Pécsi Lapok, 1867. március-május (1. évfolyam, 1-18. szám)
1867-05-26 / 17. szám
Pécs 17. szám. Megjelen hetenként kétszer , vasárnap és csütörtökön. Előfizetési ár : helyben házhozhordással és vidékre egész évre 8 frt, fél évre 4 frt,/4 évre 2 frt. Bérmentetlen levelek nem fogadtatnak el. Szerkesztői szállás Nepomuk utcza 30. sz. Május 26-án 1867. PÉCSI LAPOK. HIRDETÉSEK ÁRA: Négyhasábos petit betütír sorért egyszeri hirdetésnél 10 kr. 2-szerinél 7 kr. 3-mad és minden utóbbinál 4 kr. o. é. „Nyílt tér“ rovatban megjelenő minden petit sorért 14 kr. osztr. ért. POLITIKAI, SZÉPIRODALMI, GAZDÁSZATI S TUDOMÁNYOS Bélyegdíj külön minden hirdetésért 30 kr. u. HETILAP. Kiadóhivatal Országút 5-dik szám. Vidéki nézetek, a községek rendezése körül. 1. A községek rendezése égetőbb kérdéseink közé tartozik, s mikor én az ügyhöz hozzászólok, nem czélom valami rendszeres munkát előterjeszteni, csak anyagot akarok szolgáltatni, mely talán annak idején fölhasználható, vagy legalább gondolkozásra szolgáltat okot azoknak, kik e kérdéssel tüzetesen foglalkozni hivatvák. Eszméim, melyeket itt szerényen előadok, egyébbiránt közvetlen hasznunk is lehetnek, amennyiben községeink saját ügyeiket maguk intézik, lehetnek ezek közt olyanok, melyek most a gyakorlatban is érvényesíthetők, s hiszem, ha községeinkben érvényre jutnak, csak üdvös hatással leendnek a községek dolgaira. Szólok tehát először is a biróról, mint ki a község feje, s kitől legkiválóbban függ a községi ügyek jóléte, okszerű intézése, és gyarapodása. Ha a bíró állásának megfelel, ha választásánál azon kellékekre ügyelünk, melyet én egy bíróban okvetlenül szükségeseknek tartok, kétségen kívül ez a községre nézve nagy nyeremény, s a községben uralkodni kellő rend és pontosságra nézve oly tényező, melyet elérni minden községi tagnak legfőbb feladata. Mindenekelőtt azonban a bírói tekintélyt kell megállapítani, mert e nélkül a község rendezése nem eszközölhető; ezt pedig azáltal érjük el, ha a bíróságra alkalmas egyéneket választunk, mert a községi bíróban is igen sok tulajdonság kívántatik meg, hogy hivatalos állásának megfelelhessen. Én e következő kellékeket kívánnám, hogy minden község bírójában feltaláltassanak. Először: Legyen természetes, józan észszel bíró. Községeinkben tanult embereket, annyival kevésbé törvénytudókat, nem kaphatunk, hogy a bírói állást ezek foglalhatnák el, de ez felesleges is, pótolja némileg e hiányt köznépünk s közüle kiválólag némelyek természeti észtehetsége, kiktől gyakran oly ítéletet lehet hallani, mely bármely törvénytudónak se válnék szégyenére. A bíró választásnál tehát ilyenekre kell főfigyelmünket fordítanunk. Második tulajdonosság legyen a becsületesség. E tulajdonság mindenkiben megkívántatik, de mennyivel inkább fő kellék ez egy község rendfentartójában, igazság kiszolgáltatójában — a község birójában. A hol a biró elfogult, részrehajló, ajándékonkapó, s végre vallástalan ott azon községre — a mint az ily biró alatt kifejlődik — méltán elmondhatjuk: „a milyen a bírája, olyan a községe.