Pécsi Közlöny, 1902. július (10. évfolyam, 86-112. szám)

1902-07-23 / 105. szám

Fürdői levél. Balaton-Berény, 1902. július hó 18-án. Itt vagyok a Balaton mellett, a költők­­ és írók által oly sokszor és szépen meg­énekelt magyar tenger vidékén, az én kedves páratlan jó magyar népem között. Vissza-vissza térek évről évre ide, mint a fecske a régi fészkéhez. Elgyönyörködöm a somogyi part hullámos halmain; el-elné­­zem a zalai és veszprémi part erdő- és ligetekkel fölbokrétázott dombjait, a Balaton nádasait, melyek valóságos őserdőhöz ha­sonlítanak. A­mint a víz ringó hullámai között fürdőzve föl-föltekintek a kéklő égboltozatra, ismét találkozom a régi ismerősökkel. Itt köszönt lassú szárnycsattogással éles sivi­­tással a sirály, amott kémlelődik a gólya, a nádak felé röpködnek a vadruczák, a levegőnek minden irányában pedig dünnyög a szúnyogok milliárd serege különböző fajtákban. Valami különös nevelésben nem része­sültek, mert nem becsülik az ember érzé­kenységét. Vagy talán éppen, mivel ezt ismerik, hívják föl magukra az emberek figyelmét. Itt-ott van közöttük egy-egy oltott, mely azután olyan társai között, mint vezér ura a juhok között. Ha fölül a templom tornyára és ott piszkálja fogát, a jó szem messziről látja, a jó fül távolról rá ismer melodikus dünnyögésére. Olyan a kisfalu, még mindig legtöbb nád és zsúpfedelű háztetővel, tiszta, szép és már legtöbb helyen szépen befásított lom­bos árnyával hívogató udvarokkal, barátsá­gos, szíves és előzékeny magyar népével, a fürdő vendégek számára föntartott tiszta, egyszerű, de jó ízlésre valló vendégszobái­val, hogy a­ki egyszer itt volt, minden nyá­ron visszakivánkozik. Igaz, hogy nagy igé­nyekkel nem szabad föllépni, mert ez ellen­kezik a nép egyszerűsüségével, természetes, őszinte magyarságával. Azonban a fejlődés, a haladás elöl kon­zervatív természete mellett sem zárkózik el. Évről-évre gondoskodik vendégeinek üdülését minél kellemesebbé és kényelme­sebbé tenni. Újabb építkezései arról tanús­kodnak, hogy fölfogják a látogatottság gaz­dasági előnyeit. Dicséretére legyen mondva, hogy a kapzsiság elriasztó szelleme nem terjeszkedik oly mérvben, mint az ily he­lyeken divatossá vált hazánkban. A házi­gazda vendégeivel szemben a legszívesebb készséggel gondoskodik mind arról, mi háztartásában szükséges. Mind­egyike azon van, hogy azt a legjobb meg­elégedésre kiszolgálja. Azért itt is tudják, hogy a korona egyszáz fillérből áll és ennek alapján meg is csinálják számadásukat. Egy-egy szoba három ágygyal, pamlaggal és egyéb szükséges bútorzattal, konyhával és a főzéshez szükséges tüzelőanyaggal napi 2—3 korona között váltakozik. Éhez jár természetesen a kitűnő fürdőzés is, melynek e vidéken alig akad párja. Gyomor őfenségéről is gondoskodva van. Lenc-, Pálé-, és a Magyar tengerhez­­czímzett fogadó élelmezési laboratóriuma veszi kegyes pártfogásba napi 2 korona készpénzért. Azok pedig, kik saját tűzhelyökről nye­rik az élet gépezetének vig mozgatására szükséges tápot, irigylésre méltók, mint teszem példának okáért: szerény magam .. Osztrák sógorunk állatkivitelünk elé kegye­sen gördíttetni szokott akadékoskodása, vagy beltakarékoskodásáról világhírű pénzügymi­niszterünknek a fogyasztási adók csavará­­nak a kelletinél is nagyobb kihasználása mellett jó marhahúst beszerzünk, Löw úrtól 88 fillérért 1grammját, borjúhúst 1 borért, sertéshúst 10 nap óta még nem szerezhet­tünk 104 fillérért, mert az már mindig el­fogyott, mire miránk kerülne a sor pedig nincs ratler. Jó szerencse, hogy a ratlerek még nem fészkelték be magukat úgy, mint oda­haza Pécsett. A kofák sem vitték még kereskedelmüket a művészet azon fokára, hogy a szomszéd községekből ide özönlő polgárasszonyoktól a baromfit a vendégek erszényének alapos meglapitására az itt fürdőzők keze elől elszedjék és igy az élelmi­szerek kereskedelmét közvetítsék. Azért kapunk itt jó és súlyos csirkét 80 krajcártól l frtig. A liba után még nem tudakozódtam, pedig hej­ye sok van. Csak­hogy ezekről nem illik a vén­túnárnak gá­­gogó megjegyzéseket tenni. Annyit azonban elárulhatok, hogy a délelőtti 10—12 óra és a délutáni 5—7 óra legalkalmasabb idő azok melankolikus hangjuk tanulmányozá­sára és nem egy énektanár találna itt sok­kal alkalmasabb hanganyagokat, mint a jámbor tiroliak