Pécsi Közlöny, 1909. március (17. évfolyam, 47-68. szám)
1909-03-02 / 47. szám
1909. március 2. Kedd XVII. évfolyam 47. sz. Szemeszteség és kiadóhivatal Király utca 24. szám. Városi és interurbán telefonszám 111. Főszerkesztő: Dr. EGRY BÉLA orszgy. képv. DŐNIEL ANZELM MADARÁSZ BÉLA felelős szerkesztő, kiadó laptulajdonos. Kéziratot vissza nem adunk. Előfizetési árak: Egész évre 24 K., félévre 12 K., negyedévre 6 K., egy hónapra 2 K Egyes szám ára 10 fillér. Háború ? (F. É.) Puskaporos a levegő. A lapok telis tele vannak háborús hírekkel. A tőzsdéken irtózatos pánik dúl. Mindenki fél, mindenki megrettent és semmi, de absolute semmi bizonyosság nem szivárog ki. Aggódó anyák féltik fiaikat, feleségek férjeiket, mindenki izgatott, mindenki remeg, mert mindnyájunknak félteni valónk van. Mars hadisten félelmetes mumusként jelenik meg álmainkban s a háború vérfagyasztó réme kisért minden léptünknél. Nem a kis szerb nemzettel vívandó küzdelem nevetséges félelme szállott belénk, hanem egy általános kontinentális fegyverkezés zöreje riasztja egész Európát. A nemzetek erőpróbja, országok mérkőzése helyeztetett kilátásba, ettől a nagy félelem, a pánik s mindaz mi ebekkel együtt jár, az értékek devalválódása, az élelmiszerek drágulása. S mégis kérdőjel még a jövő. Mindennap más és más alakulás szemlélhető, a világpolitika intézői már jó előre tudják a fejleményeket, de mindent szigorú titoktartás leple alá rejtenek, hogy a kis existentiák, a családok egyedei hadd rémüldözzenek továbbra is, mit nekik Hekuba, a fődolog az európai koncert zavartalansága, a belbéke, a konszolidált állapotok megborgatása őket nem érinti közelebbről. Millió és millió értékek elveszése kisded játékaikat nem háborgatja. S a társadalom izgatottan, viszi szafojtott lélekzettel lesi a jövendőket. Mohó kíváncsisággal olvassa a hírlapok háborús híreit, a szerb, az orosz politika alakulásait. Mindenki a háborúról beszél, mindenki annak lidércnyomása alatt áll. Sokan már egész jövendőjüket úgy osztották be, mint akinek már semmi várnivalója nincsen. A háború itt van s a jövendővel törődjön az, kinek veszteni valója van. Pedig még mindig nem bizonyos az, hogy várjon egyáltalában lesz-e háború. Sőt a beavatottak szerint egyáltalában nem is lesz. Sokan azt suttogják, hogy az egész nem egyéb, mint félelmetes manőver, bizonyos politikai párt elriasztására, bizonyos követelések leszállítására s engedmények kicsikarására. Nem valószínű, hogy ily hatalmas politikai tények, tényleg valamely párt érdekeinek szolgálatába szegődnek, de a jövő majd megmutatja, hogy tulajdonképen mi igaz a suttogók beszédéből s mi nem. Mindenesetre sokkal üdvösebb lenne, ha tényleg a suttogóknak lenne igazuk s a háború összes fenyegető rémeivel elmaradna, semmint, hogy tényleg valóra váljon a háborús eshetőségek bármelyike. Mert lett légyen bár a győzelem még akkora is, melyet a mi hadseregünk bárkivel szemben elér, nem mérhető fel azzal az árral melyet érte fizetnünk kell. Egyetlen magyar baka eleste több kár a mi szemünkben, mint a hadiharcok, a zsákmányok milliárdjai s a területi hódítások mértföldjei. S azt hiszem, hogy ez az aggályunk a magas intéző urak szivéig el fog érni s ők is méltányolni fogják az aggódó szülők, s hitvesek félelmét s nem engedik a dolgokat odáig fajulni, hogy a háború ijesztő vérfürdői ismét izgassák a kedélyeket s különösen ilyen közelről bennünket, kiknek semmi kedvünk sincsen véráldozatokkal is hozzájárulni, bármily hóditó törekvésekhez. Siskovits Tamás hagyatéka. Ki ne emlékeznék arra a jólelkű örökké vigkedélyü, tetőtől talpig gavallér úriemberre Siskovits Tamásra — kinek a Mária utcában, a jelenlegi Dunagőzhajóz isi társaság palotája helyén volt földszintes hosszú, úri kényelemmel berendezett háza, mely különösen megyegyűlések alkalmával állandó tanyája volt a jóbarátok és a vármegye ügyét intéző férfiaknak. Rokoni és baráti kötelékeknek ezernyi szálai fűzték Baranyavármegyéhez Siskovits Tamást, aki hat cikluson át képviselője volt a hegyháti járásnak, azok közé a kevés számú szabadelvűek közé tartozott, aki bár a szabadelvű pártnak volt tagja mégis hazánk önállósítása és függetlenítése iránti törekvéseknek támogatója volt, — féltve őrizvén a vármegyék autonómiáját, mely irányzatnak kifejezést is adott Budapesten 1891 évi július hó 11-én kelt végrendeletében, melynek egyes különösen Baranya vármegyét érdeklő pontjait leközöljük, hogy lássa a vármegye közönsége mint hajtották végre Ifj. Benczenleitner Józsefné«n» rrr « *•szTMnB« ----- mj.il , r , , .... . . es tauhelye gpag- (Geltch és Graef-palota alsó sarok.) -m Több kiállításon aranyéremmel kitüntetve. TKI Tisztelettel értesítjük az ClllCX'IlkfárillllSat GS IttUllGlVÜllkGt Kiy%‘utca. 4. igen tisztelt közönséget, hogy ■ — számú házba (Geltch és a Graef-palota alsó sarok) helyeztük át, hol a legújabb divatú mindennemű cipőkből nagy raktárt tartunk, úgy hogy a legkényesebb igényeket is kielégíthetjük és a legjobb minőségű kész, valamint mérték utáni saját készítésű cipőkkel a legjutányosabb áron szolgálhatjuk ki mélyen tisztelt vevőinket. Midőn még kérjük, hogy új helyiségünkben is az eddigi nagyrabecsült bizalmukkal és jóindulatukkal megajándékozni szíveskedjenek, s hogy ezt továbbra is kiérdemeljük, minden erőnkből igyekezni fogunk, hogy mélyen tisztelt vevőinket teljes megelégedésre szolgáljuk ki. Tisztelettel ifj. BenCBalpitfler JÓZSIÍDÉ ÉS TÓM.