Pécsi Közlöny, 1900. május (8. évfolyam, 35-43. szám)
1900-05-03 / 35. szám
1900. május 3. ,PÉCSI KÖZLÖNY“ kinevezi kanonoknak ; nehány nap előtt megkapta már a pápától a szekularizácionális brévét, mert tudvalevőleg a Szt. Benedek-rendek volt ő eddig tagja. A hivatalos lap tegnapelőtti száma közli a kegyelmes kéziratot, melylyel Kohl Medárd dr. pápai prelátus és prímási titkárnak adományozta az esztergomi székesfőkáptalanban fokozatos előléptetés folytán, üresedésbe jött mesterkanonokságot. — Ami az állítólagos ellenjelöltet, illetőleg mellőzött első jelöltet illeti, azt hisszük, nem vagyunk sem mi, sem bármely más lap illetékesek ezen, a hivatalos titok köteles leple alatt rejlő, ügynek traktálására. A lapoknak ilyen természetű közleményét indiszkréciónak és ízléstelenségnek tartjuk. Nem vesszük ki a „pro Molnár“ író lapokat sem. Nekünk mindegy, ki lesz kanonok ezen vagy azon egyházmegyében ; nem tartjuk azt sem nagy bajnak, ha esetleg az érdemesebb papot mellőzik a káptalani állások betöltéseinél. De az már mégis csak furcsa, sőt nevetséges, ha egy pécsi lap tiltakozik az ellen, ki ne legyen, soha ez életben, kanonok az esztergomi főkáptalanban. Vagy talán ezt követeli az a váltig hangoztatott szabadelvűség ? Előléptetések a bíróság körében. Az igazságügyminiszer Balaskó János dárdai kir. járásbirót a VII. fizetési osztály 2. fokozatába, Tormay Gyula mohácsi járásbirót és Geiger Dezső pécsi kir. törvényszéki bírót a VIII. fizetési osztály 1. fokozatába, Jorgits Béla bonyhádi aljegyzőt a XI. fizetési osztály 1. fokozatába léptette elő. Zengeráj Pécsett, írhattuk volna másfélekép is, talán találtunk volna szótárunkban oly kifejezést, mely ezt a polák jargonban leirt szót helyettesitené, de szánt szándékkal hagyjuk meg hírünk élén a leírt alakban, hadd viselje magán születése bélyegét. Egy ilyen zengerár ütötte fel tanyáját Pécsett, hogy a pécsi kávéház látogató közönségnek műélvezetet (!! !) szerezzen. Nap nap után felhangzik a festett énekesnők rekedt konyikálása, a lehetetlenül maszkírozott alakok, kétértelmű, de néha nagyon is egyértelmű — s e mellett mégis elkoptatott éneke, élte, nap-nap után mételyezik meg a publikumot előadásaikkal, melyeknek hatását a szennyből, a piszokból halásszák ki ! Bizony ha ily műélvezetek elmaradnának — nem sülyednePécsett a műizlés egy hajszálnyit sem ! Minden bűnnek, minden bajnak az ilyen zengeráj a melegágya ! Az éretlen suhanc ott rontja idegeit és egészségét, a cseppet sem válogatós, bokorugrós szok- nyájú énekesnők hálójukba kerítik — szinte rákényszerítik a bűnre s a szomorú eredményről beszámol a bűnügyi statisztika, amely szinte megdöbbentő világításban mutatja be, hogy a sikkasztóknak több mint 50°/o-a azért sikkaszt, hogy az orfeum egyegy festett virágának adja oda bűnének gyümölcsét! — Az uzsorások az orfeumok füstös légkörében vetik magukat áldozataikra, a váltóhamisítókat stb. stb. — az orfeum neveli! Nem az orfeumok németesítő, de erkölcsrontó hatásától féltjük mi a publikumot. Ami azon a deszkapadlón terem, bármily nyelven adják is elő, csak métely, csak maszlag marad az, amely nem hogy azt a teret nem érdemli meg, amit a lapok hirdetéseik céljára átengednek, de ellenkezőleg, az ilyet irtani, pusztítani kell