Pécsi Lapok, 1867. október-december (1. évfolyam, 54-79. szám)
1867-10-03 / 54. szám
í nálása által méltán megvárhattunk volna. A minister a legjelesb német és franczia tanférfiakkal értekezvén ez ügyben, részükről ugyanazt hallotta, hogy az ő országaikban bizonyos tanszakmák szintén hanyatlásnak indulnak. E hanyatlást a minister a középtanodáknál nem a tanerők hiányában találta föl, mert a műveit külföld, sőt hazánk legjobban fölszerelt középtanodái is ugyanezen hanyatlást mutatták föl; ennek okát a minister fönálló tanrendszerben lelte föl. Ismer a minister hazánkban tanerőkkel legjobban fölszerelt tanodákat, mely tanerők megfeszített szorgalommal igyekeztek kellő sikert eszközölni s íme egy két jelesebb tanoncz kivételével a többi tanulónál szintén az említett alaposság hiánya mutatkozott. Szükséges tehát a tanügyi reform, amelynek eszközlésére gyűjtötte körébe az igazgatókat. Az egész tanügynek leven szüksége reformokra, elismeri a miniszer, hogy legtermészetesebb lenne azt alulról, az elemi iskoláknál kezdeni, hogy a kellő alap eszközöltessék mindeneklőtt, amelyre azután biztosan lehessen építeni.Ámde az elemi oktatásban honunk annyira hátra van akár a tanerőkre, akár a taneszközökre nézve, hogy ily óriási kérdés megoldása csak hosszú idő fáradozásainak lehet áldásos gyümölcse. Azt is elismeri a miniszer, hogy a világosság rendesen a magasabb helyekről hat lefelé, vagyis, hogy a legfelsőbb iskolák szokták a fölvilágosodást széthinteni az országokban, miként ezt a miveit külföld egyetemes példája tanúsítja ; ámde legyen bár a pesti egyetem bármily jeles szervezetű, míg nem nyer az a középtanodákból kellő alapossággal kiképzett ifjakat, nem felelhet meg legjobb berendezése mellett sem czéljának. A középtanodák honunkban sok tanerő- és taneszközzel bírván, miután az ifjakat azon korban veszik át az elemi iskolákból, melyben a netán hiányzó előismeretek még pótolhatók , látszanak a ministernek jelen pillanatban a körülmények kellő mérlegelése folytán a reformokra legalkalmasabbnak, mire nézve áttért a minister a középtanodákra és azok reformjaira. Tagadhatatlan, úgymond, hogy korunk kiválólag hajlik, sőt áttért a reálirányra. Ezen irányt a tisztán humanistikus műveltséget képviselő gymnásiumoknak nem lehet, nem szabad ignorálni. Azonfelül a szülők tíz éves gyermekeikre nézve még meg nem határozhatják biztosan: váljon gyermekeik tehetsége, hajlama a reál- vagy a humanistikai irányra hajlandóbb és alkalmasabb-e. Ezen szempontok indították a ministert arra, hogy a középtanodák reálgymnásiumokká alakíttassanak át olyképen, hogy a négy alsó gymnásialis osztályokban képviseltessék a reálirány, valamint a reáltanodák három ,tó osztályába Hozassék le a latin nyelv. Erre amról inkábbb indittatott a minister, mert, úgymond a legfinomabban kiiskolázott magasabb műveltségű férfiú is csak nyer az által, ha jól tud, főleg korunkban számolni, rajzolni; valamint a reálirányban kiképzett ifjú is csak finomodik, alaposabb nyelvismereteket nyer a latin nyelv tanulása által; de a szülők sem jönnek gyermekeik jövője iránt zavarba, miután módjukban áll gyermekeiket 13, 14 éves korukig a reál-iránytól a humanistikaira és viszont minden hátrány nélkül áttenni oly megszorítással mégis, hogy az alreál-iskolából beléphet az ifjú elégséges tanjegyek mellett a következő gymnasiális osztályba, de a gymnasium 4-dik osztályából a reáliskolába áttérő ifjú köteleztetnék a főreáltanoda 4-dik osztályába menni. A reálgymnásium négy alsó osztályát bevégzett ifjú áttérhet tehát, akár a főreáltanoda 4-ik osztályába, vagy folytatván a gymnasiális osztályokat, fölléphet a tisztán humanistikai irányú 5-dik gymnásiális osztályba. A minister tanterve szerint a gymnásium 5-ik és 6-dik osztályai képeznék a tisztán humanistikai irányt, valamint a főreáltanoda a tisztán reálirányt. A minister ide vonatkozó nézetét a következőleg indokolta. Közösen el van ismerve, hogy a