Pécsi Figyelő, 1898. január-június (26. évfolyam, 1-73. szám)
1898-01-27 / 21. szám
1898. január 27. ' • ■ ‘ — (A holnapi nap.) Holnap reggel Hét órakor harangzúgás fogja hirdetni szent Mór városában , hogy a megyés püspöki székbe beiktatják az uj főpásztort, Hetyey Sámuelt. A székesegyházban a papság fél nyolckor gyülekezik. Walter Antal kanonok vezetése alatt meghívja a püspököt a palotából a beiktatási ünnepélyre. A beiktatási ünnepély 8 órakor veszi kezdetét s miközben a püspök a székesegyházba bevonul, a harangok ércnyelve zúgva fogja ezt hirdetni az egész városnak, mely zászlódíszbe öltözik és ünnepet ül. A beiktatási ünnep 11 órára ér véget, utána tisztelgések következnek a püspöki palotában. A tisztelgések fogadására szánt idő után a püspök visszavonul szobájába, hogy két órakor a palotában adandó díszebéden megjelenjen. Ily ebédek lesznek még a Katholikus körben, a püspöki papnevelőintézetben és a Nádor vendéglő étkezőjében is. Este 6 órától aza8 óráig a város kivilágittatik s a katonazenekar a sétatéren hangversenyt ad, a pécsi Dalárda pedig szerenáddal tiszteli meg a püspököt. Este fél nyolckor a színházban díszelőadás lesz, ahol élőképekben bemutatják Pécs eddigi püspökeit. A holnapi nevezetes nap előjelei már ma mutatkoztak. A házakon sok helyen már délután zászló lengett, a katholikus kör palotáját pedig már felszerelték a holnap esti kivilágításhoz. A papság köréből már ma a legtöbben megérkeztek az egyházmegye legtávolabbi vidékeiről is Pécsre. Megjött Vajda Ödön, zirci apát is, hogy a zirci rend küldöttségét holnap a püspök elé vezesse; továbbá Széchenyi gróf főispán vezetése alatt Somogymegye és Pejacsevich Tivadar gróf főispán vezetése alatt Verőce megye küldöttségei. Az esztergomi primási udvarból Boltizár József püspök, Klinda Teofil primási titkár és Poór Antal kanonok jött meg a délutáni budapesti vonattal. (Otócska Géza elfogatása.) Tegnap este fél hat órakor sürgöny érkezett a pécsi rendőrkapitánysághoz Koppenhágából. Reed György rendőrkapitány vette át a sürgönyt, a mely németül volt szövegezve s e szavakkal kezdődött: »Otócska Géza, audi Ottó . . És ez a sürgöny váratlan meglepetést tartalmazott: az volt benne megírva, hogy Otócska Gézát tegnap délután három és négy óra között a koppenhágai rendőrség kihalgatta. A sürgönyben közölt személyleírás, a napbarnított arc, mélyen fekvő szemek, sebhelyes homlok egészen ráillett Otócskára, csak kora volt 43 évesnek jelezve. Otócska bizonyára azért ment Koppenhágának, hogy Brémába jusson és úgy szálljon hajóra. Koppenhágában pénzt akart felváltatni; a nála levő sok osztrák-magyar pénz, valamint idegen volta, érthető izgatottsága feltűnt a pénzváltó-intézet tulajdonosának, aki hamarosan értesítette a rendőrséget és Otócskát fél négykor már a koppenhágai rendőrség kérdőre vonta. Kihallgatásakor pécsi földbirtokosnak vallotta magát, de egyebekben természetesen nem adott felvilágosítást útjáról. A nála talált körülbelül 23 ezer forint azonban alapos gyanúra adott okot és kihallgatása után Koppenhágából nyomban sürgönyöztek a pécsi rendőrségnek, hogy kilétét megtudhassák, illetve azt, hogy alapos-e a gyanú a sok pénz halszerzése miatt vagy