Pécsi Napló, 1895. október (4. évfolyam, 234-260. szám)
1895-10-01 / 234. szám
Satisaj- 6» Idiály- MiUa f Rothmr.aUer-1 .1. ház.) Vaiafor 109. &ii«AU?Rtal: R*iUr-kör 2. szám if «!•■»( Armin baajTDyoir (Iájában. 1STegyedik évfolyam. Ki Ur aM mm mank vis na.PÉCSI NAPLÓ (PÉCSI ÚJSÁG) POLITIKAI ISTA^IP ILAP. lapeláresi tónáL Pécs, 1895. Kedd, október 1. 234. (870.) szám. Elállsetéálunk Egész évre . 19 Irt Felérre . , 6 „ Negyed évre 8 „ Egy bóra . 1 „ Egyed uim in 5 tar. Egyes számok kaphatók minden Október elseje. PÉCS, szept. 30. (1z) Az 1867-ik év választja el az uj Magyarországot a régi Magyarországtól. 1867 óta nem volt hazánknak olyan korszakos éve, mint 1895., s a most folyó évnek legnevezetesebb napja október elseje. 1867 óta lépett Magyarország a modern államok sorába, hogy részt vegyen az emberi művelődés azon óriás munkájában, melyet a 1 -edik század az államnak, e százkarú Briareusnak, tett kötelességévé. A század roppant feladatokkal terhelte meg az államot, de roppant erőt is ruházott reá, hogy kötelességeinek megfelelhessen. Mi magyarok a mi államunkkal szemben nem voltunk kevésbé követelők, mint más nemzetek, de a mi államunk hatalmának megadásában már szűkmarkúak voltunk. A mi új Magyarországunk még mindig tele volt ellentmondásokkal. Megalkottuk a fejedelmi hatalmat összes igényeivel, a felelős minisztériumot, a népképviseleti törvényhozást, az új állami bíráskodást, de az új állam még mindenütt szemben találta magát a régi tradíciókkal. Az új államban még mindig kísért a régi rendi szerkezet, a polgárok munkájánál és tehetségénél még mindig több elismerésre talál a származás és hozzákötött nagy birtok, az állam jogainál még mindig hatalmasabb volt a területek kiváltsága s a vidékek szokása. Két különböző világrend áll így szemben egymással folytonos harczban, s az uj magyar állam és a régi kiváltságos jogok küzdelmét aggódó figyelemmel leste minden hazafi, ki belátta, hogy a magyar állam létét csak úgy tarthatja fenn, ha az emberiség haladásánakösvényén előrehaladni képes. A régi kiváltságosok közt egy sem volt hatalmasabb, mint az egyház. A magyar katholikus egyház ott állt a magyar királyság bölcsőjénél s vele együtt jön nagggyá, nagyobbá és hatalmasabbá olykor, mint maga e királyság. S e hatalom jogos alapokon nyugodott. Volt idő, midőn a mai állam, az emberi művelődésnek e Titánja, még alig tudott magáról, s ösz,.des erje csak a harczok durvaságában mutatkozott. A mi műveltség, tudomány, humanizmus, szelídség és erkölcsi erő ilt, az mind az egyházban élt. Egyedül ő művelte a tudományt, ő hozta a törvényt, gyakorolta a bíráskodást, tanította a népet, tartott fenn iskolákat, rendezte a családi élet viszonyait, gondoskodott az emberek egészségéről, figyelemmel kísérte a gazdasági életet, szabályozta a kamatvételt, a munkát, sőt a kereskedést is. Idővel mindez megváltozott. A háborúk szünedezni kezdtek, az emberek békés foglalkozás után láttak s erejüket nem egymás ellen, hanem a természet legyőzésére fordították, új világrészeket fedeztek fel, a könyvnyomás a nép legalsóbb rétegeibe is bevitte az emberi ismereteket, a hajdan elzüllött nyáj nemzetekké tömörült, a nagy nemzeti államok létük tudatára ébredtek, s ellenállhatlan erővel kezdték a nép millióinak konczentrált erejével