Pécsi Közlöny, 1895. szeptember (3. évfolyam, 100-112. szám)
1895-09-01 / 100. szám
III. évfolyam. Pécs, 1895. vasárnap, szeptember 1. IO0. szám, POLITIKAI ÉS VEGYESTARTALMU enik minden vasárnap, kedden és LAP. Előfizetési ár : Egész évre . . . . 6 frt.j Negyedévre 1 frt 50 kr. Félévre ................3 frt.; Egyes szám ára 4 kr. Hirdetések elfogadtatnak: A szerkesztői és kiadóhivatalban. — Ifj. Rézbányai János kereskedésében. Előfizetések, reklamációk, kéziratok a szerkesztőséghez a he. nyomda épületébe. küldendők Emberevők. „Verik az ultramontánokat minden oldalon. Több ponton nem is kell verni.“ Ezen szavak képezik bevezetését a Pesti Hírlap aug. 29-iki vezércikkének. A rövid kommüniké igen találó s azért elmentem oda, ahol a rituális és szabadkőműves lapok egy rakáson vannak : a kávéházba, hogy saját szemeimmel lássam, miképen verik az ultramontánokat. Kezembe vettem 6 újságnak az napi számait és kivétel nélkül valamennyi a katolikus papokat leckéztette, döngette. Idáig jutottunk, az emberevésig. Minden argumentum elfogyott már s most unisono a személyes piszkolódás és gyalázkodás undok terére léptek. Mint dúvadak támadnak az élőkre, hiénák módjára kiássák a földből a rég eltemetett halottakat s ezek porladozó hulláit marcangolják szét. A magyar egyház büszkeségét, Haynald bibornokot előhurcolják sírjából, az élő papokra ocsmány, aljas vádakat szórnak. Vájjon legjobbjaink fáradságos küzdelmei, melyekkel a sajtószabadság magasztos eszméjét kivivták s megvalósították, más gyümölcsöt nem érdemeltek mint burjánt, bolondgombát, bogáncsot, büzlő gazt? Hát az lett a zsunnalisztika hivatása, hogy a szabadsajtó termékeny mezején dudvát-gyomot hintsen el, mely a nemesebb növényzetet kiszorítja, elnyomja ? A lapok legelőkelőbb helyein ott látjuk éktelenkedni az utcáról, a mendemondákból összehordottj szennyet. A katolikusok mozgalmát minden id ,t áron a papok privát ügyének iparkod- ának föltüntetni s a papság régi tekin- s télyének, hírnevének lerontásával magát i | a mozgalmat akarják elfojtani. E célra j | jó nekik minden eszköz s annál jobb, | | minél mocskosabb. Ha százszor is visz- j | szautasítjuk a „klerikális“ jelzőt és j | százszor valljuk magunkat „katolikus“- nak, mindannyiszor csak borsót hányunk a falra. Ez taktika, félrevezetésre ala- sított hamis manőver, tudylyel egy igazságos katolikus ügynek létezését is letagadják, hogy a puszta papi hatalom, papi uralom, papi érdek rémképével is ijesztgessenek. A kormánypárti és ellen- széki lapok közt megszokott harc teljesen szünetel, hogy mindkét részről az összes erőt a papság és néppárt ellen is koncentrálják. n Nem érik be ezzel sem. Ők, akik elveiket annyiszor változtatják, ahányszor lapjuk gazdát cserél, akik a hírlapirodalmat üzletnek tekintik és gyapjúzsáknak, amelyen akár rúgni is lehet, csak meg legyen előbb jól tömve: a katolikus egyház szent ügyének védelmezői, bajnokai képében lépnek föl a papsággal szemben. Még rövid idő előtt a vallást semmibe sem vették, most egyszerre a színjáték kedvéért programjukba vették annak oltalmazását, mert ezt a szerepet is ki kell használni, igy parancsolja a műfogás magasabb tudománya. Mint hitvédők támadnak a papság ellen, melyet a hiterkölcs ellenségének, megrontójának maszkíroznak a tettetett csatározási komédiában. Hogy egy