Pécsi Figyelő, 1901. április-június (29. évfolyam, 76-148. szám)
1901-04-02 / 76. szám
2 ellenálló erejét, osztrák zsebekbe kaparva össze minden vagyonunkat, előkészítik az utat arra, hogy tönre tegyék politikai önállóságunkat is s végkép beolvaszszák Magyarországot az összbirodalom éhes gyomrába. Ennek a politikának a szelleme kisért most Ausztriában fokozott erővel, mikor ott az időről-időre változó kvóta, az időről-időre megújítandó vám- és kereskedelmi szövetség ellen beszélnek és írnak s követelik az állandó kvótát és az örökös vámközösséget. Senki le nem tagadhatja azt az éles, merev ellentétet, mely nálunk a nemzet és a kormány, az ország érdekei és államférfiaink politikája között gazdasági ügyeink végleges rendezése tekintetében fönnáll. Melyik fog diadalmaskodni: a nemzeti akarat vagy a kormány, a saját érdekünk vagy az osztrák zsebelés ! Nemsokára az urnákhoz hívják a választókat és a kormány erősen bizakodik benne, hogy ő lesz a győztes s akkor hirdetheti nagy garral, hogy a nemzet szentesítette az ő politikáját s a gazdasági önállóság nem a nemzet akarata, bármennyire követelték is azt a törvényhatóságok, egyesületek és szaktestületek. De hát valóban a nemzet akarata fog-e megnyilatkozni a választásokon ! Hisz nem a 19 millióból álló nemzetet kérdezik meg, hanem ennek csak választói privilégiummal bíró alig egy huszadrészét s hogy ezt is hogyan, azt tudjuk sajnos tapasztalásból. Megengedjük, hogy a hivatalos presszió nem fog érvényesülni olyan nyers erőszakkal, a lélekvásár nem fog folyni olyan nyílt arcátlansággal, mint gyászos emlékű Bánffy báró idejében, de a politikai erkölcsök éppen a választói privilégium birtokosai körében már annyira sülyedtek, hogy a nemzet igazi akaratának érvényesülését nem várhatjuk ezek szavazatától. A mai választási rendszer mellett, még ha a legtörvényesebb formában zajlanak is le a választások, a nemzet akarata sohasem fog érvényesülhetni, ha az ellenkezik a választást vezető kormány akaratával. Rabszolgaságunkból csak úgy fogunk kimenekülhetni, ha a választói jogot kiterjesztjük a nemzet legszélesebb rétegeire és behozzuk a községenkint való titkos szavazást. Kormányaink meggyöngítették népünket politikai erkölcseiben, anyagi erejében ; gyönge nép pedig csak úgy képes akaratának érvényt szerezni, ha minél nagyobb tömegekben vetheti szavának súlyát a mérlegbe s ezt olyan módon teheti, amely biztosítja minden hátrány és üldözés elöl azok részéről, akiknek ez az akaratnyilvánítás nincsen ínyükre, után, hogy csak nagy küzködéssel bírom magam visszatartóztatni, hogy a vesztembe ne szaladjak. Pedig úgy is tudom, hogy kárba vész minden erőlködésem. Ha én nem megyek, majd eljön ő, hogy megrontson, elpusztítson Az utolsó szavakat oly szomorúan mondta a szép, halvány juhász-bojtár, hogy a leány szive megesett rajta és kicsibe múlt, hogy sírva nemakadt. — Ne féljen Laci, majd megvédelmezem én magát attól a rossz tündértől. Én leszek a maga jó tündére és ha jön az a másik, átölelem magát mint most. Ugye, hogy nem tudna mellőlem elszaladni, akármilyen szép tündér csalogatná is. Ezzel hirtelen homlokon csókolta az ismeretlen gyönyörtől elkábult legényt és gyorsan visszaszaladt azon az utón a mélyen, jött, a kastélyba. A meglepettt bojtár pedig csak nézett, nézett