Pécsi Közlöny, 1909. január (17. évfolyam, 1-25. szám)
1909-01-30 / 24. szám
909. január 30. csókát adnék olyan dologban, amit magam sem ismerek. — Mégis hogyan ismer engem anynyira ? — kérdezte az asszony — hogyan tudott annyira lelkem mélyére látni ? hogyan tudta annyira befolyásolni az életemet ? — Eszem ágában sem volt, hogy önre gondoljak — felelte darabos őszinteséggel Kovács — sohase láttam önt, sohasem álmodtam önről. Véletlen, hogy ön hasonlít arra a Balogh Évára, aki nincs is a világon, csak egy novellaíró fantáziájában. — Pintér Árvéd — mondta az aszszony — én jobban ismerem önt, mint saját maga. A külsejében csalódhattam, de a lelkében nem. Hiába játsza most ön a cinikust, én jól tudom, hogy kicsoda ön és hogy mit gondol magában, mélyen, rejtelmesen. Ez csak az írásaiból világlik ki. Az életben ön olyan szimpla fráter igyekszik lenni, mint a többi. — Nagyságos asszonyom — felelte Kovács — teljesen le kell hűtenem a lelkesedését. Én nem vagyok Pintér Árvéd, ez csak az írói nevem, Kovács Jánosnak hívnak engem igazában. Szegény, robotoló ember vagyok, aki napszámba ír elbeszéléseket, mert ebből kell eltartania a családját. Nős vagyok, három gyermek atyja. Amint a marquisenak kiadom az utasítást, hogy szíve virágját az igaz szerelem kertjében ültesse el és pontot teszek a novellám után, hazasietek és hideget vacsorázom. Néha szalámit, néha párisit ecettel. Nem igaz, hogy ábrándjaimba merülök. Legfeljebb azon töröm a fejemet, hogy miből fogom a házbéremet elsején kifizetni. A hölgy nyugodtan belenézett Kovács János szemébe : — Ön jól játsza a szerepét — mondta mosolyogva. — Magára ölti a szegényes kispolgár álarcát, hogy mások észre ne vegyék az ön gőgösségét, kegyetlenségét és királyságát. De otthon, négy fal közt, amikor az asszony és a gyerekek elszunnyadtak, amikor leomolnak a papírkárpitos falak és a világ titkainak tájképe nyílik meg ön előtt, akkor gőgösen, kegyetlenül, ridegen, méltóságteljesen néz végig titokzatos és titkos királyságán. Az asszonyok, akik a novelláit délután olvasták, ilyenkor álmodnak és nem tudják, hogy álmukat ön kormányozza. Férfiak, akik nem értek rá figyelmesen olvasni és legfeljebb egy-egy mondat ragadt meg emlékezetükben, valami igazságra bukkannak, életük egy fontos elhatározását döntik el anélkül, hogy sejtenék, kinek köszönhetik ezt. Az ön felelőssége oly súlyos, oly halálos, hogy önnek szüksége van inkognitóra, nyárspolgári lakásra, asszonyra, három gyermekre, silány fizetésre, hogy észre ne vegyék rettenetes hatalmát, különben agyonütnek az emberek. — Az írott szó hatalma — nevetett föl Kovács. — Ki hisz még ebben ? Megfogant-e már egy igazság is, amit tollal szúrtak az emberiség fejébe ? A toll hatalmával egy szempillaszőrt sem lehet helyéből kimozdítani. Ha olyan rettenetes felelősség volna a kezünkben, nem is mernék tollat fogni. Hányszor téved az ember ! Hányszor hazudik ! Ha ez mind megfoganna! PÉCSI KÖZLÖNY 3 adok, azaz adok, de nem megyek. Itt a 200 forint, menjetek Acélcsülökbe, én itthon maradok, nem megyek. Lefekszem és sírok, így vigad ma a magyar családapa — sírva. Adomány. Rákosy Imréné a népkonyha javára 20 koronát adományozott, mely adományért ezúton is köszönetet mond az enökség. A jótékony nőegylet csillám-estélye. Február 1-én tartja a jótékony nőegylet csillám-estélyt, melyre örömmel készül városunk fiatalsága, különösen a nők. A szabó műhelyekben szebbnél szebb ruhák készülnek és a hölgyek mindenféle csellel igyekesznek megtudni, hogy legjobb barátnőjük milyen ruhát visel, hogy felülmúlják azt a csillogásban. De nem csak az alsó műhelyekben folyik a munka hanem lázasan folynak a táncpróbák is. A táncok betanítását Kovács József a kedvelt tánctanár végzi nagy ambícióval, ingyen bocsájtván tudását a jótékony cél rendelkezésére. A táncpróbáknál zenével Szigriszt Lajosné szolgál, ki ezáltal nagy hálára kötelezi le a jótékony nőegylet elnökségét. A csillámestély az idei bálszezon egyik legkimagaslóbb estélyének ígérkezik. Verekedő szomszédok, Kelemen Bálint és Bene Mátyás egymás mellett laknak. Nemrégiben