klassikai nyelvek ismerete a magas kiképeztetés és művelődésnek mellőzketlen tényezője. E meggyőződés következtében tanították nagy erőfeszítéssel honunkban is, valamint a mivolt Némethonban párhuzamosan a latin és görög nyelvet. De ime mi történt? A nyolcz osztályt végzett ifjak nem jutottak kellő alaposságra sem a latin sem a görög nyelvben. A minister ennek okát abban találta, mert mind a két nyelv egyszerre nagy erőfeszítéssel taníttatván, a tanulónak figyelme, ereje megoszlott, e megoszlásnak következménye volt a nem kielégítő siker. Nem egyszerre tehát, hanem egymás után kell tanulni a klassikai nyelveket, s mert mindkettőt teljesen elsajátítani órási feladat, hogy a tanuló ifjúság mégis igazán alapos, klassikai ismeretekre eljusson, választanunk kell a két klassikai nyelv között 1. a latin és görög nyelv közöl az egyiket és azt minden kitelhető erővel kell tárgyalnunk. Igaz, úgymond a minister, hogy a görög nyelv mind magasabb műveltsége miatt, mind pedig, mert öregebb testvére és mintaképe a latin nyelvnek, alkalmasabb lenne a klassikai nyelvismeretek megszerzésére a latin nyelvnél, de ha tekintetbe veszszük honunk múlt és jelen helyzetét, körülményeit, arra vagyunk utalva, hogy a latin nyelvet kell szükségképen a kettő közöl választanunk, így állván a körülmények, folytatá a minister, azt mondom, ha egyátalában mellőzhető a magasabb műveltség eszközlésére a klassikai nyelv művelése, akkor vessük el azt egyszerűen és küszöböljük ki egészen iskoláinkból; de ha ez a műveltség nagy kára miatt nem lehetséges, honunk körülményei pedig a latinnak adnak elsőséget a görög nyelv fölött , tanítsuk ezekért a latint, de úgy, hogy kellő sikert eszközölhessünk. Mire nézve a tisztán humanistikai irányt képviselő és gymnasiális 5-ik és 6-dik osztályokban nem csak nagy heti óraszám szükségeltetik e nyelv tárgyalására, hanem egyúttal az 5-dik és 6-dik osztályokban történjék a latin nyelvnél az elemzés, tárgyalás lehetőleg latin nyelven, egyszersmind tárgyaltassék a tanár és tanultassék a növendék által az Archeológia és Mythologia latin nyelven. Az igy berendezett iskolák, t. i. a négy alsó osztályú reálgymnasium és a két humanistikai irányú 5-ik és 6-dik osztály befejezné az úgynevezett gymnásiumi tanfolyamot. De mert az ily hatosztályú gymnásiumi tanfolyam teljességgel nem tekinthető elégséges előkészületnek az egyetemre, vagyis a magasabb iskolák sikeres látogatására, a jelenleg fönálló nyolcz osztályú gymnásiumok pedig nem eszközöltek kielégítő sikert az egyetemi szakok sikeres tanulmányozására: a minister Lyceum-féle, de három évből álló tanfolyamot vél e czélra szükségesnek olyképen, hogy míg e Lyceumban a hittan, bölcsészet, hazai nyelv minden tanulóra nézve szükségképen kötelező tantárgy lenne, a többi tantárgyra nézve a három éves tanfolyam elágaznék több részre azon különböző pálya szerint, amint a tanuló magát, hogy mit válaszszon, elhatározta. Ezen szabad elhatározás szerint ki jogi pályára készülne egykoron lépni, vagy tanári, avagy papi pályára : nyilatkozata szerint köteleztetnék a legalaposabban és kimerítőleg tanulmányozni a különböző életpályákra előkészítő szakmákat. Ezen Lyceum tehát csak tüzetes a előkészülési tanfolyam benne a már életpályát választott tanuló ifjúnak, ki is azután bizonyos közös tantárgyak mellett csupán csak azon szakmák tanulmányozására köteleztetnék, melyeket a választott pálya előkészítésül szükséges. Ezen lyceumi tanfolyamban nagy heti óraszámmal tárgyaltatnék a latin nyelven kívül a görög is. Mely nyelvtant, ha kissé talán idősebb korban kezdené tanulmányozni az ifjú, ezen nyelvnek alapos elsajátítására akadályul nem szolgálna, mert nem általában lenne az kötelezett tantárgy, hanem csak például a papi és tanári pályát szabadon választott újakra nézve. Mely szakmát pedig, ha valaki szabadon fölkarol, azt elsajátíthatja alaposan nem csak 16, 17, éves korában, de még későbbi korban is. A