Pécsi Közlöny, 1900. augusztus (8. évfolyam, 62-70. szám)
1900-08-02 / 62. szám
PÉCSI KÖZLÖNY Politikai lap. Megjelenik minden szerdán és szombaton este. 1900. Augusztus 2. Csütörtök VIII. évfolyam 62. szám. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Szepesy utca 3. (Püspöki könyvtár-épület.) Kéziratot nem ad vissza, a szerkesztőség Kiadótulajdonos és felelős szerkesztő : Dr. HANY FERENCZ. Előfizetési árak: Egész évre 12 kor. Félévre 6 kor. Negyed évre 3 kor. Egyes szám ára 12 fill Nyilt-térben 1 sor 40 fill. Gabonaértékesítés. A kultúra haladásával párhuzamosan halad a produktiv munka értéknövekedése. Ennek figyelembe vételével jogosultnak kell tartanunk azt a körülményt, hogy úgy az élelmi, mint az ipari cikkek folytonos áremelkedésben vannak. Eltekintve természetesen úgy a közvetítő kereskedelem, mint az ipari szövetkezéseknek az élelmi és ipari cikkek áremelkedését előidéző jogosulatlan befolyásától. Annál különösebbnek kell tartanunk, hogy a mezőgazdasági főtermény, a kenyérmagvak folytonos értékcsökkenést szenvednek. Természetesen a merkantilizmus részéről az árcsökkenés bőséges magyarázatával találkozunk, melyet azonban annál kevésbbé fogadhatunk el őszinte magyarázatnak, mert tapasztalati tény, hogy a merkantilizmus térfoglalásával kezdtek gyökeret verni azok az intézmények és szervek, melyek a gabona értékcsökkenését idézték elő. Bizonyos, hogy a gabonaértékesítés dolgában nálunk rendkívül primitív viszonyok vannak. Ennek következménye az, hogy a gazda sokkal kevesebbet kap a gabonájáért, mintha bizonyos szervezetek állanának rendelkezésünkre, melyek az értékesítést a közvetítés felesleges munkájának mellőzésével tennék lehetővé. Ezeknek a szervezeteknek a létesülését eddig csak az a politika tette lehetetlenné, mely mindenben azoknak az elemeknek kedvezett, melyek a spekuláció és közvetítés szerepét tudják a nemzeti produktivitás legbecsesebb munkájának feltüntetni. Dehát újabb időben nagyot fordult a világ. Kezdjük belátni, hogy a föld és terményeinek védelme nemzeti feladatot képez. Mert a közvetítés hizlalása a spekuláció, nemzeti szempontból értéktelen, sőt veszedelmes elemeket szaporítja, a termelő osztály védelme pedig a nemzet konszolidálásának alapvető munkáját képezi. Hihetőleg ezek az eszmék lebegtek a földmivelésügyi kormányzat szeme előtt, midőn arra határozta el magát, hogy a gabonaértékesítés dolgában akcióba lép. Darányi miniszter ugyanis azért, hogy a gazdák előnyösebben értékesíthessék gabonájukat, elhatározta, hogy a gabonaértékesítési szövetkezeteket támogatni, állami segélyben fogja részesíteni. Minthogy a gabonaértékesítő szövetkezetek intézménye a külföldön jól bevált, a miniszter az intézmény tanulmányozására szakértőket fog kiküldeni. Egy nagy horderejű akcióval van itt dolgunk. Alert eddig úgy állt a dolog, hogy az értékesítés semmi szervezettel nem bírván, a kedvezőbb konjunktúrákat épen csak azok tudták kihasználni, akik jobb anyagi szituációk között éltek. Pedig ezek ugyancsak kis számmal vannak. A legtöbb a szükséglet szerint értékesítette a gabonáját, tekintet nélkül a tőzsdei árfolyamok hullámzására. És hogy a tőzsde mennyire ki tudja használni a gazda kényszerhelyzetét, az általánosan ismeretes. A gazdára nézve ez a hátrányos helyzet azonnal megváltoznék, ha gabonaraktár