Pécsi Közlöny, 1908. február (16. évfolyam, 26-50. szám)

1908-02-01 / 26. szám

PÉCSI KÖZLÖNY 1908. február 1. A főigazgatói jog kiterjesz­tése. A középiskolák tanítóinak ezelőtt minden fontosabb engedélyért a kultusz­­miniszterhez kellett folyamodni. Magán­vizsgákra felvételi vizsgákra s ehhez ha­sonló rendkívüli kérelmekre csak a mi­­niszter adhatott koncessziót üzen most változtatás történt. A különleges vizsgák­ra adott engedély felett való rendezést a vallás- és közoktatásügyi miniszter átru­házta a tankerületi főigazgatókra. A tüzérség ujjászervezése. Az új tüzérségi felszerelést a bécsi arzenálban elkészítették és a tábori tüzérségnek még ebben a hónapban kiadják az új gyorstü­zelő ágyukat. Egyelőre csak a régi ágyú­kat cserélik be, a tüzérség újjászervezését későbbre hallasztották. Az új terv szerint valamennyi tábori tüzérezrednél két osz­tályparancsnokságot létesítenek. A hadtest- és hadosztály tüzérezrednél egységes lét­számot állapítanak meg­ A nyolc, ütegből álló lovas tüzérhadosztálynál új harmadik üteget szerveznek, az ütegben az ágyuk számát leszállítják hatról négyre. Felzállí­­tanak három hegyi tüzérezredet s a hegyi ütegeknél is egységes létszámot rendszere­sítenek. Végül mindegyik hadtestnél négy ütegből álló tábori tarackezredet állítanak fel. A vártüzérségnél pedig a meglevő ke­retekből tizennégy nehéz tábori taracküte­get szerveznek, a tábori tüzérséghez osz­tják be. Az új ágyúk számára a hadvezetőség 14 belföldi magyar és osztrák tölténygyárban húsz millió koronáért másfélmillió ágyúlö­­vedéket rendelt. A gyárak a lövedéket más­fél év alatt szállítják. Celibátua a postán. A kereskedelmi miniszter egy most kiadott rendeletével a posta- és távíró segédtisztjelölteket és nö­vendékeket a nősüléstől eltiltja E rendelet szerint aki megnősül, úgy tekintetik, mintha állásáról lemondott volna ennélfogva a szolgálati kötelék alól felmentetik. Országosan körözött éjjeli tá­madó. A szombathelyi rendőrség átiratot intézett a pécsi rendőrséghez, melyben tu­datja, hogy január 25-én éjjel szombat­helyen Peterdei János szombathelyi lakost midőn éjjel lakására igyekezett egy 18 év körüli középtermetű egyén megtámadta, a a földre tepe­te, s tőle 200 korona értékű aranyóráját és aranyláncát ellopta. Az éj­jeli rablót országszerte körözik. Tolvaj cigány asszony­ok, Pet­­rovics Angela cigányasszony és Leopáts Lina 11 éves cigányleány a tegnapi mp folyamán koldulva járták be az egész­­ Szigeti -külvárost. Koldulás közben nem tudták megtagadni őstermészetüket s ahol csak lehetett, enyves kezükhöz hozzáragadt minden, ami elemelhető volt. Már jól duz­­zadoztak a száz rétű cigányszoknya rejtett zsebjei, mikor az egyik szemfüles gazda épp akkor fülelte le a tolvajokat, mikor azok egy jól tömött liba eltüntetésén fára­­­­doztak. A cigányasszonyokat átadták az­­ előhívott rendőrnek, aki a városházára kísérte, őket, ahol megmotozásuk alkalmá­­­­val a lopott tárgyaknak egész halmazát találták náluk. A rendőrség megindította­­ ellenük az eljárást. Tisza István, mandátumot­­ vállal. Tisza Istvánhoz közel álló s­zer­­­­veibe beavatott körből hírlik, hogy a volt­­ miniszterelnök az átmeneti kormány alatt­­ nem kezd semmiféle akciót, de az új­­ választásokon mandátumot vállal Fellépni , szándékoznak Tisza István kiválóbb bará­tai közül is számosan. A szabadelvűpártot azonban nem akarják rekonstruálni, hanem új alakulást terveznek. Az el­züllött jogász A kapos­vári rendőrség ma délelőtt a Teleki utcán elfogott egy fiatal­embert, aki egy Körösi Lajos nevére szóló, 85 koronát tartalmazó Pozsonyban kiállított postatakarékkönyvet kínált megvételre. A rendőrségen a moto­zásnál egy levelet találtak nála, melyet szüleihez irt. Ebben a levélben búcsúzik el a szüleitől és azt írja, hogy azért válik meg az érettől, mert ennyire elzüllött és nem tudja szegénységében tengődő szüleit segíteni , de öngyilkossá akart lenni azért is, mert őt, mint katonaszöke­vényt úgyis be fogják csukni. Az elzüllött