Pécsi Napló, 1904. március (13. évfolyam, 49-74. szám)
1904-03-01 / 49. szám
XIII. évfolyam. Kedd, 1904. márczius 1. 49. (3687.) PÉCSI NAPLÓ Szerkesztőség: Munkácsy Mihály utcza 25. Telefon 109. Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadóhivatal és éjjeli szerk.: Boltivköz 2. Telefon 27. Felelős szerkesztő: LENKEI LAJOS. Előfizetési árak: Egész évre 24 korona. Félévre 12 kor. Negyed évre 6 korona. Egy hóra 2 korona. Egyes szám ára 10 fillér. — Nyilt-tér sora 60 fillér. Vasárnapi távirataink. A vasutasok nagygyűlése. — Saját tudósítónk távirata.Budapest, február 29. A Tatterstall födött csarnokában ma délután tartották meg országos nagygyűlésüket a M. A. V. tisztviselői. Mintegy hatezren gyűltek össze a tágas csarnokban, hivatalnok, vasúti mérnökök, altisztek és szolgák egyaránt. A gyűlés zavartalanul, nagy lelkesedéssel folyt le, az előterjesztett előadói javaslatokat egyhangúlag elfogadták. A gyűlésnek szenzácziója tulajdonképen az a levél volt, amelyet az államvasutak elnök-igazgatója intézett a gyűlés vezetőségéhez s amely a legjobb kilátásokkal biztosítja a vasutasokat. A levél, amelyet alább szó szerint közlünk, csak a gyűlés napirendjének úgyszólván végén került felolvasásra s nagy lelkesedést keltett. A Tatterstall helyiségében mintegy hatezer vasutas gyűlt össze. Elnöknek Justh Ferencz főmérnököt választották, ki elfoglalván az elnöki széket, köszönetet mondott a bizalomért s nyomban megtette propoziczióit az alelnökökre és jegyzőkre vonatkozólag. Alelnököknek ajánlja: a hivatalnokok közül Sarlay János állomásfőnök-helyettest és Neumann Györgyöt, az altisztek közül: Schmidbauer Gyula raktárnokot, a szolgák közül : Kardos Antal kocsirendezőt. Jegyzőkül ajánlja Novák Tivadar mérnököt, Liszka Gyula, Katona Ferencz hivatalnokokét. A nagygyűlés a javaslatokat elfogadta, mire az elnök megnyitotta a gyűlést, üdvözölte a megjelenteket, valamint a sajtó képviselőit, kiknek önzetlen támogatásukért köszönetet mond. A napirendre térve, az elnök mindenekelőtt azt javasolja, hogy a nagygyűlés tiltakozzék a február 21-iki gyűlés határozatai ellen és nyilvánítsa azokat semmiseknek, kérve, hogy e sajnálatos emberimegtévelyedés fölött térjenek napirendre. (Éljenzés.) A javaslat elfogadása után a napirend sorrendjében folyt a tanácskozás. A fizetésrendezés kérdésének előadója Turcsányi Pál volt. Három éve — úgymond — hogy a zágrábi kollégák megindították a mozgalmat a fizetésrendezés dolgában. Az állami tisztviselők később mozgolódtak és ime, mégis megkapták már, amit kívántak. A vasutasok ma is ott vannak még, ahol 35 évvel ezelőtt voltak. Érdekükben senki sem emelte föl a szavát. Igaz, hogy széttagozottságuk lehetetlenné tette az egységes munkásságot, de azért gyűlt bennük a keserűség, amelynek kitörése nem sokáig váratott magára. A nagyközönség tájékozatlan a vasutasok helyzetéről. Egyszer azt mondják, hogy államhivatalnokok, máskor meg, hogy nem azok. Ha államhivatalnokok lennének, akkor a fizetésrendezésnek már meg kellett volna történnie az állami tisztviselőkével egyidejűleg, ha pedig nem azok, akkor mi állhat útjában a fizetésrendezésnek? Fölöslegesnek tartja, hogy új memorandumot adjanak be a kormányhoz. Elegendő, ha újra és nyomatékosan kérik, amit már kértek volt. Javasolja, hogy az 1901-iki memorandumot, kiegészítve az altisztek és szolgák memorandumaival, ajánlják ismételten az intézőség jóakaratába, kérve a bennük foglaltaknak életbeléptetését. Amit visszamenőleg megadtak az állami tisztviselőknek, azt adják meg a vasutasoknak is. A fizetésemelés előléptetésnek ne tekintessék, az előléptetés tovább is történjék a maga útja és módja szerint. Bizton reméli, hogy czéljaikat el fogják érni (Éljenzés.) Elnök: A rendezés bírjon 1904. január 1-től kezdődőleg érvénynyel. Közbekiáltás: Kössük határidőhöz a választ! Elnök: Ez méltóságunkon alul van. A következő szónok, Ötvös László pályafelvigyázó az altisztek sanyarú helyzetét vázolja, egyébként hozzájárul az előadói javaslathoz. Vincze Lajos málházó azt kívánja, hogy az altiszteket és szolgákat is bizonyos terminusra nevezzék ki. Bárok Jánosnak az a vágya, hogy az altiszteket ezentúl úr-nak nevezzék a hivatalban, és ne Péter vagy Pálnak. — Halljuk az urat! — gúnyolódott a többség. — Nem ur kell nekünk, hanem kenyér! — kiáltottak. A szónok hangosuláll! kiáltások között hagyta el a pódiumot. A nagygyűlés ezután egyhangúlag elfogadta az előadó javaslatát. Következett a szolgálati pragmatika, amelynek Bleuer Ferencz hivatalnok az előadója. Kifejti, hogy