és értékesítő szövetkezetek hálóznák be az országot, melyek lehetővé teszik, hogy a kisgazda is bevárhassa a jobb árakat, mert nem kényszerül azonnal aratás után eladni, hanem gabonáját beraktározza és előleget kap rá, míg a szövetkezet bevárja a legkedvezőbb konjunktúrákat. • Végeredményében ez az intézmény a gabonaértékesítés függetlenítését jelenti a közvetítés gyámkodása alól, azért örömmel tekintünk az akció megkezdése elé. Klisohanek Ödön: „Pécsi Közlöny tárcája Bákászás, írta : G. J A nagyvárosi ember élvezettel eszi meg a főtrák innyenc falatjait, anélkül, hogy tudná, mikép kerülhetett a város piacára, hogyan fogták, mivel kerítették meg, hol, merre. Pedig mindez nagyon érdekes kérdés. Érdekelne is sokat, de hát honnan tudja meg, ki adhatna neki felvilágosítást. A lexiconok leírása száraz, tudálékos, abban nem talál gyönyörűséget, de nincs is meg mindenkinek, mert méregdrága pénzbe kerül. Ezért óhajtok egy kis felvilágosítással, meg egy kis szórakozással is szolgálni a meleg délutáni szieszták unalmának elűzésére, ha szíves olvasóim meghallgatni kegyeskednek. Elmúlt a régi jó idő, mikor még töméntelen mennyiségben nyüzsgött a rák a folyamok, patakok, tavak partján, fenekén s egyhamar nem is fog visszajönni; általános ugyanis a panasz, hogy kevés manapság a rák, hogy alig kerül piacra is. Mi ennek az oka ? A nép mai napig sem tudja megérteni, de analógiával megmagyarázhatjuk, hogy a miként a szőlő levelét megöli, elhervasztja, megszárítja egy bizonyos penészgomba, akként a rákot is megtámadta vagy 20 esztendővel ezelőtt egy penészgomba faj (Saprolegnia fajába tartozik, amelytől elhullott, elpusztult a rák is mind. A rákászó nép csak azt vette észre, hogy a folyók, tavak partja egyszerre megtellett rákkal, melyek kínosan vergődtek a sekélyes vízben, mig kimúltak. A hal fejét felütötte ez a penészgomba, ott hamarosan kipusztult a rák. Hasztalan tapogatott azután már a rákász a part lyukjaiban s a vízinövények között; hasztalan vetette be „rácsa“ hálóját, nem került keze ügyébe egy sem. Manapság csak a zárt tavak, patakok vizében él még, de ha ott is szaporítani kezdenék az állományt idegen rákokkal, hamarosan elpusztulna mind. Magam is szemtanúja voltam az ilyen rákpusztulásnak. Múlt évben 3000 drbot bocsátottak szabadon a belgai tóban, hogy újra megnépesítsék a tavat, de bár augusztusban már mindenfelé láttuk, mint siet a szegény rák a partra, hol vergődve, kínlódva hamarosan kimúlt. S ez nem csak nálunk van így, hanem az egész világon. Négy évvel ezelőtt még untig elég volt a helyes uradalomhoz tartozó „Létfok“-ban, akkor kendert áztattak abban a fokban, a mitől szintén seregesen pusztul a hal is, a rák is. A Dunában, Drávában s mellékvizeiben pedig már rég felütötte fejét az a rákfene. Abból az időből, amikor még volt, óhajtok egyik rákászatomról megemlékezni. Kedves foglalkozásom volt mindig a rákfogás s azért örömmel ragadtam meg mindenkor az alkalmat, ha erről volt szó. Kecsegtetett természetesen a biztos siker is, mely sohasem hazudtolta meg reményeimet. Néhány barátunk látogatott meg bennünket. Az erdőmester, hogy elfoglaljon bennünket, azt a tervet proponálta, hogy másnap menjünk ki a Létfokra rákászni. Persze örömmel ráálltunk. Mindjárt hozzáláttunk a „rácsok“ készítéséhez. A hajdú előteremtette