Pécsi Hirek, 1929. szeptember-december (1. évfolyam, 1-15. szám)

1929-09-30 / 1. szám

2 Pécsi H­í­r­e­k Hétfő, 1929. szeptember 30. 1-1 PKKP rész­letes város­­programja Tűnjenek el a hivatalvezetés hibái. Pótoltassanak súlyos mu­lasztások, Tűnjék el a nagy tömegben felgyülemlett, el nem intézett ügydarab, mert azokhoz legtöbbször a város polgárainak igen fontos érdekei fűződnek, melyek nem huzavonát, hanem gyors elintézést kívánnak. Ha kell hívjon az új városi törvényhatóság szigorú, számon­­kérő széket életre. A megalkotandó új szabályrende­letbe az összeférhetetlenségi eseteket szigorúan kell körülírni és a szigorúan körülírt összeférhetetlensé­geket szigorúan kell ellenőrizni. A városunkra nehe­zedő súlyos és tengeri kígyóként húzódó gazdasági ügyeinket egyszer már dűlőre kell vinnünk. A sertés­­hizlaldát ki kell telepítenünk. A Dunagőzhajózási Tár­saság szénszállítását újra kell rendeznünk. A városi erdőüzem szervezése jusson már egyszer, de radi­kálisan és hasznothajtóan dűlőre. Közüzemeink olcsóbbá tétele érdekében, de az üzem­szerűség céljából is, célszerűnek látszik, hogy azok­nak legfőbb vezetése egy kézbe kerüljön. Miért tolódott el ismét az ez év elején oly lendület­tel megindult akció az egyetem továbbfejlesztése tár­gyában? Ugyan mikor válik valóra a kultuszkormány azon kötelezettsége, hogy az ezelőtt országos arányú és ma megnyomorított reáliskolánk és kereskedelmi iskolánk, teljesen életképtelenné tett tanítóképzőnk, túlzsúfolt népiskoláink méltó keretekben fogadhassák be a tanulóifjúságot? Miért fejlődik vissza az azelőtt országos nivójú zeneiskolánk, legalább­is a tanuló­létszámot tekintve? Nem lehetne-e végre valahára az igazságügyi palota ügyét időszerűvé tenni? Mi történt és történik a központi vásárcsarnok és a kultúrpalota megépítésének érdekében? Vezéreink döngessék meg mindezekért és sok másért, ha nem is az egek kapuit, de legalább is az illetékes minisztériumok eddig elzárt ajtóit. Ne csúsz­tassanak ki kezünkből intézményeket, amelyek a mie­ink voltak, vagy legalább­is a mieink lehettek volna, mint a Pécsről elvitt erdőigazgatóság és a rendőrség kerületi kapitánysága, a Pécsnek meg nem szerzett repülő állomás, Mezőgazdasági Kamara. E helyett édesgessenek, csaljanak ide országos új közintézmé­nyeket és minden más hasznos befektetést, munka­­alkalmat nyújtó létesítményeket még akkor is, ha azok­nak megalkotása átmenetileg áldozatot követelnének tőlünk. Pécs a mintaváros. A város lakásviszonyai és közegészségügye tarthatatlan. A tiszti főorvosnak kezére kell járni, hogy az Ángyán és Fenyvessy professzorok kívánta közegészségügyi mintaváros valóra válljon. A lakásdrágaság szinte tűrhetetlen. Ennek dacára a vá­ros szerencsétlen lakás-statisztikája folytán még mindig késik Pécs városának a tl. lakbérosztályba való sorozása. Népfürdőket kell építenünk Sürgetjük a mecsekházi munkás tüdőszanatórium és üdü­lőhely megépítését. Az Országos Társadalombiztosító Intézet ne csak Albert­falván építtessen kertváros munkásházakat, hanem Pécs közvetlen határában is és a város lássa el azokat közüzemi berendezésekkel. Napközi otthonokat kell létesítenünk. Folytatnunk és fejlesztenünk kell az arra rászoruló óvodások és iskolások tejakcióját. A központi vásár­­csarnokon kívül a szigeti városrészen, a budai város­­részen és a nyárvárosban új piacteret kell létesíte­nünk. A Qyárvárosra, Pécs-bányatelepre könnyű és olcsó közlekedést, orvost, gyógyszertárt követelünk. A vízvezetéket oda is ki kell vinni, s amíg ez nem sikerül, járdákat, közkutakat kell létesíteni és jobb vilá­­gítást bevezetni. A villamosvasút közlekedés tovább fejlesztendő, avagy legalább az autóbuszjáratokat kell sűrűué és jelentősen olcsóbbá tenni. A szegényügyet intézményesen kell rendeznünk. A vá­ros készíttesse el a szegénykatasztert és fogja össze a társadalmi segélyezés sokszor rendszertelen és akár­hányszor káros összevisszaságát. A hadirokkantak, a hadiözvegyek