nem? A sürgönyt délután 4 órakor adták fel Koppenhágában s félhatkor ért Pécsre. Reed György rendőrkapitány azonnal válaszolt sürgönyileg, hogy Otócska Géza sikkasztó, letartóztatandó és a budapesti államrendőrség erről értesítendő. Ezt a sürgönyt is megkaphatták még este kilenc órára legkésőbb a koppenhágai rendőrségen s ennek alapján Otócskát le is tartóztathatták. Reed György rendőrkapitány egyszersmind a budapesti államrendőrséget is sürgönyileg értesítette, hogy Koppenhágában Otócskát felismerték és onnan is sürgönyi rendelkezést kért Koppenhágába küldeni az üldözött sikkasztónak Budapestre szállítása iránt. Egyszersmind az itteni királyi ügyészséget is értesítette az ügy fordulata felől. Otócska Géza ellen különben a pécsi kir. törvényszék csődbírósága ma Sávér Kálmán elnöklete alatt tartott ülésében a csődöt elrendelte. Csődbiztos Pettier Imre, törvényszéki bíró, tömeggondnok Jobst László dr. ügyvéd, helyettese Rásky Béla dr. ügyvéd. Igénybejentési határidő március 10-ike; felszámolási határnap március 23-dika. Vaszary Gyula rendőrfőkapitány ma délelőtt féltizenkét órakor sürgönyt küldött a fővárosi rendőrséghez, értesítést kérvén, hogy Koppenhágából érkezett-e távirati értesítés arra nézve, hogy a pécsi rendőrség sürgönye alapján Otócskát a koppenhágai rendőrség letartóztatta-e és kért-e intézkedést, hogy a letartóztatott jószágigazgatót Budapestre szállíttassa a fővárosi államrendőrség. E sürgönyre csak annyiban érkezett válasz, hogy a budapesti rendőrség felkérte Pécsről a Koppenhágából kapott távirat szószerinti szövegét, így hát, hogy Otócskát tényleg letartóztatták-e, lapunk zártáig még hivatalosan megerősítve nem lett. (Elmarad a tiszti estély.) Nem teljesen marad ki a farsangi naptárból ez a már eddig is sokat emlegetett mulatság, csak megtartásának ideje halasztatott el bizonytalan időre. Fő oka a halasztásnak az, hogy egy zászlóalj a 44-ik gyalogezredből nincs Pécsett, hanem tudvalevőleg Darázson és Herceg-Márokon van, hogy az esetleg kitörendő komolyabb zavargásokat idejekorán megakadályozhassa. Egyelőre azt hitték az itt maradt bajtársak, hogy 29-ére ez a zászlóalj is visszatér Pécsre, azonban a tegnap érkezett parancs szerint visszatérésük csak azon időre várható, midőn a községekben teljes nyugalom lesz. így várnak a garnitonestély megtartásával visszaérkezésükig, illetve, ha ez csak soká következnék be, február hóban fogják a mulatságot megtartani. — Az estély elmaradásáról mindazok, kik arra meghivattak, külön értesítést is fognak nyerni. — (Vasúti ügyek.) A tervezés alatt álló Pécs—kiskőszegi h. é. vasútnak, mely vasút a vármegye négy járásából 55 (ötvenöt) községnek szolgál, trassrevizióját folyó hó 28-án Heim Péter miniszteri tanácsos Pécsett kezdi meg és a következő napokon folytatja, kíséretében az engedményes képviselőjeként a vasút tervezője, Környei Lajos, bpesti mérnök leend ; ennek a megtörténte után fog a politikai bejárás rövid időn belül kitüzetni. Ezen vasúthozi hozzájárulásból a vármegyéén kívül már is mintegy 500.000 frt van bizto-Lajosba mintegy belefagyott a szó; nem tudott mit mondani; ha itt van Sándor, most tán összetépi. Zsuzsi hogy fölismerte, ijedten szólt: »vagy talán rend volt az ? Én gondoltam is és örültem neki.