ezerekre menő emberből álló testületnek, a milyen a papság, szintén van és lesz is férgese, amíg e testület a gyarló emberiségből veszi tagjait, azt elsősorban mi tudjuk és fájlaljuk legjobban. Igen, de a „papi botrányokéban üzérkedő lapok nem is ezeket támadják, hanem épen a műpapokkal keresik a belső érintkezést, tőlük veszik az egyházi dolgokban való információkat, tőlük közölnek cikkeket, melyekről a beavatatlan sohasem hinné, hogy paptól származnak. Ha zavaros a A „Pécsi Közlöny“ tárcája. A kereszténység a magyar állam alapja és támasza. Kivonat dr. Giesswein Sándor beszédéből, melyet a kapucinusok templomában Szent István napján Bécsben mondott. »Más alapot senki sem vethet azon kivül, mely vettetett, mely a Krisztus Jézus.« Sz. Pál. 1. Kor. 3, II. II. A modern kor embere a múlt idők intézményeire és eseményeire bizonyos sajnálkozó lenézéssel szokott tekinteni. A mi haladó kultúránk, a technika és a tudományok terén elért váratlan sikerek, csaknem azt hitetik el velünk, hogy minden jónak és szépnek mi vagyunk megteremtői. Pedig mi tulajdonképen csak továbbfejlesztői vagyunk annak, amit őseinktől átvettünk és örököltünk és sajjnos, gyakran csak egyoldalú továbbfejlesz- tői az általuk letett biztos alapnak, s míg az egyik oldalon merész és szédítő magasságig visszük az épület falait, addig a másikon a szilárdan megvetett alapfalakat az idők viszontagságai által szétbomlani engedjük. A mai kor politikusa és szociológusa talán kicsinylőleg tekint a sz. István alkotta Magyarszág politikai, nemzetgazdasági és társadalmi intézményeire, pedig azok képezik a mostani nemzeti jólét, ön-állóság és kultúra alapját s volt azokban valami, ami az egész épületet szilárdan összetartotta; — ez a keresztény gondol- t kozás, amelynek fogyatéka vagy hiánya az egész nemzeti kultúra, jólét, független-ség és szabadság épületének rombadőlését okozhatja. . Manapság ugyan a füstölgő kémények ezrei mutatják a gyáripar fejlődését, de azt hiszem a sz. István korában égnek emelkedő tornyok, melyek ormán a szent kereszt jele ragyogott, sokkal többet tettek a társadalmi rend és béke, a nemzeti közjólét és szabadság ügyében. A mai törvények száz meg száz paragraphusaikkal jogtudományi szempontból fölülmúlhatják sz. István egyszerű de bölcs és igazságos törvényhozását, azonban nélkülözzük bennük azt a hamisítatlan keresztény szellemet, mely sz. István törvényében visszatükröződik, s amely a magyar nemzet ősi erényeit fejlesztette, ápolta és megnemesítette. Ennek oka abban rejlik, hogy a modern jogbölcselet teljesen szakított a keresztény bölcselet elveivel. A keresztény elvek szerint az állam feladata a társadalom természetes jólétének s jogrendjének biztosítása és előmozdítása, úgy, hogy ezáltal az emberiség magasabb, természetfölötti célja elérésében akadályra ne találjon, sőt ellenkezőleg ez neki megkönnyítve legyen. A keresztényellenes jogelmélet az államot öncélnak tekinti, amely minden hatalomnak kutforása és maga fölött semmiféle felsőbb hatalmat el nem ismer. Az előbbi szerint Isten örök törvénye, a lelkiismeret szava szent és sérthetetlen, az utóbbi teljes következetességében keresztülvive Istent detronizálja, s helyébe az istenített államot teszi, melynek egy sokat emlegetett bölcselő (Spinoza) szerint mindenkinek engedelmeskednie kell, még ha