Pécsi Hírlap, 1889. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)
1889-09-12 / 73. szám
6 centiméter magasságban fúródik be a homlokba. Méltóztassék vezényelni. — „Egy ... kettő ... három !“ S a tiszttartó — homlokán tátongó sebbel — élettelenül hanyatlott a földre. * — Anyám, anyám! — szalad sírva a szobába a kis Mariska. — Arthur megint megvert. — Édes leányom! — már hányszor mondtam, hogy nem kell mindjárt sírni, panaszkodni, ha játék közben összeszivódtok. Tudom te se maradtál adós. Hiszen Arthur — habár egyidős veled — olyan gyenge, hogy meg se verhet. Talán más valaki bántott s ráfogod a te testvéredre? Kis leányom, mindig igazat mondj ! — Nem, nem jó anyám, Arthur bántott, s mikor nem bírt velem, a hajamat is ki akarta tépni. — No, ne sírj ! eredj játszani, aztán, mint jó testvérek, béküljetek ki. — Hányszor mondtam már, — szólt a Böske férje — hogy e haszontalan kölyköt ne piláld annyira! Meg nem foghatom, hogy saját leányunknál is jobban szereted, s bármi történik a gyermekek között, mindig e fattyunak fogod pártját. — Magának meg ez árva gyermeket — az Isten idvezitse túl a más világon szegény, szerencsétlenül járt anyját! miközben Böske keresztet vetett magára — nem kellene úgy üldözni. Igaz, hogy én minden rosszasága, vásott természete mellett is úgy szeretem, mintha saját gyermekünk volna. .. Férjem uram pedig ne feledje, hogy szegény boldogult urunk jóságából — a kinek a sírjára ma is friss koszorút tettem — eszi az uradalom kenyerét; annak az áldott lelkű jó urunknak, a ki egykor kigyelmedet is — mint árva gyermeket — csaknem a szemétről szedte föl. Házánál tartotta, ruházta, iskolába járatta, szóval, embert képezett az elhagyott árvából. S mikor az árva gyermek fölnőtt, akkor az uradalomban tisztességes állásra alkalmazta. Hát férjem uram — hogy most jó dolga van — olyan könnyen felejti a múltat? És e szegény kis árvának nem hagy békét, hanem gyűlöli, s talán még a házból is ki akarja verni? — Azt nem jól mondod feleség, hogy én mindazon jót elfelejtettem, amit urunk velem tett. Az én szivemben is lakik hálás érzés, sőt a boldogultnak emlékét is áldom. Az se igaz ám, hogy én Arthurt gyűlölöm. Megverne a jó Isten, ha azt tenném. Csak azt akarom: ne kényeztesd ! Mert az elkényeztetett gyermek szivében — meglásd — sem nevelő apja, anyja, sem más iránt nem nő hálás érzelem soha! Adja Isten — kívánom a kis árvának boldogult anyjáért — hogy jóravaló ember legyen belőle! (Folyt. köv.) PÉCSI H 1IILAP.___________ 1889. szeptember 12-én. KÖZGAZDASÁG. A zóna első hónapja. A magyar kir államvasutak pénzügyi főosztálya most küldte szét a kimutatást augusztus hó utolsó hetéről és így most már teljes előttünk a zóna első hónapjának képe. E szerint július 29-től szeptember 2-ig 1.063 787 utast és 815.463 tonna árut szállítottak, míg a múlt év hasonló időszakában 770.210 utast és 722.933 tonna árut. A személyforgalom tehát ebben az évben 293.577 utassal emelkedett, az áruforgalom pedig 92.529 tonnával. A pénzügyi eredmény azonban már nem ily kedvező, mert augusztus havában a múlt évvel szemben 328.922 írttal kevesebb volt a bevétel, ami csakis a személyforgalom terhére esketik, mert az áruszállítási tarifát nem szállították le, az áruforgalom pedig emelkedett. Az utolsó heti kimutatás különben a következő: Aug. 27-től szept. 