utána, míg el nem tűnt a szemei elől. Azután pedig odaszorította tenyerét hangosan dobogó szívére, mintha attól akarná megkérdezni, hogy vájjon ébren van-e, vagy pedig egy szép csalóka álom űzi vele pajzán játékát. Ébren kellett lennie, mert hisz még most is ott érzi annak a szép leánynak a csókját forró homlokán. Ettől a pillanattól kezdve mintha csak kicserélték volna azt a szomorú halványarcú juhász-legényt. Nem kesergett többé a furulyája, hanem vígan szólt, versenyezve a magasban csicsergő pacsirta dalával. Sudár Laci most már nem félt a rossz tündérektől, hisz van neki egy jó tündére, aki el fog jönni hozzá, hogy megoltalmazza minden veszedelemtől. És el is jött. Annak a szép úri leánynak, aki gyermekéveit a zárda rideg falai közt élte le, tetszett ez az idilli élet. Minden reggel kisétált a virágos mezőre, leteríttette a bojtárral tulipános szűrét és órák hosszat enyelgett vele a nagy, szomorú nyírfa árnyékában. Hanem egyszer aztán hiába várta Laci az ő tündérét. Elmúlt a dél, leszállt az est, de mégsem jött. Hazaterelte nyáját, azután elment a kastély udvarára, hogy talán megláthatja őt, ha csak egy pillanatra is. Odaben a kastélyban nagyon vígan voltak. A nyitott ablakon át tisztán hallotta Laci, amint egy erős hang túlharsogva a cigányzenét, azt kiálltotta: — Éljen a márkapár! Lacival fordult egyet a világ. Most már tudta, hogy miért nem jött el hozzá az ő jó tündére. Ma tartják az eljegyzését. Az a délceg, erős legény összeesett mint a villámütött és sírva, nyögve fetrengett a porban. Fent kivilágított teremben pedig víg kacagás között csengtek össze a poharak. Végre erőt vett magán és felkelt a földről, végig simította magas homlokát, s az arca nyugodt vol. Elővette szűre újából a furulya- PÉCSI FIGYELŐ 1901. április 2. A budapesti ügyvédi kamara közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, 1901. április 1. Tegnap délelőtt 10 órakor tartotta meg a budapesti ügyvédi kamara évi rendes közgyűlését saját palotájában. A közgyűlést Györy Elek, a kamara elnöke nyitotta meg s üdvözölte a nagyszámmal megjelent tagokat. A választmányi jelentés előadója Nagy Dezső dr. kamarai titkár volt. Maga a közgyűlés mozgalmas képet mutatott s a polgári perrendtartás tervezete ellen irányuló harcias hangulat vonult végig a közgyűlésen. Az évi kamarai jelentés általánosságban való tárgyalásához elsőnek Bleyer Samu dr. szólott. A polgári perrendtartás tervezete megtámadja az ügyvédség létalapját. A tervezet kodifikációjának iránya olyan, hogy a biró becsukathatja az ügyvédet 24 órára. Deák Ferencre hivatkozik, hogy az ügyvédségnek a nemzet örök hálára van kötelezve. — A mai kormány ezzel szemben valósággal az ügyvédség élete ellen tör. Azt hitte, hogy a kamara az ügyvédség ellen tervezett merénylet ellen ki fog kelni. Miután a jelentés nem alkalmas az ügyvédség sérelmének orvoslására, indítványozza, hogy ne fogadják el. Rác Géza dr. a jelentést elfogadja. A közgyűlés a jelentést elfogadta a részletes tárgyalás alapjául. Szende Sándor dr. a kamarai értekezletekről beszélt. Kifogásolta, hogy Csak egy ilyen kamarai értekezletet tartottak a múlt évben. Javasolja, hogy a kamara évente 4 kamarai értekezletet tartson. A gyám és nyugdíjintézet tételénél pedig az alapszabálytervezet átdolgozását javasolja. A