még akkor is, ha — ami hál’ Istennek nem áll — hazai föld szülötte, ha édes anyanyelvünk egy-egy fattyú hajtása volna is. Az üzleti célt oly annyira szem előtt tartani, hogy a hirdetéseknek válogatás nélkül rendelkezésre bocsátjuk a lap oldalát — talán még sem egészen helyes! Ha a helybeli lapok hirdetéseiket nem vennék fel, senki sem venne tudomást róla, hogy Pécsett milyen előkelő (?) trupp — vagy ahogy ők magukat nevezik : „élite orpheum ensemble“ (!!!) ütötte fel tanyáját, senki sem menne trágárságaikat meghallgatni, s higyyék meg igen tisztelt kollégéink, hogy minden főkapitányt tiltó rendelet nélkül is úgy kipusztul az ilyen vándorsalak a városból, mintha soha itt nem lett volna. Kissé furcsa lehet a szerkesztő helyzete (mint egyik helybeli lapnál volt a napokban), ha ő lerántani kénytelen azt az „élite“-társulatot, amelyet a kiadóhivatal a lap más helyén feltűnően ajánl a Pécsi fiú Győrött. Hegedűs Alfréd, Hegedűs Imre székesegyházi számtartó fia, ki a múlt hetekben tette le az államtudományi vizsgálatot, a közigazgatási pályára lépett és tevékenységét Győr megyében kezdte meg, amennyiben Laszberg Rezső Győrmegye főispánja közigazgatási gyakornokká nézte ki a megyéhez. Előléptetések a hadsereg körében. A Pécsett állomásozó ezredek tisztikarában ezúttal is csak nagyon kicsi számban történtek előléptetések. Előléptek a a 8-ik honvéd huszárezredben : Dorsán Károly százados őrnagygyá, Anderlik István II. osztályú százados I. oszt. századossá. A pécsi 19. honvéd gyalogezredben : Rottmann Miklós (Kaposvár), Hauser Henrik, Beöreöndy István II. oszt. századosok I. oszt. századosokká, Keil Elemér főhadnagy, pécsi hadapródiskolai tanár II. osztályú századossá, Ciszterer Mihály hadnagy, pécsi hadapródiskolai tanár főhadnagygyá, Hrabéczy István dr. ezredorvos törzsorvossá, Rónay Győző, Ujváry Ede dr. és Fenyő Gyula tartalékos hadapród őrmesterek tartalékos hadapród tiszthelyettesekké. A cs. és kir. 52 gyalogezredben : Göpferth István százados őrnagygyá a 32 gyalogezredhez, Weiszenberger Theodor, Krause Lajos, Driegel Ágoston főhadnagyokat századosokká, Volny József, Papanek Oszkár, Viskoeil Pál, Sulyok Imre, Caeser Rudolf hadnagyokat főhadnagyokká nevezte ki ő Felsége. A kath. Legényegylet előadása. Vasárnap este tartotta meg a kath. legényegylet műkedvelői előadással egybekötött táncestélyét, amelyen szép számú és előkelő közönség volt jelen. Ott láttuk Hradek Károly szemináriumi spirituálist, Krum Péter székesegyházi karkáplánt, Babregh Béla hitoktatót, Horváth Mihály káplánt, Virág Ferencet az egylet elnökét, Késmárky István jogakadémiai tanárt, Vaniss Sándor főszolgabírót, Szvacsek Mihály igazgatót stb. stb. A műkedvelők Janits Ferencnek „Vörözászló“ című 3 felvonásos színművét adták elő, melynek nehéz részei még a routinirozott színészeknek is munkát adnának. Csak az igazsághoz maradunk hívek ha megemlítjük, hogy még a legnehezebb helyeket is oly jól játszották meg, ahogy azt műkedvelők színpadján nem vártuk volna. Különösebb dicséretet érdemelnek az összes nagyobb szerepek alakítói: Jandó Imre, Schmidt Paula, Kerekes Rita, Schwartz Károly, Holczinger József, Fleckstein József, nem szabad azonban a dicséretből a többieket sem kizárni kik mind kivették részüket