2-ig volt a bevétel 256.900 utas és 168 360 tonna áru szállítása után 879.830 frt, vagyis 52.276 frttal kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában, amikor 932.106 frt volt a bevétel. Május havi bevételi helyesbítés 298.823 frt. Január 1-től szept. 2-ig volt a bevétel 4,185.370 utas és 5,182.750 tonna áru szállítása után 25,446.312 frt, vagyis 5262 frttal kevesebb, mint az előző év hasonló időszakában, amikor 25,451.574 frt volt a bevétel. A téli gyümölcs eltartása. A lehetőleg száraz pinczének egy vagy két oldalára készittesünk faásványokat, melyek egymástól 30—40 kinyire álló osztályokkal legyenek ellátva. Az egyes osztályok alja deszkából vagy léczből legyen és 10 — 15 magas széllel bírjon. A fenékre megszáritott mohát teszünk s erre egy-vagy kétsorosan reá rakva az almát vagy körtét, papirossal befödjük. Szalmát vagy szénát sohasem szabad a gyümölcs alá használni, mert ezek nedvességet szíván magukba, hamar penészesednek s a penészszagot a gyümölcs magába veszi és később maga is rothadásba indul. Czélszerű, hogy a később érő gyümölcsök hátrább, a korábban érők elöl rakassanak, mert ily módon könnyebben ellenőrizhető: vájjon a gyümölcs közt nincs-e rothadó. A pincze hőmérséklete mindig egyenlően hűs legyen; többször szellőztessünk, hidegebb időjárás alkalmával is nyissuk ki az ablakokat egy negyed órára, csak arra kell vigyázni, hogy a hőmérséklt alá ne szálljon. Ha a pincze nedves és kellemetlen szagu, úgy az a gyümölcs berakása előtt előkészitendő oly módon, hogy kénnel kifüstöljük. E czélból egy vasserpenyőbe izzó faszenet állítunk be a pincze közepére, jól behintjük kénporral s az ajtót, ablakokat 2—3 napra jól bezárjuk. Ily módon a penészgombák elöletnek s a gyümölcs könnyebben lesz eltartható. A gyümölcs eltartására nagy befolyással van leszedésének ideje. A legtöbb gyümölcs idő előtt lesz leszedve, ennek következtében megfonnyad, aromájából és izéből veszít. A másik hiba a szedésnél az, hogy nagyon sok gyümölcs megütődik s ennek következtében hamar rothad. A téli gyümölcs leszedésének ideje akkor van, midőn a gyümölcs a fáról gyenge fordítás által leválasztható, vagy mikor gyenge rázásra ép gyümölcsök lehullanak. Téli körtét akkor kell leszedni, ha a mag csúcsa feketedni kezd vagy kézzel könnyen leszakítható. Késői téli körte (mint például a téli Dechant, téli Nelis stb.) lehetőleg hosszú ideig maradjon a fán, épúgy az almák közül a szürke és arany remette. Esős vagy ködös időben sohasem szabad a gyümölcsöt leszedni, mert a nedves gyümölcs kevésbé tartható el és igen könnyen romlik. A gyümölcs szedése legczélszerűbben kézzel eszközölhető s a leszedett gyümölcs vigyázva egy vászon- vagy gyapotszövettel kibélelt kosárba rakandó be. Azon almák, amelyek zsíros tapintatúak (mint például a calvil-fajok, rózsaalma stb.) előbb pár hétig száraz, bús, fagy ellen óvott kamrákban helyezendők el, hogy a fölös víz elpárologjon , azután puha flanell-szövettel törülgessük le egyenkint s a pinczébe helyezzük el. A szőlő eltartása. A szőlő eltartásánál, lássék az bármi egészségesnek is, mégis nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy rövid idő múlva megpenészesedik. Ez onnan van, mert a fürtökön levő penészgombák behatolnak a szőlőszem belsejébe s azt tönkre teszik. A czél tehát az, hogy ezen parasitákat tönkre tegyük, hogy azután a szőlőfürtök hosszabb ideig eltarthatók legyenek s a penésztől továbbra megóvassanak. Ezen czélt elérjük a következő módon : A szőlőfürtöket kiválogatjuk, s csakis azokat tesszük el télre, amelyek rothadó vagy felpattant szemeket