Pécsi Közlöny, 1902. július (10. évfolyam, 86-112. szám)
1902-07-23 / 105. szám
Fürdői levél. Balaton-Berény, 1902. július hó 18-án. Itt vagyok a Balaton mellett, a költők és írók által oly sokszor és szépen megénekelt magyar tenger vidékén, az én kedves páratlan jó magyar népem között. Vissza-vissza térek évről évre ide, mint a fecske a régi fészkéhez. Elgyönyörködöm a somogyi part hullámos halmain; el-elnézem a zalai és veszprémi part erdő- és ligetekkel fölbokrétázott dombjait, a Balaton nádasait, melyek valóságos őserdőhöz hasonlítanak. Amint a víz ringó hullámai között fürdőzve föl-föltekintek a kéklő égboltozatra, ismét találkozom a régi ismerősökkel. Itt köszönt lassú szárnycsattogással éles sivitással a sirály, amott kémlelődik a gólya, a nádak felé röpködnek a vadruczák, a levegőnek minden irányában pedig dünnyög a szúnyogok milliárd serege különböző fajtákban. Valami különös nevelésben nem részesültek, mert nem becsülik az ember érzékenységét. Vagy talán éppen, mivel ezt ismerik, hívják föl magukra az emberek figyelmét. Itt-ott van közöttük egy-egy oltott, mely azután olyan társai között, mint vezér ura a juhok között. Ha fölül a templom tornyára és ott piszkálja fogát, a jó szem messziről látja, a jó fül távolról rá ismer melodikus dünnyögésére. Olyan a kisfalu, még mindig legtöbb nád és zsúpfedelű háztetővel, tiszta, szép és már legtöbb helyen szépen befásított lombos árnyával hívogató udvarokkal, barátságos, szíves és előzékeny magyar népével, a fürdő vendégek számára föntartott tiszta, egyszerű, de jó ízlésre valló vendégszobáival, hogy aki egyszer itt volt, minden nyáron visszakivánkozik. Igaz, hogy nagy igényekkel nem szabad föllépni, mert ez ellenkezik a nép egyszerűsüségével, természetes, őszinte magyarságával. Azonban a fejlődés, a haladás elöl konzervatív természete mellett sem zárkózik el. Évről-évre gondoskodik vendégeinek üdülését minél kellemesebbé és kényelmesebbé tenni. Újabb építkezései arról tanúskodnak, hogy fölfogják a látogatottság gazdasági előnyeit. Dicséretére legyen mondva, hogy a kapzsiság elriasztó szelleme nem terjeszkedik oly mérvben, mint az ily helyeken divatossá vált hazánkban. A házigazda vendégeivel szemben a legszívesebb készséggel gondoskodik mind arról, mi háztartásában szükséges. Mindegyike azon van, hogy azt a legjobb megelégedésre kiszolgálja. Azért itt is tudják, hogy a korona egyszáz fillérből áll és ennek alapján meg is csinálják számadásukat. Egy-egy szoba három ágygyal, pamlaggal és egyéb szükséges bútorzattal, konyhával és a főzéshez szükséges tüzelőanyaggal napi 2—3 korona között váltakozik. Éhez jár természetesen a kitűnő fürdőzés is, melynek e vidéken alig akad párja. Gyomor őfenségéről is gondoskodva van. Lenc-, Pálé-, és a Magyar tengerhezczímzett fogadó élelmezési laboratóriuma veszi kegyes pártfogásba napi 2 korona készpénzért. Azok pedig, kik saját tűzhelyökről nyerik az élet gépezetének vig mozgatására szükséges tápot, irigylésre méltók, mint teszem példának okáért: szerény magam .. Osztrák sógorunk állatkivitelünk elé kegyesen gördíttetni szokott akadékoskodása, vagy beltakarékoskodásáról világhírű pénzügyminiszterünknek a fogyasztási adók csavarának a kelletinél is nagyobb kihasználása mellett jó marhahúst beszerzünk, Löw úrtól 88 fillérért 1grammját, borjúhúst 1 borért, sertéshúst 10 nap óta még nem szerezhettünk 104 fillérért, mert az már mindig elfogyott, mire miránk kerülne a sor pedig nincs ratler. Jó szerencse, hogy a ratlerek még nem fészkelték be magukat úgy, mint odahaza Pécsett. A kofák sem vitték még kereskedelmüket a művészet azon fokára, hogy a szomszéd községekből ide özönlő polgárasszonyoktól a baromfit a vendégek erszényének alapos meglapitására az itt fürdőzők keze elől elszedjék és igy az élelmiszerek kereskedelmét közvetítsék. Azért kapunk itt jó és súlyos csirkét 80 krajcártól l frtig. A liba után még nem tudakozódtam, pedig hejye sok van. Csakhogy ezekről nem illik a véntúnárnak gágogó megjegyzéseket tenni. Annyit azonban elárulhatok, hogy a délelőtti 10—12 óra és a délutáni 5—7 óra legalkalmasabb idő azok melankolikus hangjuk tanulmányozására és nem egy énektanár találna itt sokkal alkalmasabb hanganyagokat, mint a jámbor tiroliak