Lyceummal bíró középtanodai intézetek tehát három részből állanának, t. i. négy alsó osztályú reálgymnásiumból, tisztán humanistikai 5-dik és 6-ik osztályokból, és a magasabb iskolákra a különböző életpályák szerint elágazó három évi lyceumi tanfolyamból. Mindez azonban a miniszer nyilatkozatai szerint még további megvitatás tárgya, mely czélból lithographiozva az egész tanszervezet el fog küldetni a középtanodákhoz, s ha érdemleges megvitatás után elismerést, helyeslést talál, valamint másrészt Ő Felségétől megerősítést fogna idővel, fokozatosan életbe léptetni. Addig azonban, míg ez eszközöltetnék, szükségesnek találta a minister a középtanodák reformjait a gymnasium 1. és 5-dik osztályában megkezdeni. E czélból fölolvastatta őnmaga előbb az 1-ső, azután az 5-dik osztályra vonatkozó tantervét. Tüzetes és sokoldalú megvitatás folytán a következőkben történt az igazgatók részéről a megállapodás, a miniszer részéről pedig a helybenhagyás. Az I. osztályban a következő tantárgyak lesznek már a következő tanévben kötelezők: hittan 2, magyar nyelv 3, latin nyelv 6, földrajz 2, számtaniézlettannal 5, mértani rajz 4, testgyakorlat 2 és szépírás szintén 2, összesen 26 heti órában, mely szám annyiban nem terhelő a kezdő ifjúra nézve, amennyiben a rajz, testgyakorlat és szépírás inkább kellemesen elfoglaló és mintegy szórakoztatás mint terhes foglalkozás. Igazgatók utasíttattak, hogy idővel a téli testgyakorlatot behozni lehetőleg igyekezzenek. Addig is pedig kedvező időszakban, hol csak lehetséges, a testgyakorlatok berendezendők vagy folytatandók. (Vége köv.) —-««-»-— Hegyhát, sept. 27-én 1867. E folyó hó 23-ik napján a hegyhátiakra ismét egy örömnap kelt föl. Ugyanis b. Majthényi József mágocsi kerületi képviselő ur követi állásáról kormányhivatalba lett kineveztetése miatt leköszönvén, az említett választókerületben eszközlendő uj képviselő-választásra határidőül 1867-ik évi sept. hó 23-ik reggeli 10 órája tűzetett ki. Várva várta minden egyes választó, hogy fölviradjon azon nap, melyben ezen kedves alkotmányos jogát gyakorolhassa, mig végre mégis érkezett a rég óhajtott óra, melyért annyi epedő szív sóvárgott. A választás napján már korán reggel csoportossan sereglett minden oldalról b. Majthényi J. mocsoládi lakására a választók sokasága, mert mindenki csak őt jelölte ki az újonan megválasztandó követnek. Reggeli 9 órakor indult meg a menet, lovas bandérium lovagolt le. Majthényi trifogata előtt, mit a kocsiknak hosszú sora követett telve választókkal, de legtöbbnyire a választók gyalog mentek zászlók elvitele és dobpergés mellett, öröm és lelkesedés sugárzott szemeikből mintha a harertérre lettek volna menendők. Az egész után valamint Mágocs mezőváros utczáin , amelyeken a menet keresztül vonult, éljenekben nyilvánult az ünnepelt követjelölt irányában az öröm és lelkesedés, az ablakokból pedig hullottak a virágkoszoruk, azon hintóba, melyben b. Majthényi J. ült, mig végre a városháztéren mintegy harczkész sereg összecsoportosult. T. Mltényi Miklós, mint a baranyamegyei követválasztási központi választmány részéről kinevezett mágocsi kerületi elnök emeltebb helyen várta a választókat, kiknek ékes szavakkal a nap jelentőségét és czélját fejtegeté,fölolvastatván t. Krasznay M. mint e részre kiküldött központi választmányi tag által azon hirdetményt, miszerint K. Majthényi J. mágocsi kerületi képviselő úr ezen állásáról kormányhivatalba lett kineveztetése miatt leköszönt, melynél fogva új képviselő leend választandó. Miután az elnök úr figyelmeztette a választókat, hogy mindenki szabadon és meggyőződése szerint gyakorolja a szép választói jogát, se személyt, se méltóságot nem tekintve oly egyénre szavazzon, kinek a haza és a kerület boldogsága szivén fekszik. Végül emlékeztette a választókat a törvény azon rendeletére, miszerint minden választónak jogában áll az országgyűlési követségre egy egyént ajánlani. Mive Babocsai Pál sásdi