Pécsi Hírlap, 1889. július-december (3. évfolyam, 53-104. szám)

1889-09-12 / 73. szám

6 centiméter magasságban fúródik be a homlokba. Méltóztassék vezényelni. — „Egy ... kettő ... három !“ S a tiszttartó — homlokán tátongó sebbel — élettelenül hanyatlott a földre. * — Anyám, anyám! — szalad sírva a szo­bába a kis Mariska. — Arthur megint megvert. — Édes leányom! — már hányszor mond­tam, hogy nem kell mindjárt sírni, panaszkodni, ha játék közben összeszivódtok. Tudom te se maradtál adós. Hiszen Arthur — habár egyidős veled — olyan gyenge, hogy meg se verhet. Talán más valaki bántott s ráfogod a te testvé­redre? Kis leányom, mindig igazat mondj ! — Nem, nem jó anyám, Arthur bántott, s mikor nem bírt velem, a hajamat is ki akarta tépni. — No, ne sírj ! eredj játszani, aztán, mint jó testvérek, béküljetek ki. — Hányszor mondtam már, — szólt a Böske férje — hogy e haszontalan kölyköt ne piláld annyira! Meg nem foghatom, hogy saját leányunknál is jobban szereted, s bármi történik a gyermekek között, mindig e fattyunak fogod pártját. — Magának meg ez árva gyermeket — az Isten idvezitse túl a más világon szegény, szerencsétlenül járt anyját! mi­közben Böske keresztet vetett magára — nem kellene úgy ül­dözni. Igaz, hogy én minden rosszasága, vásott természete mellett is úgy szeretem, mintha saját gyermekünk volna. .. Férjem uram pedig ne fe­ledje, hogy szegény boldogult urunk jóságából — a kinek a sírjára ma is friss koszorút tettem — eszi az uradalom kenyerét; annak az áldott lelkű jó urunknak, a ki egykor kigyelmedet is — mint árva gyermeket — csaknem a szemét­ről szedte föl. Házánál tartotta, ruházta, iskolába járatta, szóval, embert képezett az elhagyott árvából. S mikor az árva gyermek fölnőtt, akkor az uradalomban tisztességes állásra alkalmazta. Hát férjem uram — hogy most jó dolga van — olyan könnyen felejti a múltat? És e szegény kis árvának nem hagy békét, hanem gyűlöli, s talán még a házból is ki akarja verni? — Azt nem jól mondod feleség, hogy én mindazon jót elfelejtettem, a­mit urunk velem tett. Az én szivemben is lakik hálás érzés, sőt a boldogultnak emlékét is áldom. Az se igaz ám, hogy én Arthurt gyűlölöm. Megverne a jó Isten, ha azt tenném. Csak azt akarom: ne ké­nyeztesd ! Mert az elkényeztetett gyermek szivé­ben — meglásd — sem nevelő apja, anyja, sem más iránt nem nő hálás érzelem soha! Adja Isten — kívánom a kis árvának boldogult any­jáért — hogy jóravaló ember legyen belőle! (Folyt. köv.) PÉCSI H 1­II­LA­P.___________ 1889. szeptember 12-én. KÖZGAZDASÁG. A zóna első hónapja. A magyar kir állam­vasutak pénzügyi főosztálya most küldte szét a kimutatást augusztus hó utolsó hetéről és így most már teljes előttünk a zóna első hónapjá­nak képe. E szerint július 29-től szeptember 2-ig 1.063 787 utast és 815.463 tonna árut szállítottak, míg a múlt év hasonló időszakában 770.210 utast és 722.933 tonna árut. A személy­­forgalom tehát ebben az évben 293.577 utas­sal emelkedett, az áruforgalom pedig 92.529 tonnával. A pénzügyi eredmény azonban már nem ily kedvező, mert augusztus havában a múlt évvel szemben 328.922 írttal kevesebb volt a bevétel, a­mi csakis a személyforgalom ter­hére esketik, mert az áruszállítási tarifát nem szállították le, az áruforgalom pedig emelkedett. Az utolsó heti kimutatás különben a következő: Aug. 27-től szept. 