« — Én nem voltam, felelt tompán Lajos, s elváltak egymástól a néptömeg közt. Lajosnak el volt rontva az egész napja; már délre visszament a pincéhez s ott évődött, dühösködött, mit csináljon a gyerekkel. A gyerek pedig otthon, hogy meglátta reggel a szűz eltűnését, boszút fogadott bátyja ellen, kegyetlent, mivel őt így megszégyeníte, hogy most ő tündököl Zsuzsi előtt. Hej csak »gyűljön« haza! Estefelé Lajos haza indult, nem volt kedve maradni, újra meg újra érezte a lány kezének érintését vállán, aztán a szavait idézte : »vagy talán kend volt, én gondoltam s örültem is neki.* * Lám, lám! hát nem vagyok közömbös előtte ? apám már mondta is »jó lenne neked ez a lány.« Vájjon eljönne-e? ki tudom, ki tudom. De az a gyerek hogy tehette azt, igaz, hogy még éretlen. Mikor hazaért, észrevétlen a kis kamrába ment, égő kis pipáját a homályos ablak deszkájára tette, a szűrt a helyére akasztotta s a harmonikás csizmát kicserélte, legalább ha látják kijönni a kamarából, azt mondja, hogy csizmát váltott. A mint az udvarra kilépett, a kamara mellől előugrik ám Sándor s egy furkósbottal nagyot húz rá, azzal nekiáll futni a kert felé. Lajosnak sem kellett több, eszébe jutott valami, föltámadt benne a boszúvágy. Utána, ha addig élek is, most kikap a gyerek minden bűnéért. A kertben érte utol, megragadta. Az vadul ordított rá : gyalázatos, elloptad az apám szűrét. Lajos ütötte a gyereket: hát te akasztani való, nem abban sétáltál minden este!? — Én!? ki mondta? — Zsuzsi. — Nem igaz! — De igaz. — S elkeseredve ütötték egymást. Sándor ordította: nekem nem kell Zsuzsi, nem azért vettem föl a szűrt. — Hát azt hiszed, nekem kell ? nem soha, soha! Dühös birkózásuk közben egyszer csak megkondul a harang, félreverik. Tűz, tűz. Az udvar felé tekintettek, sötét füstgomoly emelkedett s vörös lángok lepték el a kis kamara zsupos tetejét. Az ottfeledett pipától gyuladt ki. A két testvér egymásra nézett. — Sándor! — Lajos! — szólították egymást, az ütlegelő kezek most szelíden kulcsolódtak egymásba. — Én vagyok az oka — szólt Lajos. — Nem te, én, én — mondta Sándor.Mire az udvarra értek, a láng földig elborította a kis kamarát, a fecskendőt nagy zajjal húzták oda az emberek. Még be lehetett volna menni. — Sándor! — szólt öcscsének Lajos — hozd ki a szűrt. — Nem, nem én soha, hozd ki te. — Ej, nem érdemes, az oltásnál úgyis elszennyeződött. A két testvér a gémeskút mellett fájdalmasan nézett egymásra, tele szemrehányással, bocsánatkéréssel. Hát érdemes volt ezért ? * Sokat sirt Csonkáné a veszteség fölött, mely érte őket. Nincs már meg a szekrény, keresheti bárhol a hímeskendőket. Nincs meg a cifra szűr, harmónikás csizma, de van testvériség, a tűzzel kialudt a harag lángja is, szent a békesség. Hamu a kamara, újat csinálnak majd, ha kell, akkorra, mikor Zsuzsi leányt Lajos hazahozza, a lakodalomra. És majd megtölti ő drága szövöttekkel az uj kamarát ; két tulipánosszűr lesz főékessége minél hamarább. Mintha mondtam volna, hogy messzire nézek s a múlt emlékeit, alakjait látom ? Nem múlt ez, sem jelen, csak tán én képzelem, vagy talán csak álom. Bartha Mariska: PÉCSI FIGYELŐ 3