közgyűlés dr. Nagy Dezső titkár felszólalása után elvetette a javaslatot. Enyickey Gábor: A Kúrián teljesítendő közvédői funkciók ellátására idősb ügyvédek kineveztetését javasolja. Dr. Nagy Dezső: Nincsen semmi kifogásolni való abban, hogy a Kúria az előtte folyó bűnvádi tárgyalásokra fiatalabb ügyvédeket rendel ki. Közöttük vannak olyanok, akik e hivatásnak megfelelnek s a fődolog az, hogy az ügyvédi névnek e helyen is becsületet szerezzenek. Az ügyvédség demokratikus elve is azt hozza magával, hogy az ügyvédnek tekintet nélkül a korra, alkalom adassék tehetségét kifejteni. S e részben épen a fiatalabb kartársakat kell támogatni, a kik erre jobban is ráérnek s a kiknek az erkölcsi tőkét kell gyűjteni a jövendőbeli megerősödéshez. A Kúria eljárása tehát csak helyeselhető, a kamara választmánya is ebben a véleményben van s úgy véli, hogy a közgyűlés is erre az álláspontra helyezkedik. (Általános helyeslés.) Dr. Fried Vilmos a kamara évi jelentésének a polgári perrendtartás tervezetét tárgyazó részét enyhének tartja s a következő módosítást ajánlja: Az ügyvédi karnak az általános igazságszolgáltatással összhangzásban levő érdekei nemcsak feltűnően mellőztettek, de a tervezet számos rendelkezése egyenesen az ügyvédi kar függetlensége és léte ellen tör. Az ügyvédi kar, bár önérzettel hivatkozhatik azokra a szolgálatokra, amiket a jog és a közszabadság érdekében teljesített és teljesít és bár egyes osztályok a maguk külön érdekeit nyíltan és ridegen érvényesítik a közéletben, súlyos helyzete dacára a törvényhozást a maga anyagi sérelmével sohasem háborgatta. De azért nem hallgathatjuk el, hogy korunkban már is mélységes az elkedvetlenedés és egyre jobban meggyökerezik a nézet, hogy következetes hadjárat indult meg, melynek végcélja az ügyvédség mint egyik még fennálló önérzetes és független réteg megalázása, anyagi lesülyesztése és erkölcsi megcsorbítása. Tiltakozunk azon lappangó irányzat ellen, mely az ügyvédséget mintegy a közgyűlölet martalékául akarja lát és elkezdett rajta szivet tépő, bánatot hangon játszani, mire a teremben mintegy varázsszóra elnémult a gondtalan kacagás, és viszszafojtott lélekzettel hallgatta mindenki azt a bűvös dalt, aminőt nem hallani a városban hangversenyező fuvolya- művészektől, mert ilyen hangokat csak a puszták fia tud kicsalni egyszerű hangszeréből, belelehelve vergődő telkének minden buját, keservét. — Ez Laci, a juhász bojtár — szólalt meg a házigazda. — Lám nem is hinné az ember, hogy milyen figyelmes ez a paraszt nép , is megemlékezett a leányom eljegyzéséről és szerenáddal kedveskedik neki. Büszke lehetsz rá leányom. A szép menyasszony nem szólt semmit, csak két nehéz könnycsepp gördült végig halavány arcán. Ő megértette, hogy mit beszél a furulya szomorú hangja. Másnap reggel nem jött a Laci bojtár, hogy kihajtsa a nyájat. Keresték mindenfelé, végre rátaláltak a nagy szomorú nyírfa tövében átlőtt mellel. Ott is temették el, hisz az volt legkedvesebb pihenőhelye, hadd nyugodjék ott holta után is. A földesúr szép nagy dióta keresztet csináltatott neki, a sírdombját pedig bekeríttette zöldre festett léckerítéssel. Hű szolga volt, megérdemelte. Szegény Sudár Laci ! Mégis csak beteljesült rajta a végzett úgy mint ahogy a planétás-könyvben meg volt írva. Leitermann Jauer.