fiatalembert Kardos Bélának hívják, Buda­pesten jogász volt, de az ivásnak adta magát és elzüllött. Azt mondja, hogy a postatakarékpénztári könyvet találta,­ mikor Kaposvárra jött. A rendőrség nyomozást indított aziránt, hogy igazak-e az elzüllött ifjú állításai. Tisztviselő laká­sk — állami segéllyel. Az olcsó hivatalnok lakások ná­lunk még nem foglalkoztatják a kormányt, de ezt ritka kivétellel maguk a hivatalno­kok se bolygatják. Pedig szeretnék látni azt a jobb hivatalnokot, akinek lakbéréből manapság telük lakásbérre. Különösen a kis lakások azok, amelyekben a hivatalno­kok nagy hiányt szenvednek. Ezen a ba­jon a porosz és a német kormányok tiszt-­­ viselői lakások építésének lényeges anyagi előmozdításával segítenek és most az oszt­rák pénzügyminiszter is az 1906. év bevé­­t­­eli fölöslegéből 4 millió koronát engedett át a tisztviselői lakások építésére, szubven­ció­ivá azon vállalkozókat, akik ilyen tiszt­viselő lakásokat építenek, melyek végered­ményükben tulajdonjogilag is tisztviselőkre szállnak át. Ezen célra házépítő szövetke­zetek alakulnak a német birodalomban 1905-ig 7500 hivatalnok-ház épült 30.000 lakással, melyekbe 150 millió márkát in­vesztáltak. 1906-ig az állam tulajdonát ké­pező 11.000 tisztviselői­ ház épült, melyek­nek egy részét az állami munkások foglal­ták le. Mindenképpen jó szolgálatot tesz ezen házak építésével az állam a tisztvise­lőknek, mivel házaival nem nyerészkedik, csakis azt óhatja, hogy tiszviselői a meg­járó lakbérért annak megfelelő jó és ké­nyelmes lakásban élhessenek és ne legye­nek kitéve a lakbéremelés gyakori veszé­lyének. Várjon a mi kormányaink, mikor jutnak el oda, hogy a tisztviselők ügyét így felkarolják ? . . . A Pacai Hath. Kör február hó 16-án délután 4 órakor tartja rendes tiszt­újító közgyűlését. Az élet kialakulása. A Nemzeti Szabadtanítás I. szakosztályában tegnap­­ folytatta Marosi Arnold fögimn.­tanár elő­b­b, ott maradunk pár napig s meges­küdünk. Ezt mondta a férfi így hallotta Fedkó. — De hogy szabadulok innen? Szü­leid folyton szemmel tartanak — felelt a leány zokogva. — Ködös, sötét éjjelen, mint a rém­­regényekben, ellopom Fedkótól a kulcsot, elveszem erőszakkal, ha máskép nem lehet , de legyél nyugodt, maga is ide­adja. — Azt nem hiszem, kötelességtudóbb bárkinél. — Mindenesetre megkíséreljük s ha nem sikerül, elrabollak világos nappal, küld­jék aztán utánunk a csendőröket. Jó éjt, édes, készülj. — Jó éjt! A két alak elsuhant Fedkó előtt, anél­­kül, hogy észrevették volna. Az öreg csak fejét csóválta. — Fiatal vér, fiatal vér... engem, öreg embert akar rászedni­, én pedig mégis ra­vaszabb vagyok. Mint rendesen, elvégezte a körjá­ratát. Öt órakor jött a gyáros. — Jó reggelt, Fedkó! — Jó reggelt, uram. — Semmi sem történt? Az öreg pár pillanatig hallgatott, majd nyugodtan mondá: — Semmi, uram. A gyáros élesen mérte végig. — Öreg lettél, Fedkó, nem gyengül az éberséged? —­­ Nem veszem észre, uram s a kör­nyék is teljesen nyugodt. — Na, betörök persze nem járnak erre, hanem kitörök, na hisz értesz engem, Fedkó. — Igen, uram. A gyáros tovább ment s Fedkó meg­könnyebbülten sóhajtott. A következő éjjel jobban vigyázott, mint valaha, a legkisebb zörejre ügyelt, de nem történt semmi. Egyik éjjel csikorgott a kavi­csos út. — Ahá, — gondola Fedkó — végre. Szegény buta gyerekek. Lassan kúszott házacskájáig vissza s lefeküdt a padra. — Kuss! — szólt rá a fülü­ket hegyező kutyákra s behunyta a sze­mét. Kis­vártatva érzé, hogy valaki föléje hajol. — Alszik — súgta egy remegő női hang. — Tehát hamar a kapukulcsot, egy óra múlva indul a vonat, megvan min­dened? — Igen. — Fedkó érzé, mint keres va­laki zsebében és végre kihúzza a kapu­kulcsot. — Megvan, hamar, hamar. Újra csikorog az út, azután halk zö­rej hallatszik a kapunál s utána csönd, félelmes csend. Fedkó fekve maradt a padon, maga sem tudta, meddig, ekkor megszólalt a moz­dony füttye. — Hála Istennek s a kazáni szűznek — mormolá. . S újra látta maga előtt a fényes vá-

Next