2-ig volt a bevétel 256.900 utas és 168 360 tonna áru szállítása után 879.830 frt, vagyis 52.276 frttal kevesebb, mint a múlt év hasonló időszakában, a­mikor 932.106 frt volt a bevétel. Május havi bevételi helyesbítés 298.823 frt. Január 1-től szept. 2-ig volt a bevé­tel 4,185.370 utas és 5,182.750 tonna áru szál­lítása után 25,446.312 frt, vagyis 5262 frttal kevesebb, mint az előző év hasonló időszaká­ban, a­mikor 25,451.574 frt volt a bevétel. A téli gyümölcs eltartása. A lehetőleg szá­raz pinczének egy vagy két oldalára készitte­­sünk faásványokat, melyek egymástól 30—40 ki­nyire álló osztályokkal legyenek ellátva. Az egyes osztályok alja deszkából vagy léczből legyen és 10 — 15 magas széllel bírjon. A fenékre megszáritott mohát teszünk s erre egy-vagy kétsorosan reá rakva az almát vagy körtét, papirossal befödjük. Szalmát vagy szé­nát sohasem szabad a gyümölcs alá használni, mert ezek nedvességet szíván magukba, hamar penészesednek s a penészszagot a gyümölcs magába veszi és később maga is rothadásba indul. Czélszerű, hogy a később érő gyümölcsök hátrább, a korábban érők elöl rakassanak, mert ily módon könnyebben ellenőrizhető: vájjon a gyümölcs közt nincs-e rothadó. A pincze hőmérséklete mindig egyenlően hűs legyen; többször szellőztessünk, hidegebb időjárás alkalmával is nyissuk ki az ablakokat egy negyed órára, csak arra kell vigyázni, hogy a hőmérsék­lt alá ne szálljon. Ha a pincze nedves és kellemetlen szagu, úgy az a gyümölcs berakása előtt előkészitendő oly módon, hogy kénnel kifüstöljük. E czélból egy vasserpenyőbe izzó faszenet állítunk be a pincze közepére, jól behintjük kénporral s az ajtót, ablakokat 2—3 napra jól bezárjuk. Ily módon a penészgombák elöletnek s a gyümölcs könnyebben lesz eltartható. A gyümölcs eltartására nagy befolyással van leszedésének ideje. A legtöbb gyümölcs idő előtt lesz leszedve, ennek következtében meg­fonnyad, aromájából és izéből veszít. A másik hiba a szedésnél az, hogy nagyon sok gyümölcs megütődik s ennek következtében hamar rothad. A téli gyümölcs leszedésének ideje akkor van, midőn a gyümölcs a fáról gyenge fordítás által leválasztható, vagy mikor gyenge rázásra ép gyümölcsök lehullanak. Téli körtét akkor kell leszedni, ha a mag csúcsa feketedni kezd vagy kézzel könnyen leszakítható. Késői téli körte (mint például a téli Dechant, téli Nelis stb.) lehetőleg hosszú ideig maradjon a fán, épúgy az almák közül a szürke és arany rem­ette. Esős vagy ködös időben sohasem sza­bad a gyümölcsöt leszedni, mert a nedves gyü­mölcs kevésbé tartható el és igen könnyen rom­lik. A gyümölcs szedése legczélszerű­bben kézzel eszközölhető s a leszedett gyümölcs vigyázva egy vászon- vagy­­ gyapotszövettel kibélelt ko­sárba rakandó be. Azon almák, amelyek zsíros tapint­atúak (mint például a calvil-fajok, rózsa­alma stb.) előbb pár hétig száraz, bús, fagy ellen óvott kamrákban helyezendők el, hogy a fölös víz elpárologjon , azután puha flanell-szövettel tö­rülgessük le egyenkint s a pinczébe helyez­zük el. A szőlő eltartása. A szőlő eltartásánál, lássék az bármi egészségesnek is, mégis nagyon gyakran tapasztaljuk, hogy rövid idő múlva megpenészesedik. Ez onnan van, mert a fürtö­kön levő penészgombák behatolnak a szőlőszem belsejébe s azt tönkre teszik. A czél tehát az, hogy ezen parasitákat tönkre tegyük, hogy azután a szőlőfürtök hosszabb ideig eltarthatók legyenek s a penésztől továbbra megóvassanak. Ezen czélt elérjük a következő módon : A sző­­lőfürtöket kiválogatjuk, s csakis azokat tesszük el télre, amelyek rothadó vagy felpattant sze­meket nem