és árvák szociális támogatása a város kiváló gondját képezze. Minderre külön szociális ügy­osztály létesítendő. Mindennek megvalósítására nagy átfogású, a kigon­dolásokban leleményes, szakszerűségben kiváló veze­­tők szükségesek. Ezek a vezetők ne legyenek begon­­doltak, önteltek. Állítsanak maguk mellé hasonló munkatársakat, helyetteseket és neveljenek utódokat, jobb tiszti fizetéseket, d­-ik osz­tályú lakbért. Rendezni és véglegesíteni kell a tiszti fizetéseket és pedig a közép és főleg a kisfizetésű tisztviselők létmini­mumának jelentős fölemelésének Említettük már, hogy a közalkalmazottak részére a második osztályú lakbért ki kell verekednünk. Pénzügy, ipar, kereskedelem. Hitelügyünk, pénzügyi politikánk legyen előrelátó és egy­séges, emelkedjék túl a helyi viszonylatokon, nem szabad a pillanatnyi kon­junktúrákra és szükségletekre alapoznunk. Iparunk haladjon a Zsolnayak, az Angszter Józsefek és a Hamerliek nyomán. Állami és városi munkaal­kalmak megszerzésében jusson a vállalkozó kere­sethez, a munkás pedig kenyérhez. Pécsiek idege­nekkel szemben előnyben részesüljenek. Keres­kedelmünk, piacunk és közlekedésünk fejlesztésére, olcsóbbá tételére ma már nem az elzárt határ felé ne­hezen gravitáló vasúti politikát szolgáló, hanem városi­­lag szervezett, városi igényeket szolgáló, az egész me­gyére kiterjedő, de országos kapcsolódásokkal is bíró autóbusz közlekedést kívánunk. És csináljuk ezt meg mi magunk. Autóbuszgarázs, vásárcsarnok és repülő­tér legyen a Nagy-Pécs jövő városképe, örökhivatása és örökszépségű székesegyházunk keretéül. Telekpolitikánkat, városfejlesztésünket ne a magán­érdek behálózó spekulációja, hanem a közegészségi, a modern gazdasági és műszaki szempontok irányít­sák. Szűnjék meg a város jogi és peres ügyeiben a halogatás, az elhúzás politikája. Egész közigazgatá­sunk legyen gyors, belátó és magas szinvonalú. A P. K. u­. P. hívó szózata. Amikor a Pécsi Keresztény Községi Párt 1927. évi május hó 26-án Dr. Wolff Károlynak, a budapesti ke­resztény községi párt vezérének, Dr. Eptiszí Sándor prelátusnak, Dr. Csettler Jenő, a magyar országgyűlés alelnökének, Haller István volt miniszternek, Dr. Csilléry Andrásnak, Frühroirth Mátyásnak, Petrovác Gyulának, és a székesfőváros törvényhatósági tagjai közül négy más országgyűlési képviselőnek és 5 felsőházi tagnak jelenlétében zászlót bontott, meghívójára a követke­­zőket írta: „A Pécsi Keresztény Községi Pártot Pécs város törté­nelmi fejlődésének, jelenlegi társadalmi és gazdasági összetételének ismerete hívja életre. A város őszinte és önzetlen szeretete állítja munkába.“ „A párt nemzeti életerőink kifejtését kívánja és a keresztény kultúra világnézete alapján áll. Ezért elitél minden osztályharcot, vagy egyoldalú elzárkózottságot. Elismer és ápol tekintélyeket, de a város közönsége és saját pártjának érdekeltsége részére széleskörű, demok­ratikus, megszervezett érvényesülést kíván.“ Midőn a párt a fentiekben most közelebbről ismer­teti célkitűzését, ismétli megállapításait és állásfogla­lását is. Egyben bizalommal hívja táborába Pécs megértő választóközönségét. Pécs, 1929. szeptember 30. Angszter Emil gyáros, özv. Angsster Józsefné a pécsi urinők kongregációjának elnöknője. Auih János művezető. Bank Pál cserepesmester Baranyai­ Jenő lapszerkesztő, Birghoffer György kereskedő, Bozóky Géza dr. egyetemi tanár, Burkert Antal kereskedő, Dü­rnbacher Ferenc szállo­datulajdonos, Dvorszky Cörine nyomdaigazgató, Eki­ts Gás­pár gazdálkodó, Fäger József ny. g. főhadnagy, Dr. Frankó Zoltán ü­gyvéd, Fekete János tanár, Dr. Gábriel Pál spp. h. igazgató, Glatz Adolf tanár, Hajnal Béla órás és éksze­­részmester, Hantos Béla lelkész, hírlapíró, ifj. Hebenstreit Károly építész, id. Hebenstreit Károly kőműves mester, Dr. Hanay Ferenc egyetemi tanár, papnevelő intézeti igazgató, Hoffmann László műépítész, Horváth Bors Gyula keresz­­tényszocialista munkásszervezetek elnöke, Inkeller János asz.

Next