az est sikerültté tételében. Előléptetések a postások körében. A májusi előléptetések a pécsi postásoknak nem sok örömöt okoztak, alig egy páran vannak csak, kik áldásaiban részesültek: Szabón István posta és távirda fogalmazó, titkárrá, Tóth Géza posta és távirda tiszt, -— főtisztté, Előd Ármin segédtiszt segédellenőrré, Schippert Fülöp és Fischer Ignác segédtisztek ugyanezen minőségük első fizetési osztályába léptek elő. Lángok közt: Neumann Mari Neumann M. bányatelepi kereskedő leánykája — ahogy testvérével az utcán játszott, — el nem veszítette a győzelmet. Midőn a küzdelem véget ért, a herceg nem látott nem hallott semmit. Ezer meg ezer fehér kendőt lobogtattak feléje, de ő erre ügyet sem vetve, csak azt kereste aggódó szemeivel, a kit az imént ott látott, de az már nem volt ott. A tolongó néptömegben eltűnt atyjával. Ettől fogva elveszítette nyugalmát Hasztalan keresett vadászatban, madarászatban s az udvarnál szórakozást. Gondolatai mindig visszatértek ahhoz, a kit a lovagjáték alkalmával látott. Végre álruhába öltözködve fölkereste választottját. Ekkor megtudta, hogy, akit látott, Bernaui Ágnesalig 14 éves leányzó, szegény füvész-orvosnak leánya, akit már gyermekkorában a vidék tündérének neveztek feltűnő szépségéért. Magán kívül volt a boldog herceg örömében, midőn meggyőződött róla, hogy a leányzó viszonozza érzelmeit. De amint magához tért, elborult lelke s elveszítette minden reményét. Most ébredt annak tudatára, hogy herceg és Bajorország örökös ura, míg Ágnes szegény polgári származású leány. Nem egyszer vad kétségbeeséssel járta be a rengeteget, mintegy maga elől menekülve, de hasztalan. Egyszerre csak Augsburgban találta magát, lábai vagy lova mindig oda terelték. Polgári származású lánynyal kötni frigyet — akkor még lehetetlen volt. Mégis erre határozta magát a herceg, de frigyök titokban maradt. A szép Ágnest magányos várába zárta és ott élte vele boldog visszavonultságban napjait. Ez azonban a herceg atyjának fülébe jutott. Csakhamar elterjedt az udvarban hite, hogy Ágnes mindenféle füvekkel és varázsló szerekkel, melyeknek titkát még atyjától tanulta, megbabonázta és igézettel tartja fogva a herceget. Erre a kérlelhetetlen fejedelem eltökélte, hogy érzékeny csapást mér elpusztult fiára. 1434. november havára nagy lovagjátékot rendeztetek Regensburgban, melyre természetesen Albert herceg is jelentkezett. Midőn azonban a küzdő porondra akart lépni, a fejedelem parancsára, a marschall felolvasta a vádpontokat, amelyeket az ifjú herceg ellen emeltek : hogy lovaghoz nem méltó életet él, álruhában, fegyvertelenül bolyongott az országban és hogy jelenleg is becstelen kuruzsló leánynak tiltott szerelmét élvezi az isteni és emberi törvények ellenére. Mint az orozva megsebzett vad riadt föl erre az ifjú herceg és oroszlánként rohant a fegyveresekre, akik útját állották. De ezek lefegyverezték, és igy kellett távoznia. Elviselhetetlen tördöfés volt ez az ifjú herceg szívére, és elhatározta, hogy ezért bosszút áll. E közben egyik rokonának, Vilmos hercegnek, akit mint jelöltet emlegettek a császári trónra, meghalt egyszülött fia. S a gonosz nyelvek elhitették ismét a hercegekkel, hogy az újdonszülöttnek halálát is a kuruzsló Ágnes okozta minden 3