ziháló kropfosaik között, nem is értem, hogy tudott B. I. kata vezér oda tévedni. De ha már oda tévedt, ne hozzon onnan haza sem kropfot, sem copfot. Nichts für Ungut! Én mint laikus, természetesen nem mérem a gregoriánusok által fölcsigázott kívánalmak hangmérőjével és ritmusával a hullámok hatása alatt keletkező hangokat, de annyit tudok, hogy sok egészséges fünek és sorvadozó szívnek tetszenek. Hi! hé! hm ! haj! jaj! tyúk stb. szólamok rezegtetik meg a levegőt azon arányban, amelyben a test hőmérséklete a hullámzó Balaton vizéhez áll. Örömmel említem föl itt, hogy fürdés dolgában itt a legdemokratikusabb felfogás érvényesül. Maga a Balaton is demokrata. Hullámaival egyaránt és egyformán locsolja a szabadelvűt, függetlenségit és néppártit. Még tovább megy: nem tesz különbséget jog dolgában sem férfi és nő között. Egyformán kacérkodik mindegyikkel, egyformán üdíti a gyengéd női- és edzett férfi szervezetet- Csak a korban tesz némi különbséget. Itt ő is az ifjúsághoz vonzódik inkább és ennek kedvez, mégis úgy, hogy a korosabnek okot ne szolgáljon az aprehienzióra. Politikus ez a Balaton nagyon, majd nem olyan, mint Széll Kálmán. Nem hiába magyar ! De ha már ilyen részletesen szóltam az itteni fürdőhelyről, talán szívesen veszik a tisztet olvasó még azt is tájékozásul, hogy hát miféle publikuma van a Balaton-Berénynek ? Hát bizony itt az öregeken és fiatalokon kívül vannak nagy urak és ilyen szegény emberek, szintén. A grófokon kívül vannak zsellérek is, még pedig ez utóbbiak nagyobb számban. Az úgynevezett értelmiségből találkozik minden fajta, még rőfös kereskedő is, több mint kéne. Van itt bíró a királyi táblától a falusi bíróig. Tehát az igazságszolgáltatásban nem volna hiány, ha házasfelek bomlanának. Van epekedő, szerelmes és jegyes. Ez utóbbi legkevesebb. Nemzetiség tekintetében mind magyar, de legtöbb az új magyar. A történelmi igazság kedvéért és emlékezetesül arra, hogy itt e szép Magyarországban az Árpád ivadékain kívül még más ősöknek ivadékai is éltek és élnek, mint teszem például én is; elég, ha a nevek közül fölemlítem a Hunyadyak és Széchenyiek után : Ismét, Goldberger, Arnstein, Goldstein, Szilberstein, Adler, Berényi (Braun,) Sass stb. A fürdővendégek között eddig még olyanra nem akadtam, ki sápadság, sárgaság, tüdő gümőkórban, vagy mit tudom és milyen betegségben szenvednek. Egészségtől duzzadó piros arcú leányok, bájos hölgyek, kedves fiatal emberek, mint az én jó barátom és tekéző társam, Miska. Ezek azután csakhamar lelkesednek, mikor a Móré rázendíti : Száz liba egy sorban ! Ha a jó Isten úgy akarja, ezek velem együtt, jó egészségben haza is térnek a lehető legszebb emlékekkel. Egyelőre még fürdőzünk. Jó fürdőt kívánok szerkesztő Urnák és a Pécsi Közlöny kedves olvasó közönségének is. Kakuk Szerkesztői üzenetek: Bagói Márton. A vers nem rossz, de személyes vonatkozása miatt nem közölhető. Tekintetbe kell venni, hogy provinciális városban vagyunk, ahol könnyen félremagyarázhatnák a dolgot. SÜRGÖNYEINK. A Dreyfus ügy utójátéka. Páris, 1902. julius 22-én. (A Pécsi Közlöny eredeti távirata.) Az a szerencsétlen affair, mely Franciaországnak egész erkölcsi fertőjét feltárta, s melybe teljes világosságot deríteni nem lehet, egy utó hangját — egy elkésett akkordját most is hallatja. Nem directe a Dreyfus affairről van szó, hanem azokról a személyekről, akik ebben az ügyben aktív részt vettek, s mostani ellenségeskedésük gyökér szálai erre az ügyre vezethetők vissza. Mouis volt francia igazságügyminiszter becsületsértésért bepörölte a törvényszék előtt Mercier tábornokot, mert egy gyűlésen elmondott beszédében őt érzékenyen megsértené. Mouis volt igazságügyi miniszter, a a becsületén ejtett csorbát mindjárt taksálta és Mercier tábornoktól 100000 frank kártérítést követelt Felhőszakadás Máramarosban. Máramarossziget, 1902. julius 22 én. (A Pécsi Közlöny eredeti távirata.) Az Izavölgyi járásban oly nagy felhőszakadás volt, hogy a nép félelmében a harangokat verte félre. A szakadatlanul szakadó zápor következtében az Iza folyó kilépett medréből s a partjain fekvő községeket elöntötte. A viz a házak között oly magasan állt, hogy a lakóknak alig volt idejük bedőféssel fenyegető hajlékaikból kihurcolkodni.