Pécsi Közlöny, 1907. április (15. évfolyam, 76-99. szám)
1907-04-03 / 76. szám
1807. április 3 Szerda. XV. évfolusH 76. »aá». Független politikai napilap. — Megjelenik minden hétköznap este. Pishstrktrztf : Dr. KGOT BÉLA, Szerkesztőségi« kiadóhivtt«. Lyceum-ntea 4. Városi és interurbán telefon sz. 111. országgyűlési képviselő, SAadSUrA®* 2S61» kiadó laptulajdonos. Angelna figietői szerkesztő. Kéziratot vissza nemink. Előfizetési árak: Egész évre 341., félévre 12 E., selyedévre 6 K., egy hólapra 2 E. az uj színes és fehér ingek legújabb nyakkendők, zsebkendők harisnyák, blousok, alsószoknyák, keztyük, övék, női kézitáskák, csipkék és ruhadiszek kitűnő szabású fűzők, (Mider) antuka és esőernyők női és gyermek kötények 2Leiler Izidor úri és női divatáruháza Prés, Király u. a színház melett. Olcsó szabott árak. Telefon sz. 388. 2v£ egérkrezteik: -------------------------------- Kaland. A rossz nyelvek azt állították Mr. Merrywaterről, hogy egy műveletlen „kapaszkodó”. Senki sem felejtette el alacsony származását és azt sem akarták elfejteni, hogy jelentékeny vagyonát disznózsírral és szalonnával kereste meg és ami még kellemetlenebb volt, azt sem akarták neki elfeledni, hogy ő maga felejtse el a tényeket. • Ami őt magát illeti, ő bizony legkevésbbé sem szégyelte magát emiatt és legszívesebben mindig csak a zsírról és szalonnáról beszélt volna, mert voltaképen büszke volt rá, hogy saját szorgalmának köszönhette nagy vagyonát. De volt neki egy élete párja is, egy kissé vaskos és nehézkes asszonyság, bár máskülönben nagyon jószívű és derék nő volt, aki csak egyetlen egy nagy hibában leledezett és pedig, hogy mód nélkül hiú volt. Az ő unszolására hagyott fel Mr Merrywater a hentes üzlettel — pedig Isten a megmondhatója, hogy a boltban töltötte életének legboldogabb napjait , és az uralkodásra adta magát, azaz hogy rém módon unatkozott, minek folytán napról-napra zsémbesebb és hussártosabb lett. A felesége unszolására költözködtek egy „előkelőbb“ negyedbe, három cselédet tartottak és este nyolc órakor ebédeltek, ami káros hatással volt az öreg ember emésztésére és megrövidítette életét. Mindez határozottan keserű és kellemetlen volt, de a legkeservesebben esett a szegény embernek, hogy — szintén felesége unszolására — fel kellett mondania a barátságot legtöbb régi jó ismerősével, akikkel nem egy kellemes órát töltött el hajdanában, a munka és pénzszerzés boldog napjaiban. És végre — lehet-e fölötte csodálkozni — a szegény áldozat csakugyan elsajátított bizonyos parvenü modort, úgy hogy a rossz nyelveknek sokban igazuk volt. És úgy történt vala, hogy midőn Mrs. Merry- water egy napon elköltözött a másvilágra, nagyra vágyásának és falánkságának áldozata, alaposan elrontva a gyomrát egy tengeri iran majonézzel az estebéd alkalmával és egyedül hagyta érdemes élete párját, ez tovább is azt az életmódot folytatta, amelyet felesége számára előírt és amelyet már évek során megszokott. Egy leánya is volt, aki közös megegyezéssel igen gondosan neveltettek a legfinomabb intézetekben és miután őt a természet az átlagosnál jóval több szellemi tehetséggel áldotta meg és hozzá még igen szép is volt, nem csoda, ha ez a fiatal hölgy mindenkit elbájolt, akivel csak összejött, így történt aztán, hogy egy fiatal ügyvédet, akivel gyakran találkozott a társaságban, még a rendesnél is jobban elbájolt, de igen szerény és félénk ifjú lévén, kissé soká csatározott a külerődítésekben, ahelyett, hogy bátran és elszántan egyenesen az erődöt támadta volna meg, mint ezt egy tapasztaltabb férfiúi tette volna. Minduntalan találkozott vele „véletlenül“ és olyankor beérte egy pár semmitmondó szóval, amivel nem mozdította elő az ügyét egy hajszálnyival sem. Minduntalan Egyes számára !• fillér. Az adókezelés államosítása, Fósolt Mihály. Hogy adózási rendszerünk sem nem arányos, sem nem igazságos, az ismeretes dolog s éppen azért a mostani nemzeti kormány kormány-zati programmjának egyik sarkalatos pontja adórendszerünk gyökeres átalakítása. Az adófizetés nemcsak a magyar embernek, de minden halandó léleknek gyenge oldala s igy csaktermészetesnek látom azokat a szorgalmazó feliratokat és kérvényeket,melyeket törvényhatóságok, testületek és társulatok a kormányhoz és törvényhozáshoz menesztettek, sürgetve az adóreformokat, különösen a progresszív adót. Mindenki sokalja az adót, pedig könnyen beteljesülhet az adóreformnál is az a bizonyos német közmondás „Es kommt selten was besseres nach“, vagyis könnyen meglehet, hogy abban gubát cserélünk, mert hát az állam kiadásai egyre szaporodván, azokat fedezni kell s igy az adóreform adóleszállítást alig, legfeljebb a közteherviselés arányosabb és igazságosabb megosztását hozhatja. De nekem nem is az a célom, hogy egy igazságos adókulcsot állapítsak meg, mert amint általános igazság nem volt soha, úgy olyan adótörvény sem készülhet, mely minden érdeket kielégítsen. A pénzügyi kormányzó élén olyan szaktekintélyek állanak, kiknek tudása és éleslátása garancia arra nézve, hogy a mostani adózási rendszer fattyú hajtásait bizonyára lenyílik s én ezzel kapcsolatban az adókezelés mai láthatatlan helyzetének egyidejű reformálására kivánom most még az adóreform előkészítésének kezdetén az intéző körök figyelmét ráirányítani. Mai adózási rendszerünk megalkotásánál a törvényhozás olyan finánc kapacitásnak bizonyult, hogy megirigyelhetné akármelyik európai állam, mert az adókivetést és behajtást törvénnyel a városok és községek nyakába varrta, ezek tartozván saját fizetett közegeikkel gondoskodni az állam legfőbb jövedelmi forrásának kezeléséről és behajtásáról. Az idők változtával azonban az államnak ezen fizetetlen zsoldosaira, a városokra és községekre a törvényhozás olyan terheket rakott le, hogy a személyzet és tisztviselők folytonos szaporítása következtében sok helyütt az állami adókat meghaladó közterhet kénytelenek polgáraik vállaira lerakni, csak azért, hogy az állami feladatoknak megfelelhessenek s az állami igazgatásnak is egyre fokozódó igényeit kielégíthessék s éppen itt rejlik a legnagyobb igaztalanság, itt van a teherviselésben a legnagyobb aránytalanság, mert amig egyik község 20—30°/°-os pótadóval fedezi kiadásait, addig vannak községek, melyek 80—100°/o-os pótadót szednek és pedig azért, mert az államnak az adót kivetni és beszedni, összes teendőit elvégezni s az ezzel járó személyi kiadásokat viselni tartoznak.