ziháló kropfosaik között, nem is értem, hogy tudott B. I. kata vezér oda tévedni. De ha már oda tévedt, ne hozzon onnan haza sem kropfot, sem copfot. Nichts für Ungut! Én mint laikus, természetesen nem mérem a gregoriánusok által fölcsigázott kívánalmak hangmérőjével és ritmusával a hullámok hatása alatt keletkező hangokat, de annyit tudok, hogy sok egészséges fü­nek és sorvadozó szívnek tetszenek. Hi! hé! hm ! haj! jaj! tyúk stb. szólamok rezegtetik meg a levegőt azon arányban, a­melyben a test hőmérséklete a hullámzó Balaton vizéhez áll. Örömmel említem föl itt, hogy fürdés dolgában itt a legdemokratikusabb felfogás érvényesül. Maga a Balaton is demokrata. Hullámaival egyaránt és egyformán locsolja a szabadelvűt, függetlenségit és néppártit. Még tovább megy: nem tesz különbséget jog dolgában sem férfi és nő között. Egy­formán kacérkodik mindegyikkel, egyformán üdíti a gyengéd női- és edzett férfi szerve­zetet- Csak a korban tesz némi különbséget. Itt ő is az ifjúsághoz vonzódik inkább és ennek kedvez, még­is úgy, hogy a korosab­­nek okot ne szolgáljon az aprehienzióra. Politikus ez a Balaton nagyon, majd nem olyan, mint Széll Kálmán. Nem hiába magyar ! De ha már ilyen részletesen szóltam az itteni fürdő­helyről, talán szívesen veszik a tiszte­t olvasó még azt is tájékozásul, hogy hát miféle publikuma van a Balaton-Be­­rénynek ? Hát bizony itt az öregeken és fiatalo­kon kívül vannak nagy urak és ilyen szegény emberek, szintén. A grófokon kívül vannak zsellérek is, még pedig ez utóbbiak nagyobb számban. Az úgynevezett értelmiségből ta­lálkozik minden fajta, még rőfös kereskedő is, több mint kéne. Van itt bíró a királyi táblától a falusi bíróig. Tehát az igazság­szolgáltatásban nem volna hiány, ha házas­felek bomlanának. Van epekedő, szerelmes és jegyes. Ez utóbbi legkevesebb. Nemzeti­ség tekintetében mind magyar, de legtöbb az új magyar. A történelmi igazság kedvé­ért és emlékezetesül arra, hogy itt e szép Magyarországban az Árpád ivadékain kívül még más ősöknek ivadékai is éltek és élnek, mint teszem például én is; elég, ha a ne­vek közül fölemlítem a Hunyadyak és Szé­chenyiek után : Ismét, Goldberger, Arnstein, Goldstein, Szilberstein, Adler, Berényi (Braun,) Sass stb. A fürdővendégek között eddig még olyanra nem akadtam, ki sápadság, sárga­ság, tüdő gümőkórban, vagy mit tudom és milyen betegségben szenvednek. Egészségtől duzzadó piros arcú leányok, bájos hölgyek, kedves fiatal emberek, mint az én jó bará­tom és tekéző társam, Miska. Ezek azután csakhamar lelkesednek, mikor a Móré rá­zendíti : Száz liba egy sorban ! Ha a jó Isten úgy akarja, ezek velem együtt, jó egészségben haza is térnek a le­hető legszebb emlékekkel. Egyelőre még fürdőzünk. Jó fürdőt kívánok szerkesztő Urnák és a Pécsi Közlöny kedves olvasó közönségé­nek is. Kakuk Szerkesztői üzenetek: Bagói Márton. A vers nem rossz, de sze­mélyes vonatkozása miatt nem közölhető. Tekintetbe kell venni, hogy provinciális városban vagyunk, a­hol könnyen félremagyarázhatnák a dolgot. SÜRGÖNYEINK. A Dreyfus ügy utójátéka. Páris, 1902. julius 22-én. (A Pécsi Közlöny eredeti távirata.) Az a szerencsét­len affair, mely Franciaországnak egész er­kölcsi fertőjét feltárta, s melybe teljes vilá­gosságot deríteni nem lehet, egy utó hang­ját — egy elkésett akkordját most is hallatja. Nem directe a Dreyfus affairről van szó, hanem azokról a személyekről, akik ebben az ügyben aktív részt vettek, s mostani ellenségeskedésük gyökér szálai erre az ügyre vezethetők vissza. Mouis volt francia igazságügyminiszter becsületsértésért bepö­­rölte a törvényszék előtt Mercier tábor­nokot, mert egy gyűlésen elmondott beszé­dében őt érzékenyen megsértené. Mouis volt igazságügyi miniszter, a a becsületén ejtett csorbát mindjárt taksálta és Mercier tábornoktól 100000 frank kárté­rítést követelt Felhő­szakadás Máramaros­­ban. Máramarossziget, 1902. julius 22 én. (A Pécsi Közlöny eredeti távirata.) Az Izavölgyi járásban oly nagy felhő­sza­kadás volt, hogy a nép félelmében a haran­gokat verte félre. A szakadatlanul szakadó zápor követ­keztében az Iza folyó kilépett medréből s a partjain fekvő községeket elöntötte. A viz a házak között oly magasan állt, hogy a lakóknak alig volt idejük bedőféssel fenyegető hajlékaikból kihurcolkodni.

Next