ügyvéd ur b. Majthényi József urat mint arra legérdemesben ajánlotta és alig emlité e nevet, azonnal viharos éljenekbe tört ki a közel 600-ra menő választók sokasága, mindenki ajkáról csak a Majthényi név hangzott. Minek csillapultával az elnök úr határozatilag kimondotta : miután a jelenlevő választók egy hanggal mind Majthényit kiáltják és más ellenjelölt nincs, tehát b. Majthényi J. közfelkiáltás utján a mágocsi kerület követte, mire megint szűnni nem akaró éljen következett. Azután szót emelt b. Majthényi J. úr az ujonan megválasztott követ, rövideden előadva az országgyűlésen követendő politikáját, különösen megígérte, minden kitelhető erejét és ügyekezetét fordítani, a vas és országutak mind közlekedési eszközök építése és azoknak jó karban tartása iránt, mely egyedül képes a hazai ipar-és földművelésnek lendületet adni, azután az adókra nézve, melyek nélkül egy ország sem állhat fen, fogadta, miszerint azon lesz, hogy azok ne emeltessenek, hanem inkább teszá 1tttassanak. Hogy az igazság kiszolgáltatása gyors és olcsó legyen, szintén feladatul tűzte ki magának. Szóval minden kitelhető erejével és működésével oda fog hatni, hogy hazájának boldogságát előmozdítsa és ez által választóinak bizalmát kiérdemelje. Elvégezvén K. Majthényi J. politikai hitvallását, t. Miltényi M. követválasztási elnök szerencsét kívánt a választókerületnek a szerencsés választás fölött, üdvözölte az ujonan megválasztott követet, neki a Mindenhatótól minden lelki és testi áldást esdve le az égből! Megtörténvén ily szép renddel e választás, a menet aszerint mint választásra jött, szintén zajos örömnyilvánitások és a dobnak pergése mellett le ment Mocsoládra. Majthényi J. családi lakhelyére, hol is a választók s házi urat és asszonyságot, valamint a tisztelt családot hangos éljenek és szerencsekivánatok közt üdvözölték. Mi, kik mint választók szintén szerencsések voltunk ezen örvendetes tényben résztvehetni, nem fejezhetjük be méltóbban ezen igénytelen levelünket, mintha szivünk mélyéből óhajtjuk: „Áldja meg a magyarok Istene kedves követünket, hogy a haza boldogságát szüntelen előmozdítván, boldog lehessen a haza és mi is hegyhátiak mint annak tagjai.“ Hegyháti. 214 --------C^<So>5=>------- Hazai s külföldi politikai mozzanatok. Érdekesnek hiszszük az olvasóközönségre nézve egész terjedelmekben leírni a magyar küldöttség azon két utolsó nyilatkozatát, mely a közös ügyekre vonatkozik. Nevezetesen az első a quotára vonatkozva így hangzik: „Miután a magyar országos küldöttség értesittetett, hogy ő felsége többi országainak küldöttsége az utolsó nyilatkozatában foglalt javaslattól eltért s habár föltételesen elfogadta, hogy az arány, melyben a magyar korona országai és ő felsége többi országai az 1867. XII. tvezikkben közöseknek ismert államügyek költségeihez ezentúl járulandnak, a magyar korona országaira nézve 30 ső felső többi országaira nézve 70 százalékban 10 évi időszakra állapíttassák meg, nem tartja az országos küldöttség már az idő elhaladása miatt is szükségesnek a birodalmi tanács küldöttségének sept. 14-én kelt újabb jegyzőkönyvében tett ellenvetésekre felelni s az indokok taglalásas czáfolásába ereszkedni, melyek az ezen jegyzőkönyvben ajánlott javaslat mellett hozattak föl, amely javaslattól ő felsége többi országainak küldöttsége maga is elállott, hanem azon óhajtástól vezéreltetve, hogy a közös költségek aránya ügyében közös javaslat jöjjön létre, az ön. többi orsz. küldöttsége által kikötött föltételek fölött a határozást az országgyűlésnek tartva fen a magyar korona országai részére a 30- sk fels. t. orsz.-ra nézve a 7O°/0-nyi arányt, mindamellett, hogy az nagyobb terhet ró az országra, mint amenynyivel eddig járult a pragmatica sanctióból folyó közös terhekhez, késznek nyilatkozik a mindkét részről szintén elfogadott tízévi időszakra, a magyar országgyűlésen javaslatba hozni. Azon reményben teszi ezt a magy. orsz. küldöttség, hogy a