tartalmaznak. Az egészséges fürtök vékony spárgára vagy fonalra kötve, egy pil­lanatra forró vízbe mártatnak s rögtön — vi­gyázva arra, hogy a többi fürtökkel ne érint­kezzenek — a kamrában felakasztatnak. A forró víz a szőlőt a legcsekélyebb mérvben sem változtatja meg, a reá tapadó gombacsi­ák azon­­ban elölelnek. Ha a helyiség, amelyben a szőlő eltartatik, tele van aggatva, benne egy kén­szálat égetünk el, hogy a levegőben lebegő gombacsi­ák is elölessenek, s azután néhány dézsában vizet állítunk be, hogy a levegő mindig nedves legyen, s ily módon a fürtök túlságos beszáradását megakadályozzuk. A fürtöket hetenkint legalább is kétszer át kell néznünk, s ha rothadásba indulót talá­lunk köztük, azt rögtön távolítsuk el, s a penész föllépésének mérve szerint egy-két kénszálat égessünk el. Ily módon szőlőt egészen friss ál­lapotban a nyár bekövetkezéséig is eltarthatunk. SZERKESZTŐI ÜZENETEK: Cicero. Múltkori üzenetünkre adott válaszá­ban — elismervén üzenetünkben kifejtett okok valóságát és helyességét — újabb oldalról tá­mad a mostani hírlapirodalomnak azzal, hogy a szépirodalomnak nem szentel komoly szándékot, hanem válogatás nélkül, avagy nagyon is enyhe válogatással vesz föl mindeneket, a­mik tárcza vagy egyéb elnevezés alatt csak beküldetnek. Holott a régebbi hirlapírásnak ép az volt a fos­ 8zsza, azzal tette örökemléküvé és kedvessé magát, hogy a legjelesebb tollaktól hozott iro­dalmi müveket. Nagyon hamis az alap, a melyen áll. A régebbi hirlapirás — már megmondtuk mily kényszerítő körülmények folytán —inkább szép­­irodalmi volt s az az idő nagyban nevelte a szépirókat, a­mi természetes is. De azok a szép­­irók sem lettek egyszerre azokká, hanem az említett körülmény folytán lassacskán nevelked­tek a mai hírnevükre. Ön enthusiasmussal kiált föl: „Akkor egy Jókai, egy Petöfy, egy Vörös­­marthy, egy Tótth Kálmán, Arany stb. Írtak a lapokban!“ Én édes istenem, hát hiszen Jókai most is ir­t a többi szintén ima, ha élne. Ha­nem hát ezeket is csak úgy nevelgették ám a szépirodalomnak. Bezzeg Petőfi első versei, Jó­kai első novellái nagyon naivul sántítottak azok­ban a gombamódra keletkező s ugyanoly rövid éltű folyóiratocskákban, melyek még „eg­y Pe­tőfi“ munkatársasága mellett sem voltak képe­sek megélni. Ez pedig kiáltó jele annak, hogy akkor még azoknak a nagy embereknek a dol­gai sem kellettek. Ön most lelkesül Petőfi és Jókaiért, lelkesült volna akkor s tartotta volna fönn a lapjaikat. De ugy­e akkor az sem kel­lett, mint a­hogy nem kell most a mostani. Ak­kor Petőfi és Jókai sem voltak olyan nagyok, mint most, tehát az ő akkori munkatársasá­­gukra a mostani hírnévvel hivatkozni anachro­­nismus. A­mi a jelenlegi szépirodalmat illeti, azt megítélni mi, kik benne élünk, kevésbé tudjuk, mint­ az utánunk jövő kor; épúgy, mint a­hogy a 40—60-as évek szépirodalmát azok az évek nem méltányolhatták úgy, mint a jelenlegi. En­nek az oka jórészt abban fekszik, hogy az írók — műveltségüknél, olvasottságuknál, a külföldi irodalom ismereténél fogva valamivel mindig előrébb vannak az olvasók nagy részénél. Ám­bár a mai kor nagy műveltségénél fogva hatal­masan előresietett s innét van, hogy jóval kö­zelebb is áll írói lelkűidőhez, mint az előző korban. A mi szépirodalmunk sem áll hátrább egy lépéssel sem az elmúlt kor irodalmánál, vannak nagyjaink, kik örökszépet alkotnak. De hát ezek nem áraszthatják el az összes hazai lapokat, mint a­hogy ön akarná. Várjon Petőfi és Jókai

Next