az 1887-ben készült pragmatika elavult. Ötvennyolcz szakasz szól benne a kötelességekről és csak három a hivatalnokok jogáról. Különösen sérelmes a szolgákra és altisztekre, akiknek jövője nagyon kétes, mert a rendtartás sehol sem intézkedik arról, hogy meddig maradnak ugyanazon állásban. Olyik 20—30 esztendeig ugyanabban az állásban van. Az új szolgálati pragmatikában legyen meg a szolgákra és altisztekre vonatkozólag is a rendszeres, évhez kötött előléptetés. Legyen két státus. Az egyikben legyenek a magasabb kvalifikációval rendelkezők, akik szabadon léphessenek elő, de ne gátolhassák a másik státusban levők előmenetelét. Azonkívül legyen meg minden vasutasnak a maga évi szabadsága, végül pedig, töröltessék az a pont, hogy abban az esetben, ha a személyzet csökkentése válik szükségessé, bárkit elbocsájthassanak. Az éljenzéssel fogadott előterjesztés után Nicki Ignácz főkalauz szólalt föl, aki mindenben csatlakozott az előadó javaslatához. A nagygyűlés ezután elfogadta az előadó előterjesztéseit. Az ideiglenes alkalmazottak és a kezelőnők helyzetét Sümegi Imre előadó ecsetelte. Kiemeli, hogy az ideiglenes alkalmazottak mindig ki vannak téve annak, hogy állásukat veszítik és öreg napjaikra koldulhatnak. Ezek számára külön nyugbérintézményt követel és azt, hogy bizonyos időn belül joguk legyen a kineveztetésre. A kezelőnők állásának rendszeresítését kívánja és azt, hogy ezek is tagjai lehessenek a nyugdíjintézetnek. Végül a dijnokokról emlékezik meg, s oly módon kíván segíteni sanyarú helyzetükön, hogy a dijnoki állás csak átmeneti legyen a kezelőtiszti vagy altiszti álláshoz." A javaslatokat a nagygyűlés elfogadta. A mozdonyvezetők és fűtők érdekében Völgyi Andor főmozdonyvezető szállott síkra. Ők nem akarnak egyebet — úgymond — mint rendes polgári megélhetést. Az altisztek helyzetét Aszódi András vázolta, akinek legfőbb kívánsága az volt hogy a nyugdíjat semmiféle okból se lehessen megvonni. Tavarnai Endre és Veréb Mihály a szolgák nyomorúságát hangsúlyozták. Ha egy szolgának 25 frt havi fizetése van, az már sok, 30 frtot csak 20—22 évi szolgálat után érhet el. Ezután fölállott Justh Ferencz elnök és bejelentette, hogy az ülés folyamán az államvasutak elnökigazgatójától levél érkezett a gyűlés vezetőségéhez. Mély csöndben olvasta fel az elnök a következő levelet: A magyar királyi államvasuti alkalmazottaknak folyó hó 28-án délután 3 órára a Tatterszall helyiségeiben összehívott gyülekezetet. Elnökségének! Tisztelt Elnökség ! Ámbár tudomásom volt róla, hogy az államvasúti alkalmazottak fizetésrendezésének már hónapok előtt folyamatba tett ügye annyira előkészült, hogy a fizetésrendezés legrövidebb idő alatt életbe léptethető lesz, mégis, hogy e tekintetben biztos megnyugtatást nyújthassak, a kereskedelmi miniszter úr őnagyméltóságához fordultam. Őnagyméltósága felhatalmazott engem annak a kijelentésére, hogy a magyar államvasúti alkalmazottak fizetésrendezésének életbeléptetése már néhány hét alatt meg fog történni. Felhatalmazom az Elnökséget, hogy e kijelentést az összegyűltek előtt felolvassa. Budapest, 1904. február 28-án. Ludvigh s. k., miniszteri tanácsos, elnök. A levél fölolvasását hosszas, lelkes éljenzés követte. Elnök: A nagygyűlés nevében őszinte, hálás köszönetet mond az elnök-igazgatónak. Mindamellett indítványozza, hogy a meghozott határozatokat ennek daczára a maguk teljességében fentartsák. (Helyeslés.) A napirend ezután már gyorsan lepergett. Sarlay János a végleges alkalmazottak országos szövetségének megalakulására vonatkozólag indítványozta, hogy a márczius 6-iki gyűlésnek tegyék feladatává egy bizottság szervezését, amely a szövetség alapszabályait lesz hivatva megállapítani. Borsos Endre és Komáromi László felszólalásával a napirend kimerült. Elhatározta még ezután a nagygyűlés, hogy ő Felségéhez, a királyhoz és Hieronymi kereskedelmi miniszterhez táviratot meneszt, igazságos ügyüknek támogatását kérve. A gyűlés V 6 órakor a legnagyobb rendben ért véget. A miniszterelnök a királynál. Budapest, február 28. (Eredeti távirat.) Bécsből táviratozzák, hogy a király Tisza István gróf miniszterelnököt ma délelőtt magánkihallgatáson fogadta. Közös miniszteri tanács. Bécs, febr. 28. (Eredeti táv.) Ma délután 2 órakor Goluchowski külügyminiszter elnöklete alatt a külügyminisztériumban közös miniszteri értekezlet volt, amelyen Tisza gróf és Koerber dr. miniszterelnökön és Szögyény berlini osztrák-magyar nagyköveten kívül részt vettek magyar részről Lukács László pénzügyminiszter, Hieronymi Károly