Pécsi Figyelő, 1891. január-március (19. évfolyam, 1-25. szám)
1891-01-03 / 1. szám
azt és helyébe egyszerű, de gondos kövezést, avagy asphaltot alkalmazzunk. Szigorú rendelet adassék ki, hogy minden háznak eresze jó csatornával legyen ellátva, mert ennek hiánya okozza részben az utczák járóinak tisztíthatatlanságát. Semmiféle szerves szemét a föld felületén a lakáson még a városon kívül sem — hagyható egy héten túl és e tekintetben a város ne járjon elül rosz példával, midőn a város szerves szemetjével — horrendum dictu — utczákat és tereket tölt föl és sétáló utakat épit, mint a hogyan ezt tette a Zsolnay-féle gyár előtt, a balokányi tó körül és azon túl Üszögh felé. E pestises fészkeket meg kell újra tisztítani a szerves részektől és ezeket szervetlen törmelékkel pótolni. A város a szerves részekkel telerakott folyókák tisztogatásánál ne az egyszerű elkenegetés, hanem a kimosás módszerét alkalmazza, mert amaz nem tisztogatás, hanem csak veszedelmes alkalomadás arra, hogy a különféle betegségek csirái a levegőbe és innét az emberi szervezetbe juthassanak. A szemétkihordásra vállalkozó egyúttal szigorú felügyeletet gyakorolhatna az udvarok tisztaságára, kivált semmiféle szerves szemetet annak felületén ne tűrjünk, úgy az udvari folyókákat is gondosan mosassuk ki. A város belsejében semmiféle oly iparágat meg ne tűrjünk, amely különösen bármi módon folyékony állapotba vitt szerves anyagokat produkál, hacsak a leggondosabb intézkedések által oda nem hatottunk, hogy minden talajfertőzés elkerültessék, sőt hogy ez által a szerves anyagoknak föld feletti, vagy föld alatti romlásához minden időt és alkalmat elvettünk. Disznóórakat és istállókat csak a város legszélsőbb vidékein és a leggondosabb ellenőrzés mellett volna csak szabad megtűrnünk, nem szólva arról, hogy a trágyadombok, amelyeket még a belvárosban is közbotrányra akárhány helyen észlelhetünk, minden legprimitívebb ízlésnek és köztisztasági érzéknek tagadói. Ahol már eddig is a talajt szerves részekkel telerakottnak tapasztaljuk, e talaj lehetőleg más által pótoltassék, ha ez kivihetetlen volna, e szerves részek teljes felbomlásáig rendszeresen és pontosan definaciáltassék. Ne csak a főbb utczákra terjedjen a város figyelme a tisztogatásnál, hanem kiváltképpen oly félreeső részekre, amelyekben úgy a tisztaság, mint a pontos ellenőrzés elleni vétkezésnek legszörnyűségesebb példáival találkozunk, mint pl. a zsidó templom mögött. Az építkezéseknél a használatba veendő anyagok minőségére nézve bizonyos minimumot követeljünk meg és különösen ne engedjük, hogy a nedvességet fölszívó kövek és homok alkalmaztassák, mert ezek úgy a levegő nedvessége, mint a talajvíz által könnyen fertőztetnek és a szellőzésnek is útját állják. Az összes fertőző betegségek föllépését a hatóság a legszigorúbban tartassa nyilván az orvosokkal és sehol se tartózkodjék azok továbbterjedésének meggátlása czéljából a leghatékonyabb közbelépéstől. Az élelmi czikkek és italok piaczait, kereskedéseit, ipari műhelyeit a legszigorúbb ellenőrzés alatt tartja. A város minden szélesebb utczája, tere, sőt földjei és külső utai is fásttassanak be a leggondosabban és legtudatosabb terv szerint, hogy a fertőzött levegő megtisztulása is végbemehessen. A város utczáinak tágítása czéljából készíttessék el már a város szépészeti terve, amelyhez minden építkező gazdának a legszigorúbban alkalmazkodnia kelljen. Gondoskodjék a város kellemes kiránduló helyekről és kivált az ezekhez vezető jó és árnyékos