Pécsi Lapok, 1860. július-szeptember (1-26. szám)
1860-07-15 / 4. szám
Bérmentetlen levelek el nem fogadtatnak. Szépirodalmi, kereskedelmi, gazdászati, művészeti és tudományos hetilap. Megjelen hetenként kétszer, vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár: helyben házhozhordással egész évre 5 frt, fél évre 2 frt 50 kr. — Vidékre egész évre 6 frt, fél évre 3 frt o. é. HIRDETÉSEK ÁRA: Háromhasábos petit betűjű sorért egyszeri hirdetésnél 8 kr. 2-szorinál 6 kr. 3-ad és minden utóbbinál 4 kr. o. ó. Bélyeg díj külön minden hirdetésért 30 kr. o. ó. A SZÉPIRODALOM és TÁRSAS ÉLET. IMÁDKOZIK. . (Elbeszélés.) «*** -W w/ -* ' v' * I. A bíró. A törvényszék üléstermében mély csend uralkodott. A törvényszék mint másod- és utósó folyamodásu bíróság gyűlt össze. Egy főbenjáró ügyben kelle ítélnie. Mind a két szabályszerű előadmány föl vala olvasva, mindkét előadó a halálitéletre indítványozott. — A törvényszéknek a fölött kelle határoznia, kimondassék-e a halálos ítélet. Egy ítélet, élet és halál fölött, elég alkalmas, ünnepélyes csendet előidézni. Még a nem érdekeltt is feszült figyelemmel vár, elhallgat benne minden más gondolat és érzelem, elhallgatnak maguk a szenvedélyek a várakozás égető értelme alatt. Mint érezheti még magát a bíró, kinek embertársa élete halála fölött kell határoznia, mennyire szükséges még ennek magát összeszedni, minden más gondolatot, más érzelmet belsejében elhallgattatni, hogy tiszta fejjel, de egyszersmind meleg és emberi szívvel először maga fölött bíráskodhassék, s azután ítélhessen, amit a törvény, a jog tőle követel, és pedig szigorúan követel! Mily nagy mértékben vala ez e kép az esetnél, mely fölött ítélni a törvényszék összeült! ítélete utolsó volt az ügyben, ellene sem föllebbezés, sem jogorvoslatnak tovább helye nem volt. Kimondalik a halálitélet, úgy még kegyelem útján sem volt változtatás vagy szelidités várható. — Az ország fejedelme egy szigorúan vallási iránynak hódoló, azon iránynak, mely azt vallja : „ki embervért ont, annak szintén vére ontassék. A fejedelem, ki azon gyarlósági cselekvény által, mit kegyelemnek neveznek, mást meg akarna menteni, annak bűnvétkét saját fejére vonná.“ — Ő még soha egy halálitéletét sem szelídítette az ország törvényszékeinek. — Ha a fenforgó ügyben kimondalik a halálitélet, — előre látható volt — hogy semmi hatalom a világon a fejedelmet kegyelemre nem bírhatja. Apagyilkossági eset volt szőnyegen. És mégis mi sajátságosak valának a bűntény körülményei! Főleg a vádlott nőre nézve, kinek halálítélete iránt vala még épen kérdés! Egy előbb jómódú parasztgazda iszákosságra adta magát. Ez által tönkre jutott s ittasságában feleségét és gyermekeit bántalmazá. A nő egymásután öt gyermeket holttan szült. A gyermekek halálát a kegyetlen, a szívtelen bánásmód okozá, melyet irányában a férje viselteték. Ő ugyan szintén nyers nő volt. A folytonosan vad bánásmód daczossá tette. Kiolthatatlan gyülölség támadt benne férje iránt, egy ellenállhatatlan vágy, magát tőle megszabadítani. A gondolat, férjét meggyilkolni, csakhamar uralkodóvá lön lelkében, a gyilkossági terv megérett benne. Oly ármányos, alattomos és kitartóan szívós gonoszsággal, melynek példája a bűntények évkönyveiben ritkán található , lévő készületeit a kivitelre. Legidősb leánya vele lakott a háznál, tizenkilencz éves, szép, de korlátolt értelmű, teljesen miveletlen, magától a közönséges vallási oktatástól is távoltartva, az örökös házibékétlenség hatása alatt, a vadság és aljasság jeleneteiben szülei között, a durva bántalmazásokban , melyeket anyjának az iszákostól szenvednie kelle, s melyek nem ritkán reá is kiterjeszkedének, — nőve föl, tompa és érzéketlen maradt. Ezen hajadonnak, a saját leányának kellő eszközül szolgálni a nő kezében férje meggyikolására. A nő egy huszonegy éves fiatal tapasztalatlan könnyelmű bognárlegényt a faluból, édesgetett a házhoz. Alig volt szükséges biztatni, neki alkalmat szerezni, hogy ifjú leánya iránt heves szenvedélyre gyúljon. A nő értett hozzá, a leány szívében is hasonló szenvedélyes vonzalmat kelteni a csinos ifjú ember iránt. Akkor elszakaszta egymástól a két ifjú szerelmest. Majd ismét összehozta őket, kölcsönös szerelmükbe beleegyezőnek mutatta magát, s kilátásba helyezé egybekelésüket, mely azonban, — minthogy az ifjú ember vagyontalan — előbb be nem következhetik, mig csak férje meg nem hal. „Ha ő meghalt, a ház és jószág felét nektek adom át“ — monda. Ekép fokozá szenvedélyeiket a legvégsőre; ekép tolá előtérbe férjét, mint minden vágyaik teljesülésének akadályát, s halálának perczét, mint egybekelésük és boldogságuk pillanatát. És a suhancz elég kényelmű vala, a leány pedig minden érzelem nélküli, az ifjú emberkezi szerelmén kívül, melyet saját anyja a legdühösb vágyig tuda fölingerelni, és fokozni. A folyvást részeg, családját folyton bántalmazó, a ház jólétét napról napra inkább aláásó apa már rég mindkettőjük megvetésének tárgya volt. A nő említé meg a kényelmű suhancz előtt a gyilkosságot. Ez először visszaborzadt, de csak hamar nyugodtan meghallgató. „Én magamra veszek mindent, és te megkapod Mariannát.“ — mondás,neki a nő. Ő félig meddig beleegyezett. És miután őt egészen megnyerte, terve kiviteléhez fogott. Férje minden héten egy kocsi homokot vitt a szomszéd kis városba. Leányának kellett kisérnie. Ily alkalommal vala a gyilkosság véghezviendő. A borzadalmas tényhez kioszta a szerepeket. Leánya kedvesét minden hímezés nélkül beavatta. Ennek, vele közösen, kelle közvetlenül a lettet elkövetni. Leánya csupán egy titkot sejtsen, mely fölött tovább nem fogna gondolkozni, vagy melynek következményeit tovább nem kutatná. Neki csak átadnia kell az áldozatot. „Ha a homokot eladtátok, atyádat a korcsmába vezeted. Ott több pálinkát itatsz meg vele, mint egyébkor.“