“ Itt különösen ki kell emelnem a vallásosságot , ez a becsületesség egyik alapja; nem mondom hogy legyen vakbuzgó, rajongó — hisz ez már magában a vallásosságnak úgy is ellentéte, de legyen elfogulatlan mások vallása iránt, sajátját meg szeresse, s tisztelje, mert ki saját vallását tiszteli, az tisztelheti csak másokét is. Ebből kifolyólag egy kis kitérést kell tennem. Az istenkáromlás köznépünk közt annyira elterjedt vétek, hogy ez már egészen közönségessé, megszokott dologgá vált, egy vallásos bíró e tekintetben is egészen megváltoztathatná a községet, valamint arról is tehetne, hogy különösen ünnepnapokon a sok részegeskedő a korcsmákban, ne botránkoztatná — a templomban lévő buzgó híveket — ocsmány káromkodásaival, s czivakodásaival. Mert megyénkben azon igen rosz szokás kapott lábra, hogy a korcsmák a templomok szomszédságában állíttattak föl, erre azonban későbben majd még rátérek. Harmadik kellék: az erélyesség. Hány törvénytelen eljárás követtetik el azon biró által, kik erélyesség hijával vannak, és minő káros következései vannak annak! A gonoszság bátran terjeszkedik, mert tapasztalja, hogy kinek meg kellene őt fenyíteni, az nem képes azt megtenni; erős lélek a biró főkelléke, a nélkül gép, eszköz — a gonoszok kezében. Igaz, sok község biráját erélyes eljárásában akadályozta azon szomorú tapasztalás, miszerint a gonoszok, kik iránt legszigorúbb eljárást kellene gyakorolnia, gonoszságukban, a bírói büntetésért néha a bíró vagyona felgyújtásával állnak boszut; mi részükről oly vigyázva történik, hogy még gyanúba se lehet vonni a tetteseket; erre nézve én igen czélszerűnek látnám, ha a megválasztott bírónak minden vagyonát — tűz ellen a község biztosítaná, és a csekély százalék fizetés, migy a községbiró vagyona biztosításáért a községre teherként nehezednék — a községnek a biró erélyességében sokszorosan kárpótolva van. Negyedik kellék: Önálló és a község vagyonosabb osztályából való. Az önállósági kelléket talán fölösleges is említenem, de fölemlítem, mivel a múltból példákkal bírok, hol a bíróval, nem illető felsőbbsége, de családi felsőség is rendelkezik, ehez járul, hogy a bíró épen vagyontalan se legyen. Én ezzel nem azt állítom, hogy csak a vagyonos ember képes a bírói állásnak megfelelni, hogy csakis a vagyonos emberben találtatnak fel azon kellékek, mik a bíróban megkívántatnak — őh nem! de a községnek jövedelmes kiadásai vannak, s ezt a biró kezeli. A szegény ember legyen bár a legbecsületesebb is — jöhet körülmény, ínség, midőn — szükségeit fedezni a község pénzéhez nyúl, először igy gondolkodva: hisz mikorra szükséges, én azt helyreütöm s visszafizetem, később azonban vagy e szándéka nem sikerül, vagy a kisértő körülmények az elvett pénzt a számadás közé keverik: bevétel kevesebb, kiadás több. És itt még azon eset is fordulhat elő, mire a múltból szinte példát tudok fölhozni, hogy a biró megkárosítja a községet, miből lesz a kár megtérítve, ha a birónak semmije sincs? Ötödször: Legyen hazáját szerető s ahhoz hű. Minő magasztos jelenet volt az, midőn a Bach időben egy község birája esküdt társaival együtt — az előttök felolvasott eskümintára határozottan kimondák, hogy ők ily módon esküt nem tesznek le, mert az nemzeti érzelmeikkel ellentétben áll, és az eskületétel el is maradt. Azt hiszem felesleges említenem azon eskümintákat, mik szerint a nevezett időben a község elöljáróinak esküdniük kellett. E felhozott eset a népet mennyi politikai, hazafias öneszméletre ébreszté föl! De ennek ellentétéül szinte tudok példát, ahol a biró a cseh hivatalnokkal együtt szidta s ócsárolta mindazt, ami magyar volt, és ez eljárás a népben épen nem a honszerelmet s nemzete szeretetét éleszté. Végül legyen a község birája komoly, magaviseletű, tiszteljen másokat, hogy ez által is példát adjon a népnek, s kimondott szavát szentül megtartsa. Ha ilyen községbirákat választunk, úgy helyre lesz állítva a bírói tekintély, s a biró