utakról, mert ebbeli költségei a város jó hírnevének emelése által — idővel busásan megtérülnének. Iskoláit a város csakis szabad és nyílt terekre építse — nem baj, ha azok ezáltal a városon kívülre is jutnak — és lássa el azokat gondosan befásított kertekkel és udvarokkal. Ezeket kívántam a polgárság és ha-jóság figyelmébe ajánlani most, midőn a keserű tapasztalat a ,,lenni, vagy nem lenni“ szörnyű kérdése elé állított bennünket. Vajha a város egy polgára sem ingadoznék többé Hamletként és életerős tettek által bizonyítaná be, miszerint nem irtózik semmiféle szenynyel megküzdeni és a bontó hatalmakkal szemben nem akar öngyilkossá lenni, hanem élni akar tovább is és e várost egészség dolgában oda emelni ismét, ahol ez évszázadokkal ezelőtt állott. XV. HÍREK. (Megyei közgyűlés.) Baranya vármegye törvényhatósága január hó 12-én délelőtt 10 órakor évnegyede» rendes közgyűlést tart. A tárgysorozatból kiemeljük a következő pontokat : Alispán évnegyede« jelentése. Kijelölt választmány megalakítása. Az üresedésben levő főjegyzői állás választás utján való betöltése. A 3. pont alatt kitűzött választás folytán esetleg megüresedő állások betöltése. A közigazgatási bizottságból 1890. év végén kilépő 5 tag helyének választás utján való betöltése. Az állandó bíráló és igazoló választmány, valamint az utakra felügyelő küldöttség megalakítása 1891. évre. Állandó választmányban 3, központi választmányban 31 jegyzői nyugdíjalapot igazoló választmányban 1 hiányzó tag helyének betöltése. A jegyzői szigorlat vizsgáló bizottságának 1891— 1893. évekre való megalakításához 2 tag választása. Kereskedelemügyi minisztérium rendelete a vármegyei útalap 1891/92. évi költségvetéséről. Jelentés a vármegyei útalap 1891/92. év költségvetése ügyében érkezett kereskedelemügyi miniszter rendeletre. A betegápolási alap 1891. évi járulékainak megállapítása. Néhai Bartosságh Imre m. főjegyző özvegyének nyugdijkérvénye. A nyugdijszabályrendelet, módosítása iránt beadott, kérvény tárgyában. A vármegyei árvaház létesítésének előmunkálataira kiküldött bizottság jelentése. Gyámügyi küldöttség jelentése. Alispán jelentése azon pénzintézet kijelölése iránt, melynél a vármegyei pénzek 1891. évben elhelyezendők. (Névszerinti szavazás.) Alispán jelentése az állami italmérési jogot biró községek viszonyairól. Árvaszék' jelentése az 1891. év I. felében alkalmazandó gyámpénztári kamatkulcs iránt. (A járvány.) A rendőrkapitánysághoz beterjesztett hivatalos jelentések szerint" újabb typhus-betegedések következő számmal fordultak elő : deczember 3- án 2, 31-én 3, január 1-én 1. Deczember 30-ig bejelentetett összesen 849 beteg, ezekből gyógyult 752, meghalt 48, gyógykezelés alatt maradt még 49. (Nyugalmazott tábornok.) Ő felsége elrendelte, hogy gyulafalvi Buyovszky Károly vezérőrnagy, a 77-ik honvédgyalogdandár parancsnoka, mint „szolgálatra képtelen“, nyugalomba helyeztessék. — (A megyei főjegyzői állás) még mindig a levegőben lógó Mohamed koporsója. Nemrég a legkompetensebb forrás után megírtuk, hogy a megyei főjegyző tisztét a két fölszólított főszolgabíró, Sey és Trixler, nem hajlandók elvállalni s a jelölés újabban Benyovszkyra esett. Azóta ismét változott a helyzet s most — ugyancsak szavahihető egyének hirlelése szerint — megint csak Sey mohácsi főszolgabíró áll a főjegyző-jelölt hirében. Ez ügyben különben maga a megyei képviselőtestület is kifejezni fogja óhaját és véleményét, amiért is — mint mi értesülünk — e hó 8-án mintegy 40 bizottsági tag értekezletre