valami csekély ok miatt összeakadtak, azóta folytonosan agyarkodtak egymásra. Tegnap roppant feldühösítette Bene Mátyást, hogy Kelemen Bálint kutyája 2 darabb csirkéjét elpusztította. Emiatt aztán a gyűlölködő szomszédok összeszólalkoztak, aminek verekedés lett a vége. Annyira elpáholták egymást, hogy mind a ketten véresre verve hagyták el a küzdőteret, mikor a közbelépő rendőr széjjel választotta őket. A szászvári önkéntes tűzoltó testület az újonnan beszerzett tűzoltószerek javára folyó évi február hó 7-én özv. Kovács Jakabné vendéglőjének összes helyiségeiben ifj. Jónás Laci cigányzenekarának közreműködésével zártkörű táncestélyt rendez. Kezdete este 7 órakor. Egy régi színész halála. A régi színészetnek tipikus alakja volt egykor Éltető Gyula aki segédszinész volt a régi a pécsi szinkörtársulatnak is volt tagja és mint díszfestő szerepelt. Éltető bácsit mindenki ismerte Pécsett s vasárnaponkint több tapsot kapott egy-egy mókájáért, mint a primadonnák. Pécsről Nagyváradra később Szegedre került Éltető Gyula, ahol tegnap meghalt. Egyik szegedi laptársunk így parentálja el a mindenki Éltető bácsiját: Az érdekes ember a színészkörben nagyszerű anekdotáiról volt nevezetes. A tisztességes jó ember másik kedves tulajdonsága az volt, hogy a fiatal, kezdő színészeket mindig kitanította mint viselkedjenek, ha nem akarnak a sziházi kritika áldozatául esni és a bemutatkozón elbukni. Ezért a társulatoknál már ismerték és a fiatalok meg is hálálták apró tanácsait. Halálát a szegedi színház impozáns módon gyászolja meg. Az ötvenöt évet élt színészembert, aki hosszú betegséget szenvedett át szerdán helyezték örök nyugalomra. A színtársulat testülete is megadja a megboldogultnak a végső tiszteletet, a színházi énekkar gyászdallal búcsúztatja el. Gyermekgyilkos anya. Egy bűnbeesett fiatal cselédleányt tartóztatott le a kaposvári rendőrség. Szörnyű bűnt követett el: meggyilkolta, szántszándékkal ölte meg kilenc napos ártatlan kis magzatját. Karner Etel nagyatádi születésű 21 éves szobaleány alig egy éve került Kaposvárra. A város erkölcstelenségre csábító alkalmai vajmi hamar ellenállhatatlanul lepték meg tapasztalatlan, naiv leányt. Karner etel bájainak is nagyon rövid idő alatt akadtak hódolói. Nagy és állandó volt a kisértés. Karner Etel nem tudott ellentállani. — Elbukott. — Káros életű viszonyokat kötött. Teljesen belevetette magát a ledér élet fertőjébe. A viszonyoknak rövidesen következménye is jelentkezett. Karner Etel anya lett. Két héttel ezelőtt egy életerős, egészséges fiúgyermeknek adott életet. Néhány hónap óta, amióta szolgálatra képtelen lett, özv. Molitorisz Ignácnénál húzta meg magát, aki néhány koronáért tartotta a leányt, sőt mikor az már ágynak esett, saját pénzéből fedezte az orvos, gyógyszer és és egyebek költségeit. Néhány nap előtt Molitoriszné, értésére adta a fiatal anyának, hogy ő képtelen tovább is táplálni, gondozni, eltartani őt. Karner Etel maga is belátta ezt, és szolgálati helyet keresett magának. Helyet azonban nem tudott kapni. Ami érthető is. Nem szívesen vesz senki sem a házába gyerekestül cselédet. A fiatal anya nyomorogni, nélkülözni kezdett. Hasztalan fordult megrontóihoz, hogy azok segítsenek rajta. Karner Etel mind súlyosabban érezte nyomorteli helyzetének szomorúságát. Szenvedéseiért pedig nem magát, hanem ártatlan apró gyermekét okolta, mert amiatt nem tudott helyet kapni. Mindenáron szabadulni akart tőle és hogy erre más módja nem volt, megfojtotta gyermekét. A halottkém városi orvos azonban kétségtelen konstatálta az erőszakos halált. Feljelentést tett a rendőrségen, mely két napi nyomozás után ma letartóztatta a a bűnbeesett anyát és átadta az ügyészségnek. Megverte a fiát. Apa és fiú véres összetűzéséről ad hírt alsoki tudósítónk. Sütő Ferenc 21 éves házas ember valósággal a „falu rossza“ volt. Iszákos, veszekedő és verekedő természetű ember, aki különösen családjának volt réme. Legutóbb is két napon át volt otthonról távol és miután apjával régóta ellenséges viszonyban volt, a ház körül leskelődve várta az apját, hogy majd megöli. Az