csakis így lehet a község rendőre. A községi bírák mellett mint tanácsnokok vannak az úgynevezett községi esküdtek, ezeknek megválasztása többnyire akként szokott történni, hogy felét a lakosok, felét a bíró szokta megválasztani, de sokszor igen nagy baj az, hogy e megválasztás igen fölületesen történik; gyakran van az esküdtek közt olyan, ki bűneset miatt már tömlöczben ült, vagy bűnös kihágásairól igen ismeretes, s a korcsmát gyakrabban meglátogatja, mint az isten házát. A községi esküdtek mellékes személyeknek tartatnak, de én mégis azt mondom, hogy ha más nem is, legalább becsületesség legyen tulajdonságuk, akkor nem kell rájok elmondani a régi költővel: „Ti tanácsban állő személyek ! Szivetek jár álnoksággal, Kezetök mér hamis fonttal Nincs dolgotoknak tökéleti.“ Zetényi: Azonnali javítások lehetősége a magyar törvénykezésben. (Folytatás.) Eljárási nyilvánosság. Ezen elvnek értékesítésére hazai törvényhozásunk kevés figyelmet fordított; a hűbéri viszonyok megszűnte előtt annak szüksége a bírói eljárásnál talán épen nem éreztetett, ma már nélkülözhetlen. Általán beismert tény, hogy a közvélemény minden közügynek menetéről tudomást követel — a hazai törvényhozás önmaga is hivatalos széket ad teremében a hírlapi tudósítóknak, mint a nyilvánosság képviselőinek — és ha a közvéleménynek hódol a törvényhozás , e tekintetben hódolni fog bizonyára, a bíráskodás is. És méltán csak életrevalóságát tanúsítja azon intézmény, mely működését a világ előtt kizárni nem tartózkodik, eljárásának helyessége iránt pedig legtöbb bizalmat kelt, ki a legszigorúbb bírálatnak utat nyit magához. A birói eljárás tekintetéből hatalmas szer a nyilvánosság, mert csalhatatlan és ingyen ellenőrévé válhat, mely a mint egyrészről tekintélyével fedi, és a közvéleményben emeli, úgy másrészről munkásságának és pontosságának ébresztője és fenntartója. Jelenleg zárt ajtóknál jár el a biró a szóbeli úgy, mint írásbeli perekben, polgári és büntető ügyekben, egyes és társas bíróság. Lássuk ennek hatását és következését. Az érdeklett felek ki lévén zárva ügyeik tárgyalásából, az ítélethozatal stádiumáról semmi fogalommal nem bírhatnak, de ezen állapotát a teljes kizáratásnak el nem viseli az érdekeltség, módokhoz jutni igyekszik, hogy behathasson oda is, honan kizárva lenni látszik, és ezen lélektanilag könnyen megfogható, de gyakorlatilag alig tagadható odajutási törekvés, hozzáférhetési vagy elsőszülöttje a nyilvánosság hiányának. Lássuk mily szomorú hatása van a törekvésnek. Már az által, hogy létező csorbát ejt azon becsületesség tekintélyén, melyet biró és ügyvéd, kell, hogy igényelhessen a közvéleménytől. A peres fél e czélzatát be nem vallja és ezért biró és ügvéd nincs jogosulva ezt róla föltenni; de alig fordul elő eset, melyben a peres fél ügyvédnek tudománya és lelkiismeretessége iránt annyi bizalmat nyilvánítson, mint befolyása iránt; arra is csak jut alkalom, hogy a bírónak valamely szép dolgot mondhasson, mit ez hivatalosan vesztegetésként, vissza nem riaszthat, hanem eltűr, és ez elég arra, hogy a félben a többit az érdekeltség szemüvege saját színében tükrözze vissza. Ügyvédétől várja, hogy bírájára hasson — legyen immár most az eredmény bármilyen, a győz, az ilyen hatás által véletik győzni. Önként értetik, hogy ezek mind lélektani momentumok, mellyek itt tényekként vétetni semmiként sem czéloztatnak, de épen mivel lélektani momentumok leverőbbek, a biró és ügyvéd öntudatára egyes tényeknél — mert tények épen egyesek ma-