nem tartalmaznak. Az egészséges fürtök vékony spárgára vagy fonalra kötve, egy pillanatra forró vízbe mártatnak s rögtön — vigyázva arra, hogy a többi fürtökkel ne érintkezzenek — a kamrában felakasztatnak. A forró víz a szőlőt a legcsekélyebb mérvben sem változtatja meg, a reá tapadó gombacsiák azonban elölelnek. Ha a helyiség, amelyben a szőlő eltartatik, tele van aggatva, benne egy kénszálat égetünk el, hogy a levegőben lebegő gombacsiák is elölessenek, s azután néhány dézsában vizet állítunk be, hogy a levegő mindig nedves legyen, s ily módon a fürtök túlságos beszáradását megakadályozzuk. A fürtöket hetenkint legalább is kétszer át kell néznünk, s ha rothadásba indulót találunk köztük, azt rögtön távolítsuk el, s a penész föllépésének mérve szerint egy-két kénszálat égessünk el. Ily módon szőlőt egészen friss állapotban a nyár bekövetkezéséig is eltarthatunk. SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Cicero. Múltkori üzenetünkre adott válaszában — elismervén üzenetünkben kifejtett okok valóságát és helyességét — újabb oldalról támad a mostani hírlapirodalomnak azzal, hogy a szépirodalomnak nem szentel komoly szándékot, hanem válogatás nélkül, avagy nagyon is enyhe válogatással vesz föl mindeneket, amik tárcza vagy egyéb elnevezés alatt csak beküldetnek. Holott a régebbi hirlapírásnak ép az volt a fos 8zsza, azzal tette örökemléküvé és kedvessé magát, hogy a legjelesebb tollaktól hozott irodalmi müveket. Nagyon hamis az alap, a melyen áll. A régebbi hirlapirás — már megmondtuk mily kényszerítő körülmények folytán —inkább szépirodalmi volt s az az idő nagyban nevelte a szépirókat, ami természetes is. De azok a szépirók sem lettek egyszerre azokká, hanem az említett körülmény folytán lassacskán nevelkedtek a mai hírnevükre. Ön enthusiasmussal kiált föl: „Akkor egy Jókai, egy Petöfy, egy Vörösmarthy, egy Tótth Kálmán, Arany stb. Írtak a lapokban!“ Én édes istenem, hát hiszen Jókai most is irt a többi szintén ima, ha élne. Hanem hát ezeket is csak úgy nevelgették ám a szépirodalomnak. Bezzeg Petőfi első versei, Jókai első novellái nagyon naivul sántítottak azokban a gombamódra keletkező s ugyanoly rövid éltű folyóiratocskákban, melyek még „egy Petőfi“ munkatársasága mellett sem voltak képesek megélni. Ez pedig kiáltó jele annak, hogy akkor még azoknak a nagy embereknek a dolgai sem kellettek. Ön most lelkesül Petőfi és Jókaiért, lelkesült volna akkor s tartotta volna fönn a lapjaikat. De ugye akkor az sem kellett, mint ahogy nem kell most a mostani. Akkor Petőfi és Jókai sem voltak olyan nagyok, mint most, tehát az ő akkori munkatársaságukra a mostani hírnévvel hivatkozni anachronismus. Ami a jelenlegi szépirodalmat illeti, azt megítélni mi, kik benne élünk, kevésbé tudjuk, mint az utánunk jövő kor; épúgy, mint ahogy a 40—60-as évek szépirodalmát azok az évek nem méltányolhatták úgy, mint a jelenlegi. Ennek az oka jórészt abban fekszik, hogy az írók — műveltségüknél, olvasottságuknál, a külföldi irodalom ismereténél fogva valamivel mindig előrébb vannak az olvasók nagy részénél. Ámbár a mai kor nagy műveltségénél fogva hatalmasan előresietett s innét van, hogy jóval közelebb is áll írói lelkűidőhez, mint az előző korban. A mi szépirodalmunk sem áll hátrább egy lépéssel sem az elmúlt kor irodalmánál, vannak nagyjaink, kik örökszépet alkotnak. De hát ezek nem áraszthatják el az összes hazai lapokat, mint ahogy ön akarná. Várjon Petőfi és Jókai