munkálni a közjót és szolgáltak az egész emberiségnek nem pedig egyes kiváltságos osztályoknak. Az állam az egyháznak félelmes versenytársa lett. Versenytársa, nem ell e nsége. Az állam is neki látott a nép boldogításához; tanított, buzdított, törvényeket hozott, igazságot szolgáltatott, a nép erejét saját jólétének emelésére visszafordította,könynyűvé és olcsóvá tette a közlekedést, hirdette a polgári szabadságot és egyenlőséget, s az összeséget soha nem ismert jólétre és műveltségre emelte. E nagy munkájában el kellett érkezni oda, hol régi intézkedések útját állották. Beláthatlan idők óta az egyház szentesítette az emberi élet legfontosabb mozzanatait a születést, a házasságot, az elhalálozást a vallás nevében. Állami szempontok és érdekek most azt követelik, hogy e tények, melyek jogi következéseiknél fogva oly elsőrendű fontossággal bírnak, ezentúl polgári utón is rendeztessenek. Inventáriumot akar az állam a születésekről, melyeket eddig csak a papok vettek fel. A házasságot a legfontosabb polgári ügynek tekinti, melytől függ a család és az örökösödés joga. Ezt annál inkább kell szabályozni, mert az államban több felekezet él, melyek mind különböznek egymástól a házasságkötés és feloldás körüli eljárásban, az államnak pedig nem hívei, hanem polgárai vannak, az állam nem engedhet nyolcz házassági jogot, csak egyet, mely a házasfelek viszonyait s a gyermekek jogait minden körülmények közt megállapítja, így kellett az államnak azt a területet, melyet eddig az egyház tartott elfoglalva, a maga hatalmi körébe vonni, s az egyháznak egyedül a lelkiismeret terét mutatni ki, mint a mely az ő elidegenithetlen dominiuma. Az egyház csak mint lelki hatalom lehet nagygyá, mint világi hatalom csak gyűlöletessé. Állam nem lehet el polgári jog nélkül, polgári jog pedig házassági jog nélkül képtelenség. Ez nem eshetett meg nagy küzdelem nélkül, s a küzdelem az állam győzelmével végződött. Október 1-én lép életbe az új törvény, s e naptól kezdve az ifjú magyar állam egy nyolcz százados gyámságtól szabadul, sőt állami léte is voltakép e naptól kezdődik. Hazánkban eddig csak társadalmi mozaik volt. Külön voltak a nemzetiségek: szászok, szerbek, oláhok ott a felekezetek katholikusok, protestánsok, keletiek, zsidók; ott a volt nemesség, a hierarchia, a városok. Nem az államnak nem is a nemzetnek eszméje volt az első és uralkodó, hanem e részeké. Ezek a lehető legnagyobb mérvben kifejlődve, a hozzájuk tartozó emberek életét egészen áthatva, egymástól lehetőleg elzárkózva, sőt egymással küzdve, útját állották a magyar államiság eszméinek. Október elseje lesz hivatva befejezni a középkori szakadozottság azon korszakát. Ezentúl a választófalak ledöntve, szabad az út, hogy az ellentétes elemek egymáshoz közeledjenek, s utóbb akadálytalanul össze is olvadjanak. A magyar államiság ereje egygyé fogja forrasztani a nemzetet, s az egységes nemzet hatalmassá fogja tenni a magyar államot. Higgjünk a magyar Géniuszban, hogy ez meg is fog történni. A jövő emberei pedig az uj időszakot 1895-ik év október elsejétől fogják számítani. . yAz utolsóké n 10 PÉC8, szept. 30. Ma, 1895. szeptember 30-adikán lezárják a különböző vallásfelekezetek lelkészei az anyakönyveket s holnaptól, 1895. október első napjától, uj korszak .