jön össze, melyen megállapodnak, hogy kit jelöljenek a főjegyzői állásra a jövő közgyűlésnek. (Esküdtek lajstroma.) (Folytatólagos közlemény.) A II. osztályban : Ruepprecht Nándor, Hegedűs Imre, Toldi Béla dr., Ribás János, Schaurek Bódog dr., Fischer Ferencz, Taussig Zsigmond, Szucsics Károly, Mendl Lajos dr., Miltényi Miklós dr., Suha Rezső, Németh József, v. ügyész, Tamássy Ferencz, Kossutány Ignácz dr, Zsolnay Imre, Ullmann Károly, Krasznay Miklós dr., Erőssy József, Kindl József, Szántó Antal, Pleininger Ferencz, Erreth János gyógyszerész, Kremling Károly, Csigó János, Höfler Jakab, Göbel Kálmán, Egry Béla dr., Nick Alajos dr., Székely Róbert, Pauncz Adolf, Piacsek Gyula, Szekrényessy Ferencz dr., Bors Emil dr., Nagy Jenő, Beck Gyula és Berecz Károly. (Folyt. köv.) — (Halálozás.) Egy erőteljes fiatal életet oltott ki ismét a rémünk, a typhus. Reinfeld Ödön, fiatal kereskedő, hosszú szenvedés után,az új év első napjára virradó éjjelen, 29 éves korában kiszenvedett. Temetése tegnap — pénteken — délután valóban nagy részvét mellett ment végbe a főutczai gyászházból, melyből rövid idő alatt most már két családtagot vitt ki a temetőbe a járványos kór. — Hambek Ede — nyugalmazott telekkönyvi hivatalnok — e hótén, szélhüdés következtében elhúnyt Pécsett (János utcza 20. sz.) — Id. Eisenhurt Sándor nyugalmazott kir. törvényszéki irodatiszt január hó 1 én, 73 éves korában elhúnyt Pécsett (Nepomuk utcza25. sz.). — Özv. Ley Istvánné szül. Angyal Paulina január 1-én 76 éves korában elhunyt Pécsett (Deák utcza 5. sz.) — (Farkas bandája) már ismét a meleg égöv felé vándorolt. Alig jöttek meg Fiuméból, már ismét levágyódtak oda, ahol a czitrom virágzik. Úgy látszik kedvet kaptak a múltkori sikerek után, míg az idei farsangtól ugyancsak előre elmehetett a kedvük. Lemennek tehát Fiumébe, s onnét elrándulnak Abazziába is, a hol a télen át hangversenyeket adnak. (Járványos évek halottai a budai külv. plébániában.) Károly Ignácz esperes-plébános érdekes adatokat küldött be az ő lelkipásztorkodása alatt levő, szent- Ágostonról czimzett pécs budai külvárosi plébániában elhaltakról. Ez adatok az epidémiáról szomorú nevezetességű és emlékű évek halottait mutatják ki az említett plébániában és pedig a következőkben. 1830 ban összesen meghaltak 219-en, 1831-ben 257-en, 1836-ban 264 en. Ez utóbbi évben kolerában meghaltak 80-an. 1855- ben a meghaltak száma : júliusban 28, augusztusban 103, szeptemberben 115, októberben 54, novemberben 40 és deczemberben 30 ; ezek közül kolerában 68 an, typhusban 37 en , összesen 501-en. 1866-ban nem volt járvány. 1873- ban a meghaltak száma : júliusban 19, augusztusban 37, szeptemberben 65, októberben 27 és novemberben 26. Ez évben kolerában meghaltak 31 en, typhusban 18-an — összesen 330-an. — 1890-ben a typhus október hóban tűnt föl. A meghaltak szálla: októberben 25,novemberben 12, deczemberben 27. Typhus következtében meghalt e plébániában 13, illetve 10, mert 3 a belvárosból vitetett, a halottas kamarába s onnan temettettek el. Különben e plébániában az elmúlt évben született 303, házasságot kötött 89, meghalt 259. (Ajándékok az Ágoston-templomnak.) Következő sorok közlésére kérettek föl: Néhai Steiner János, pécsbudai külvárosi molnár özvegye, szül. Och Erzsébet, egy igen szép 36 gyertyára berendezett csillárral ajándékozta meg a szt. Ágoston templomot. Értéke 400 frt. K. G. K. úrnő pedig egy maga hímzetté igen értékes oltár temítővel lepte meg karácsonyra ugyan a szt. Ágoston templomot.