg csupán békés természetű dolgokról szoktam álmodni, mint például, hogy nagy fekete szőrű kandúr macskám milyen kéjjel ejti zsákmányául a szobámban könyveim közt garázdálkodó egeret... vagy hogy a szakácsnőm mint lopózkodik el lefekvésem után a kapuban leskelődő fzátterjához ... a mint játszák el duettbe? a „Csók“ vígjátékot — publikum nélkül .. . vagy hogy az anyósom mustra nyelvét miként ütötte meg a lapos guta. .. most egyszerre véres tragédiák szövődtek megszokott látományaim közé. Láttam, amint az öreg megbicskázta az összevont szemöldökű postatisztet s aztán futásnak eredt, de az éber rendőrség elcsípte s nyomban végrehajtotta rajta az exekueziót... A ha- A „Pécsi Figyelő“ tárczája. Viszontlátás. "Vágyó szívvel vártam azt a boldog órát, Hogy viszontláthassam lelkem boldogságát: Lányka téged látni volt vágyimnak telje, — Minek is azt tudnom, hogy csalódtam benne I I Viszontlátni — még e gondolat is öröm ; S ha van boldogság számomra a földön, Egy ez csak, ez éltet s mily boldogság lenne: — Minek is azt tudnom, hogy csalódtam benne II Jött az óra — szebb jövőnek tünde képe, Szegény szivem, meg ez időt is megélte : Viszontláttam őtet, vágyim teljesedve, — Minek is azt tudnám, hogy csalódtam benne!! Láttam, hogy felejtve — felejtve a szép múlt, Felejté, hogy egykor a keblemre simult, Felejté az esküt: örök lesz szerelme, Felejté, hogy mondá — nem csalódom benne I I ______ P.—ly. Furcsa öreg. . — Irta: Bogáthy Medárd. — Valahányszor a postára megyek, egy öreg rral találkozom, ki a hivatalos helyiség egy és gyanazon sarkában makacs szívóssággal vár valamit. Eleinte nem tűnt föl nekem a táblabirók korára emlékeztető eme különös alak, de később fölébresztette figyelmemet. Sokszor szántszándékkal maradtam vissza, hogy megtudjam, mit vár hát tulajdonképen ? Azonban az öreg hallgatagsága és a postatisztek sürgős elfoglaltsága, mely korántse csábítja őket unalmas kérdezősködésekre, huzamos ideig meggátoltak szokatlan kíváncsiságom kielégítésében. A hófehér szakállas aggodalmat eláruló beesett arczú tisztes aggot nem mertem megvallatni. Attól tartottam, hogy titkos rendőrnek fog nézni. Üveges szemeinek fénytelen tekintete azt látszott mutatni, hogy azok közé tartozik, kik ama régi elvnek hódolnak: „törődjék mindenki a maga bajával.“ De a kíváncsiság, mely egyébkor távol szokott tőlem lenni, a kielégítést hátráltató körülmények sajátságos szaporodása miatt lassanként erősen befészkelte magát gondolatvilágomba. Van úgy néha az ember! Kezdtem restelni a helyzetet. Akárhová mentem, akár mibe fogtam, magam előtt láttam szüntelenül a sarokban várakozó öreget. Utóbb már boszankodtam magam fölött.